Ásványolaj, 1931 (1. évfolyam, 1-11. szám)
1931-11-14 / 10. szám
Kényszerfúzió a petróleumiparban. 13- nak tudható be, hogy szakismeretük, nagy kiterjedésű összeköttetéseik révén mindenkor a legkényesebb igényeket is kielégítő olajokat szállítanak és a fogyasztók számára (ideértve a Művet és a többi közüzemeinket is) lehetővé teszik, hogy szakítsanak a tradíciókkal és eltérjenek a 100—150%-kal drágább márkás olajok használatától. A tények illusztrálására megemlítjük, hogy például a Máv még nem is olyan régen különleges hengerolajat 240— pengőért vásárolt q-ként, míg a legutóbbi versenytárgyaláson az importőrök által felidézett árharc következtében, igen gazdaságosan használható pennsylvániai nengerolajért, már csak kb. 115,5 pengőt fizetett. Elvitathatatlan fontosságú tehát, hogy azok a cégek, amelyek jelenleg is foglalkoznak importtal, eddigi katalizáló tevékenységüket mindennemű megszorítás nélkül folytathassák. Még fontos fiskális érdekek sem indokolják azt, hogy régi cégek exisztenciáját megszüntessék, mert ez egyenlő volna iparigazolványuk minden jogalapot nélkülöző megvonásával. A harmadik csoport is hasonló bizalmatlansággal fogadja a rendelettervezetet, mert az a főleg belföldön vásárló cégekről szintén nem tesz említést. Az új alakulat ármegállapító joga folytán alig létezhetnének ezek a cégek, mert a fogyasztás nagymérvű csökkenése következtében még az eddigi túl magasnak hitt haszonkulcs mellett sem találják meg számításukat. A kormánynak tekintettel kell lenni arra a körülményre is, hogy a legnagyobb apparátussal éppen említett cégek dolgoznak, mert az üzletek természete megkívánja megfelelő számú munkás, adminisztratív és riadószemélyzet (utazó, helyiügynök) foglalkoztatását. Ezek száma közel 10.000-re becsülhető. Ha tehát e cégek felszámolnának, ami a rendelet életbelépése esetén elkerülhetelenné válik, úgy a munkanélküliek száma közel 10.000- rel növekednék. Habár az illetékes minisztériumban oly kijelentés is elhangzott, hogy a kormány, fiskális érdekeket szolgáló rendeletek kiadásánál, erre a körülményre nem lehet tekintettel, kétségbe vonjuk, hogy ez tényleg másodrendű kérdésnek legyen minősíthető. Igen fontos probléma még a kihitelezés kérdése is. Kiszivárgott hírek szerint a kihitelezések teljes megszüntetését is tervbe vették. Amíg tehát a kormány a gazdák érdekének megvédését hangoztatja, éppen homlokegyenest elentétes tervek megvalósítását tűzte ki. Köztudomású, hogy kereskedőink e téren is missziós feladatot teljesítenek, amennyiben tekintettel vannak a termés értékesítésének időhöz kötöttségére (évente egyszer) és gazdáinknak 12 havi hitelt is nyújtanak. Az új bevezetendő feltétel előreláthatatlanul válságos helyzetet teremtene tehát, mert ma nemcsak a gazda, hanem még a legtöbb nagybirtokos sem annyira mobil, hogy az üzemanyagot készpénz ellenében vásárolhassa. Az elmondottakon kívül még az érvek egész sorozatát tudnánk felhozni, ami a tervezett rendelet káros következményeit bizonyítaná. Az eddig kifejtett indokok is kell azonban, hogy meggyőzzék kormányköreinket arról, hogy talán néhány elszigetelt érdekeltségen kívül a rendelettervezet életbeléptetése minden ásványolajfogyasztót és kereskedőt a legkritikusabb helyzetbe sodorna. A tulajdonképeni baj onnan ered, hogy a folyamatban levő tárgyalásokon csakis elszigetelt érdekeltségek vesznek részt és a tervezet előkészítésével megbízott szerv nem ismerte kellőkép az olajüzlet természetét és a kereskedelem struktúráját. Amennyiben az állam az eddiginél nagyobb bevételre szorult, úgy a tárgyalásokba be kellett volna vonni az összes érdekelteket, tehát nemcsak finomítókat, hanem a fogyasztók és kereskedők érdekképviseleteit is. A dolgok együttes megvitatása folyamán bizonyosan akadt volna oly megoldás, ami exisztenciák megsemmisítése nélkül a kivárni célhoz vezethet. E mulasztás még mindig pótolható és ezért legsürgősebben ajánljuk, hogy a tárgyalásokba vonja be a kormány az összes érdekképviseleteket, mert máskülönben bármely irányú döntése a köz számára feltétlenül végzetes lesz. A méltányosság is azt sugalmazza, hogy minden érdekelt fél meghallgattassék, különösképen, midőn exisztenciális kérdések forognak kockán. A mai demokratikus világban, midőn még a halálraítélt is felszólalhat az utolsó szó jogán, komoly és megbízható, mindenkor közérdekű miszsziót teljesítő kereskedőink és adózó polgáraink legalább hasonló bánásmódra reflektálhatnak. K. L. , ~SSEJV* A Z ▼ ÁSVÁNYOLAJÁRA