Bányamunkás, 1947 (34. évfolyam, 1-28. szám)

1947-01-05 / 1. szám

197 Január 8. • Sztrájkokról Több helyi csoportunk vezetősége levélben érdeklődött aziránt, hogy mi okozta a­ de­cember 4-i huszonnégy órás tatabányai Kö­rájkot ? Hogy az ország ögszes bányatelepein dol­gozók tiszte­­képet kapjanak, beszámolok a történtekről. Az elmúlt 27 év alatt a bányásznak nem volt joga betekintést szerezni a saját szén­­illetmény-járandóságába sem, tehát 27 év után most tudták meg a tatabányai dolgo­zók, hogy a széncétiután 8­0 volt feltün­tetve. Azt azonban nem tudták, hogy ennek ellenére annyit kaptak, mint amennyit ma a­ kollektív szerződés biztosít és 27 éven ke­resztül becsapták őket. A felszabadulás óta Tatabányán nem volt sztrájk és ez az egy sztrtájk Tanbánya dol­gozóit ahhoz a meggyőződéshez vezette, hogy Ma nincs szükség sztrájkokra, mert hiszen kollektív szerződést van jogunk kötni, ami azt jelenti, hogy sztrájk nélkül is megvan a lehetősége annak, hogy a munkásság jogos követeléseit keresztülvigye. Per­sze vannak a demokráciának ellenségei, akik sztrájkot provokálnak és különböző álhiteket terjesz­tenek. Az egyik szénmedence munkásé.­ között az a Mr terjedt el, hogy a tatabányaiak 50 százalékos béremelést kaptak, holott erről szó sem volt. A tatabányai dolgozók tisztá­ban vannak azzal, hogy­ ez inflációt idézne elő, pedig a stabilizációért folyó munkából ők­ is kivették a részüket és nem fogják fel­adni semmi körülmények között sem, amit már megteremtettek. Ez a suttogás az 50 százalékos béreme­lésről arra való lenne ,— mint ahogy a hír igaz volta iránt érdeklődő elvtársunk mon­dotta —, hogy e másik szénmedencében is sztrájkot provokáljanak azzal,­­hogy ha Ta­tabánya sztrájkkal béremelést verekedett ki, fok is utánuk csinálják. Ne üljünk fel Masékanyon az ilye® baasz­­felesüknek. Ha jogos panaszaink vannak, azt hozzuk a kerületi titkárokon keresztül a központi titkárság tudomására. A központi vezetőség mindent elkövet, hogy ezek a jo­gos panaszok orvoslást nyerjenek. A központi titkárság utasításairól is érte­sítést kap minden helyicsoport a kerületi titkárokon keresztül. Ezért tanuljuk meg, hogy országosan összefogva, szervezetten és egységesen tudunk ügyünk jövőjéért küz­deni. Ha ez minden fedogásstá­sunk előtt vi­lágos, akkor nem adódha­tik elő, hogy a"köz­ponti titkárság tudta és beleegyezése nélkül sztrájkok lesznek. Ma nincs szükség sztráj­kokra, de­­m kell, a központi vezetőség egyedül illetékes annak megszerzésére. ZGTEEKA JÁNOS szakszervezeti titk­ár: JOBB SZENET! A Közlekedésügyi Minisztérium a szén­­minőségre vonatkozóan a következő leve­let küldte Szakszervezetünkhöz: „­A Magyar Államvasutak Igazgatósága által beterjesztett szénalorimetráján adatokról szóló kimutatást tudomásul megküldöm. A szénminőségek általában romlottak. A hamutartalom 10—119 sz.á­­eszTácal való emelkedésének oka feltétle­nül kivizsgálandó és megszüntetendő. Nem csak a fogyasztók károsodnak azáltal, hogy a bányák szén helyett követ, földet, vagy palát adnak, hanem az ország köz­gazdasága is szenved ennek következtében. A vasutak közel 25—30 százalék meddő anyagot kénytelenek szállítani, így a kocsi­állomány kihasználása is romlik. A Magyar Államvasutak Igazgatdáága a vasút által átvett szenek fűtőértékét el­lenőrzi. A szén elszámolásakor csakis a kalorimetrálással megállapított fűtőérték és hamutartalom figyelembevételével ki­adódó szén értéket téríthetjük m­­eg. Felkérem a Sza­kszervesetet, hogy a szén minőségének javítása érdekében a munkás­ság felvilágosításával, oktatásával és kellő propagandával a maga vonatán re szüksé­ges intézkedéseket megtenni szívesked­jék. A Magyar Közlekedésügyi Minisztérium.“ Nem kell sokat hozzáfűzni. Kongresszu­sunk elég részletesen letárgyalta a kér­dést és együttesen megállapítottuk: va­lam­ennyiunk érdeke, hogy ezt a tarthatat­lan, az egész újjáépítést súlyosan hátrál­tató állapotot megszüntessük. A MÁV egyik legnagyobb szénfogyasztónk. Ma­gunkat károsítjuk meg, amikor a MÁV- nak szén helyett követ adunk, amelyet az természetesen nem tud sem felhasz­nálni, sem szén fejében kifizetni. •­ December 22-ikével a k­özellátásügyi miniszter az egészszemű rizs árát kilo­grammonként 14 Ft.-ban, a törmelékrizs árát 12 Ft.-ban állapította meg.­­ December 21-ével az iparügyi mi­niszter a barnaszénkátrányt zár alá ve­tette. Az 1000 kilogrammon felüli meny­­kyiséget be kell jelenteni. BÁNYAMUNKAK Javul a bányászok társadalombiztosítási helyzete Amikor Magyarországon betegségi bizto­­sí­tásról még hallani sem lehetett, a bánya­munkájáig, amely mind a múltban, mind­­, jelenben az ipari munkásságnak egy egészen különös rétegét képeivé, már megalakította alsó önálló betegség biztosító intézeteit. A legrégibb írásos nyomok a XII. szá­zadba nyúlnak vissza, amikor is Selmecbánya már kórházat létesített az el­gott és beteg bányászok számára. Később, a XIV. század­ban a bányamunkások elagott, vagy szorult helyzetben lévő társaik »egélyezenór« ado­mányokat gyűjtöttek és ezeket a­, összegek­et külön erre a célra rendszeresít­et­t faládák, ban­yrifáék. Innen ered a bányatársláda, bányatárspénztár kifejezés. A bányatéri- f fáikról az 1854 május 23-i császári pátens intézkedik hivatalosan először. Ez a pátens a bányatulajdonosok részére kötelezővé teszi a bányatársládák létesítését. Ezekből az ac.1."­okból láthatjuk, hogy a bányamunkások tárol­ódái a gyakorlatban már a­ XIV. szá­zadban működtek, míg az általános beteg­­­ségi biztosítás hazánkban csak a XIX. szá­zad vége felé kezdődött. Amikor­ Magyarországon országosan ren­dezték a betegségi, baleseti és öregségi biz­tosítást, a bányamunkásságot különleges sze­m­ének­ megfelelően külön kezelték és ezért a társládák, bányatárspénztárak további ön­álló működését azután is fenntartották. Ter­mékei­esen olyan kis bányaüzemek is voltak, amelyek ez alacsony taglétszám miatt nera­b­sztottak fenn önálló bányatárspénztárat. Esetében a kis bányákban dolgozó bánya­munkások bete­gbiztosítását az­ OTI hatás­­körébe »utalták. A betegségi biztosítástól eltérően, a bá­nyászok bányettnyulbér-biztosítása kivétel nél­kül a­z OTI-nál történt, a külön bányász­­viszonylatról alkalmazott bányanyugbérágazat alapján. A bányanyugbér biztosítást hatfemes­ csa­pásként érte az a tény, hogy a bányan­yug­­bérbiztosítás vagyonát az utolsó fillérig el­hurcolták a fasiszták. A nyugdíjas öreg bányászok éhlistáb­ól való megmentése az infláció idején, a Bányamunkások Szabad Sza­kszervezeta közbelépésére a bányaüzemek terhére történt. Ez azonban csupán segélye­zést jelentett, amelyet kiegészített természet­beni juttatás­a. A forint bevezetésével a Gazdasági Fő­tanács rendeletet­­ adott ki, amellyel a szén nagybani árához a bányanyugdíjasok részére ,3,5% felár felszámítását engedélyezte. Ebből a bevételből­­ kaptak a ki nyugdíjasok au­gusz-­­is, szeptember és októbarr hónapban 40 fo­rintos előlegeket. Tekintve azt, hogy a 40 forintos előlegek nem voltak elégségesek a bosnyanyugdíjasok Mt ear. tartamához, annál is inkább, mert az infláció alatt rands-nr. áttett természetbeni juttatásokéit a stabilizáció érdekében­­meg kellett szüntetni. A 3,5%-os felárat felemel­­ték­ 5%-ra. Ezáltal lehetővé vált az ideiglenes nyugbérösszegek megállapítás ei. A Magyar Állami Szénbányák vezetősége — bár ti megindulási nshreségekkel még mindig erőssel küzd — igen nagy súlyt he­lyez arra, hogy erőteljesen javítson a bá­nyász társadalombiztosításán. A stabilizáció megteremtette a?. ehhez szükséges gazdasági Alapot, mely joggal vonja maga után a tár­­sadalombislocálás erős javulását. Ennek külső jelei máris rövidese®, mégpedig erőtel­­jesebbé fognak atuteskaeni. Hogy a MASz eredménnyel végzi ezt a feladatát, arra a bánysnyugbérösszegek emelése a bizonyíték. Amíg augusztus, szeptember, október hó­­napokban e- egységesen, megállapított 40 forint volt a legmagasabb nyugbérszolgálta­­tási összeg, eddig novemberben már a leg­alacsonyabb szolgáltatást, jelentette eg a 40 forint. A bánnsa nyugbér, a csoportbeosztás­tól és az eltöltött évek számától függően, felmehet ISO forintig is. Az idegl­enesen megállapított nyugbérek összege a következő: 5—19 szolgálati évig: I. csoport: havi 10 forint, II. csoport: havi 60 forint, III. cso­­port: havi 60 forint, S0—19 szolgálati évig: I. csoport: havi 100 forint, II. csoport: havi 80 forint, III. cso­,­port: helvi 00 forint. 10—39 szolgálati évig: I. cso­port: havi ISO forint, II. csoport: havi 110 forint, III. cso­port: havi 80 forint. ■iO szolgálati évtől fölfelé: I. csoport: havi 110 forint,­ II­ .csoport: havi 140 forint, al­csoport: havi 100 forint. Javulásként mutatkozik az az intézkedés, mely szerint, ha valaki több n­yugbércsoport­­ba tartozott, abból a legmagasabb csoportból kapja a nyugbérét, amelyben legalább 5 évet, vagy biztosításának egynegyedét töltötte. A régebbi gyakorlat szerint legalább 8 év kellett ahhoz, hogy valaki a magasabb cso­port nyugbérét kaphassa. Javulás továbbá az is, hogy ha valaki legalább ,SS évet dolgozott a föld alatt és 85 év, biztosítási időt szerzett, részére a kül­színen dolgozók által 40 szolgálna év után élvezeti, nyugbérösszeg jár. 95 évnél tovább teljesített Szolgálat után továbbszolgálati pótlék címen a havi nyug­bér összege 7%-kal emelkedik. Az özvegyi nyugkér eddig 50% volt. A jövőben is felemelkedik 60%-ra. Az özvegyi nyugbér a h m­inltnál kevesebb nem lehet, de felmehet forinton felülre is. A teljesen árvák ,i ’­­a eddig 15% volt, e­ 'most felemelkedett 10­%ra. A teljesen árvák nem kaphatnak 10­orintnál kevesebbet, ds elér­hetik a 65—68 forintot is. a félárvajáradés: eddig 15% volt. Ez most felemelkedett 20%-ra, 10 forintnál kevesebb azonban nem lehet. Nyugdíjas bányász nősülése csatán, halája után Bevegye nem részesült járadékban. A jövőben g­yursbéressel kötött házasság eseté­ben, éi nyugbéres halála után özvegye élvezi az özvegyi járadékot, ám elhunyt férjével legalább egy ércig együtt' f’W. Ha ‘‘9y f'­'i házasságon beüli gyermek születik, akkor az özvegy azonnal igényjogosulttá válik. Eddig az özvegyi járadék csupán 2 évi házasság után vette kezdetét. A jövőben a jogosultság a házasság napjától kezdődőleg azonnal élet­­be lép. Ezek az összegek nem­ magasak, de össze­hasonlítva az inflációs idők viszonyaival, meg kell állapítanunk, hogy thrigymér­ékben javultak és további javulásukra számítani lehet. A bányatársadalombiztosítás megvalósí­­tandó feladatai a bányanyagkár további fo­kozatos javítása és a betegségi biztosításnak az OTI hatásköréből való kivonása. Tekintve azt, hogy még sok bányászunk van az OTI. nc­­ biztosítva és a bán­yatárspénztárak gya­korlati működése jobb,­ gyorsabb, rugalma­­sabb, mint az OTI-é, őket is a bányaféra­­­pénztárak ellátásába kell vonnunk. Ezáltal elérjük azt, hogy a bányamunkásság beteg­ségi biztosítását önkormányzata révén, saját maga igazgassa. A bányanyugbérbiztosítás eddigi javulását a Bányamunkások Szabad Szakszervezete Központi Titkárságának, valamint, a MASZ gyakorlati, segítségének lehet köszönni. A nyugdíjasok és a szociális biztosítás további javításáért folytatni kell a küzdelmet, az­ozínterm­elés további eredményes növelésén keresztül is. Feltörekvésünk az, hogy az ipar kapacitásának fenntartásához, sőt további növeléséhez szükséges ezenmennyiség minden­­körülmények között biztosítva legyen. Ezt ez eredményt a bányamunkásság áldozatos munka árán biztosítja. Mindent el kell kö­vetnünk tehát, hogy a bányászok társadaaa­lombiztosítási vonalon is megkapják azt, ami egy öntudatosan dolgozó bányászt­­más­­tán megillet. MIT MOND és a M­EF hároméves terve a bányászokról ? Mint ismeretes, Gerő Ernő közlekedés­­ügyi miniszter elv­társ december 20-án ismertette a nyilvánossággal az MKP 3 éves gazdasági tervét. A terv azért 3 éves, mert reális számí­tások szerint ennyi időr­e­­ van szükség, hogy elérjük, sok területen némileg túl is, haladjuk az utolsó békeév színvonalát. A terv szerint a dolgozók életszínvonala, a 3 év alatt fokozatosan fejlődik. Az első év végére az 1938-as színvonal 85%-át, a második év végére 100%-át, a harmadik év végére annak 109%-át éri el. Termé­szetesen ehhez az összes erőforrások he­lyes és takarékos felhasználása és minde­nek előtt szorgalmas munka szükséges. Az 1950 augusztus 1-én befejeződött terv végén az ipari­­termelésnek el kell ér­nie ez utolsó békeév 128-5%-át. A bányá­szat termelésének összértéke ugyanakkor 1938-hoz viszonyítva 148% kell, hogy le­gyen. A kohászaté 1,37%, a vas é,s fém­iparé 153%, a gépiparé 143%, a villamos energiáé 147%­ A mezőgazdaságnak ugyanakkorra ugyancsak el kell érnie az 1938-as termelési színvonalat. A terv mindenek előtt a beruházásokra fekteti a fősúlyt, mert döntő életszínvonal emelés csak a beruházások révén hozha­tók létre. Mint az egész ipari termelés kulcsáról, a terv a beruházásoknál első helyen a bá­nyászatról és a kohászatról kíván gon­doskodni. E kettő számára a terv 160 mil­lió békepen­gő beruházást irányoz elő. En­nek legnagyobb részét —­ határozza meg a terv —- re azénipar kapná. Körülbelül 100 milliót (mindig békepengő -értendő). A terv ismertetése után hangsúlyozta Gerő elvtárs, hogy az anyagi előfeltételek megvannak és a politikai előfeltételeket a reakció feletti döntő győzelemmel meg­teremtjük, semmi akadálya nem lesz a terv valóra váltának. Az ország közvéleménye és valamennyi politikai­­ párt nagy lelkesedéssel fogadta az MKP 3 éves gazdasági tervét. * M­­u­nkásoka­t az ilyati kezelésű­e vett üzemek élére! A magyar demokrácia, egyik legfontosabb feladata az államosítási program végrehajtása. Az államosítás sikere nagymértékben azon múlik, kik kerülnek az álla­mosított üzemek­ és vállalatok élére. Kétségtelen, hogy a felszabadítást követő legnehezebb hónapokban a munká­sok, az üzemi bizottságok és a szakszervezetek indították el újra a termelést. Az ő munkájuknak köszönheető talpraállásunk aránylag gyors üteme és a­ stabilizáció sikere. Ennek ellenére sem kaptak a munkások az üzemek vezetésében olyan szere­pet, amilyen megilletné őket. Ki meri tagadni, hogy a legtöbb helyen még azután is, hogy a tőkések és igaz­gatók visszaszivárogtak a gyárakba, az üzemi bizottságok szerezték meg a­­nyers­anyagot, a fűtőanyagot, de nagyon sok esetben még a munkások fizetéséhez szük­séges pénzt is. Ki meri tagadni, hogy a termelés fokozását, a racionalizálást nem a tőkések és a régi vágású igazgatók, hanem az üzemi bizottságok és a szervezett mun­kásság végzik az öntudatos technikai értelmiséggel együtt. A tények egész sorát hozhatjuk fel példaként arra, hogy a fizikai és szellemi munkásság alkalmas a ve­zetésre. Mégis meg kell állapítanunk, hogy ezen a téren me­llőzik őket. E kérdés fontosságát megértve, a szervezett dolgozók nevében követeljük, hogy az államosí­tott és állami kezelésbe vett vállalatok és üzemek vezetésében, legalább egyharmados számarányban kapjanak helyet az arra érdemes munkások és tisztviselők. Azt akarjuk, hogy legjobbjaink, tudásuk és rátermettségük révén az őket megillető helyet foglalják el a magyar ipari életben.­­Ha jó a magyar munkásság az építésre és arra, hogy harcoljon a munkapad mellett, akkor jó — amint csaknem két esztendő alatt is bebizonyította — a ve­zetésre is. Vannak vezérigazgatók és igazgatók, akik a felszabadulás előtt egyszerű szak­munkások voltak és ma kitűnően megállj­ák­ a helyüket új tisztségükben­ is. De akad­nak olyan vezetők és igazgatók is, akik a múltban teljes tudásukkal és erejükkel kiszolgálták a fasizmust. A szervezett mu­nkásság nem bízhat bennük még akkor sem, ha most demokratikus köntösbe öltöznek. Aki a fejlődésért küzd, aki demokratikus berendezkedésünk megszilárdítása mellett van, az jogosnak találja ezeket a követeléseket. Tudjuk, hogy gazdasági és politikai életünkben sokan vannak még, akik az „egyszerű embereknek" ezt a törek­vését nem szívesen látják, sőt a legnagyobb ellenállással fogadják. Mi nemcsak han­got adunk ennek a követelésnek, hanem megvalósításáért is síkra szánunk, mert a nemlét érdeke így kívánja. Szükségesnek és sürgősnek tartjuk a hároméves állami gazdasági terv kidol­gozását és gyakorlati megvalósítását. Ée mi, szervezett munkások, ak­i termelünk, építünk, részt kérünk nemcsak a végrehajtásban, hanem a terv kidolgozásában és a vezetésben is. Csak a tervszerűség és az arra érdemes munkások, értelmiségek be­vonása a vezetésbe, biztosíthatja a demokratikus kormányzattal együttesen az álla­mosított és államosítandó üzemek rentábilis termelését. A szervezett dolgozók teljes erejükkel tóráim teljesítik kötelességüket munka­helyeiken a demokrácia és a magyar nép érdekében, de elvárják, hogy jogos igé­nyeiket az illetékesek meghallgassák és teljesítsék. , PIT­­OS LÁSZLÓ, a Szakszervezeti Tanács helyettes főtitkára. *__

Next