Bányamunkás, 1949 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1949-01-01 / 1. szám

J ' / A MAGYAR BÁNYA­MUNKÁSOK SZAK­SZERVEZETÉNEK LAPJA ,XXXI- ért. I. szám VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! . 1049 január 1. ——m i ■■■■■■!■ i..*————«»!—' . ........... ■iniiw iimiihi n um ■■■■ n inn inni inni um l .......— hm mi ....... n ......... hm■■■—rr— Áz újítások elsőrendű célja: A TERMELÉS Ismerjük meg az újításokról szóló új rendeletet! A közelmúltban megírtuk, hogy a műszaki újításaikkal és találmá­­lyokkal kapcsolatos ügyek intézé­séről igen na­gy fontos egú új kor- hiányrendelet jelent meg­ (11­940— 1948. szám.) Mi­nden dolgozó ér­­dekl 2, hogy ezt a munkásság érde­kében készült, első magyaros nyel­vezettel, érthetően megfogalmazott rendeletét részletesen megismerje. A helyi versenybiro­ságok köte­lessége, hogy e tekintetben segít­sé­gükre legyenek a dolgozóknak. Az új rendelet lényege Néhány fontos pontra különösen elhívjuk a­­ figyelmeit, így páldául ... - í-—-. ír s i ,a bt hajat munkaterületére vo­­natkozó olyan újítást javasol, amely az érvényes norma­tu­l­un­ k UOmin­ja a javs,s|*ítól mitott hat hónapon belül nem változtatható meg. .’öbblelken esete, melyet i­ry eür, a 15- usás inán' i jogát egyáltalán nem *:i­nti. t#m- tontm azután (10. § 1—4. font i. : o y as új: : i bi':... it i rendelet előírásának megfelelő módon és összeállitást­an jöjjenek l­re. Trt-bánya például »a Igazga­­tsághoz fel­erjesztett. új t'Ai bizott­­ága összeállításánál nem vette fgyelembe a rendelet kö­rü­ltekintő szempontjait. Az üzemi újítási bi­zottságokban hivatalból részt kell venni az üzemvezetőség és az üzemi­­zottság egy,egy, illetve nagyobb kémeknél két-két kiküldőjének. Meg kell mondani őszintén, hogy Mir meg a közelmúlthoz képest ",j­­elentős haladás van ezen a téren a bányászatb­an, de­ a töl­di iparághoz képest el vagyunk maradva. Nem kéts­éges, hogy ebben az elmaradás­ára d­öntő része van a kezdeti szer­­k­nási hibáknak, a félévntézeti javas­latok el­fektetésének. De van egyéb oka is. Bányászaink, akik a szín­­falától kezdve mindvégig kezdemé­­nyezői voltak a termelés legnagy­szerűbb­ mozgalmá­nak. (munkaver­­senyek,­ há­roméves terv két és fél ív alatt, brigádmozgasok­.), nem ér­ez el­ még meg kellőképpen az újít­ósok mindenekfelel­i fontosságát. Ezt bizonyítja az is, hogy a feler­eszd javaslatok szerzői is inkább a pányában dolgozó­­ ipari munkások közül kerülnek ki. Továbbá az, hogy aránylag ii­ás a termelés, a termelékenység fokozására al­kalmas javaslat. Nem lebeszélni akarjuk az elvtár­sikat az egyéb — például baleseti — sjtlásottról. Természetes, hogy a ve­szélyekben bővelkedő bányaipar dol­­­osai leghamarabb éppen az ilyen- természe­ti újítások iránt fogéko­nyak. Hogy mennyire nem felesle­­gesek az ilyenfenra észetű újítások sem, azt légiói)',tán bizonyítja migi­sz új rendesé(5. b), b), c) pont), amely' kimondja,' ’hogy megfelelően díjazni kell és olyan újítást is, mely., nek megvi­Uasa ■’■pénzben koste*-' lenül ki nem fetszhető hasznos ered­ményt ad. Meg kell azonban érteni, hogy az eritligényas és n nagyszabású" balesetelhárítási-in­tezkedések és be­ruházások éppúgy a termelékenység­ fokozásától függenek, mint minden egyéb fel­emelkedés. Tapasztalatcsere. Múlhat,­ lányi szükségas tehát hogy most már, amikor az új ren­delet rendet teremte­tt az újítások el­bírálásának és jutalmaziránunk frontján, s a kérdés orffizágszerte minden iparban örvendetesen napi­rendre került, a bányaiparban is meginduljon a termelési újítások áradata. Lebegjen előttünk ezen a téren is — sőt, itt elsősorban — a szovjet bányászok példája, akik az ege­n dolgozó világ számára nem­csak megindítói voltak a szocialista munk­á­i r­­ódsze­r - új­í­t­ási mozgalomnak, hanem legnagyszerűbb folytatói en­nek ma is. A „Pravda’“, a Bolsevik Párt nagy központi lapja, első olda­lán naponta éppen a bányász-újítók neveivel és tejeivel találkozunk. Az újítással foglalkozó szivek­­kötelessége azután, hogy a, javasla,,­zok megindulásával párhuzamosan h dúljon meg az üzemek, vállalatok közötti­ egészséges tap a szía­lettese­re, amely az újítások, találmányok te­rén a légióm­agsabb szocialista jelleg­­ze­­sség.­­ A helyi jelentőségen túlnövő­­ újításoknak az egész ország, az egész dolgozó nép tulajdo­nává kell lenniük.­­ Boldog hajnal fele Írta: Papsa János csillés Lent a föld mélyében verejtékes testtel Dolgozik a büszke bányászcsapat. Izmos kezében megcsillan a csákány S dalol a lelke, mert immár szabad. Telik a csille: a szerrges kezek Építik a rombadőlt hazát. Büszkén néz körül munkája fölött S végigsimítja szénporos haját. Most már nem állnak úri bitangok Fenyegetőn a háta mögött. Nincs szakadék, nem dúl osztályharc A bányász és a bányász között. Kéz a kézben, így haladnak együtt Egy szebb, boldogabb hajnal felé ... Hogy vonatok futnak, hajók gépe csattog, Az érdem a szabad bányászoké. (Komló, 1948 dec. 23.) „A harc nem volt hiábavaló« ” 2 orrai elvtársi, a h­­ét ív iu bai ryuáA&okáieV&e&et­itkáro. és­ elnökünk, Pof h •. •• r. t . 'is. • nyilatkoznak a nagy bányászsztrájkról A francia bányászok sztrájkja, véget ért, de korántsem ért véget az a nagy harc, melynek csak egyik kirobbanása, erőpróbája volt a bá­­nyász­strájk­ Még fokozottabban folyik a dollár­­lakás francia kormány elnyomása- üldöztetése a sztrájkban résztvett és főleg a sztrájkban vezető­­szerepet játszott bányászok ellen. Ezreket tartóz­tattak le és vetettek börtönbe közülük, kitéve családjukat a legnagyobb nyomornak és nélkü­lözően­e­k. A világ dolgozói a legnagyobb felháborodás­sal tiltakoznak a francia kormány terrorja ellen és ugyanakkor táviratok tömegeiben a legmé­lyebb együttérzésükről és legszorosabb szolida­ritásukról biztosítják a terror csapásaival to­vábbra is keménye­n szembeszálló, harcos fran­cia bányászokat. Mi, a­ Magyar Bányamunkások Szakszerve­zete is erélyes hangú tiltakozó táviratot küld­tünk a francia kormányhoz. Táviratban fe­jeztük ki együttérzésünket a francia bányász elvtársainkkal is és ilyen érték­elt állásfogla­­lásunkról táviratilag értesítettük a Szakszer­­vezeti Világszövetség párisi titkárságát. Megmutatkozik a dolgozók nemzetközi egységé­nek példás szilárdsága az egész magyar mu­­kás­­osztály részéről is. Nemcsak­ bányaüzemeink, de sorra az ország legkülönbözőbb üzemeinek, vál­lalatainak és intézményézk­eik dolgozói fejezik ki nap nap után szolidaritásukat a jogaik meg­adásának és gazdasági helyzetük megjavításának követeléséért üldözött francia bányász elvtár­­sakkal. Miért tört ki a sztrájk? A napisajtó híradásaiból tudomén szereztünk a sztrájk kitöréséről, arról is, hogy milyen hö­­r­siető kitartással vívta meg harcát n­yelc hétig a francia bányászság. Ami azonban talán a leglé­nyegesebb ebben a kérdésben, kevés szó esett arról, miért volt szükség a sztrájkra. Szakszervezetünk elnöke, Pothornik József elvtárs a Szakszervezeti Világszövetség magyar delegáltjaként közel két hétig Franciaországban tartózkodott és így ott szerzett közvetlen tapasz­talatai alapján tiszta képet tud adni számunkra mindezekről a körülményekről. — A francia bányászok bérei rendkívül ala­csonyak voltak,a legjobban fizetett bányászok fizetése magyar pénzben nem érte el a­ kari 800 forintot, aminek vásárlóértéke nagyon csekély, mert az árak az infláció miatt rendkívül maga­sak­. A dollárimperializmus szolgálatában álló francia kormány m­ég ezt a helyzetet is túl jó­dnak találta a bányászok számára ,és még, lejjebb ■akarta szállítani életszínvonalukat. Mióta a nem­zetközi reakció­­ segítségével a kormányból, sike­­rült ••lászorítni a kommunistákat, a kormány egyre jobban igyekezett a dolgozó francia népet, köztük a bányászságot kizsákmányolni és meg­fosztani őket szerzett jogaiktól, — mondja Pot­hornik elvtárs. —■ Olyan gazdasági és politikai rendszabá­lyokat akart életbe léptetni a bányászokkal ,Benibesi, amilyeneket még a náci fasiszta megszállók sem alkalmaztak annak idején. Nem csupán a keresetet akarták lecsökkenteni, de felére akarták csökkenteni a bányászok 24 rkipi üdülési szabadságát és lényegesen le akar­ták­­szántani a táppénzt is. Meg ak­arták Szün­tetni az üzemi bizottságok működését és a leg­­megalázóbb intézkedéseket akarták bevezetni az üzemekben, hogy a bányászokat könnyű prédá­jává tegyék a kapitalista kizsákmányolásnak.­­ A tervezett intézkedéseket a bányásztöme­gek természetesen a legelkeseredettebb ellenál­lással fogadták és a Francia Bányász Szakszer­vezet felhívására 90 százalékos szavazattöbbség­gel a munka beszüntetése mellett foglaltak állást. Megindult a harc . A kormány katonaságot vonultatott fel a sztrájkoló bányászok ellen. Amikor a katonák nem voltak hajlandók munkástestvéreikre sem, a r­endőrséget vették igénybe és az úgynevezett „gard mobile“-okat, a mozgó gárdákat, akiknek sorait német SS-legényekkel erősítették meg. Tankokat és repülőgépeket is bevetettek a harc­ba. Megindult azonban a nemzetközi munkásszo­lidaritás nagyszerű megnyilvánulásaként a világ dolgozóinak segítőakciója is, hogy a francia bá­nyászok küzdelmét anyagilag támogassa. Vér fajt a francia bányatelepeken. A küzdelem hősi áldozatokat követelt, a bányászok részéről. Szü­net nélkül folytak a letartóztatások. A letartóz­­tatottak és a sztrájk megszervezésében vezető sze­reppel gyanúsítható elvtársak lakásait vandál m­­don feldúlták a csendőrök, az asszonyokat, gyermekeket, még a csecsemőket is kiszórták az utcára és utánuk haj­igál­ták a be­lsőkkel együtt a bútorokat is. A bányászok ellenállását gyengí­teni nem sikerült. A sztrájk tovább folyt. Ekkor a­ kormány újabb fasiszta módszerekhez folya­modott. A gyermekek tejjegyére nem­ engedte kiadni a tejet- Franciaországban a bányászság túlnyomó többsége a bányá­sz-szövetkeze­tektől szerzi be az élelmiszereket. A sztrájk ideje alatt a kormány megakadályozta, hogy a bányász-szö­vetkezetek árut kapjanak s a bányász asszonyok csak a közeli városokból tudtak élelmet besze­rezni. A­­sztrájkot még­ ilyen módszerekkel, sem tudták volna letörni. Segítségükre volt azonban, hogy Franciaországban sokezer­ idegen bányász — így például egy sidli! Észak Franciaorozág­ban húszezer- ‘olasz — dolgozik- Ezek legénylakásban laknak. A vállalat mosat, takaríttat és főzet rá­juk. Ezektől­ a sztrájk folyamán megvonták a fűtést és az élelmezést, úgy hogy az éhha­lálok voltak,­kitéve, s ezért utóbb kénytelenek voltak sztrájktörőknek szegődni. ■ — Mivel a nemzetközi munkásosztály, anyagi­­segítsége is csak részben és csak elkésve jutha­tott a francia szakszervezet pénztárába, a bá­nyászok nyolc hét után felvették a munkát- Láttam, hogy a francia bányászság a sztrájk után sem érezte magát legyőzöttnek, harci ereje töretlen maradt és rr. ■ edé'emt uni beszámolóját • Pothorr­ik elvtárs. \. j ,,!Neui «ai n__-i k ijue}4 . A nagy erőpróba lezajlása után Magyar­­országra jött Henri Turret elvtárs, hogy meg­­kö­zönje a magyar dolgozók, elsősorban a ma­­gyar bányászok önként felajánlott harci támoga­tását. Ez alkalommal lapunk munkatársának a nagyjelentőségű sztrájkkal kapcsolatban a kö­vetkező nyilatkozatot adta: — A sztrájk nem volt hiábavaló, sőt komoly eredményeket hozott a francia bányászok­nak, az egész francia munkásosztálynak, » azo­n túlmenően a világ minden dolgozójának. A kormány máig sem merte életbeléptete a ki­­uzsorázó és jogfosztó rende­lezéseket. Kénytelen volt hozzájárulni a bányászok nyugdíjának 30 százalékos, valamint az özvegyek és árvák nyug­­bérének 25 százalékos felemeléséhez. Teljesítenie kellett ezenkívül több más szakszervezet dolgo­zóinak bérkövetelését is, nehogy azok csatlakoz­zanak a sztrájkhoz. — Ma már kétségtelen — mondta Turrer elv­társ —, hogy a reakciós francia kormány meg­akarta törni a bányászságot, a Kommuni­ta Párt gerincét, az angolszász imperialisták érde­kében, de ez nem sikerült. A sztrájk alatt majd­nem teljes egészében egy vonalba sorakoztak fel a különböző politikai pártállású bányászok. A sztrájk kimélyítette az együttműködést a fran­cia munkásosztály többi rétegével is és szoro­sabbra vonta a nemzetközi munkásosztály köte­lékeit. Nem törtünk meg■ Egyelőre gyűléseken, küldöttségileg és a parlamentben tiltakozunk és harcolunk tovább jogos igényeinkért, de ha kell, újra felvesszük a sztrájk fegyverét. Ha ideiglenesen vissza is kellett vonuljunk, a holnap győztesei mégis mi leszünk! Nem kétséges: a francia bányászok előbb­utóbb győzni fognak, győzni fog a francia nép s hamarosan szabadsághoz, kenyérhez és jogai­hoz jut a világ valamennyi elnyomott dolgozója. Újabb felajánlások A magyar dolgozók lankadatlan áldozatkészséggel folyatják támogatási akcióijukat, hogy a felajánlott se­­gítsé^gel megóvhatják a nélkül Örsektől a sossá^havellí­tt bányátok családtagja­.. Legújabban az alább kö­zölt gyánásrelé érkeztek be köz­ponti pén&Hmnnfchoi: Ifj- Fischer Tibor 10?.—, Schirth­l^ fa Császár 283.— l/progi Mészművek 1140 72. Tatabánya Mésztelep 1845.64. Mátra vidéki Erőmű 440.—, Szabad' "&Za, ezerk. és kiadó* hív. 351.­?5 Kohányi J. vadőr 40.—, Tatabáya 251.300.16. Tatabán­yi, Vízválasztó értelm. 230.— Am­anmiumgyár tiszt. 235 55. Tb Alumínium,gyár fizikai dóig. 650.63. EV.sök­-j] , vegyipar.] dóig. 3770.05. Tatabánya Álé­sz­üzem dóig 1816.04 Államükyésztség Nagykanizsa 46.20, Vésztői ált. óvoda gyűjtése 20.—. Petőfi-telep 6714.—• Salgótarján 2152 12. Salgótarján 175 070.27. Salgótarján 5059 17 Salgótarján Hermann Ferenc 50—. Szén­bányák 217426°• Fischer Tibor 50.—. G&z­dolgozók Lapja 21 .­-- Győ­rmegyei Hírlap szerk. 3930.39. Diós­­győri IV­ AVAG hexminika és mészkő üzem­ dolgozói 2002.26. MÁTÉIM­­deig. 140.—

Next