Bányamunkás, 1926 (15. évfolyam, 1-21. szám)

1926-01-07 / 1. szám

1926 felelően be tudja tölteni. Következnek az in­dítványok : Unterwegner József (Dorog): Kéri a kerületi titkárság to­vábbi föntartását. A közgyűlés elfogadta. — Csóka Vendel: Javasolja, hogy a társpénztárak központosítása körül ki­fejtett tevékenységért a közgyűlés Peyer elvtársnak és a nemzetgyűlés szociáldemokrata frakció többi tagjainak mondjon jegyzőkönyvi köszönetet. A közgyűlés elfogadta. — Tóth István (béregi) a tatabányai kerületi titkárság föl­állítását kéri. A közgyűlés elfogadta. Eljárást kívánok azok ellen, akik illetéktelenül körleveleket küldenek szét. Fölvilágosítás után elfogadva. — Pinkusz Ernő a köz­gyűlésnek korábban való megtartását kivánja. Fölvilágo­sítás után tudomásul szolgál, hogy a jövőben a közgyű­lések a nyári hónapokban tartassanak. A mostani köz­gyűlést a rossz gazdasági viszonyok miatt kellett az őszi hónapokra halasztani. — Ondrék József (Etes): A tag­gyűlésekre ma is bányatelepről is jöjjenek előadók. A köz­gyűlés nem fogadta el, mert a költségek miatt nem való­sítható meg. — Tóth István (Pilisvörösvár): Pilisvörös­­várnak az esztergomi kerülethez való csatolását kéri. Fölvilágosítás után tudomásul szolgál, hogy a csoport eddig is odatartozott. Unterwegner József (Dorogi): A munkanélküliség ellen való biztosítást kéri. Fölvilágosí­­tás után elfogadva oly értelembnn, hogy a többi szak­szervezetekkel közösen indítandó ez ügyben mozgalom.­­ Telek József (Salgótarján) a nyolcórai munkaidőnek min­den telepen való szigorú betartását kéri. Határozat már a napirendnél megtörtént. Payer Károly titkár végül megjegyezte, hogy a benyúj­tott összes indítványok az ügyrend értelmében nem vol­tak kellő számi­ küldöttel aláírva. A jövőben ez prece­dens nem lehet. Takács József elnök: Tanácskozásunk végére jutottunk. Zárszóval Peyer elvtárs kiván élni. Peyer Károly: Háromnapi tanácskozásunk végére ju­tottunk. A közgyűlés előtt sok olyan panasz volt, amely eddig is ismeretes volt előttünk, de az a nyomor, ami van, arról csak itt szerezhetett tudomást a nyilvánosság. Történelmi esemény a mostani kongresszusunk, mert ezen tárgyaltuk végre a társpénztári törvényjavaslatot. Az eredmény ma még csak félúton van és önökön múlik, hogy teljes egészében megvalósuljon. Arra kérem önöket, hogy álljanak teljes erővel a Szövetség mellé és tegyék lehetővé­­az anyagi és erkölcsi támogatással, hogy mód­jában legyen az itt elhangzott panaszokat orvosolni. Arra kérem önöket, hogy az mikor kimennek a bányatele­pekre, akkor ezt az érzést vigyék magukkal lelkükben és magyarázzák meg elsősorban a munkásságnak azt, hogy ezen a tanácskozásunkon sok mindent elhatároztunk és még sokival többet tudtunk volna megvalósítani, ha ti is ott volnátok a Szövetségünk tagjai sorában. Egymás iránti szeretettel távozzunk innen azzal az érzéssel, hogy háromnapi tanácskozásunk alatt becsületes munkát végez­tünk és előbbre vittük a bányamunkások ügyét és kívánok önöknek valamennyiüknek jó szerencsét! Takács József elnök: Arra kérem önöket, hogy véssék a szívükbe és vigyék ki a telepekre, hogy ez a közgyűlés olyan célt szolgált a mi érdekünkben, amely előbbreviszi a mi mozgalmunkat és a mi érdekeinket és kérem önöket, hogy tartsák kötelességünknek az itt elhangzott javasla­tok betartását és végrehajtását. A közgyűlés tanácskozá­sait bezárom. Jó szerencsét!­ grensek. Felsőgalla. December h­ó 13-án­­ tartotta a helyicsoport rendes havi taggyűlését, amelyet a­­helyicsoport dalköre nyitott meg. Javorek Pál, a helyicsoport elnöke, megnyitotta, a gyű­lést, utána Fodor József vette át a szót, aki előadásában rávilágított a munkásság nehéz gazdasági helyzetére. Beszámolt a társpénztár központosítása érdekében folytatott küzdelem­ről. Beszámolt még a Szövetségnek IV. orszá­gos közgyűléséről és ismertette a közgyűlés ál­tal, a munkások gazdasági helyzetének javítá­sát célzó, a társpénztárak központosítását és a bányamunkások üdülési szabadságának meg­valósítását célzó határozati javaslatokat. A határozati javaslatok jelentőségének ismerte­tését a jelenlévők örömmel fogadták és egy­hangús határozattal vették tudomásul Fodor elvtárs jelentését és biztosították a Szövetséget bizalmukról.­­ Fodor elvtárs előadása után több elvtárs szó­lalt föl a fölmerült sérelmek orvoslása érde­kében, majd­ Javorek Pál elvtárs, a helyi­­csoport elnökének zárószavai után a dalárdá­nak „Fél szocialisták“ című énekszám előadá­sával a gyűlés rendben véget ért. Tatabánya: A csoport tagjai december 20-án tartották meg a taggyűlést, amely a felső­­gallai gyűléshez hasonló határozatot hozott. Mára: A helyi cso­port tagjai december 20-án taggyűlést tartottak, amelyet Nyers József el­nök nyitott meg. A pénztári jelentést a tag­gyűlés egyhangúlag tudomásul vette. Vida Jó­zsef kerületi titká­r ismertette a napirenden lévő bányatárspénztárak központosítását, va­lamint a közgyűlésnek azon határozati javas­latait, amelyet a közgyűlés a bányamunkások üdülési szabadsága, valamint a bányaiparban beállott és a munkásságot súlyosan érintő gaz­dasági válság tűrhetőbbé tételére és annak em­berségesebb rendezésének megteremtésére ho­zott. Fölhívja a taggyűlést, hogy mindenki, aki csak bányász, minden elsejével hasson oda, hogy az országos közgyűlésen elfogadott hatá­rozati javaslatoknak érvényt szerezzünk. A helyi csoporttól eltávozott vezető tagok he­lyébe alelnöknek Csorna László, jegyzőnek Fredrich György, választmányi tagnak Gyor­sok Józsefet választották meg. Brennberg. Az ottani helyicsoport november 22-én, vasárnap délután jól látogatott taggyű­lést tartott, Wyborny Ferenc, a csoport elnöke üdvözölte a jelenlévőket és jelentést tett a cso­port működéséről. Utána a központ részéről Bertrand Antal szólalt föl, aki beszédében rész­letesen kitért a bányamunkásság nehé­z hely­ BÁNYAMUNKÁS­ zetére és foglalkozott a társládáknak közpon­tosítására való szükségességével. A gyűlés lel­kes hangulatban fejeződött be. Nagymányok. A helyi csoport tagjai novem­ber 29-én taggyűlést tartottak, amelyet Schau­s­ József nyitott meg. Wusching János a csoport pénztári állományáról tett jelentést. A központ részéről Bertrand Antal részletesen fogl­al­ko­zott azon sérelmekkel, amelyek itt ebben a ke­rületben a munkásságot érték. Utána Vida Jó­zsef kerületi titkár szólalt föl, aki beszélt a társládák központosításáról. Schauf elv­társ zárószavával a taggyűlés a legnagyobb rend­ben véget ért. SZEMLE A „tagi |aafja?3TraaKássB A szanálás következtében leírhatatlan nyo­mor van a bányamunkások között. Az anélkül is nehéz megélhetési viszonyokat még súlyo­sabbá tette az, hogy a telepeken majdnem ki­vétel nélkül heti egy-két, sőt három szünnapot is tartottak. Nagyobbszám­ú elbocsátások tör­téntek, amely elbocsátásoknak csak egy része járt nyugdíjazással, a többit végkielégíte­t­ték, vagy pedig még ezt sem kapták meg. A nyug­díjazás módjáról és annak összegéről, már is­mételten esett szó, mindenki tudja, hogy a nyugdíjak alatt ma csak alamizsnát lehet ér­teni és az távolról sem elegendő a legszűkösebb megélhetésre sem. A végkielégítés összege se ejtsen senkit se tévedésbe, mert az legföljebb arra jó, hogy a bányatárspénztár egy nyilat­kozatot kapott, amely szerint az illető munkás minden néven nevezendő igényével a társpénz­tárral szemben kielégítést nyer, de nagyon za­­­varba jönne mindenki, ha megkérdeznék a végkielégített munkástól, hogy az összeggel mit csinál,­­ mert sok esetben ez az összeg egyheti élelmezésre sem elegendő. A dolgozókat is ala­posan megnyomorították a szanálás korszaka alatt. A szakmánybérek megállapítása és sok egyéb hozzájárult ahhoz, hogy a munkásság ma alacsonyabb bérért sokkal többet kénytelen dolgozni. Annál nagyobb feltűnést keltett a bányatele­peken az a hír, hogy a bá­nyatársulatok tiszt­viselői és altisztjei ez évben kivételes nagy összegű jutalomban részesültek. Tudni kell ugyanis, hogy a havi fizetéses alkalmazottakat nem érinti a munkabeszüntetés, ők változatla­nul megkapják a­ megállapított havi fizetést. De a kapitalizmus „lm szolgáit“ nemcsak munká­jukért, hanem másért is jutalmazzák. Mert hisz nélkülük nem lehetne végrehajtani a kizsák­mányolásnak azt a fokát, ami most történik. A Magyar Általános Kőszénbánya rt.-nál a hír szerint karácsonyi, illetve újévi jutalma­zásra átlagban 3 havi fizetésnek megfelelő összeget adtak. Nem irigyeljük ezt az össze­get azoktól, akik megkapták csak rá kívánunk mutatni arra, hogy amíg ezeknél a vállalatok­nál a munkásokkal szemben a legkíméletleneb­bül járnak el, amikor a kizsákmányolás nem ismer határt és hosszú évtizedeken át ott dol­gozott munkásokat a legkisebb mulasztásért kirúgnak, amikor folyton hangsúlyozzák, reg­gel, délben és este, hogy többet kell termelni, mert csak akkor vagyunk versenyképesek, ak­kor önkénytelenül is gondolkodóba kell esni, hogy ilyen nagy összegnek a kiűzetése, amely valószínűleg a főtisztviselőknél még nagyobb, nem veszélyezteti a társulat versenyképességét. Vagy hogyan gondolja a társulat, hogy az, aki dolgozik, az elégedjék meg a morzsákkal és az, aki a korbácsot forgatja, annak kell a kalácsot adni? A munkásság lásson tisztán és tudja meg, hogy itt tulajdonképen mi van? Nekünk hányják szemünkre, hogy mi osztályérdekeket képviselünk, amikor a kapitalizmus ketté­osztja az üzemben dolgozókat, az egyiknek nyo­morúságos­ bért ad, a másikat pedig különleges jutalmazásban részesíti. Ez év februárjában 10 hétig nem dolgoztak a Magyar Általános üzemében a munkások, csak egyesek. Talán ezeknek a „hű szolgáknak“ a jutalmazás ez az összeg? Az ankét beható tárgyalásának az eredménye a következő volt: a minisztérium szeretné a bá­nyákban és a társüzemekben foglalkoztatott munkások járadékát egy színvonalra hozni. Mivel azonban ennek a célnak deresére előze­tesen szükséges az összes bányatárspénztárak vagyonának kommentálása, szükséges vagyon­­számba vétele, valamint szükséges annak is megállapítása, hogy váljon a ter­vezett magas­latra való emelést mint százalékkulcs segítsé­gével lehet elérni. Ennek következtében az an­két megállapítása az volt, hogy jó néhány hó­napi, legalább két hónapi igen szorgos számí­tásra van szükség, hogy elérjük ezt az ered­ményt. Ennek következtében, bár lényegében, tökéletesen egyetértek a határozati javaslattal és én magam is azt kívánom, hogy a törvény­ által kiadott fölhatalmazás keretében ez a sok­szor és igazságosan sürgetett renddel minél előbb kiadható legyen, mégis mivel sürgős kö­telezettséget­ kíván reámróni a határozati­ ja­vaslat, kérném annak elutasítását, azonban az elutasító kérelmemhez azt a­ megjegyzést és biztosítást fűzöm,, hogy reményem szerint az előzetes munkálatok, körülbelül 2 hónapon belül befejezhetők lesznek, tehát azt hiszem, hogy a kora tavaszi hatállyal már a rendeletét, ki fo­gom adhatni. Kérem tehát ilyen értelemben a javaslat mellőzését. Figyelemmel fogjuk kísérni a­ dolgokat és meglátjuk, hogy mi fog történni!? 1^5 Sesae a rcursggcjBe^ftsg ? Ezt kell kérdeznünk szüntelenül és nem fo­gunk nyugodni addig, amíg a rendelet ki nem jön, amely megszünteti a társ pénztárak mai formáját és végrehajtja azok központosítását. A nemzetgyűlés december 18-iki ülésén a szociáldemokrata parlamenti frakció megbízá­sából Kabók Lajos­­ nemzetgyűlési képviselő tette szóvá újból a társpénztárak központosítá­sát és erre vonatkozólag határozati javaslatot is nyújtott be. Erre a határozati javaslatra Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter a szavazás előtt válaszolt és a következőket mondotta: Amikor ezt a határozati javaslatot a t. kép­viselő úr benyújtotta, éppen akkor tárgyalta a kérdést nálam egy egészen szűkítőjü­­nket, ab­ból a szempontból, vájjon lehető volna-e kiadni 1926 január elsejei, hatállyal azt a rendeletet, amelynek kiadására én fölhatalmazást kaptam a keret­tör­vényben, amely­et a nemzetgyűlés szives volt el szavazni és amely törvényerőre emelkedett. E­Sszésfes telesetek. Homok­téren­ye határában lévő Sugár bánya­telepen nagyobb baleset történt. Stubnya Ernő 28 éves aknász kezében 100 darab gyutacs ab­ban a pillanatban, amikor Varga István (bader) nevű vájárnak 4 darabot akart adni, isme­retlen okból fölrobbant és az aknász bal­kezét csuklóban leszakította, mindkét sze­mét kilőtte, és az alsó testrészen súlyos sérülé­seket kapott. Budapestre szállítása közben, Kisterenyén, este 11 órakor meghalt. Varga István II pedig a balszemét elvesztette és a szilánkok több helyen megsebezték. Stubnya Ernő ez év márciusban nősült, fele­sége és­­ gyermeke gyászolja. Csak most jutott tudomásunkra, hogy Toko­­dón, az Erzsébet-aknában is történt október hó 3-án éjjel egy halálos baleset, amelynek áldo­zata Dániel Imre 23 éves csillés, mogyorós­bányai lakos lett. Nem lehet pontosan meg­állapítani, hogy mi történt. Éjjel a­z öntart­ás­nál dolgoztak és Dániel fát akart szállítani és e célból fölment a gépházba. Miután nem jött vissza, társai keresésére indultak, mire a gép­házban a földön találták holtan, mellén feküdt az áramkapcsoló. Ki felelős azért, hogy a gép­ház felügyelet nélkül maradt és ezáltal a 23 éves munkás a halálát lelte. 3. oldal HIVATALOS KÖZLEGÉNYEK kihívás a Szövetségi Vissel A Szövetség központi vezetősége legutóbb tartott ülésén hozzájárult, hogy a hátralékos tagok járulékaikat ez év végéig­ rendezhessék és ugyancsak ez év végéig vehetik igénybe azt a kedvezményt, amit a vezetőség munkanélküli­­bélyegekben a tagoknak nyújtott. Fölkérjük a tagdíjakkal hátralékos szövet­ségi tagokat, hogy járlékaikat most már sür­gősen rendezzék, vagy amennyiben ennek a rendezésére nem képesek, a helyi csoportok ve­zetőségeinél kérjenek halasztást, mert ellenkező esetben későbbi időben a hátralékos járulékok után fizetése is csak indokolt esetben lesz enge­délyezhető. • ram­án KÜLÖNFÉLE Köszönetnyilvánítás. Ezúton mondok köszönetet a me­­cseki szabolcsi helyi csoport vezetőségének, valamint mind­azon munkástársaimnak, akik férjem elhalálozása alkal­mával igyekeztek fájdalmainkat enyhíteni azzal, hogy részünkre 1.600.000 koronát gyűjtöttek, mely összegért há­lás köszönetet mondunk. Özvegy Bernáth Józsefné és gyer­mekei. Í­r tagjal fEggyeinnézve | Már megjelent ff Bárpemonk­ós Zsebispál 1926. pj Ára szervezett munkásoknak « 25.09© Korona jól Megrendelhető a Népszava-könyvkereskedésnél, V Budapest VII, Erzsébet-körut 35

Next