Kornis Gyula: A kultúra válsága (Budapest, 1934)
A szellemi munka válsága
A SZELLEMI MUNKA VÁLSÁGA. A mennyiség és minőség küzdelme a modern kultúrában.— I. A fizikai és szellemi munka természete és értékelése.—•II. A szellemi munkások helye és szerepe a társadalom szervezetében. — III. A szellemi munkások jogi helyzete és szervezkedési képessége. — IV. A szellemi pályák túlzsúfoltsága világszerte. A főiskolai ifjúság lelkisége. — V. Elméleti és gyakorlati eszközök a szellemi munkások sorsának javítására — VI. A szellemi munkások szelekciójának módjai. Az emberi szellem újkori fejlődésében mély tragikum lappang. A szellem egyik főtényezője, az ész, a modern természettudomány és technika megszületésével az anyag fölött sohasem sejtett, csodálatos diadalt aratott. Ugyanekkor azonban fokozatosan az anyag rabságába jutott. A modern technikai s vele a mai gazdasági kultúra bámulatos fejlődésének kiindulópontja a Bacon szava: natura parendo vincitur — ki kell kutatnunk a természet törvényeit, ezeknek engedelmeskednünk kell, vagyis alkalmaznunk őket s mienk a diadal a természet erői fölött. Ma azonban Bacon szellemes barokk metaforájának már valóságos jelentése van : a természetnek, az anyagnak maga a szellem is engedelmes rabszolgája lett. Ugyanis már nemcsak a természetet bontja szét elemeire, hanem az egyéni és társadalmi életet is, s azt gondolja, hogy az elemek puszta mechanikus összege a szellem területén is élő egész. Az ész racionalizálva-mechanizálva a szellemi világot is — megöli az élőt, a friss személyes életet, kiszívja belőle a lelket. A modern gyáripar racionalizált módszerei (a Taylor-, Ford-, Bedaux- stb. rendszer), a «tudományos üzemvezetés» (scientific management) az emberi munkát a leggazdaságosabbá teszik ugyan, de ugyanekkor lelketlen géprésszé, előre kikalkulált energiaforrássá személytelenítik az embert, aki mégis csak lelkes lény, személyes egész, mely pusztán eszközszerű quantummá mégsem fokozható le. Az ész az emberi társadalmat természettudományi-anyagi kategóriák alapján már nem személyes pszichofizikai egyéniségek szerves egészének, hanem szilárd elemek halmazának nézi s keresi az exakt törvényeket, amelyek szerint ezeket az elemeket célszerűen keverheti, forgathatja, mintha az emberek is egyforma, egyéniség nélküli 1* 3