Az Út, 1953. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-04 / 1. szám

1953. január 4—10. EGYHÁZUNK ELMÚLT ESZTENDEJE Irta: Harsányi György ! Az alábbiakban röviden végigtekintünk az 1952. év fontosabb református egyházi eseményein. Január elején iktatta be tisztségébe új esperesét, Békefi Benő nyíregyházi lelkipásztort a közép szabólcsi egyházmegye. *— A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 4 miniszterré választott Kossa István helyére Horváth Jánost nevezte ki az Állami Egyházügyi Hivatal elnökévé, akit az egyetemes konvent elnöksége levélben üdvözölt s hivatala elfoglalása után egyházunk vezetősége tisztelgő látogatáson jelent meg nála. Bereczky Albert dunamelléki püspököt, a zsinat és az egyetemes konvent lelikészi elnökét január végén Prágában, az ősrégi Karolimim nagy aulájában a prágai Comenius-fakultás díszdoktorává avatták. A dunamelléki egyházkerület esperesei, missziói-, diakóniai- és sajtófedőadói február vején háromnapos konferenciát tartottak Budapesten. Február közepén iktatta be Bereczky Albert püspök Gorkij-fasori gyülekezeti telkipásztori Esztébe Fekete Sándor lelkészt, az Út szerkesztőségének vezetőjét. A hónap végén országos esperesi konferencia és konventi ülés volt Budapesten. Az esperesi konferencia indította el az egyházmegyei határok újrarendezésének ügyét. Az egyetemes konrvent magáévá tette az esperesi konferenciának erre vonatkozó javaslatait és ugyancsak az esperesi értekezlet javaslatára megalkotta az Új missziós szabályrendeletet. Április A belső budapesti egyházmegye április 2-án tartott rendkívüli közgyűlésén iktatta be új esperesét, Fekete Sándor Gorkij-fasori telkipásztort. A beiktatás országos viszonylatban is jelentős eseménye volt egyházi életünknek. A közgyűlésen nyújtotta át Horváth János, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke Pap Géza szabadszállási lelkipásztornak a Népköztársaság Elnöki Tanácsának kitüntetését. Május 16-án ülést tartott a zsinati tanács és határozott az egyházmegyei határok újrarendezése ügyében. A zsinati tanács egyrészről tudomásul vette az egyházkerületi tanácsok ideiglenes intézkedéseit, amelyeket az egyházkerületen belül történő egyházmegyei határváltoztatások ügyében tettek, másrészről rendelkezett az egyházkerületi határokon előadódó változtatásokról. — Ebben a hónapban az egyetemes konvent elnöksége országos diakóniai konferenciáit rendezett Budapesten. — A hónap folyamán meglátogatta Magyarországot és református egyházunkat is Dominique Mteheti, az Egyházak Világtanácsának titkára. Június végén a hindi ökumenikus konferencia anyagát feldolgozó teológiai tanulmányi bizottság Budapesten ülést tartott. Június végén és július elején tartották közgyűléseiket az egyházmegyei határrendezés folytán újonnan alakult, vagy szervezetükben lényegesen megváltozott egyházmegyék. Ezek a közgyűlések iktatták be az újonnan megválasztott egyházmegyei tisztikarokat, illetőleg tisztségviselőket. Az új egyházmegyék alakuló üléseinek jelentőségét különösen kidomborította egyházkormányzatunk vezetőinek részvétele és megnyilatkozása. Az egyházmegyei határrendezés július 1. napjával lépett életbe. Az addigi 34 egyházmegyéből 16 teljesen átalakult, korábbi szervezetében folytatja tovább működését 18 egyházmegye és 9 új egyházmegye alakult. Július 1 óta egyházközségeink 27 egyházmegyében folytatják működésüket. Augusztus Egyházi életünk jelentős eseménye történt augusztus 3-án, amikor a zsinat és a konvent világi elnökét, a dunamelléki egyházkerület főgondnokát, a belső budapesti egyházmegye világi tanácsbíráját, Kiss Rolandot iktatták be a Gorkij-fasori egyházközség főgondnoki tisztébe. Nagyjelentőségű sajtókonferencia volt augusztus elején a dunamelléki lelkészek számára Tahiban. A svédországi Lundban augusztus 15-én kezdődött az Egyházak Világtanácsa Hit és Egyházalkotmányi Bizottságának kéthetes nemzetközi konferenciája, amelyen a magyar református egyházat Bereczky Albert és Kiss Roland konventi és zsinati elnökök és Péter János zsinati alelnök képviselték. Bereczky Albert püspök igét hirdetett a fundi katedrálisban, Péter János püspök pedig az augusztus 18-i teljes ülésen felszólalt. Nagy figyelmet keltett a konferencián a Hungarian Church Pressnek ez alkalomra kiadott különszáma, amely a magyar ökumenikus teológiai tanulmányi bizottság nagy gonddal készített munkálatát foglalta össze. Szeptember közepén a baranyai egyházmegye lelkészei a nagypeterdi gyülekezetben háromnapos konferencián hallgatták egyházunk vezetőinek tanításait. Egy héttel később a tiszáninneni lelkipásztorok gyűltek össze hasonló konferenciára. A tiszáninneni egyházkerület Miskolcon, október 3-án tartott közgyűlése kérte a zsinatot: egyházi törvényhozás útján intézkedjék a tiszáninneni egyházkerülethez tartozó hevesi egyházmegyének valamennyi gyülekezetével a dunamelléki egyházkerülethez, az egyházkerülethez tartozó többi (abaúji, borsodi és zempléni) egyházmegyéknek pedig ugyancsak valamennyi gyülekezetével a tiszántúli egyházkerülethez való csatolása iránt. Az egyetemes konvent rendes bírósága perújítást rendelt el néhai Jánosi Zoltán volt debreceni lelkipásztor ügyében. Október 29-én összeült a zsinat új ülésszaka Debrecenben. A zsinat levélben üdvözölte Rákosi Mátyást, a minisztertanács elnökét. Köszöntötte Dobi Istvánt, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökét s üzenetet intézett az Egyházak Világtanácsához és a benne részvevő egyházakhoz, valamint a Presbiteri Világszövetséghez. — A zsinat jóváhagyta a zsinati tanácsnak az egyházmegyei határok újrarendezése ügyében május 16-án hozott határozatát és törvényhozás útján intézkedett —• a tiszáninneni egyházkerület kérelmének megfelelően — az egyházkerületek új beosztásáról és ezzel kapcsolatban a zsinati tagok választásáról. A törvény a nem-relkészi zsinati tagoknál lehetővé tette a megválasztást bármely egyházkerületben viselt presbiterség alapján. Megalkotta a zsinat az országos teológiai akadémiák szervezeti és működési szabályzatát is. A teológiák tanulmányi, nevelési és vizsgái szabályzata ügyében a zsinat felhatalmazta az egyetemes konventet, hogy a teológiák tantervét állapítsa meg addig is, amíg a zsinat erre nézve nem intézkedik. A zsinat új nyugdíjtörvény előkészítésére utasította az egyetemes konventet, illetve a nyugdíjintézeti intéző bizottságot. A zsinati ülésszak október 31-én délután 6 órakor a debreceni Nagytemplomban tartott reformációs emlékünnepéllyel, illetőleg ünnepi közös protestáns istentisztelettel ért véget, amelynek keretében a protestáns felekezetek tagjai részére közös úrvacsoraosztás volt. A zsinati üléssel kapcsolatban tárgyalta a tiszántúli egyházkerület fegyelmi bírósága Jánosi Zoltán perújítási ügyét. Az egyházkerületi bíróság a perújítási kérelemnek helyt adott és Jánosi Zoltánt rehabilitálta. November közepén lelkészi konferencia volt Balatonfüreden a somogyi egyházmegye lelkipásztorai számára.Novemberben tartotta évi közgyűlését a dunántúli és a dunamelléki egyházkerület. A dunántúli közgyűlés tagjai melegen ünnepelték Györy Elemért püspöki szolgálatának 10. évfordulója alkalmából. A dunamelléki közgyűlésnek most is az adott különleges hangsúlyt, hol azon egyházkormányzatunk legfőbb vezetői számoltak be egyházunk életének fontos eseményeiről és adtak iránymutatást. December elején a budapesti teológiai akadémia dísztermében a budapesti és Pest megyei protestáns lelkészek békeérte■kezletre gyűltek össze. Az" értekezlet után a részvevők megtekintették a Szovjetunió egyházainak és vallásos egyesületeinek májusban tartott békekonferenciájáról és a III. Magyar Békekongresszusról készült filmet.— Bereczky Albert és Péter János püspökök részt vettek a népek bécsi nagy békekongresszusán. December végén Péter János tiszántúli püspök, a zsinat lelkészi alelnöke elutazott az indiai Lucknow-ba, hogy részt vegyen az Egyházak Világtanácsa központi ■bizottságának ülésén, amely előkészíti az Egyházak Világtanácsának 1954. évi gyűlését és amely napirendjére tűzte a debreceni zsinatnak az Egyházak Világtanácsához intézett üzenetét is. Ebből a vázlatos áttekintésből is láthatjuk, hol egyházunk a múlt év folyamán is igyekezett építeni Jézus Krisztus magyar református egyházát Isten dicsőségére és népünk javára. Ebből a visszapillantásból az is tudatossá válik előttünk, hogy az egyház útja nemcsak eseményekből, hanem tanításból és magatartásból is áll. Külön is ki kell emelnünk az egyháznak a béke érdekében végzett munkáját. Az epház sokat tud tenni és tesz is a béke érdekében. Akkor teszi a legtöbbet, ha a maga módján magyarázza a háború és béke összefüggéseit, azt, hogy a béke megőrzésekinek-kinek a számára egyet jelent saját munkájának becsületes elvégzésével. Szabó Sándor esperes beiktatása a mezőföldi egyházmegye közgyűlésén A mezőföldi egyházmegye december 23-án Székesfehérváron rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlés feladata volt, hogy beiktassa az egyházmegye újonnan megválasztott tisztikarát. Az ünnepi közgyűlésen a dunántúli egyházkerület elnöksége képviseletében megjelent Vámos Géza, a veszprémi egyházmegye esperese,anuk szerkesztőbizottsága részéről allay Gergely szerkesztő. Eötvös Sándor volt esperes megnyitó imádságában hálát adott a szolgálatát letevő egyházmegyei tisztikar eddigi munkájáért, majd jelentést tett az egyházmegyei tisztújítás eredményeiről. A mezőföldi egyházmegye gyülekezetei esperessé Szabó Sándor fülei lelkipásztort, egyházmegyei gondnokká László Levente fülei presbitert választották meg teljes egyhangúsággal. Az új tisztikar eskütétele után Szabó Sándor esperes tartotta meg székfoglalóját. A székfoglaló beszéd a keresztyén ember és az egyház szolgálatának jellemzésével foglalkozott Jakab apostol levelének 3:17—18. versei alapján: »A felülről való bölcseség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató. Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik békességen munkálkodnak.« Rámutatott, hogy keresztyén életünk és szolgálatunk munkatere elsősorban az egyház, illetve a gyülekezet. Hangsúlyozta, hogy lelkipásztoraink olyan gyülekezetekben szolgálnak, amelyeknek tagjai mostani társadalmi, gazdasági, szociális és politikai kérdések között akarnak eligazodni, keresztyén módra, becsületesen megállni helyüket. Isten igéje mindig időszerű kívánt és tudott lenni s mindannyiszor eligazította életbevágó döntései között a hívő és engedelmes egyházat. Az ige ma sem vesztett ebből az erejéből. Isten népünk mai kérdésein keresztül eddig nem tapasztalt mértékben kitágította szolgálatunk munkaterületét. Az egyház szolgálatának tartalmát az igének ez a két szava határozza meg: igazság és pümölcs. Az egyház békeszolgálatáról Szabó Sándor esperes a következőket mondotta: — Ma élet-halál kérdésünkké lett a béke fennmaradása. A háborús veszedelem a közelünkben van. A koreai és a vietnámi nép szenvedése nem hagy kétséget afelől, hogy mi várna reánk egy harmadik világháború kirobbanása esetén. A békét úgy kell szeretni, mint életünket, mert benne hitvesünket, gyermekeinket, szolgálatunkat, munkahelyünket, hősies építőmunkánk eredményeit szeretjük és oltalmazzuk. Az esperesi székfoglaló elhangzása után a dunántúli egyházkerület és a testvér egyházmegyék nevében Vámos Géza esperes, a kebelbeli lelkipásztorok nevében Bódás János székesfehérvári lelkipásztor, az Új szerkesztőbizottsága nevében Sallay Gergely szerkesztő köszöntötte az újonnan megválasztott egyházmegyei elnökséget és tisztikart. Az egyházmegyei közgyűlés megalakította az egyházmegye lelkészi köreit s tudomásul vette, hogy az új tisztikar ez év január 1-ével foglalja el hivatalát. 1. Mi Atyánk írta: BERECZKY ALBERT !NÉHÁNY NAPPAL ezelőtt énekeltük az angyalok énekét Isten dicsőségéről és e föld békességéről. Elválaszthatatlanul egynek valljuk a kettőt, mert Isten dicsősége: e föld békessége. Néhány napja emlékeztetett Isten minket arra, hogy ő úgy szerette a világot, hogy az ő egyszülött fiát adta érte. Az evangélium örömhíre ez: Isten szeret, Isten a mi Atyánk. Nem vagyunk árvák, éspedig kettős értelemben nem: azért, mert van Atyánk és azért, mert vannak testvéreink. Nem lehet kimondani az Úr imádságának első szavát anélkül, hogy át ne éreznénk Isten nagy szeretetét, amely egybeölel minden embert egészen és teljesen. Együtt vagyunk az ő gyermekei és együtt részesülünk az ő szeretetének minden áldásában. Az ő szeretetének nincs határa, nincs korlátja, nincs akadálya, mert minden akadályt legyőzött és minden korlátot áttört az ő Jézus Krisztusban megjelent szeretete. Ezért a mérhetetlen szeretetért dobban meg a szívünk hálaadásra. Az egyháznak ezt aszeretetet kellett volna mindig és kell ma is beleárasztani a világba. S éppen itt, éppen ezen a ponton van az egyház ítélet alatt. Az egyház sokszor farizeus módon imádkozott. Mert aki megcsúfolja az igazságot, vagy védi az igazságtalanságot — talán éppen azért, mert ő maga is haszonélvezője — annak az istentisztelete hiábavaló (Jakab 1:26.). Aki megtagadja a testvért, a minden emberrel való közösséget, az nem vallhatja igaz létekkel az Atyát. De Isten nem függ az egyháztól. És ez a mi nagy reménységünk. Az ő egyetemes szeretetéről nagy és megrendítő bizonyságokat kaptunk ebben az évben is, ha figyeltünk az ő világkormányzó munkájára az egyházon kívül is. UTALÁS VAGYOK, hogy éppen ennek az évnek utolsó hónapjában részt vehettem a népek békekongresszusán és megszégyenült hálaadással erősödhettem az ember felől való reménységemben. Ahogy ott együtt láttam közel száz nép mindenféle színű, nyelvű, kultúrájú képviselőit, egy új emberiség látomása erősödött meg bennem. Hallgattam az évek óta küzdő és szenvedő vietnami barnaarcú ember szavait, amint kifejezte népének szabadságvágyát és önálló életéért való elszánt küzdelmét, de ugyanakkor a nagy francia nép iránti őszinte szeretetét és teljes készségét arra, hogy békében és jó kapcsolatokban élhessenek egymással. És láttam, hogy utána a francia küldöttek körülvették és átölelték a vietnami embert. Hallgattam a francia református lelkész beszédét, aki népének legjobbjait képviselve fordult azok felé, akik bizalmatlanok és nem értik meg, hogy ma az első feladat helyreállítani a népek békességét. És láttam, amint körülvették őt malájiak, vietnamiak, Laos és Kambodzsa népe, a jövendő reménységétől sugárzó arccal. És ott voltam azon az ünnepélyes éjszakai ülésen, ahol egy anglikán lelkész elmondotta, hogy nem ünnepelhet jó lelkiismerettel és békében karácsonyi szent ünnepeket egyetlen keresztyén ember sem, ha nem tesz meg mindent azért, hogy a koreai iszonyatosság azonnal megszűnjék. És láttam, amikor kétezer ember körülvette a koreai keresztyéneknek megrendítő levelére adott válasz aláírásánál összegyűlt minden felekezetű lelkészt megható ünneplésben. Azt kell mondanunk, hogy a népek békekongresszusa jeladás volt az ember és emberiség jövője felől való reménységre. Az a volt kínai misszionárius, aki több mint húsz évet töltött el Kínában, helyesen mondotta rövid magyarországi látogatása alatt nekünk, hogy nem igaz, hogy Isten azért hívott el minket az ő gyermekeinek, hogy csak hibát kövessünk el. A reménység kötelez, hogy a mi Atyánknak olyan gyermekei legyünk, akik megértjük az ő mai akaratát a békességszerzésben, az EGCL és nyomatékosan szeretném hangsúlyozni, hogy az ige a szeretet nagy ígéretét és parancsát jelenti. És itt is nagy figyelmeztetés és erősödés volt számunkra az, amit láttunk és hallottunk a népek békekongresszusán. Sok nemzetközi keresztyén egyházi konferencián vettem már részt, de sehol a szeretetnek olyan áradatát nem éreztem és nem láttam, mint ott. Ha francia beszélt, előjöttek a németek, hogy megöleljék. A volt kínai misszionáriust a kínai küldöttség világszerte ismert vezetője köszöntötte melegen. A koreai szenvedő nép küldöttét amerikaiak vették körül. A népek szeretik egymást. Igen, a népek most tanulják szeretni egymást. A lenézés, gőg, más fajtájú és színű emberek kihasználása és alacsony sorban tartása egyszerűen lehetetlenné vált. Rövid mondatban össze tudom foglalni, amit átéltem és tapasztaltam a világ minden részéről egybesereglett népek találkozóján: testvérek vagyunk. És ezt nekünk megszégyenült hálaadással és bűnbánatunk engedelmességével kell elfogadni, mert mi valljuk, mert mi így imádkozunk: »Mi Atyánk...« AZ 1952. ÉV nagy események és eredmények éve volt. Mi egy új emberiségben élünk, amelynek óriás feladata ezt a nemzedéket megszabadítani a háború pusztításától és megmenteni egy új világháború fenyegető veszedelmétől. Az előttünk megnyíló új esztendő a béke győzelmének éve lesz, ha hálánk, reménységünk és szeretetünk hűséges munkában mutatkozik meg. Így imádkozzak, nem képmutatással, hanem ősszinte szívvel a mi Urunk imádságát: »Mi Atyánk... legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.« Isten akarata élet és békesség. (Részlet az év utolsó vasárnapján mondott igehirdetésből 3 A Magyarországi ökumenikus Bizottság áldást kér Péter János püspöknek a lucknowi konferencián végzendő szolgálatára A Magyarországi ökumenikus Bizottság, melyben a református, evangélikus, baptista és methodista egyházak vesznek részt, december 22-én rendkívüli ülést tartott. A bizottság tagjai között Bereczky Albert püspök, Kiss Roland főgondnok, Vető Lajos és Dezséry László evangélikus püspökök, Balogh Jenő egyházkerületi főgondnok, Szabó László a magyarországi baptista egyház elnöke és Szécsey János methodista szuperintendens is részt vettek a gyűlésen. Megjelent és felszólalt James Endicott, kanadai protestáns lelkész is, akinek látogatásával lapunk más helyén foglalkozunk. Bereczky Albert püspök elnöki megnyitójában a Népek Békekongresszusának eseményeiről számolt be. Dezséry László evangélikus püspök az Egyházak Világtanácsa Hit és Egyházalkotmány bizottságának lundi konferenciáját ismertette. Békesi Benő főtitkár azoknak a teológiai bizottságoknak a munkájáról tett jelentést, amelyek a lucknowi és evanstoni ökumenikus konferenciák anyagát dolgozzák fel. A bizottság a jelentéseket köszönettel elfogadta. Táviratot küldött a bizottság az Egyháziak Világtanácsa Központi Bizottságának az indiai Lucknowban most kezdődő üléséhez. A táviratban a magyarországi protestáns egyházak képviselői örömmel veszik tudomásul az ökumenikus gyűlések tárgyaival foglalkozó magyar teológiai szakbizottság eddigi eredményeit és kifejezik egyetértésüket annak szempontjaival, megállapításaival és kérdéseivel. »Bizottságunk azért munkálkodik, és imádkozik — mondja a távirat —, hogy minden előkészület hozzásegítse az Egyházak Vlágtanácsa nagygyűlését, hogy az egész egyház és az egész világ reménysége felől érvényes egyházi szót tudjon majd mondani. Ilyen imádsággal kérünk áldást a Központi Bizottság lucknowi ülésére.« Egy másik táviratban a protestáns egyházak képviselői az indiai konferencián részt vevő Péter János püspököt, felkérik és megbízzák, hogy az ökumenikus bizottság és a tagegyházak nevében képviselje egyházaink szempontjait és ezzel is segítse eredményhez az ökumenikus párbeszédet. Végül áldástkér a távirat a püspök indiai tartózkodására és szolgálatára. IMÁDSÁG Uram, Istenem, tarts meg engemet is szüntelen készületben a hit és megtérés által utolsó végemre; hogy vagy élek, vagy halok, találtathassam te sajátodnak, örök dicsőségedre és énnékem vég nélkül való örömömre, az én üdvözítő Jézus Krisztusom által, kinek áldott nevében mindezeket a te kezeidből várom. Ámen. (Buzgó imádságok és isteni dicséretek, 1685.) ORGONA, HARMONIUM Javítás, hangolás, illamos fúvóberendezések szállítása. FITTLER SÁNDOR, XIV., Miskolci utca 76.