Az Út, 1954. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-03 / 1. szám
7 Rákóczi emlékünnepély Budapesten Rákóczi szabadságharca kibontakozásának 250. évfordulójáról megemlékezve, a belső-budapesti egyházmegye december 20-án, a budapesti teológiai akadémia dísztermében Rákóczi emlékünnepélyt rendezett. Az ünnepélyen az Állami Egyházügyi Hivatal képviseletében megjelent Papp János főelőadó. Fekete Sándor esperes megnyitó beszédében rámutatott: " A katolikus válasit II. Rákóczi Ferenc köré azért tudott felekezeti különbség nélkül egy táborrá tömörülni a magyar nemzet, mert a fejedelem ügye minden hazáját szerető magyar ember ügye volt. A nemzet minden hű és igaz fia a magáévá tette és követte a szabadságharc zászlajára írt jelszót: a hazáért és szabadságért. Amikor tisztességet teszünk történelmünk nagyjának emléke előtt, a mi megemlékezésünket tartalmassá az teszi, ha keresztyén felelősséggel még inkább szívünkbe zárjuk azt az ügyet, amelynek szolgálásában felekezeti különbség nélkül eggyé kovácsolódtunk az országunk határán belül és kívül: a békés jövendőért és a nép boldogulásáért folyó fáradozás nagy ügyét. Esze Tamás lelkész, konventi előadó, a történettudományok kandidátusa tartott ünnepi előadást. — Nincs még egy fordulata a magyar történetnek, egészen 1848-ig, — mondotta — amely annyira közel volna a magyar nép szívéhez, mint II. Rákóczi Ferenc szabadságharca. A két Rákóczi-kiállításon kétszázezer ember mutatta be hódolatát a nagy nemzeti küzdelem hőseinek emléke előtt. A Rákóczi-év során a magyar református egyház is bizonyságot tett arról, hogy a szeretet és a hála erős szálai kötik a nagy fejedelem személyéhez, s szívesen fordul példaadásért szabadságharca élő hagyományaihoz. Békeszolgálatában, sajtójában, tudományos munkájával, az ünnepi évben végzett fáradozásával bizonyította, hogy megbecsüli, terjeszti és tovább akarja adni nagy előzményekre visszatekintő Rákóczi kultuszát. Rákóczi valláspolitikájáról szólva, megállapította: Rákóczi az első magyar politikus, aki a vallási életet tudatosan alárendeli a nemzet érdekének. De nem úgy, hogy mellőzi az egyházak erkölcsi és kulturális erőforrásait, hanem úgy, hogy felhasználja őket a nemzet harcának erősítésére. Bensőségesen hívő katolikus volt, naponta élt vallása lelki javaival, de ha egyházának papjai szembefordultak a szabadságharc érdekével, nem kímélte őket. Sokszor volt alkalma megmutatni, hogy ebben a kérdésben nem ismer tréfát. Egy katolikus történetírónál olvassuk: „A kurucokkal való kibékülés leghevesebb ellenzői a javaikat féltő jezsuiták és a protestánsok kiirtását óhajtó papok voltak. A katolikus egyház csillaga Bécs felé mutatott, a protestánsok jövője a szabadságharc győzelmén múlott, s így alakult ki az a különös helyzet, hogy a nemzeti felkelés hívő katolikus vezére református tömegekre támaszkodik, életének biztonságát, diplomáciájának titkait református férfiakra bízza. Legbensőbb munkatársai: Vay Ádám, udvari marsall és Ráday Pál, a titkos kancellár lelki fiai református egyházuknak. — Miképpen akarta Rákóczi a felekezetek ellentétét kiegyenlíteni? — van erről egy igen érdekes nyilatkozata. A kassai országgyűlés alkalmával »az asztalnál beszélgetést kezdett a religiáknak egybefoglaltatásáról, mondván, hogy csakhamar megvolna az unió, ha a papok kijáratnának a megbeszélésekről«. E szavaik rejtett gondolataira világítanak rá. Többet akart a felekezeti békénél, a felekezetek egyesítéséről elmélkedett, s távoli terveiben, a szabadságharc győzelmét követő idők fontos feladataként gondolt a keresztyén egyházak uniójának (egyesülésének) megteremtésére. — Rákóczi az uniót a magyar nemzet érdekében akarta megvalósítani. Ki akarta gyógyítani végleg a magyarságot a felekezeti gyűlölség mérgéből, mely nemzedékek óta őrölte, hogy szellemi erőit végre a szabadság kivívásának és a nemzeti művelődés feladatainak szentelhesse ... Nagytávlatú valláspolitikája messze felette van a vallási türelem, vagy a szabadelvű gondolkodás mértékén, nagy nemzetgyógyító, nemzetépítő terv szerves alkotórésze. Gyümölcsei gazdagon mutatkoztak meg a szabadságharc történetében, a felekezeti harc közömbösítése rengeteg erőt szabadított fel a nemzeti küzdelem számára, jelentős tényezője lett a nemzeti egység megteremtésének, régi sebeket gyógyított be, s meddő hitviták helyett az erkölcsi tökéletesedés kérdéseire irányította az emberek figyelmét. A szabadságharcban cselekvően részt vevő református prédikátorok-ról szólva, az előadó ezeket mondotta: — A szabadságharc hasznos eszközei voltak a prédikátorok, ők vigasztalták és erősítgették a falvak és városok népét. Az ő tollukat dicsérik a jobbágykatonák és a falvak folyamodványai. Némelyik remeke a magyar levélirodalomnak: a magyar nép reménysége kiált bennük. Közülük kerültek ki azok a prédikátorok, akikre veszélyes titkos feladatokat bíztak Rákóczi és tábornokai. Tiszabecsi Tamás »sokszor életének is veszedelmével ellenségünk ellen való hadakozásunkat tapasztalható haszonnal segéltette« — írja a fejedelem a prédikátor hűséges szolgálatait jutalmazó adománylevélben. Munkácsi Dávid a fejedelem dolgaiban járt Szatmár ostroma körül, majd Szegednél, s azt kérte tőle jutalmul, hogy »elébbeni papi tisztit, melyet letett vala, folytathassa«. — A nagy kuruc szabadságharc hőse, a vezérlő fejedelemhez méltó hőse, a névtelen jobbágykatona. Azok a parasztok, akik zászlai alá álltak, javarészükben öntudatos tagjai voltak a magyar népnek. A haza szabadságáért ontották vérüket, de a szabadságba beleértették a maguk felszabadulását is a gyűlölt földesúri iga alól. A hajdúk esetét vették példa gyanánt, szabad hajduvárosokban, katonai közösségekben való letelepítésüket kívánták. Kívánságuk Rákóczi ígéreteire támaszkodott, s mindjárt kezdetben a birtokos nemesség kemény ellenállásába ütközött. Kialakult a szabadságharc táborában a jobbágykatonák és a nemesi tisztikar osztályharca, s ennek a belső feszültségnek remek irodalmi dokumentumai támadtak a jobbágykatonák keserűségét és csalódását panaszló szegénylegény-énekekben. Mikor ezeket az énekeket az irodalomtudomány vizsgálat alá vette, s kutatni kezdte keletkezésük körülményeit, s felvetette a szerzőség kérdését, még szebben kezdett világítani a Rákóczi-szabadságharc prédikátorainak az utódok számára is példát adó magatartása. Ebben a harcban a prédikátori rend kimagasló tagjai a felszabadulásért küzdő nép harcát támogatták a földesurakkal szemben. Esze Tamás előadását Rákóczi szécsényi beszédének idézetével fejezte be: »Áldjátok népek a mi Istenünket és zengjen az ő dícséretinek szava, ki megeleveníti a mi lelkünket és nem engedi, hogy a mi lábaink elessenek! Mert megkisirtgettél minket Isten, megpróbáltál minket tűzzel, mint az ezüst megpróbáltatik, tűzbe és vizekbe mentünk, mindazáltal vittél minket szabadulásunk szép kies helyére. Kiért is maradjon áldásban szent neve mindörökké!« . A Rákóczi-emlékünnepélyt művészi műsorszámok tették még emelkedettebbé. Tőkés Anna Kossuthdíjas, a Népköztársaság érdemes művésze, a Nemzeti Színház tagja, kuruckori imádságot és verset adott elő, Engel Iván zongoraművész, a Zeneművészeti Főiskola tanára Liszt-, Bartók- és Kodály-műveket zongorázott, Szilvássy Margit és Göndöcs József énekművészek, az Állami Operaház szólóénekesei énekszámokat adtak elő. Zongorán kísért Ákom Lajos karnagy. Az ünnepély Bankó Ferenc egyházmegyei gondnok zárószavaival ért véget. Hangoztatta: — Buzdítson bennünket Rákóczi és nagy kortársainak példája hazánk önzetlen szeretetére, népünk hű szolgálatára, hogy betöltsük azt a hivatást, amelyre református egyházunkat Isten igéje és szép múltja kötelezi. A püspökladányi gyülekezet ünnepe Arató Ferenc, volt nyírábrányi lelkipásztort december 20-án iktatták be lelkipásztori tisztébe a püspökladányi gyülekezetben. A beiktatási igehirdetést Kiss József hajdúvidéki esperes mondotta. Igehirdetésében rámutatott, hogy a jó lelkipásztor Isten színe előtt becsületesen áll meg. (II. Timotheus 2:15.) Szolgálatának lényege az Isten beszédének helyes, hiteles hirdetése. A lelkipásztor ott végezhet eredményes szolgálatot, ahol ezt a hitelesen hirdetett igét a gyülekezet engedelmesen fogadja. (Zsid. 13 :17.) Arató Ferenc lelkipásztor is a lelkipásztori szolgálat lényegéről tett bizonyságot igehirdetésében, a Kolossébeliekhez írt levél 4. részének 17. verse alapján. A lelkipásztor fő-fő tennivalója az igehirdetés szolgálata, mert az Úr Jézus Krisztus az ő egyházával elsősorban az igehirdetésben találkozik. Az igehirdetésben adja tudtul Jézus a maga akaratát, ígéretét, ítéletét és kegyelmét. Az igehirdetésben kapja meg a gyülekezet a hinnivalókat és a tennivalókat, útbaigazításokat. A lelkipásztornak egész magatartásával, minden dolgával a szeretet jótéteményévé kell válnia a gyülekezetben, mert csak így tehet bizonyságot Isten szeretetéről. CSENDES ÓRA Vezeti .• DARÁNYI LAJOS A Lukács írása szerint való evangélium .... 0 I »Ti is azért legyetek készek, mert amely órá- JAN. u - ban nem gondolnátok, abban jő el az Embernek Fia.«, (12 :33—40.) Krisztus nem azt akarja, hogy az övéi néha, időnként, vagy majd a végén legyenek jók, munkájukat, feladatukat végzők és vigyázok. Ő azt akarja, hogy az övéi mindig ilyenek legyenek. A keresztyénség nem ügyesség, nem jól be- IAU & ! »Valakinek sokat adtak, sokat követelnek JAN. 4 1 tőle. És akire sokat biztak, többet kívánnak tőle.« (12 :41—48.) Nem egyformán kaptunk. A rajtunk könyörülő kegyelem ugyanaz. De a feladat, az erő, a hit, az érzés nem egyforma. Az, aki többet kapott, könnyen elbizakodhat. Isten ezzel az igével tartja alázatban azokat, akiknek többet adott. Azoktól .... Cs »Gondoljátok-e, hogy azért jöttem, hogy JAN. - I békességet adjak e földön? Nem, mondom néktek, sőt inkább meghasonlást.« (12 :49— 59.) Jézus itt az álbékesség ellen szól. Az ellen a társadalmi, udvariassági illem-békesség ellen szól, amikor ezt is, azt is látja az ember, de nem szól, mert nem il* lik, mert mit szólnak hozzá. Vagy amikor valaki még .... Cl »Uram, hagyj békét néki még ez esztendő^ JAN.D \ ben.. .* (13 :1—9.) »Óh, mily sokan elaluvának a múlt esztendőben, kik nálunknál jobbak valának...« így énekeltünk egy újévi énekünkben. Valóban, fel kell vetni a kérdést, miért is maradtunk mi meg? Itt felel az ige erre a kérdésre. Azért maradtunk meg, mert Isten Jézus Krisztusért meghosszabbította a kegyelmi időt. És mindez azért van, hogy ez.. . 7 I »Asszony, feloldottál a te betegségedből!* JAN. I | (13 :10—17.) Mennyi megkötözöttség van. A legtöbb ember maga sem tudja, hogy mik a kötelei. Azért kell Krisztus közelében lenni, hogy ott nyilvánvaló legyen a kötelék. Ö képes ezeket a köteleket feloldani, ezeket a bilincseket levenni. Nem képes kifejezés ez, hanem valóság. Azért nem tud az emn ! .Te előtted ettünk és ittunk és a mi utcáin- JAN. Ökon tanítottál. (13 :18—30.) Az nem sokat —— — számít, ha valaki Jézusnak távoli ismerője. Még az sem segít, hogy olyan közel volt hozzá, hogy előtte evett és ivott és az utcájában járt Jézus. Több, közelebbi kell ehhez. Vele kell enni és inni és be kell .... ni »Hányszor akartam egybegyűjteni a te fiai- JAN. 3 I dat... és ti nem akartátok.« (13:31—35.) Jézus addig hív, addig biztat, míg egyszer, vagy végül szemrehányást tesz. Ő nem vádolható, ő mindent megkísérelt. Jeruzsálemet is figyelmeztette. Meg akarta védeni. Egybe akarta gyűjteni. De Jeruzsálem lakói nem akarták. Ti nem akartátok. Mi nem iyezkedés, hanem az élet állandó iránya. Készen lenni nem azt jelenti, hogy befejezettnek, tökéletesnek lenni, hanem munkára késznek lenni. Krisztus visszajövetele az egész életet a kellő hőfokon és a munka kellő iramában tartja. Áldott légy, hogy eljöttél és jövel Urunk Jézus! Ez a mi imádságunk. Napi ószövetségi rész: Soromás 2. többet is kíván, azoknak nagyobb a felelősségük. Ha az ember erre a nagyobb felelősségre néz, akkor nem gőgös lesz, hanem alázatos. És ha ezt megértjük, akkor már azért is hallgatunk azokra, akik többet kaptak, hogy nekik is segítsünk a többnek, a soknak eleget tenni. Napi ószövetségi rész: Sofomás 3. Krisztus mellé se mer állani, a békesség kedvéért. Azt a meghasonlást hozta Jézu£ amikor kimondja az ember azt, amit gondol. Amikor nem hazudik, nem udvariaskodik, hanem szól. Ezen a meghasonláson túl adja aztán az ő békességét. Az igazságon alapuló békességet. Napi ószövetségi rész: Aggeus 1. után több gyümölcsöt teremtünk. Akkor nézzük helyesen a múlt esztendőt, ha nem vagyunk megelégedve magunkkal, a gyümölcsökkel. És akkor indulunk el igazán az új esztendőre, ha elfogadjuk a több gyümölcstermésre Krisztusnak nemcsak a parancsát, hanem az erejét is. Napi ószövetségi rész: Aggeus 2. ber sok mindent elhagyni, mert hozzá van kötve. Azért nem tud a maga erejéből szabadulni, mert azt a köteléket sem eloldani, sem elszakítani nem tudja. Krisztus adja a feloldozást. És az ilyen feloldozás mindig gyógyulás. Napi ószövetségi rész: Zakariás 1. őt fogadni a hajlékba és a szívbe. Aztán az ítéletkor néma az ember. Akkor az élete, a cselekedetei beszélnek. Azok mondják el, hogy volt-e köze Krisztushoz. Ha azok hallgatnak, akkor hiába hivatkozik bármire is az ember. Napi ószövetségi rész: Zakariás 2-akartuk. Jaj lenne nekünk is, ha ezt az elkésést, ezt a kimaradást végérvényesen mondaná. De még idejében mondja, hogy hallgassunk rá és azt akarjuk, amit ő akar. Ő a megmentésünket, a megtartatásunkat akarja. Egyházunk egységét, a javunkat akarja. Napi ószövetségi rész: Zakariás 3. 1954. január 1—–) PÉLDÁZAT AZ ÍTÉLETRŐL Ez alkalommal Jézusnak az utolsó ítéletről szóló példázatszerű tanítását ismertetjük Máté írása szerinti evangélium 25. részének 31— 46. versei alapján. Elöljáróban két dolgot kell elmondanunk. Az egyik az, hogy e példázatnak nem az utolsó ítélet pontos ábrázolása a célja. Jézusnak nem az a szándéka, hogy hallgatói előtt részletesen és hűen lefesse azt, ami majd bekövetkezik, s ahogy az majd lefolyik, hanem az, hogy a példázat hasonlatával rámutasson arra az igazságra, amely az utolsó ítéletben érvényesül. Mindezt pedig azért, hogy ezzel a jelenben élő híveinek magatartását, cselekedetét, életét meghatározza, alakítsa és formálja. Amit Jézus ebben a példázatban az utolsó vagy eljövendő ítélettel kapcsolatban mondott, azzal mai életünket akarja befolyásolni, mindennapi cselekedetünket akarja jó irányba terelni. A másik megjegyzésünk azzal az általánosan elterjedt véleménnyel kapcsolatos, hogy ebben a részben csak a pogányok megítéléséről van szó és pedig úgy, hogy a 34. versben a kegyes pogányokéról, a 41. versben pedig az embertelen pogányokéról. Ez a rész az egész világ népeinek megítélését hirdeti. Az ítélő Isten előtt és az ítéletet hirdető király, Jézus Krisztus előtt mindenkinek, keresztyéneknek, pogányoknak, zsidóknak meg kell jelenniük. Ezt senki sem kerülheti el. Jézus az ítélet lefolyásának ábrázolására egy hasonlatot mond el. A hasonlat képét a mindennapi életből meríti. Ő maga is gyakran látott pásztort és legelésző nyájat. Palesztinában pedig igen gyakori volt a juhokból és kecskékből álló nyáj. Este a pásztor a nappal együtt legelésző nyájat kétfelé választotta, másmás karámba a kecskéket és a juhokat. A pásztor kétfelé választó munkájához hasonlatos az ítélet. Az utolsó ítélet kétfelé osztja az embereket. Az egyik csoport Isten balkeze felől, a másik jobbkeze felől fog állni. De mi az a mérték, amely szerint Isten az utolsó ítéletkor az embereket kétfelé választja? Mi az, ami Isten előtt számít az ítéletkor? Ezekre a kérdésekre felel ez a példázat. Az ítélet mértékét az ember adja Isten kezébe azzal, ahogyan viselkedik a szükségben lévő embertársaival szemben. Isten aszerint ítél meg minket, állít jobbkeze vagy balkeze felől, ahogyan mi a nyomorúságban lévő embertársainkkal szemben viselkedtünk. Isten úgy bánik velünk az ítéletkor, ahogyan mi bánunk azokkal, akik hozzánk fordultak. Kitágítva a kérdést azt mondhatjuk egy nagy igehirdetővel, hogy Isten aszerint ítél meg miniket, hogy milyen álláspontot képviselünk az ú. n. szociális kérdésekben. Elnézed-e, hogy a munkást kizsákmányolják, vagy éppen te vagy az, aki kizsákmányolod őt? Szemet hunysz a jogtalanság fölött, vagy éppen te vagy az, aki jogtalanságot gyakorolsz; helyeselsz-e azoknak, akik gyűlölik az embert, mert az más fajú vagy éppen benned is van ebből a gyűlöletből? Hol állsz, melyik oldalon, ki mellett? Nem közömbös kérdések ezek, mert Isten aszerint ítél, hogy te a kisemmizettek, elnyomottak mellé állsz-e vagy sem. Egy bizonyos, hogy Isten a Jézus Krisztusban az elnyomottak, szegények, betegek, éhezők és kisemmizettek mellé állt, sőt nemcsak melléjük állt, hanem az ilyenekkel azonosítja magát ma is (40. vers!). Milyen sokan vannak, akik szeretnének Jézus Krisztussal találkozni, mi mindent meg nem tennének egy ilyen találkozásért. Van lehetőség a vele való találkozásra! Ha megkeresed a nyomorúságban, szükségben lévő embertársadat, Jézus Krisztust kerested meg. És ha segítőleg nyújtottad kezedet embertársad felé, az ő kezét fogtad meg. Az Istennel való találkozáshoz az emberen kereszetül vezet az út. Az Istent sokan keresik, íme egy út, mely biztosan hozzá vezet. Megdöbbentően érdekes, hogy mi az, ami felől nem érdeklődik a Bíró az ítéletkor. Jézus nem azt kérdezi, hogy hányszor olvastuk el a Bibliát, naponta hányszor voltunk templomban, reformátusok voltunk-e vagy római katolikusok, keresztyének-e vagy zsidók? Még azt sem, hogy sokat imádkoztunk-e, vagy keveset, hanem egyszerűen azt: hogyan bántál az éhezővel, a beteggel... Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az imádság, bibliaolvasás, templombajárás haszontalan és közömbös valami. Nem, de csak akkor értékek, ha ez mind segít és támogat engem az emberekhez való helyes viszonyulásomban, ha ez mind életem tápláló forrása lesz, cselekedetem irányítója és meghatározója, önmagukban semmit sem számítanak Isten előtt, de mint cselekedetemet meghatározó erők nélkülözhetetlenül fontosak, hiszen helyesen csak akkor és csak úgy tudunk viszonyulni embertársainkhoz, ha Istent helyesen és igazán ismerjük meg s ha őt Urunknak és Atyánknak valljuk. Ez a példázat a cselekedetet magasztalja? Ennek a résznek az alapján nem mondhatunk mást csak azt, hogy igen, a cselekedetet. De jól figyeljük meg, itt a cselekedetet nem az emberek dicsérik, hanem Jézus! Azok cselekedetét dicséri Jézus, akik nem tudnak arról, hogy ők bármit is tettek volna érette. Nem a hivalkodó és büszkélkedő cselekedet, kedves Isten előtt, hanem az alázatos és szerény. Abban nyilvánul meg Jézus kegyelme, hogy felebarátainkkal szemben tanúsított jócselekedeteinket úgy veszi, mintha vele cselekedtünk volna jót. Az pedig, hogy velünk emberekkel nem bűneinkről beszél, hanem »jócselekedeteinkről«, úgy mutatja meg őt, mint aki a bocsánatot minden ember számára megszerezte. Czegle Imre BERECZKY ALBERT A KESKENY ÚT Ara kötve: 57.50 Ft BERECZKY ALBERT AJTÓNYITÁS Ara: 120 Ft CSOMASZ TÓTH KÁLMÁN Református gyülekezeti éneklés Kötve 80.— Ft Fűzve 60.— Ft