Bányamunkás, 1926 (15. évfolyam, 1-21. szám)
1926-01-07 / 1. szám
2. oldal munkált beszüntetni és öthetes sztrájk után sikerült csak megállapodnunk. Amíg a munkabérek 144%-kal emelkedtek, addig a drágaság70%-ot ért el és ebből azt láthatjuk, hogy a munkások megábbélésének a lehetősége 26%-kal csökkent. Nagyon érdekes összegeket mutatnak a munkások béréből levont összegek is. Amikor 1924 január havában a vájár átlagos keresete 24.000 koronát tett ki, akkor a levonások összege kitett: társpénztár, betegsegély, kereseti adó stb.-vel együtt 3.9%-ot a fizetésnek és 1924. év közepén már 0.6%-ot tett ki ez a levonás. Erre való hivatkozással mentünk 1925 februárban a munkaadókhoz bértárgyalásra. A rossz gazdasági viszonyok következtében nem volt lehetséges harc útján a minkásság gazdasági helyzetét megjavítani. A legtöbb bányavállalat hetenként 2—3, sőt ennél több szünnapot is tartott és ez alatt az idő alatt igyekezett a szakmánybérek megállapításánál bérredukciókat keresztül vinni. A munkaadók a szén elhelyezésének nehézségei miatt tiszta széntermelést követeltek, de ugyanakkor nem vették tekintetbe, hogy a szakmánybérek nem ilyen minőségre voltak megállapítva. A munkásoknak ebből kifolyólag lényegesen többet kellett dolgoznioke és legnagyobb szorgalommal sem képesek elérni azt az átlagos bért, ami megállapítva volt. Több ízben történt kísérlet a munkaidő meghosszabbítása ügyében. Ez egyedül a Rima telepén sikerült, ahol a munkásság szervezetlensége ezt lehetővé tette. Azonban ott is félrevezmények nyújtásával bírták rá pótműszakok végzésére. Nagyszabású harcunk volt még Tatabányán, ahol a munkásság kénytelen volt a munkaidő meghosszabbításával szemben harcba lépni és az ellen védekezni. Hosszas harc után végre sikerült egy megállapodást létesíteni, amely azonban ezt a kérdést nem rendezte véglegesen. A nyomorúság hatása alatt tömérdek munkás volt kénytelen külföldre menni. Akik itthon vannak, azoknak helyzete nyomorúságos, főképen szenved a rossz gazdasági viszonyok alatt a salgótarjáni és borsodi medencében dolgozó munkásság, ahol hónapokon keresztül havi 8—10 műszakot dolgoztak, sőt voltak helyek, ahol ennél még kevesebbet is. Ott, ahol a munkásság szervezete ki volt építve, ott lehetett ezen redukciók ellen védekezni, ott azonban, ahol a munkásság nem volt elég erős, ott a munkaadók különböző módon érzékenyen megkárosították a munkásságot és a béreket redukálták, anélkül hogy ezt a munkássággal közölték volna, csak a hó végén jutottak a munkások ennek tudatára. A mai rossz gazdasági viszonyok közepette fokozottabban kell a munkásságnak szervezete mellé állni, mert csak ily módon képes a munkaidőmeghosszabbítás és bérleszállítási törekvésekkel szemben föllépni. Kérem a határozati javaslat elfogadását. Bertrand Antal (Mocsek,szabolcs). A magyarországi bányamunkások bérezései között óriási eltéréseket találnak. A fizetéseket mindig önkényesen állapítják meg, anélkül hogy megkérdeznék a munkástól, hogy vájjon ebből meg tud-e élni. A munkásságot a nem tiszta termeléshez a vállalat maga szoktatta hozzá a háború alatt, most meg ezt a munkások rovására veszik és büntetéspénzeket vonnak le miatta. Javasolom, hogy a közgyűlés utasítsa vissza ezeket a büntetéslevonásokat. Pinkusz Ernő (Mizseria): A viszonyok csak a múlt hónapban kezdtek nálunk javulni, azelőtt a legrosszabbak voltak. Kérem a közgyűlést, hogy határozzon oly értelemben, hogy egy javaslatot terjesszünk a nemzetgyűlés elé, hogy iktassák törvénybe a bányamunkájáig 1 órás munkaidejét. Gombos Pál (Fel Bogaila): Én határozottan tiltakozom az ellen, hogy a csillék után 5000 koronás büntetéseket vonjanak le, mert szerintem nincsen joga a vállalatnak önmagától belevonni ilyen levonásokba. Tenk András (Felsőgalla): Nálunk a büntetések sokszor 2—300.000 koronát is kitesznek. Ez ellen a rendszer ellen tehát a leghatározottabban kell tiltakoznunk és kérem a 1. közgyűlést, hogy terjesszen elő egy olyan javaslatot, amely törvénybe iktatja azt, hogy a munkaadó önkényesen ne tehessen levonásokat a munkások béréből. Forberger Gyula (Dorog): Tisztel közgyűlés! A határozati javaslathoz a következőt javasolom (olvas): Homoki Mihály (Várpalota): A határozati javaslatot teljes egészében elfogadom és csak azt kérem hozzáfűzni, hogy a mi telepünkön is azon a százalékalapon történjék a bérkifizetés, mint a többi nagyobb bányatelepeken. Wyborny Ferenc (Brennberg): Azt indítványozom, hogy a közgyűlés intézkedjen az irányban, hogy a munkások munkabére arányban legyen a megélhetési viszonyokkal. A határozati javaslatot teljes egészében elfogadom. Szlanka András (Salgótarján): Én azt kifogásolom, hogy a vállalatok nem akarják a munkahelyen kifüggeszteni a munkabéreket, és mi nem tudjuk megállapítani, hogy miért kaptuk azt az összeget. Kérem a 1. közgyűlést, hogy járjon ebben közbe és ne fordulhasson a jövőben elő az, hogy a munkabérekben változás áll be, de a munkásság erről nem tud semmit. Papp János (Mór): Kifogásolom azt, hogy a szénjárandóságot nálunk a betegek nem kapják meg. Egyben pedig kifogást emelek a móri bányatelepen lévő főaknász viselkedése ellen a bányamunkásokkal szemben és kérem a t. vezetőséget, hogy adjon módot és alkalmat arra, hogy kifogást emelhessünk és jogainkat érvényesíthessük ilyen esetekben. S. Tóth Mihály (Salgótarján): Nálunk is beállottak a bérredukciók és mi is sokkal kevesebb munkabért kapunk, mint azelőtt. A büntetéspénzek sem maradtak el nálunk, ezért minden műszaknál van valami büntetés fölszámítva. Menczel András (Baglyasalja): Én is arra hivatkozom, hogy a bérek nálunk ma már olyan alacsonyak, hogy abból képtelenek vagyunk megélni. Arra kérem a t. vezetőséget, hogy járjon közbe olyan irányban, hogy mi tisztességes szakmányt kapjunk, amely a mi igényeinket kielégíti. Csóka Vendel: A most elhangzott felszólalásokban két javaslat létezett. Egyik Bertrand, másik Forberger elvtárs részéről. Bertrand elvtárs azt javasolja, hogy a szakmány megállapításánál bizalmi férfiak vonassanak be és azokkal egyetemben vizsgáltassanak fölül, illetve állapíttassanak meg a szakmányok. Ez minden külföldi államban megvan, ahol demokratikus a kormányzás. Szerintem nálunk Bertrand elvtárs javaslatát nem lehet megteremteni, mert hiszen jól ismerjük a viszonyokat és abból le is tudjuk vonni a konzekvenciákat. Forberger elvtárs javaslata azonban teljes egészében elfogadom. Elnök szavazásra bocsátja a következő határozati javaslatot : Határozti javaslat: A Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetségének 1025 december 10., 7. és 8-án megtartott IV. országos közgyűlése megállapítja, hogy az államháztartás egyensúlyba hozása céljából elfogadott törvényjavaslat az egész ipart, de különösem a bányaipart válságos helyzetbe hozták. _A munkáltatók ezen gazdasági válságot a megélhetésre nem elégséges béreknek újabb redukálására és a teljesítményeknek fokozására és a munkafeltételeknek minden iránybant való súlyosbítására igyekeztek fölhasználni. A közgyűlés a leghatározottabban visszautasít minden olyan törekvést, amely a jelenlegi nyolcórais munkaidőnek bármely formában való meghoszszabbítását kívánja. Fölszólítja az ország bányamunkásait, hogy a nyolcórai munkaidő megtartása érdekében minden rendelkezésükre álló törvényes eszközzel álljanak ellent. Követeli a közgyűlés, hogy a bányamunkások munkabére a megélhetési viszonyoknak megfelelően állapíttassák meg. A nős és családos munkások részére családi pótlék engedélyeztessék. Követeli, hogy a nem természetbeni lakást élvező munkások részére a házbérsegély olyan arányban emeltessék, mint ahogy ez a készpénzbérre való áttérésnél meg lett állapítva. Követeli a közgyűlés, hogy a munkások munkaideje nyolc órában állapíttassák r meg, amelyben a földalatti munkások be- és kiszállása becsit foglaltassék. Követeli a közgyűlés a hetenkénti bérfizetést. Utasítja az újonnan megválasztott központi vezetőséget, hogy ezen törekvések megvalósítása céljából kövessen el mindent és amennyiben a munkáltatókkal ezen kérdések nem volnának rendezhetők, úgy az egyes kérdésekben törvényhozási intézkedést kérjen. Fölszólítja a közgyűlés Magyarország összes bányamunkásait, hogy a munkaadók ezen tervszerű és a munkásság gazdasági helyzetét folyton súlyosbító törekvésekkel szemben egységesen szervezkedjék és bocsássa rendelkezésére a Szövetség vezetőségének azon erkölcsi és anyagi eszközöket, amelyek a munkásság érdekeinek megvédésére szükségesek. A közgyűlés a határozati javaslatot Forberger elvtárs indítványával együtt elfogadta. Elnök: Az idő előrehaladottságára való tekintettel a tanácskozást holnap délelőtt tíz órára halasztom el. A fista sissisosás BtarmasSSEs euopija. Fájd Pál elnök a tanácskozást délelőtt 10 órakor megnyitja. Tárgyalásra kerülnek a benyújtott indítványok. Mielőtt azonban erre rátérne, a közgyűlés a tanácskozást felfüggeszti, hogy a vezetőségnek módjában legyen az indítványokhoz állást foglalni és az egyéb folyó ügyeket megtárgyalni. Szünet után Takács József az újonnan megválasztott vezetőség nevében mond köszönetet a közgyűlésnek megnyilatkozott bizalomért, kéri a Szövetség összes tagjainak a támogatását, hogy ezt a nehéz, fáradságos tisztséget a vezetőség többi tagjaival egyetemben a tagok kívánságának és a Szövetség érdekének meg tejzed a Bányamunkás 20. számát. BÁNYAMUNKÁS fi .-i dm Az alsómagyarországi bányászot mozgalmai a XVI. században." Irta: Migray József. V. Werbőczi itéletlevele az általános rész után áttér a részletezésre, amely így hangzik: Először is, hogy az előbb fölhozott összeesküvések, szövetkezések, kötelezések és eskük vagy azok megtartására való minden kötelezettség föloldatuik, megszüntettetik és eltöröltetik és ezekre vonatkozólag mindenki egyetemesen és külön-külön föloldozottnak tekintendő, de a jövőben senki örök hűtlenség büntetése alatt ne merjen hasonló lázadást, összeesküvést, vagy szövetséget se kezdeményezni, se támogatni, se abban részt venni. Másodszor, hogy úgy ők, mint leszármazottaik és utódaik a királyi és királynői felségnek, azok föntebb megnevezett kamaráinak és hivatalnokaiknak mindig híven és engedelmesen fognak szolgálni, s a tóráknak és az esküdt polgároknakmeghatározott kiváltságait, régi és elismert, eddig megtartott szokásait megtartják és azoknak engedelmeskedni fognak. Harmadszor, hogy az előbb megnevezett luteránus eretnekséggel örökre szakítanak s az egyházi intéseknek és parancsoknak, melyeket ezen városok időnként összejövő plébánosai megállapítanak és kiadnak, máskor előirt módon a római főpapnak és az esztergomi érseknek engedelmeskedve összejönnek és semmi eretnekség mocskával be nem szennyezik magaikat, hanem mint jó katolikusok engedelmese s ködnek és irántuk tisztelettel viseltetnek. A fentiek megtartására esküvel kötelezték magukat. Hasonlóképen, hogy föntnevezett munkások fizetéseik vagy munkabéreik fölvételére ne puskáikkal és másfajta fegyvereikkel, ellenség módjára jelenjenek meg, hanem egyszerűen, baltával járjanak be a fönti városokba. Továbbá, miután a föntebb említett bányászoknak és munkásoknak Besztercebányán jégidőktől fogva van egy céh,szerű egyesületük, melyet Krisztus legszentebb testéről neveznek, amelynek tiszteletére minden héten külön össze szoktak jönni, akik pedig bányaműveléssel, vagy ércolvasztással foglalkoznak. His bányajavakból ezen egyesület fönntartása és növelése céljára szolgáltassanak és tegyenek el egy mércével ezek a bányák a legszentségesebb Máriáról neveztetnek s egy esztendő alatt néha 400, gyakran azonban 500 forint hasznot is hoznak. Ezenfelül minden bányász minden esztendőben Krisztus legszentebb testének az ünnepén (Úrnapja) az ő társulatuk erősítésére a társulati ládába 25 rendes dénárt tegyen. Azonkívül minden nekik történő fizetés alkalmával minden egyes 100 dénár jó pénzben számított forint után két dénárt fizessen a társulat pénztárába És nehogy a nevezett város egyesületének ilyen módon visszaadott és gyarapított jövedelme rosszul használtassák föl és profán célokra fordíttassék, vagy elfecséreltessék, azért a bányászoknak és a munkásoknak az összegyűjtött pénzt más célra, mint az alant jelzettekre nem szabad fölhasználniuk. Először is a bányavársok templomainak vagy kápolnáinak vagy alapítványi házainak a díszítésére, gyertyáira és egyéb szükségleteire fordított összegen kiinlkét erkölcsös, katolikus és a római főpapnak alárendelt káplánnak, akit a luteránus vagy más eretnekség mocska meg nem fertőzött 104 forintot fizessenek, a Theyabának nevezett háznál levő káplánnak15 forintot, a lipcsei háznál lévőnek pedig évente 12 forintot. Hasonlóképen minden fizetésnél a szegények alamizsnájára körülbelül negyven forintot oszszanak szét. Hasonlóképen az előbb jelzett pénzből tartsák el az öreg, sebesült, tüdőbajos munkásokat, az özvegyeket és az árváikat, azután gondoskodjanak a szegény bányászok eltemetéséről. Hasonlóképen Krisztus legtzentségesebb teste ünnepén minden évben az egyesület pénztárából 000, illetve legalább 500 forint vétessék ki. Hasonlóképen a Krisztus testének ünnepére következő nyolcadba eső vasárnapján a fönti pénzből húsz asztalnál vendégeljék meg úgy étellel, mint itallal a szegényeket. Hasonlókéval a király és a királyné őfelségét illető szolgáltatások kezelői évenként negyed forintot fizessenek. Ezenkívül az év folyamán a fenti pénzből teljesítsék a bányászok , a munkások támogatására szükséges fizetésieket. Hasonlóképen a föntjelzett pénzek becsületes és pontos kezelésére és elosztására választassák a nevezett Besztercebánya város bírója és esküdt polgárai által a bányászok és a munkásokkal egyetértésben a bíró és az esküdt polgárok által e célra tartott gyűlésben négy derék és tisztes férfin, még pedig kettő az esküdt polgárokból, a másik kettő pedig a bá- nyászok közül, akiknek négy kulcsuk legyen, kettő legyen az esküdt polgároknál, kettő az előbb említett bányászoknál és azok a bányászok és az esküdt polgárok tudta és akarata nélkül a mondott pénzből se elkölteni, se kiadni semmit ne merészeljenek. Különben miután tiszteletet érdemlő tanúbizonyságok útján tudomásunkra jutott, hogy az előbb említett Beszterce városban az a rossz szokás gyökeresedett meg, hogy tudnillik a karácsony napját, írásvét vasárnapját és pünkösdi napját megelőző böjtnapokon, ama város hetivásárai napjain a környékbeli hentesek és mészárosok borjú-, disznó- és más húsoknak a piacra vitelében a környékbeli csizmadiák csizmáik eladásában meggátoltatnak, miért is a föntebb nevezett bányászoknak és munkásoknak úgy a busz, mint a csizmákat a helybeli mészárosoktól és csizmadiáktól, kétszeres áron kell megvenniük; miután nyilvánvaló, hogy ez a rossz szokás se az isteni, se az emberi törvénnyel nem egyezik és ha kiküszöböltetik, általában ezen Beszterce városnak ebből semmi kára nem lesz, azért nemcsak a bányászok kényelmére és hasznára való tekintetből, hanem azért is, mert azt általában ezen város polgárainak az érdekében valónak és a javára szolgálónak is látjuk, a királyi fenség által ránk ruházott tartalomnál fogva elrendeljük, hogy ez a rossz szokás küszöböt tessék ki és megszabjuk mostantól kezdve a jövőben valamennyi és minden egyes vidéki mészáros és csizmadia akármilyen bust vagy lábbelit a föntebb említett napokon tartott piacra szabadon behozhasson, eladásra kitehessen s áruikból mindenkinek szabad legyen venni. Kelt Beszterce városában boldog Tiborc és Valerianus mártírok ünnepeket megelőző napon, az ur 1526. esztendejében.“ Ez az ítélet Werbőczi személyes műve volt. Hűbéri munkáját azzal tetézte be, hogy a vizsgálat, alkalmával a törvényszék elé hozatott bányatársláda 1070 forintnyi készletét magához vette — és elfelejtette visszaadni. A bányamunkások Werbőczi emlékét soká megőrizték; a bányavárosokban való szereplése után hosszú ideig társládájukba, alig-alig fizettek valamit. Mikor 1535-ben egy Besztercebányán működött bizottmány vizsgálatot folytatott a bányászok között, hogy „miért nem engednek a társpénztárban nagyobb összeget meggyűlni?“ — a kihallgatott bányászok egyértelműleg azzal okolták meg elvágásukat — hogy ,Jelek, nehogy ismét magánál felejtse valaki a fölszaporodott pénzt — mint Nagyságos Werbőczi István nádor úr tettei" 1926