Merényi Oszkár: A magyar lélek története (az irodalomtörténet alapján) (Kaposvár, 1929)
Előszó. Ha a pécsi székesegyház megmaradt domborművéit nézzük, alig-alig ismerjük meg már a török csákányok csapásai alatt porrá zúzottdákokat. Itt-ott találunk egy-egy fantasztikus madarat, egy-egy szeszélyes motívumos szalagdíszt, majd komor sírköveket, amelyeken fenyegetőleg emelkedik ki a régi idők feledésbe ment hőse. Ebből a pár maradványból kellett a templom restaurálójának megérezni a művészi szándékot, amely a templom építőinek a lelkét ihlette. :. A magyar élet templomát is bezúzták a durva csákányok, de nemcsak egy hősies emlék maradt meg belőle, hanem megmaradt a magyar kultúra szent öröksége. Megmaradtak a magyar vágyak, a magyar remények, a magyar eszmék, amelyek segítségével s amelyek megvalósításával újra fel lehet építeni a csonka templomot, meg lehet újítani a csonka magyar életet. A magyar irodalom — ideáljai által — szintén ennek a szent munkának a szolgálatában áll. Az eszmények nálunk is korról-korra változnak. Egyszer a gondolat merész szárnyalását csodáljuk, másszor az érzelem mélységei töltik el bámulattal az embert, vagy az akarat lenyűgöző ereje előtt hódolunk meg. Sokszor az az érzésünk, ha a nagy magyar élet útját járjuk, mintha egy mély völgyben volnánk, meredek úton, hidra fekete sziklák, jobbra fenyegető mélység, vigyáznunk kell, hogy lábunk meg ne csússzon, mert mélységes veszedelmek környékeznek. De csillagok vannak e fölött a sötét völgy fölött, lángok lobognak a hegyek hátán, termő élet zsendül körülöttünk, élet, amely szívünket hittel és bizalommá tölti el. Körülöttünk lebegnek a magyar élet őrszellemei, s megmutatják az útid, amely a mélységből, a kétségbeesésből, a fájdalomból felfelé vezet. E vázlatos mű megkísérli, hogy az irodalom története alapján végigkísérje a magyar lelket e nehéz úton. Kaposvár, 1929. október. Dr. Merényi Oszkár, 36106