Az Út, 1953. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-04 / 1. szám

2 (Folytatás az 1. oldalról) A dolgához bűn tapad, nem is képes arra, hogy sikeres békemozgalmat vi­gyen végbe ebben a világban! Én azonban nem gondolom azt, hogy Isten azért hívott el a maga gyerme­keiül, hogy mindig csak hibákat csi­náljunk. Én hiszem, hogy Isten azért hívott el minket a­­ gyermekeiül, hogy mi képesek­­yünk felépíteni a szeretetnek és a es­tvér leégnek az or­szágát itt, a földön, a mi embertest­­véreink között. Hiszen Jézus maga mondja tanítványainak: »Aki hisz én­­bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselek­szem, és nagyobbakat is cselekszik azoknál« (János 14:12). Az ige Isten munkatársainak nevez bennünket. Ez az oka annak, hogy én, mint keresz­tyén ember, támogatom a békemozgal­­mat. Megjelent Endicott a Magyar­­országi Ökumenikus Bizottság ülésén is, ahol felszólalásában örömét fejezte ki, hogy a magyar protestáns egy­házak ilyen testvéri egyetértésben dol­goznak együtt. Kiemelte, hogy mint keresztyén ember és lelkipásztor azért vesz részt a békemozgalomban, mert a háború bűn, ami ellen harcolni kell. A béke Isten akarata és meg is valósítható, ha mindent megteszünk érte. A Magyar Béketanács sajtófogadá­sán is felszólalt James Endicott. Fel­szólalásában a többi között ezeket mondotta: — A világon az emberek minde­nütt egyformák, ugyanazok a szüksé­geik és vágyaik. A nyugati világ szellemileg és erkölcsileg beteg amiatt, amit erőtlenebb, elmaradot­tabb embertársaival szemben a gyar­matokon elkövet. Az evangélisták el­beszélik, hogy egyszer egy gazdag fiatalember felkereste Jézust és ta­nácsot kért tőle, hogy mit cseleked­jen, hogy örök életet nyerjen. A vá­lasz az volt, hogy adja oda mindenét, amije van és úgy kövesse Jézust. A nyugati világgal most olyasmi törté­nik, mint a gazdag ifjúval. Jézus pa­rancsa az, hogy amije van, adja át azoknak, akiket illet, ne tartsa zsák­mánynak a gyarmatokat. A Nyugat ismeri ezt a parancsot, de egyelőre nem engedelmeskedik neki, szembe­száll vele, inkább háborús veszedel­met zúdít a világra, önmagára, mert görcsösen ragaszkodik ahhoz, ami az evangélium szerint nem is az övé. •­ Mi, keresztyén emberek, fenn­tartás nélkül, jó lelkiismerettel szol­gálhatunk a békemozgalomban, mert a békemozgalom küzdelme teljes össz­hangban van a békesség Istené­nek parancsaival. Meggyőződésem, hogy a népek békeakarata győzelmet fog aratni. A népek kívánsága az, hogy a nagyhatalmak vezetői üljenek össze megbeszélésre azon az alapon, hogy nem akarnak háborút.­­ — Huszonkét évig éltem misszioná­riusként Kínában és a legutóbbi idő­ben is eleget láttam a keleti világból ahhoz, hogy megállapítsam: keleten valóban békét akarnak és eléggé is­merem az Egyesült Államokat is ah­hoz, hogy elmondhassam, ott egy ki­csiny, de szervezett csoport katonai erővel akarja rákényszeríteni akara­tát a világra. A világ népeinek egy­séges akarata azonban meg tudja akadályozni a háborús szándékok ér­vényesülését. A békemozgalom döntő ereje abban van, hogy az ő­ oldalán van az igazság A háborús párt pedig szívében érzi és tudja, hogy nincs igaza. Ez a tény fogja eldönteni az emberiség nagy élet-halál kérdését a béketábor javára — mondotta James Endicott kanadai protestáns lelkész. hétköznapok dolga A POLGÁRI PERRENDTARTÁS­RÓL szóló új törvény január 1-én életbe lép. A hatálybalépésről szóló törvényerejű rendelet felsorolja a hatályukat vesztő korábbi jogsza­bályokat, és a hatálybaléptetéssel kapcsolatos egyes kérdéseket sza­bály­ozza. A házasság felbontása iránti perben kirótt külön illetékre nézve akként rendelkezik, hogy az illeték megfizetéséne­k elmulasztása esetén az illetéket bírói úton kell be­hajtani, s ez iránt a bíróság hiva­talból intézkedik. Ha külön törvény vagy a magyar állam által kötött nemzetközi megállapodás másként nem rendelkezik, a magyar bírósá­gok joghatósága kizárólagos a ma­gyar állampolgár személyállapotára vonatkozó perben, a magyarországi ingatlanra vonatkozó perben és a magyar állam vagy külfőtlen terü­letenkívüliséget élvező magyar állam,­polgár ellen irányuló olyan polgári perben, amely a nemzetközi joggya­korlat értelmében külföldön folya­matba nem tehető. Varnnak olyan esetek, amikor — habár az ügy nem tartozik a magyar bíróság kizáróla­gos joghatósága alá, a külföldi bíró­ságnak abban hozott határozatát mégsem lehet érvényesnek elismerni. A választottbírósági eljárásra vonat­­kozó szabályokat is tartalmaz a tvr. m te­sz. A hajdani Pest dicsérete írta: Esze Tamás Mostanában, mikor a kuruc szabad­ságharc 250. évfordulójára készülő­dünk, sokat tűnődtem azon, hogy Pest városának volt-e valami köze Rákóczi Ferenchez? Vájjon hazánk fővárosa történeti hagyomány alapján részt kérhet-e magának a nagy dátum meg­ünnepléséből? Kedves közönségemnek, az Út olvasóinak szeretnék először beszámolni kutatásom eredményéről: a mai Nagy-Budapest büszkén tekint­het vissza, ősére,­­a hajdani Pest-Bu­dára, semmiivel sincs kevesebb köze nagy függetlenségi háborúnkhoz, mint — mondjuk — Debrecennek. A két testvér­város: Pest és Buda a kuruc szabadságharc nyolc esztendeje alatt ellenséges szi­get a körülöttük táborozó és szál­longó kuruc seregek hullámverésében. Egyik várost sem tudta elborítani, bir­tokába venni- Buda megvételére talán nem is gondoltak a kurucok, Pest azonban mindig nyugtalanította fan­táziájukat. Ebben az időben Buda is, Pest is ráccal elegyes német város, Pestnek azonban számottevő magyar lakossága is van. Színes, megragadó adatok beszélnek arról, hogy a pesti magyarok Rákóczi hívei. Az »Istennel a hazáért és a szabad­ságért« felemelt kuruc zászlók alá mindjárt a felkelés első évében jöttek ki Pestről magyarok. Erdős Imre »mindjárt az elein« ment ki Rákóczi hűségére — felesége alig tudott utána szökni —, hadnagyságot viselt egy Pest környékén harcoló ezredben és egy szomszédos magyar falu védelmé­ben vesztette el fiatal életét. Horváth András is kijött Pestről, hogy »annál alkalmatosabb lehessen a haza szol­gálatjára« Sípos György ■ Budáról, testvére, András, Pestről szökött ki a kurucok közé. Egy nemes ember is akad a kuruccá lett pestiek között: Pataky Gáspár 1704. végén »egész cselédestül, minden jószáginak ott hagyásával« jött ki a fejedelem szol­gálatára. Akik kijönnek és kuruccá lesznek, nagy árat fizetnek bátor szín­vallásukért, vagyonukat menten elko­bozza a budai kamarai adminisztráció. Mégis jönnek szakadatlanul. Dékányi János főhadnagynak egész pesti se­rege van már, ők is családostul hagy­ták oda a várost, családjukról az or­szág kasszája gondoskodott. De a város falai között is maradtak igaz magyarok. A Pest e­ten való kuruc hadműveleteket »tapasztal­ható haszonnal« segítették azok a vá­rosbeliek is, akik a kurucokkal éreztek együtt. 1703. október 2-án, midőn a felkelők a város falai alá érkeztek, a legfontosabb bástya ágyúját nem tud­ták a németek ellenük fordítani, mert azt egy magyar ötvösmester besze­gezte. Bessenyey Zsigmond kuruc eze­­reskapitánynak — a költő Bessenyey nagyapjának — »Pestről egy jólelkű ember megszente«, hogy jól vigyáztas­­son, a német rá akar csapni a kurucok­­ra. Az ilyen titkos kurucoknál bújnak meg a városba lopakodó kuruc kémek, tőlük szerzik értesüléseiket. A Pest ellen folyó kuruc hadművele­teik a várost nyugtalanító csapatok helyi jelentőségű vállalkozásai voltak. A kuruc hadvezetés komolyan csak akkor gondolt Pest ostromára, mikor felmerült az országgyűlés összehívásá­nak terve. A fejedelem Pest ostromát gondosan elő akarta készíteni, vállal­kozása sikerét biztosra, is vette, külön­ben nem a rákosi mezőre hívta volna össze a felkelő ország státusait és ren­deit. 1705. július 10-én — tíz nappal az országgyűlés meghirdetése után — a pestiek úgy értesültek, hogy a feje­delem Kassáról Pest felé tart a város elfoglalására. Egy éjszaka valóban né­met nyelvű proklamációkkal ragasz­tották tele a falakat, melyekben a ku­rucok nagy ígéretekkel biztatják a la­kosokat a város átadására. A burge­­reknek azonban csak éppen öt esz­tendő múltán az éhség tanácsára ju­tott eszükbe, hogy jó lenne Rákóczi­nak hódolni. A fejedelem maga akarta vezetni az ostromot. Méltó feladatnak érezte ezt a vállalkozást, de nem ka­tonai, hanem politikai tekintetben. Be­venni egy katonailag alig jelentős megerősített várost, ez magában r­ég nem vezér­­tett, de a város meghódí­tása révén birtokba venni az ősi mezőt, ahol 200 esztendővel korábban létrejött a martyar függetlenségi mozgáinak híres alapokmánya, az 1505. évi rákosi végzés, ez valóban fejedelmi cseleke­det, méltó a nemzet vezéréhez. Udvari marsallját, Vay Ádámot bízta meg az ostrom előkészítésével: egy tisztet pa­­rasztruhában küldjön be a városba, tanulja ki »micsoda városbeliek s mennyi szármák s miner­it állapottal őrzik a kapukat s a város falait.« Egy kuruc szolgálatban álló francia hadi­­mérnök, La Motte, járt el ebben a ve­szedelmes küldetésben. Ezen a nyug­talan, váradalmakkal teljes nyáron kuruc katonai alakulatok táboroznak Rákos mezején. Bezerédy Imre, a híres brigadéros, augusztus 6-án a »Rákos vize mellett lévő malomnál« írt levelet generálisának. Mindenki bizonyosra vette, barát és ellenség, hogy Rákóczi terve sikerülni fog és a nemes Pest vármegyében lévő Rákos mezején­ jön létre a szabadságért felkelt rendek szövetkezése: a kon­­federáció. Tervében a felvidéki Rákócziak sarja, Erdély fe­jedelmeinek ivadéka a hegyek fia, visszatért a hazát foglaló hajdani ma­gyarok táj­szemléletéhez, számára is a végtelen felé kitáruló puszta a­­ sza­badság jelképe. A puszta a jelképe Rákóczi rövid, egy évtizedre sem ter­je­dő, országlásána­k is. úgy igazgatta országát és népét, mint a­z ősi pásztor­­fejedelmek, szakadatlanul úton, bo­lyongva, nélkülözve a fejedelmi szék­hely tekintélyét és biztonságát. És az otthont, melyre még a királyoknak is szüksége van. A Felvidék katonai és gazdasági erőforrásaiból táplálkozó háború vezére a pusztához, a Balassa Bálint dicsőítette szép sík mezőhöz, a Petőfi megénekelte rónák végtelenjé­hez tért vissza, mikor szabadságharca és a nemzet története között kapcso­latot akart teremteni. A német iga alól szabaduló" magyarság új alkotmánya, vezérének fejedelmi hatalma arról a mezőről vegye eredetét, mely — most Rákóczit idézzük — »a haldokló sza­badság utolsó sóhajait« hallotta a Habsburg-király választást megelőző utolsó magyar országgyűléseken. Első országgyűlését »a régi hajdani ország­gyűlések helyére és formája szerint« hívta össze. A rákosi mezőn akarta fel­állítani Bethlen Gábor 12 árbocos sá­torpalotájában »a magyar szabadság két évszázada leomlott sátorát«. Rákóczi szabadságharcának megértéséhez tehát a rákosi mező adja a történeti távlatot. Micsoda bal­gatagság volt korábbi történetírá­sunknak amaz állítása, hogy a kuru­cok lengyel »mintát szolgailag utá­nozva« jutottak el a rendek szövetsé­gének és a vezérlő fejedelemségnek gondolatára! Kisfaludy Károly a rákosi mezőn Mátyás királyt idézte: »Hol vagy Mátyás, igazságos? Te láttad őt bol­dog Rákos!« A Pest alatt húzódó mező, ma egy világváros gyárakkal és munkásházakkal viruló területe, leg­­igazabban Rákóczi Ferencé. CSENDES ÓRA VEZETI: DARÁNYI LAJOS A Máté írása szerint való evangélium JA”. 4 »Nem minden, aki azt mondja nékem: Uram, i ‘m­ .­ Uram, megyen be a mennyeknek országába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.« (7:21—29.) A biblia így sorolja fel az ige útját: hallani, hinni, szóval és tettel hirdetni az Isten akaratát, az igét. Ezt a sorrende­ jelképezi a föl­dbevetett mag élete: előbb el kell vetni a magot, művelni kell a bevetett földet, a termést pedig le kell aratni és be kell takarítani. Minden munka a­­gyümölcsért van. A keresztyén ember cselekvő, munkás, Isten akaratát teljesítő ember. Nem lehet meg­­állani az ige útjának elején s a keresztyén ember nem kezdheti a végén. JAN. D »Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem... ■in. .i* nJ Akarom, tisztulj meg.« (8:1—4.) Jézus a Hegyi beszéd végén a cselekedetek fontosságát hirdette. Ezután maga is cselekedni kezd: gyógyít. Egy gyógyíthatatlan, ragályos, a többiektől elkülönített beteg, egy bélpoklos JAN. D »Csak szólj egy szót és meggyógyul az én ■j.li■ ir szolgám.« (8:5—13.) E történet szerint egy római tiszt megy Jézushoz szolgája érdekében. Megalázza ma­gát, amikor ezt mondja: nem vagyok méltó, hogy hajlé­komba jöjj. S dicsőséget ad Krisztusnak ezekben a sza­vaiban: szólj itt és meggyógyul az én szolgám otthon. Ez a katonatiszt a maga katonaéletének példáját szabja JAN 7 »Ő vette el a mi erőtlenségünket és 5 hordozta * a mi betegségünket.« (8:14—22.) Jézus itt­ is gyógyít: Péter anyósát. A meggyógyított beteg gyógyulása után nyomban szolgálni kezd a többieknek. Isten minden ajándéka hálaadásból fakadó szolgálatra­­bírja és kötelezi a keresztyén embert. Péter házában Jézus kegyelmes cse­JAN. 8 I »Mit féltek, óh kicsinyhitttek?« (8:23—27.) Az­­ eddigiekben Jézus főként abban gyakorolt ke­gyelmet, hogy meggyógyította a betegeket. Amikor a vi­hart lecsendesíti, a tanítványok hitét erősíti. A viharban Jézus először a megrémült tanítványokhoz szól: Miért féltek?! Nem csak a vihar erejét, hanem Isten megtartó közelített hozzá. Első szavaiban arról tesz vallást, hogy Jézusnak van hatalma arra, hogy meggyógyítsa őt. Csak az a kérdés, hogy akarja-e. Jézus válasza arról szól, hogy nemcsak hatalma van a gyógyításra, a megtisztításra, hanem akarja is azt. Erős és kegyelmes. Krisztus hatalmára. Ő tudja, mi a parancs és mi az enge­delmesség. így érti meg, hogy Jézus szava a mennyei rendet valósítja meg. Amikor Jézus ennek a római em­bernek a hitét látja, a farizeusok számára nehezen elfo­gadható igazságról tesz bizonyságot: az örökkévaló ígé­retek részeseinek serege nagyobb, mint amekkorának az emberi szem látja. lekedete megerősítette a szolgálat lelkét , példát adott arra, hogy a keresztyén családban az egységet az egy­másnak való szolgálat biztosítja. Jézus eligazító munká­jának egyik ékes bizonyságát ismerhetjük meg ebben a történetben: erejét is számba kell vennie a keresztyén embernek. Nem Istent kell oktatni, ébresztgetni arra, hogy gondoljon velünk, abban a hitben­­kell erősödnünk, hogy neki gondja van­ ránk. A keresztyén ember ereje és bátorsága abban a hitében gyökerezik, hogy Isten kegyelmesen gyakorolja fenntartó és kormányzó hatalmát. JAN 9 I »Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj­é­l minket?« (8:28—34.) Két megszállott, ma őrült­nek nevezett ember kerül közel Jézushoz. Az őket hatal­mában tartó gonosz szava szólalt meg bennük. A Sátán tudja, hogy Isten neki győztes ellenfele s azt akarja elhi­tetni az emberrel, hogy Isten az embernek is kárát akarja. JAN 101 »Látva Jézus azoknak hitét, monda a guta-­­ Ütöttnek: bízzál fiam, megbocsáttattak néked a te bűneid.« (9:1—8.) Ezt a gutaütött embert négy ember vitte Jézushoz. Jézus ennek a négy embernek a hitét látva, gyakorolt kegyelmet a betegen. Lehet, hogy a gut­a ütött nem is hitt, csak azok, akik Jézushoz vitték őt. A Sátántól megszállott disznónyáj a tengerbe rohan, a Sátán útja a pusztulás felé visz, Jézus Krisztusé az élet felé. Jézus Krisztus minden munkájával éppen a gyöt­relemtől akarja megszabadítani az embert, életet és örömet kíván ajándékozni. Jézus a bűnbocsánat meghirdetésével kapcsolta össze a gyógyítás ajándékát. Mind a kettő Isten könyörülő sze­retmének bizonyos jele. Jele annak is, hogy Isten kegyel­mes, egyaránt meg akar szabadítani testünk és lelkünk bénító terheitől. 1953. január 4—10. hírek VALLÁSOS FÉLÓRA A RÁDIÓ­BAN. Január 4-én, vasárnap délelőtt 9 óra 45 perckor vallásos félórát közve­tít a Petőfi Rádió­. Igét hirdet Bodoky Richárd, a Bethesda-kórház igazgató­­lelkésze, az egyetemes konvent sajtó­osztályának munkatársa. LELKÉSZKÖRÖK ÉLETÉRŐL. A szolnokvidéki lelkészi kör december 12-i szolnoki összejövetelén Szokody Gyula szolnoki lelkipásztor bevezető áhítata után meghallgatta Kuthy Béla szol­noki vallásoktató lelkész beszámolóját, János evangéliuma új fordításáról. A karácsonyi igehirdetés feladatairól Ko­vács István szentm­ártonkátai lelkipász­tor tartott előadást.­­ A bodrogközi lelkészi ikör december 16-án Nagyrozs­vágyon találkozott. Igét hirdetett Szent­­imrey Mihály segédlelkész. Előadást tartottak: Janka Péter esperes, Fiedler István lácai lelkipásztor, Bede Gyula tiszakarádi lelkipásztor, sajtóbeszá­­molót tartott Varga János ricsei lelki­­pásztor. A lelkészi kör ezután össze­állította jövő évi munkatervét. HEWLETT JOHNSON Canterbury­ érseki helynök a népek bécsi kongresz­­szusáról hazaérkezve, kijelentette: »Ez ■volt a legtökéletesebb konferencia, amelyen valah­a is részt vettem. A kon­gresszusnak kétségk­­ül nagy sikere volt. Megbecsüléssel fogadták a brit de­legációt, amely 50 Labour-párti, 93 szakszervezeti­ és 10 lelkészi tagból állt.« A KARÁCSONYI ÜMNEPEKET Ko­­reában, az intervenciós amerikai csapa­tok körében töltötte Spellman newyorki bíboros. Az egyik osztrák lap a bíboros utazásával kapcsolatban megjegyzi,­ hogy a Koreában Harcolt­ amerikai ka­tonáknak küldött »harmadik karácso­nyi üdvözlet« eljuttatásához bíboros­ személyre volt szükség. »Nem tudjuk, hogy mivel utazott Spellman, repülő­­erődön, vagy hajón-e, de azt tudjuk, hogy vele egyidőben újabb hadianyag­­sz­állítmány érkezett, mely Korea to­vábbi pusztulását jelenti. Ennek a ka­landnak összeomlását azonban — foly­tatja az osztrák lap — semmi sem aka­dályozhatja meg.« Hatalmas hallgatóság előtt számolt be Párizsban, a Vel'd'Hiv’ sportpalo­tában Bose protestáns lelkipásztor fe­lesége a bécsi békekon­gresszusról, ahol mint a francia nép kiküldöttje jelent meg. Beszédében többi között ezeket mondotta: »Ha nagy sietséggel jöttem haza, ez azért van, mert a jó hírt az ember nem tudja magába zárni. Nagy változást kell hogy jelentsen, amikor 85 különböző nemzet kiküldöttei el­határozzák, hogy legfontosabb teendő­jüknek tartják a béke megőrzésének munkáját.« Nyilatkozott a sajtó képviselőinek­ Ragnar Forbech, az oslói katedrális káplánja Bécsből való visszatérése után: »Hálás vagyok azért a nagy él­ményért, amit számomra a népek bé­­kekongress­zusán való részvétel jelen­tett. Hiszem, hogy ez a kongresszus igen jelentős a békéért való további küzdelemben. Meg vagyok róla győ­ződve, hogy a részvevők hazájukban újabb tömegeket fognak megmozgatni a háború megakadályozása érdekében.A Presbiteri gyűlésen is beszámolt a III. Magyar Békekongresszuson szer­zett tapasztalatairól Zeke Mihály, a haj­­dúhadházi gyülekezet presbitere, aki a béketalálkozón mint Hajduhadháza és környékének küldötte vett részt. Hosszabb cikkben foglalkozik a né­met békegyűléssel és a népek bécsi kongresszusával Kelmscherper pots­dami protestáns lelkipásztor. A cikkben összehasonlítást tesz a német protes­táns egyházak egy évvel ezelőtti és mai békeszolgálata között. Egy évvel ezelőtt a német békegyűlésen 30, a leg­utóbbin pedig 203 protestáns lelkipász­tor vett részt. A cikk megállapítja, hogy ez a mozzanat is tükrözi a bé­kéért küzdő emberek táborának meg­erősödését. Lel­kipásztorbelig­tatás: A diósviszlói gyülekezet lelkipásztori tisztébe decem­ber 14-én iktatta be Kathona Géza teo­lógiai magántanárt, eddigi drávapal­­konyai lelkipásztort Nagy Ákos, a ba­ranyai egyházmegye esperese. HALÁLOZÁS. Hajdú Károly, a nagy­­géci és a tyukodi gyülekezet volt lelki­­pásztora életének 65. évében, december 24-én Budapesten meghalt. Az elhunyt­ban Hajdú Péter püspöki titkár, egyház­­kerületi missziói előadó, édesapját gyá­szolja. Temetése december 27-én volt, amelyen Bereczky Albert püspök a Máté 11:28—30. versei alapján hirdette az igét. — Bereczky József tasnádi lelki­­pásztor, esperes életének 64., lelkipász­tori szolgálatának 38. esztendejében meghalt. Már évtizedekkel ezelőtt mind­két szeme világát elvesztette s ennek ellenére lelkipásztori és esperesi szol­gálatát hűséggel ellátta, s irodalmi munkásságot fejtett ki. — Hajmás Ká­roly, a csöglei gyülekezet 53 évig volt h­arangozója, 92 éves korában elhunyt-

Next