Bányamunkás, 1926 (15. évfolyam, 1-21. szám)

1926-01-07 / 1. szám

2. oldal munkált beszüntetni és öthetes sztrájk után si­került csak megállapodnunk. Amíg a munka­bérek 144%-k­al emelkedtek, addig a drágaság­­70%-ot ért el és ebből azt láthatjuk, hogy a munkások megábbélésének a­ lehetősége 26%-kal csökkent. Nagyon érdekes összegeket mutatnak a munkások béréből levont összegek is. Amikor 1924 január havában a vájár átlagos keresete 24.000 koronát tett ki, ak­kor a levonások összege kitett­: társpénztár, betegsegély, kereseti adó stb.-vel együtt 3.9%-ot a fizetésnek és 1924. év közepén már 0.6%-ot tett ki ez a levonás. Erre való hivatkozással mentünk 1925 februárban a munkaadókhoz bértárgyalásra. A rossz gazdasági viszonyok következtében nem volt lehetséges harc útján a minkásság gaz­dasági helyzetét megjavítani. A legtöbb bánya­vállalat hetenként 2—3, sőt ennél több szün­napot is tartott és ez alatt az idő alatt igyeke­zett a sza­kmánybérek megállapításánál bér­­red­ukciókat­ keresztül vinni. A munkaadók a­ szén elhelyezésének nehézségei miatt tiszta szénter­melést követeltek, de ugyanakkor nem vették tekintetbe, hogy a szakmány­bérek nem ilyen minőségre voltak megállapítva. A munkások­nak ebből kifolyólag lényegesen többet kellett dolgoznioke é­s legnagyobb szorgalommal sem képesek elérni azt az átlagos bért, ami megálla­pítva volt. Több ízben történt kísérlet a munkaidő meg­hosszabbítása ügyében. Ez egyedül a Rima tele­pén sikerült, ahol a munkásság szervezetlen­sége ezt lehetővé tette. Azonban ott is félre­­vezmények nyújtásával bírták rá pótműszakok végzésére. Nagyszabású harcunk volt még Tatabányán, ahol a munkásság kénytelen volt a munkaidő meghosszabbításával szemben harcba lépni és az ellen védekezni. Hosszas harc után végre si­került egy megállapodást létesíteni, amely azonban ezt a kérdést nem­ rendezte véglegesen. A nyomorúság hatása alatt tömérdek munkás volt kénytelen külföldre menni. Akik itthon vannak, azoknak helyzete nyomorúságos, fő­képen szenved a rossz gazdasági viszonyok alatt a salgótarjáni és borsodi medencében dolgozó munkásság, ahol hónapokon keresztül havi 8—10 műszakot dolgoztak, sőt voltak he­lyek, ahol ennél még kevesebbet is. Ott, ahol a munkásság szervezete ki volt építve, ott lehetett ezen redukciók ellen véde­kezni, ott azonban, ahol a munkásság nem volt elég erős, ott a munkaadók különböző módon érzékenyen megkárosították a munkásságot és a béreket redukálták, anélkül hogy ezt a mun­kássággal közölték volna, csak a hó végén ju­tottak a munkások ennek tudatára. A mai rossz gazdasági viszonyok közepette fokozottabban kell a munkásságnak szervezete mellé állni, mert csak ily módon képes a munkaidőmeghosszabbítás és bérleszállítási tö­rekvésekkel szemben föllépni. Kérem a határozati javaslat elfogadását. Bertrand Antal (Mocsek,szabolcs). A magyarországi bányamunkások bérezései között óriási eltéréseket talá­lnak. A fizetéseket mindig önkényesen állapítják meg, anélkül hogy megkérdeznék a munkástól, hogy vájjon ebből meg tud-e élni. A munkásságot a nem tiszta terme­léshez a vállalat maga szoktatta hozzá a háború alatt, most meg ezt a munkások rovására veszik és büntetés­­pénzeket vonnak le miatta. Javasolom, hogy a közgyűlés utasítsa vissza ezeket a büntetéslevonásokat. Pinkusz Ernő (Mizseria): A viszonyok csak a múlt hó­napban kezdtek nálunk javulni, azelőtt a legrosszabbak voltak. Kérem a közgyűlést, hogy határozzon oly érte­lemben, hogy egy javaslatot terjesszünk a nemzetgyűlés elé, hogy iktassák törvénybe a bányamunkájáig 1 órás munkaidejét. Gombos Pál (Fel Bogai­la): Én határozottan tiltakozom az ellen, hogy a csillék után 5000 koronás büntetéseket von­janak le, mert szerintem nincsen joga a vállalatnak ön­magától belevonni ilyen levonásokba. Tenk András (Felsőgalla): Nálunk a büntetések sokszor 2—300.000 koronát is kitesznek. Ez ellen a rendszer ellen tehát a leghatározottabban kell tiltakoznunk és kérem a 1. közgyűlést, hogy terjesszen elő egy olyan javaslatot, amely törvénybe iktatja azt, hogy a munkaadó önkénye­sen ne tehessen levonásokat a munkások béréből. Forberger Gyula (Dorog): Tisztel közgyűlés! A határo­zati javaslathoz a következőt javasolom (olvas): Homoki Mihály (Várpalota): A határozati javaslatot teljes egészében elfogadom és csak a­zt kérem hozzáfűzni, hogy a mi telepünkön is azon a százalékalapon történjék a bérkifizetés, mint a többi nagyobb bányatelepeken. Wyborny Ferenc (Brennberg): Azt indítványozom, hogy a közgyűlés intézkedjen az irányban, hogy a munkások m­unkabére arányban legyen a megélhetési viszonyokkal. A határozati javaslatot teljes egészében elfogadom. Szlanka András (Salgótarján): Én azt kifogásolom, hogy a vállalatok nem akarják a munkahelyen kifüggeszteni a munkabéreket, és mi nem tudjuk megállapítani, hogy miért kaptuk azt az összeget. Kérem a 1. közgyűlést, hogy járjon ebben közbe és ne fordulhasson a jövőben elő az, hogy a munkabérekben változás áll be, de a mun­kásság erről nem tud semmit. Papp János (Mór): Kifogásolom azt, hogy a szén­­járandóságot nálunk a betegek nem kapják meg. Egyben pedig kifogást emelek a móri bányatelepen lévő főaknász viselkedése ellen a bányamunkásokkal szemben és kérem a t. vezetőséget, hogy adjon módot és alkalmat arra, hogy kifogást emelhessünk és jogainkat érvényesíthessük ilyen esetekben. S. Tóth Mihály (Salgótarján): Nálunk is beállottak a bérredukciók és mi is sokkal kevesebb munkabért kapunk, mint azelőtt. A bü­ntetéspénzek sem maradtak el nálunk, ezért minden műszaknál van valami büntetés fölszámítva. Menczel András (Baglyasalja): Én is arra hivatkozom, hogy a bérek nálunk ma már olyan alacsonyak, hogy ab­ból képtelenek vagyunk megélni. Arra kérem a t. vezető­séget, hogy járjon közbe olyan irányban, hogy mi tisztes­séges szak­mányt kapjunk, amely a mi igényeinket ki­elégíti. Csóka Vendel: A­ most elhangzott felszólalásokban két javaslat létezett. Egyik Bertrand, másik Forberger elvtárs részéről.­ Bertrand elvtárs azt javasolja, hogy a szakmány megállapításánál bizalmi férfiak vonassanak be és azokkal egyetemben vizsgáltassanak fölül, illetve állapíttassanak meg a szakmányok. Ez minden külföldi ál­­­lam­ban megvan, ahol demokratikus a kormányzás. Sze­rintem nálunk Bertrand elvtárs javaslatát nem­­ lehet megteremteni, mert hiszen jól ismerjük a viszonyokat és abból le is tudjuk vonni a­ konzekvenciákat. Forberger elvtárs javaslata­­ azonban teljes egészében elfogadom. Elnök szavazásra bocsátja a következő határozati ja­vaslatot : Határ­ozti javaslat: A Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetségének 1025 december 10., 7. és 8-án megtartott IV. országos köz­gyűlése megállapítja, hogy az államháztartás egyen­súlyba hozása céljából elfogadott törvényjavaslat az egész ipart, de különösem a bányaipart válságos hely­zetbe hozták.­­ _A munkáltatók ezen gazdasági válságot a megélhe­tésre nem elégséges béreknek újabb redukálására és a teljesítményeknek fokozására és a munkafeltételeknek minden irány­bant való súlyosbítására igyekeztek föl­használni. A közgyűlés a leghatározottabban vissza­utasít minden olyan törekvést, amely a jelenlegi nyolc­órai­­s munkaidőnek bármely formában való meghosz­­szabbítását kívánja. Fölszólítja az ország bánya­munkásait, hogy a nyolcórai munkaidő megtartása érdekében minden rendelkezésükre álló törvényes esz­közzel álljanak ellent. Követeli a közgyűlés, hogy a bányamunkások munka­bére a megélhetési viszonyoknak megfelelően állapít­tassák meg. A nős és családos munkások részére csa­ládi pótlék engedélyeztessék. Követeli, hogy a nem természetbeni lakást élvező munkások részére a házbérsegély olyan arányban emeltessék, mint ahogy ez a készpénzbérre való át­térésnél meg lett állapítva. Követeli a közgyűlés,­­ hogy a munkások munkaideje nyolc órában állapíttassák r meg, amelyben a földalatti munkások be- és kiszállása becsit foglaltassék. Követeli a közgyűlés a hetenkénti bérfizetést. Utasítja az újonnan megválasztott központi vezető­séget, hogy ezen törekvések megvalósítása céljából kövessen el mindent és amennyiben a munkáltatókkal ezen kérdések nem volnának rendezhetők, úgy az egyes kérdésekben törvényhozási intézkedést kérjen. Fölszólítja a közgyűlés Magyarország összes bánya­munkásait, hogy a munkaadók ezen tervszerű és a munkásság gazdasági helyzetét folyton­ súlyosbító törekvésekkel szemben egységesen szervezkedjék és bocsássa rendelkezésére a Szövetség vezetőségének azon erkölcsi és anyagi eszközöket, amelyek a mun­kásság érdekeinek megvédésére szükségesek. A közgyűlés a határozati javaslatot Forberger elvtárs indítványával együtt elfogadta. Elnök: Az idő előrehaladottságára való te­kintettel a tanácskozást holnap délelőtt tíz órára halasztom el. A fista sissisosás BtarmasSSEs euopija. Fájd Pál elnök a tanácskozást délelőtt 10 órakor megnyitja. Tárgyalásra kerülnek a be­nyújtott indítványok. Mielőtt azonban erre rá­térne, a közgyűlés a tanácskozást felfüggeszti, hogy a vezetőségnek módjában legyen az in­dítványokhoz állást foglalni és az egyéb folyó ügyeket megtárgyalni. Szünet után Taká­cs József az újonnan meg­választott vezetőség nevében mond köszönetet a közgyűlésnek megnyilatkozott bizalomért, kéri a Szövetség összes tagjainak a támogatá­sát, hogy ezt a nehéz, fáradságos tisztséget a vezetőség többi tagjaival egyetemben a tagok kívánságának és a Szövetség érdekének meg­­ t­ejzed a Bányamunkás 20. számát. BÁNYAMUNKÁS fi .-i dm Az alsómagyarországi bányászot­ mozgalmai a XVI. században.­" Irta: Migray József. V. Werbőczi itéletlevele az általános rész után áttér a részletezésre, amely így hangzik: Először is, hogy az előbb fölhozott összeeskü­vések, szövetkezések, kötelezések és eskük vagy azok megtartására való minden kötelezettség föl­oldatuik, megszüntettetik és eltöröltetik és ezekre vonatkozólag mindenki egyetemesen és külön-külön föloldozottnak tekintendő, de a jö­vőben senki örök hűtlenség büntetése alatt ne merjen hasonló lázadást, összeesküvést, vagy szövetséget se kezdeményezni, se támogatni, se abban részt venni. Másodszor, hogy úgy ők, mint leszármazot­taik és utódaik a királyi és királynői felségnek, azok föntebb megnevezett kamaráinak és hi­vatalnokaiknak mindig híven és engedelmesen fognak szolgálni, s a tóráknak és az esküdt polgároknak­­meghatározott kiváltságait, régi és elismert, eddig megtartott szokásait meg­tartják és azoknak engedelmeskedni fognak. Harmadszor, hogy az előbb megnevezett lu­­teránus eretnekséggel örökre szakítanak s az egyházi intéseknek és parancsoknak, melyeket ezen városok időnként összejövő plébánosai megállapítanak és kiadnak, máskor előirt mó­don a római főpapnak és az esztergomi érsek­nek engedelmeskedve összejönnek és semmi eretnekség mocskával be nem­ szennyezik ma­gaikat, hanem mint jó katolikusok engedelmese s ködnek és irántuk tisztelettel viseltetnek. A fentiek megtartására esküvel kötelezték ma­gukat. Hasonlók­épen, hogy föntnevezett munkások fizetéseik vagy munkabéreik fölvételére ne puskáikkal és másfajta f­egy­vere­i­k­kel, ellenség módjára jelenjenek meg, hanem egyszerűen, baltával járjanak be a fönti városokba. Továbbá, miután a föntebb említett bányá­szoknak és munkásoknak Besztercebányán j­égidőktő­l fogva van egy céh,szerű egyesüle­tük, melyet­ Krisztus legszentebb testéről ne­veznek, amelynek tiszteletére minden héten külön össze szoktak jönni, akik pedig bánya­műveléssel, vagy ércol­vasztással foglalkoznak. Hi­s bányajavakból ezen egyesület fönntartása és növelése céljára szolgáltassanak és tegyenek el egy mércével ezek a bányák a legszentsége­­sebb Máriáról neveztetnek s egy esztendő alatt néha 400, gyakran azonban 500 forint hasznot is hoznak. Ezenfelül minden bányász minden esztendőben Krisztus legszentebb testének az ünnepén (Úrnapja) az ő társulatuk erősítésére a társulati ládába 25 rendes dénárt tegyen. Azonkívül minden nekik történő fizetés alkal­mával minden egyes 100 dénár jó pénzben szá­mított forint után két dénárt fizessen a tár­sulat pénztárába És nehogy a nevezett város egyesületének ilyen módon visszaadott és gya­rapított jövedelme rosszul használtassák föl és profán célokra fordíttassék, vagy elfecséreltes­­sék, azért a bányászoknak és a munkásoknak az összegyűjtött pénzt más célra, mint az alant jelzettekre nem szabad fölhasználniuk. Először is a bányavárso­k templomainak­­ vagy kápolnáinak vagy alapítványi házainak a díszítésére, gyertyáira és egyéb szükségle­teire fordított összegen kiinl­két erkölcsös, katolikus és a római főpapnak alárendelt káp­lánnak, akit a luteránus vagy más eretnekség mocska meg nem fertőzött 104 forintot fizesse­nek, a Theyabának­ nevezett háznál levő káp­lánnak­­15 forintot, a lipcsei háznál lévőnek pedig évente­ 12 forintot. Hasonlóképen minden fizetésnél a szegények alamizsnájára körülbelül negyven forintot osz­­szanak szét. Hasonlóképen az előbb jelzett pénzből tartsák el az öreg, sebesült, tüdőbajos munkásokat, az özvegyeket és az árváikat, azután gondoskodjanak a szegény bányászok eltemetéséről. Hasonlóképen Krisztus legt­zent­­ségesebb teste ünnepén minden évben az egye­sület pénztárából 000, illetve legalább 500 fo­rint vétessék ki. Hasonlóképen a Krisztus tes­tének ünnepére következő nyolcadba eső va­sárnapján a fönti pénzből húsz asztalnál ven­dégeljék meg úgy étellel, mint itallal a­ szegé­nyeket. Hasonlókéval a király és a királyné őfelségét illető szolgáltatások kezelői évenként negy­­ed forintot fizessenek. Ezenkívül az év folyamán a fenti pénzből teljesítsék a bányá­szok , a munkások támogatására szükséges fizetésieket. Hasonlóképen a­ föntjelzett pénzek becsületes és pontos kezelésére és elosztására választassák a nevezett Besztercebánya város bírója és esküdt polgárai által a bányászok és a munkásokkal egyetértésben a bíró és az esküdt polgárok által e célra tartott gyűlésben négy derék és tisztes férfin, még pedig kettő az es­küdt polgárokból, a másik kettő pedig a bá-­­ nyászok közül, akiknek négy kulcsuk legyen,­­ kettő legyen az esküdt polgároknál, kettő az előbb említett bányászoknál és azok a bányá­szok és az esküdt polgárok tudta és akarata nélkül a mondott pénzből se elkölteni, se ki­adni semmit ne merészeljenek. Különben miután tiszteletet érdemlő tanú­bizonyságok útján tudomásunkra jutott, hogy az előbb említett Beszterce városban az a rossz szokás gyökeresedett meg, hogy tudnillik­ a karácsony napját, írásvét vasárnapját és pün­kösdi napját megelőző böjtnapokon, ama város hetivásárai napjain a környékbeli hentesek és mészárosok borjú-, disznó- és más húsoknak a piacra vitelében a környékbeli csizmadiák csizmáik eladásában meggátoltatnak, miért is a föntebb nevezett bányászoknak és munkások­nak úgy a busz, mint a csizmákat a helybeli mészárosoktól és csizmadiáktól, kétszeres áron­­ kell megvenniük; miután nyilvánvaló, hogy ez a rossz szokás se az isteni, se az emberi tör­vénnyel nem egyezik és ha kiküszöböltetik, ál­talában ezen Beszterce városnak ebből semmi kára nem lesz, azért nemcsak a bányászok ké­nyelmére és hasznára való tekintetből, hanem azért is, mert azt általában ezen város polgá­rainak az érdekében valónak és a javára szol­gálónak is látjuk, a­ királyi fenség által ránk ruházott tartalomnál fogva elrendeljük, hogy ez a rossz szokás küszöb­öt tessék ki és megszab­juk mostantól kezdve a jövőben valamennyi és minden egyes vidéki mészáros és csizmadia akármilyen bust vagy lábbelit a föntebb emlí­tett napokon tartott piacra szabadon behoz­hasson, eladásra kitehessen s áruikból minden­kinek szabad legyen venni. Kelt Beszterce városában boldog Tiborc és Valeri­anus mártírok ünnepeket megelőző na­pon, az ur 1526. esztendejében.“ Ez az ítélet Werbőczi személyes műve volt. Hűbéri munkáját azzal tetézte be, hogy a vizsgálat, alkalmával a törvényszék elé hozatott bányatársláda 1070 forintnyi készletét magához vette — és elfelejtette visszaadni. A bányamunkások Werbőczi emlékét soká megőrizték; a bányavárosokban való szerep­lése után hosszú ideig társládájukba, alig-alig fizettek valamit. Mikor 1535-ben egy Beszterce­bányán működött bizottmány vizsgálatot foly­tatott a bányászok között, hogy „miért nem engednek a társpénztárban nagyobb összeget meggyűlni­?“ — a kihallgatott bányászok egy­­értelműleg azzal okolták meg elvágásukat — hogy ,Jel­ek, nehogy ismét magánál felejtse valaki a fölszaporodott pénzt — mint Nagysá­gos Werbőczi István nádor úr tettei" 1926

Next