Bányamunkás, 1947 (34. évfolyam, 1-28. szám)
1947-01-05 / 1. szám
197 Január 8. • Sztrájkokról Több helyi csoportunk vezetősége levélben érdeklődött aziránt, hogy mi okozta a december 4-i huszonnégy órás tatabányai Körájkot ? Hogy az ország ögszes bányatelepein dolgozók tiszteképet kapjanak, beszámolok a történtekről. Az elmúlt 27 év alatt a bányásznak nem volt joga betekintést szerezni a saját szénilletmény-járandóságába sem, tehát 27 év után most tudták meg a tatabányai dolgozók, hogy a széncétiután 80 volt feltüntetve. Azt azonban nem tudták, hogy ennek ellenére annyit kaptak, mint amennyit ma a kollektív szerződés biztosít és 27 éven keresztül becsapták őket. A felszabadulás óta Tatabányán nem volt sztrájk és ez az egy sztrtájk Tanbánya dolgozóit ahhoz a meggyőződéshez vezette, hogy Ma nincs szükség sztrájkokra, mert hiszen kollektív szerződést van jogunk kötni, ami azt jelenti, hogy sztrájk nélkül is megvan a lehetősége annak, hogy a munkásság jogos követeléseit keresztülvigye. Persze vannak a demokráciának ellenségei, akik sztrájkot provokálnak és különböző álhiteket terjesztenek. Az egyik szénmedence munkásé. között az a Mr terjedt el, hogy a tatabányaiak 50 százalékos béremelést kaptak, holott erről szó sem volt. A tatabányai dolgozók tisztában vannak azzal, hogy ez inflációt idézne elő, pedig a stabilizációért folyó munkából ők is kivették a részüket és nem fogják feladni semmi körülmények között sem, amit már megteremtettek. Ez a suttogás az 50 százalékos béremelésről arra való lenne ,— mint ahogy a hír igaz volta iránt érdeklődő elvtársunk mondotta —, hogy e másik szénmedencében is sztrájkot provokáljanak azzal,hogy ha Tatabánya sztrájkkal béremelést verekedett ki, fok is utánuk csinálják. Ne üljünk fel Masékanyon az ilye® baaszfelesüknek. Ha jogos panaszaink vannak, azt hozzuk a kerületi titkárokon keresztül a központi titkárság tudomására. A központi vezetőség mindent elkövet, hogy ezek a jogos panaszok orvoslást nyerjenek. A központi titkárság utasításairól is értesítést kap minden helyicsoport a kerületi titkárokon keresztül. Ezért tanuljuk meg, hogy országosan összefogva, szervezetten és egységesen tudunk ügyünk jövőjéért küzdeni. Ha ez minden fedogásstásunk előtt világos, akkor nem adódhatik elő, hogy a"központi titkárság tudta és beleegyezése nélkül sztrájkok lesznek. Ma nincs szükség sztrájkokra, dem kell, a központi vezetőség egyedül illetékes annak megszerzésére. ZGTEEKA JÁNOS szakszervezeti titkár: JOBB SZENET! A Közlekedésügyi Minisztérium a szénminőségre vonatkozóan a következő levelet küldte Szakszervezetünkhöz: „A Magyar Államvasutak Igazgatósága által beterjesztett szénalorimetráján adatokról szóló kimutatást tudomásul megküldöm. A szénminőségek általában romlottak. A hamutartalom 10—119 sz.áeszTácal való emelkedésének oka feltétlenül kivizsgálandó és megszüntetendő. Nem csak a fogyasztók károsodnak azáltal, hogy a bányák szén helyett követ, földet, vagy palát adnak, hanem az ország közgazdasága is szenved ennek következtében. A vasutak közel 25—30 százalék meddő anyagot kénytelenek szállítani, így a kocsiállomány kihasználása is romlik. A Magyar Államvasutak Igazgatdáága a vasút által átvett szenek fűtőértékét ellenőrzi. A szén elszámolásakor csakis a kalorimetrálással megállapított fűtőérték és hamutartalom figyelembevételével kiadódó szén értéket téríthetjük meg. Felkérem a Szakszervesetet, hogy a szén minőségének javítása érdekében a munkásság felvilágosításával, oktatásával és kellő propagandával a maga vonatán re szükséges intézkedéseket megtenni szíveskedjék. A Magyar Közlekedésügyi Minisztérium.“ Nem kell sokat hozzáfűzni. Kongresszusunk elég részletesen letárgyalta a kérdést és együttesen megállapítottuk: valamennyiunk érdeke, hogy ezt a tarthatatlan, az egész újjáépítést súlyosan hátráltató állapotot megszüntessük. A MÁV egyik legnagyobb szénfogyasztónk. Magunkat károsítjuk meg, amikor a MÁV- nak szén helyett követ adunk, amelyet az természetesen nem tud sem felhasználni, sem szén fejében kifizetni. • December 22-ikével a közellátásügyi miniszter az egészszemű rizs árát kilogrammonként 14 Ft.-ban, a törmelékrizs árát 12 Ft.-ban állapította meg. December 21-ével az iparügyi miniszter a barnaszénkátrányt zár alá vetette. Az 1000 kilogrammon felüli menykyiséget be kell jelenteni. BÁNYAMUNKAK Javul a bányászok társadalombiztosítási helyzete Amikor Magyarországon betegségi biztosításról még hallani sem lehetett, a bányamunkájáig, amely mind a múltban, mind, jelenben az ipari munkásságnak egy egészen különös rétegét képeivé, már megalakította alsó önálló betegség biztosító intézeteit. A legrégibb írásos nyomok a XII. századba nyúlnak vissza, amikor is Selmecbánya már kórházat létesített az elgott és beteg bányászok számára. Később, a XIV. században a bányamunkások elagott, vagy szorult helyzetben lévő társaik »egélyezenór« adományokat gyűjtöttek és ezeket a, összegeket külön erre a célra rendszeresített faládák, banyrifáék. Innen ered a bányatársláda, bányatárspénztár kifejezés. A bányatéri- f fáikról az 1854 május 23-i császári pátens intézkedik hivatalosan először. Ez a pátens a bányatulajdonosok részére kötelezővé teszi a bányatársládák létesítését. Ezekből az ac.1."okból láthatjuk, hogy a bányamunkások tárolódái a gyakorlatban már a XIV. században működtek, míg az általános betegségi biztosítás hazánkban csak a XIX. század vége felé kezdődött. Amikor Magyarországon országosan rendezték a betegségi, baleseti és öregségi biztosítást, a bányamunkásságot különleges szemének megfelelően külön kezelték és ezért a társládák, bányatárspénztárak további önálló működését azután is fenntartották. Termékeiesen olyan kis bányaüzemek is voltak, amelyek ez alacsony taglétszám miatt nerabsztottak fenn önálló bányatárspénztárat. Esetében a kis bányákban dolgozó bányamunkások betegbiztosítását az OTI hatáskörébe »utalták. A betegségi biztosítástól eltérően, a bányászok bányettnyulbér-biztosítása kivétel nélkül az OTI-nál történt, a külön bányászviszonylatról alkalmazott bányanyugbérágazat alapján. A bányanyugbér biztosítást hatfemes csapásként érte az a tény, hogy a bányanyugbérbiztosítás vagyonát az utolsó fillérig elhurcolták a fasiszták. A nyugdíjas öreg bányászok éhlistából való megmentése az infláció idején, a Bányamunkások Szabad Szakszervezeta közbelépésére a bányaüzemek terhére történt. Ez azonban csupán segélyezést jelentett, amelyet kiegészített természetbeni juttatása. A forint bevezetésével a Gazdasági Főtanács rendeletet adott ki, amellyel a szén nagybani árához a bányanyugdíjasok részére ,3,5% felár felszámítását engedélyezte. Ebből a bevételből kaptak a ki nyugdíjasok augusz-is, szeptember és októbarr hónapban 40 forintos előlegeket. Tekintve azt, hogy a 40 forintos előlegek nem voltak elégségesek a bosnyanyugdíjasok Mt ear. tartamához, annál is inkább, mert az infláció alatt rands-nr. áttett természetbeni juttatásokéit a stabilizáció érdekébenmeg kellett szüntetni. A 3,5%-os felárat felemelték 5%-ra. Ezáltal lehetővé vált az ideiglenes nyugbérösszegek megállapítás ei. A Magyar Állami Szénbányák vezetősége — bár ti megindulási nshreségekkel még mindig erőssel küzd — igen nagy súlyt helyez arra, hogy erőteljesen javítson a bányász társadalombiztosításán. A stabilizáció megteremtette a?. ehhez szükséges gazdasági Alapot, mely joggal vonja maga után a társadalombislocálás erős javulását. Ennek külső jelei máris rövidese®, mégpedig erőteljesebbé fognak atuteskaeni. Hogy a MASz eredménnyel végzi ezt a feladatát, arra a bánysnyugbérösszegek emelése a bizonyíték. Amíg augusztus, szeptember, október hónapokban e- egységesen, megállapított 40 forint volt a legmagasabb nyugbérszolgáltatási összeg, eddig novemberben már a legalacsonyabb szolgáltatást, jelentette eg a 40 forint. A bánnsa nyugbér, a csoportbeosztástól és az eltöltött évek számától függően, felmehet ISO forintig is. Az ideglenesen megállapított nyugbérek összege a következő: 5—19 szolgálati évig: I. csoport: havi 10 forint, II. csoport: havi 60 forint, III. csoport: havi 60 forint, S0—19 szolgálati évig: I. csoport: havi 100 forint, II. csoport: havi 80 forint, III. cso,port: helvi 00 forint. 10—39 szolgálati évig: I. csoport: havi ISO forint, II. csoport: havi 110 forint, III. csoport: havi 80 forint. ■iO szolgálati évtől fölfelé: I. csoport: havi 110 forint, II .csoport: havi 140 forint, alcsoport: havi 100 forint. Javulásként mutatkozik az az intézkedés, mely szerint, ha valaki több nyugbércsoportba tartozott, abból a legmagasabb csoportból kapja a nyugbérét, amelyben legalább 5 évet, vagy biztosításának egynegyedét töltötte. A régebbi gyakorlat szerint legalább 8 év kellett ahhoz, hogy valaki a magasabb csoport nyugbérét kaphassa. Javulás továbbá az is, hogy ha valaki legalább ,SS évet dolgozott a föld alatt és 85 év, biztosítási időt szerzett, részére a külszínen dolgozók által 40 szolgálna év után élvezeti, nyugbérösszeg jár. 95 évnél tovább teljesített Szolgálat után továbbszolgálati pótlék címen a havi nyugbér összege 7%-kal emelkedik. Az özvegyi nyugkér eddig 50% volt. A jövőben is felemelkedik 60%-ra. Az özvegyi nyugbér a h minltnál kevesebb nem lehet, de felmehet forinton felülre is. A teljesen árvák ,i ’a eddig 15% volt, e 'most felemelkedett 10%ra. A teljesen árvák nem kaphatnak 10orintnál kevesebbet, ds elérhetik a 65—68 forintot is. a félárvajáradés: eddig 15% volt. Ez most felemelkedett 20%-ra, 10 forintnál kevesebb azonban nem lehet. Nyugdíjas bányász nősülése csatán, halája után Bevegye nem részesült járadékban. A jövőben gyursbéressel kötött házasság esetében, éi nyugbéres halála után özvegye élvezi az özvegyi járadékot, ám elhunyt férjével legalább egy ércig együtt' f’W. Ha ‘‘9y f''i házasságon beüli gyermek születik, akkor az özvegy azonnal igényjogosulttá válik. Eddig az özvegyi járadék csupán 2 évi házasság után vette kezdetét. A jövőben a jogosultság a házasság napjától kezdődőleg azonnal életbe lép. Ezek az összegek nem magasak, de összehasonlítva az inflációs idők viszonyaival, meg kell állapítanunk, hogy thrigymérékben javultak és további javulásukra számítani lehet. A bányatársadalombiztosítás megvalósítandó feladatai a bányanyagkár további fokozatos javítása és a betegségi biztosításnak az OTI hatásköréből való kivonása. Tekintve azt, hogy még sok bányászunk van az OTI. nc biztosítva és a bányatárspénztárak gyakorlati működése jobb, gyorsabb, rugalmasabb, mint az OTI-é, őket is a bányaférapénztárak ellátásába kell vonnunk. Ezáltal elérjük azt, hogy a bányamunkásság betegségi biztosítását önkormányzata révén, saját maga igazgassa. A bányanyugbérbiztosítás eddigi javulását a Bányamunkások Szabad Szakszervezete Központi Titkárságának, valamint, a MASZ gyakorlati, segítségének lehet köszönni. A nyugdíjasok és a szociális biztosítás további javításáért folytatni kell a küzdelmet, azozíntermelés további eredményes növelésén keresztül is. Feltörekvésünk az, hogy az ipar kapacitásának fenntartásához, sőt további növeléséhez szükséges ezenmennyiség mindenkörülmények között biztosítva legyen. Ezt ez eredményt a bányamunkásság áldozatos munka árán biztosítja. Mindent el kell követnünk tehát, hogy a bányászok társadaaalombiztosítási vonalon is megkapják azt, ami egy öntudatosan dolgozó bányásztmástán megillet. MIT MOND és a MEF hároméves terve a bányászokról ? Mint ismeretes, Gerő Ernő közlekedésügyi miniszter elvtárs december 20-án ismertette a nyilvánossággal az MKP 3 éves gazdasági tervét. A terv azért 3 éves, mert reális számítások szerint ennyi időre van szükség, hogy elérjük, sok területen némileg túl is, haladjuk az utolsó békeév színvonalát. A terv szerint a dolgozók életszínvonala, a 3 év alatt fokozatosan fejlődik. Az első év végére az 1938-as színvonal 85%-át, a második év végére 100%-át, a harmadik év végére annak 109%-át éri el. Természetesen ehhez az összes erőforrások helyes és takarékos felhasználása és mindenek előtt szorgalmas munka szükséges. Az 1950 augusztus 1-én befejeződött terv végén az iparitermelésnek el kell érnie ez utolsó békeév 128-5%-át. A bányászat termelésének összértéke ugyanakkor 1938-hoz viszonyítva 148% kell, hogy legyen. A kohászaté 1,37%, a vas é,s fémiparé 153%, a gépiparé 143%, a villamos energiáé 147% A mezőgazdaságnak ugyanakkorra ugyancsak el kell érnie az 1938-as termelési színvonalat. A terv mindenek előtt a beruházásokra fekteti a fősúlyt, mert döntő életszínvonal emelés csak a beruházások révén hozhatók létre. Mint az egész ipari termelés kulcsáról, a terv a beruházásoknál első helyen a bányászatról és a kohászatról kíván gondoskodni. E kettő számára a terv 160 millió békepengő beruházást irányoz elő. Ennek legnagyobb részét — határozza meg a terv —- re azénipar kapná. Körülbelül 100 milliót (mindig békepengő -értendő). A terv ismertetése után hangsúlyozta Gerő elvtárs, hogy az anyagi előfeltételek megvannak és a politikai előfeltételeket a reakció feletti döntő győzelemmel megteremtjük, semmi akadálya nem lesz a terv valóra váltának. Az ország közvéleménye és valamennyi politikai párt nagy lelkesedéssel fogadta az MKP 3 éves gazdasági tervét. * Munkásokat az ilyati kezelésűe vett üzemek élére! A magyar demokrácia, egyik legfontosabb feladata az államosítási program végrehajtása. Az államosítás sikere nagymértékben azon múlik, kik kerülnek az államosított üzemek és vállalatok élére. Kétségtelen, hogy a felszabadítást követő legnehezebb hónapokban a munkások, az üzemi bizottságok és a szakszervezetek indították el újra a termelést. Az ő munkájuknak köszönheető talpraállásunk aránylag gyors üteme és a stabilizáció sikere. Ennek ellenére sem kaptak a munkások az üzemek vezetésében olyan szerepet, amilyen megilletné őket. Ki meri tagadni, hogy a legtöbb helyen még azután is, hogy a tőkések és igazgatók visszaszivárogtak a gyárakba, az üzemi bizottságok szerezték meg anyersanyagot, a fűtőanyagot, de nagyon sok esetben még a munkások fizetéséhez szükséges pénzt is. Ki meri tagadni, hogy a termelés fokozását, a racionalizálást nem a tőkések és a régi vágású igazgatók, hanem az üzemi bizottságok és a szervezett munkásság végzik az öntudatos technikai értelmiséggel együtt. A tények egész sorát hozhatjuk fel példaként arra, hogy a fizikai és szellemi munkásság alkalmas a vezetésre. Mégis meg kell állapítanunk, hogy ezen a téren mellőzik őket. E kérdés fontosságát megértve, a szervezett dolgozók nevében követeljük, hogy az államosított és állami kezelésbe vett vállalatok és üzemek vezetésében, legalább egyharmados számarányban kapjanak helyet az arra érdemes munkások és tisztviselők. Azt akarjuk, hogy legjobbjaink, tudásuk és rátermettségük révén az őket megillető helyet foglalják el a magyar ipari életben.Ha jó a magyar munkásság az építésre és arra, hogy harcoljon a munkapad mellett, akkor jó — amint csaknem két esztendő alatt is bebizonyította — a vezetésre is. Vannak vezérigazgatók és igazgatók, akik a felszabadulás előtt egyszerű szakmunkások voltak és ma kitűnően megállják a helyüket új tisztségükben is. De akadnak olyan vezetők és igazgatók is, akik a múltban teljes tudásukkal és erejükkel kiszolgálták a fasizmust. A szervezett munkásság nem bízhat bennük még akkor sem, ha most demokratikus köntösbe öltöznek. Aki a fejlődésért küzd, aki demokratikus berendezkedésünk megszilárdítása mellett van, az jogosnak találja ezeket a követeléseket. Tudjuk, hogy gazdasági és politikai életünkben sokan vannak még, akik az „egyszerű embereknek" ezt a törekvését nem szívesen látják, sőt a legnagyobb ellenállással fogadják. Mi nemcsak hangot adunk ennek a követelésnek, hanem megvalósításáért is síkra szánunk, mert a nemlét érdeke így kívánja. Szükségesnek és sürgősnek tartjuk a hároméves állami gazdasági terv kidolgozását és gyakorlati megvalósítását. Ée mi, szervezett munkások, aki termelünk, építünk, részt kérünk nemcsak a végrehajtásban, hanem a terv kidolgozásában és a vezetésben is. Csak a tervszerűség és az arra érdemes munkások, értelmiségek bevonása a vezetésbe, biztosíthatja a demokratikus kormányzattal együttesen az államosított és államosítandó üzemek rentábilis termelését. A szervezett dolgozók teljes erejükkel tóráim teljesítik kötelességüket munkahelyeiken a demokrácia és a magyar nép érdekében, de elvárják, hogy jogos igényeiket az illetékesek meghallgassák és teljesítsék. , PITOS LÁSZLÓ, a Szakszervezeti Tanács helyettes főtitkára. *__