Bányamunkás, 1958 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám
Tapasztalatcsere A bizalmiak minnkájáról Üzemi bizottságunk az elmúlt évek folyamán jelentős sikereket ért el a tömegkapcsolatok kiszélesítésében. Ezt nem csak a taglétszám állandó emelkedése bizonyítja, hanem az is, hogy egyre emelkedik azoknak a dolgozóknak a száma, akik nem csak egyszerűen szakszervezeti tagok, hanem aktívan bekapcsolódnak a feladatok megvalósításába is. Aktíváink híven követik és egyre eredményesebben hajtják végre pártunk politikáját, egyre hathatósabban valósítják meg feladataikat. Ez az oka annak, hogy a dolgozók egyre jobban szeretik a szakszervezetet, hiszen a gyakorlatban tapasztalják, hogy az általuk választott szakszervezeti vezetők életük igen sok problémájában — kicsiben és nagyobban egyaránt — segítenek. A szakszervezet tömegkapcsolatának alapja, legfontosabb bázisa: az üzemi alapszervezet. Lényegében itt realizálódnak a feladatok, végső soron egész politikai munkánk sikere az üzemekben dől el. Ahhoz sem fér kétség, hogy az Üzemben végzett munka a szakszervezeti csoportok életétől, tevékenységétől jelentős mértékben függ. Üzemi bizottságunk a bizalmi csoportok révén ismeri meg legjobban a szervezett munkások véleményét, igényeit és ennek alapján gondoskodik minden egyes dolgozó problémáinak megoldásáról. A bizalmiak az összekötő láncszemek az üzemi bizottság és a tagság között, s a szakszervezeti csoportok munkájából indul el és bontakozik ki üzemeinkben a szocialista munkaverseny, amelyek az üzemi bizottságok irányítása alapján mozgósítják a dolgozókat a tervek teljesítésére, illetve túlteljesítésére. Az ellenforradalom meglehetősen szétzilálta a mi szakszervezetünket is, de igyekeztünk minél hamarabb talpraállni. A bizalmiakkal kapcsolatban felmértük, kik azok, akik az ellenforradalom ideje alatt helytelenül viselkedtek. A felmérésből azonban megállapítottuk, hogy sem az üzemi bizottság tagjai, sem a bizalmiak nem csatlakoztak az ellenforradalmárokhoz — s egy-két kisebb elhajlástól eltekintve —, megállták a helyüket. Ettől függetlenül azonban, hat bizalmit újjá kellett választani, mert voltak olyanok, akik eltávoztak az,, üzemből, vagy más oknál fogvakérték leváltásukat. Üzemi bizottságunk a következő lépésben elkészítette a tagnyilvántartást és összeírólapot adott ki a bizalmiaknak, hogy írják össze a szakszervezeti tagokat, de külön azokat is, akik nem szervezett dolgozók. Ennek alapján összbizalmi értekezleten minden egyes bizalmi a harmadpénztárnokokon keresztül megkapta feladatát, hogy melyik dolgozóval kell foglalkozni, akik még nem szakszervezeti tagok. Jelenleg üzemünk létszáma 769 fő, ebből 760 szakszervezeti tag. Ezenkívül 49 fő az állományon kívüli létszám. Ehhez számítódnak a nyugdíjasok is, öszszes szakszervezeti tagságunk létszáma 809 fő, tehát dolgozóink 98 százaléka. Tagnyilvántartásunk naprakész állapotban van felfektetve, amelyben a szokásos adatokat tartjuk nyilván. Üzemünkben jelenleg 8 harmadpénztárnok és 56 bizalmi dolgozik. Elsősorban az ő munkájuk segítségével tudtuk elérni eredményeinket. Üzemi bizottságunk a harmadpénztárnokok és a bizalmiak részére körletenként és harmadonként havonta bizalmi értekezletet tart, negyedévenként pedig összbizalmi tanácskozást, ahol az üzemi bizottság tagjai a pártszervezet segítségével közösen szabják meg a bizalmiak feladatát, és ismertetik az egyes fontosabb határozatokat. Ennek alapján a bizalmiak választ tudnak adni a dolgozók problémáira, esetleges vitás ügyekben pedig kikérik az üzemi bizottság véleményét, így elértük azt, hogy dolgozóink először a bizalmiakhoz fordulnak, s csak a fontosabb ügyek kerülnek közvetlenül az üzemi bizottság elé. A bizalmiak tesznek javaslatot a szociális segély kiutalására, üdülésre, intézkedéseket tesznek a táppénz, segélyek, vagy különböző vitás ügyekben az üzemi bizottság felé. Mi az ügyek elintézéséről elsősorban a bizalmit értesítjük ki, hogy ő közölje azt a dolgozókkal. Ezek a módszerek növelik a szakszervezeti bizalmiak tekintélyét. Ebben az évben négy bizalmit megjutalmaztunk, mégpedig úgy, hogy ingyenes üdülésre küldtük el őket. Előzetesen bizalmi ülésen bejelentettük, hogy ezek az emberek végezték a legjobb munkát s ezért küldjük el őket üdülni. Üzemi bizottságunk véleménye az, hogy ha a bizalmiakkal foglalkozunk, neveljük őket, akkor szakszervezeti munkánkat jól meg tudjuk alapozni. Janák Gyula fSc&cd(H*sfUcc" i— Aztán tudod, pajtikám, megfúrt az az átkozott Kovács... Szeptember 12. ünnepnap volt a „Karl Liebknecht” kőszénbányában. Nem mintha a bányászok ezen a napon ünneplőbe öltöztek volna, hogy hozzátartozóikkal elmenjenek a klubba ünnepelni. Nem. De mégis az egész bányában ünnepi hangulat uralkodott. A „Makarenko” ifjúsági brigád, a bányában elsőként 90 nappal korábban teljesítette évi tervét. E nagyszerű teljesítmény terve a Német Demokratikus Köztársaság 8. születésnapja és a Nagy Októberi Forradalom 40. évfordulója tiszteletére született meg. Már több mint három éve annak, hogy egynéhány fiatal bányász, az FDJ-vezetőség képviselői, az üzemi szakszervezeti bizottság, a párt és az üzemvezetőség képviselői együtt ültek és ifjúsági brigádok alakításáról tanácskoztak. Nem volt sok vita. Ifjúsági brigádok létrehozását már sokszor indítványozták. De ki legyen a brigádvezető? Azután valaki — ma már senki sem emlékszik, hogy ki volt az — javaslatot tett. S hogy a javaslat milyen helyes volt, csakhamar kiderült. Honst Preusker, az egyik legismertebb és legbecsültebb bányász az aknában átvette a brigádot. Nem sok idő telt el és a brigád —amely a nagy szovjet pedagógus, Makarenko nevét kapta — már elérte első sikereit. Rövidesen a brigád minden tagja szakképzett vájár volt. Mindegyikük továbbra is fejlesztette szaktudását. A kitartó tanulásnak meg is volt az eredménye. Ma már egyetlen tagja sincs a brigádnak, aki ne kapta volna meg egyszer vagy többször is az aktivista jelvényt. 1956-ban a Makarenko-brigád elnyerte a „kiváló minőségű munkát végző brigád” címet, és az utolsó kétkedőket is meggyőzte, amikor az 1956. évi tervet a vájár brigádok közül elsőként fejezték be. 1957 elején hiányok voltak az NDK-ban a szén- és tüzelőanyagellátásban. A kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt elakadt a kőszéntermelés. A párt a bányászokhoz fordult. A széntermelést növelni kellett. Az ifjúsági brigád bányászai is összeültek. Bár a brigád naponta teljesítette tervét, de... Horst Preusker végignézett emberein, akikkel naponta együtt dolgozott a szénfal mellett. Ott voltak mind: Günther Ahnert, az egykori tanulóoktató, a 22 éves Werner Gaul, a brigád tréfamestere, Erwin Wagner, Achim Rutke, Siegfried Böhm és Horst Kraft, aki úgy szeret motorozni, Rudi Reinhold, Willy Fiedler, Horst Baer, Heinz Gribbe, Wolfgang Müller és a brigád „Benjáminja”, Günther Barth. A 13 fiatal bányász elvállalta, hogy a június 23-i községi választások tiszteletére június 30-ig 3222 köbméter szénnel többet termel. Az üzem többi brigádja sem akart elmaradni. Amit az ifjúsági brigád tud, azt mi is tudjuk, mondták. Munkaverseny jött létre. Az utolsó júniusi műszak után a Makarenko-brigád jelentette: „648 köbméterrel túlteljesítettük vállalásunkat.” Brigádjának erről a sikeréről azonban csak a kórházban értesült Horst Preusker, a brigádvezető. Június 5-én egy bányafa elrepesztette alsó állkapcsát, és gyógyítására Drezdába kellett utaznia. Időközben Günther Ahnert helyettesítette. A körülmények rosszabbak lettek. Abban a vágatban, ahol most dolgoztak, sok volt a meddőkőzet, a kiépítéshez szükséges fát nehéz körülmények között kellett odavinni és a kivájt szén elszállítása ugyancsak bonyolult volt Most mit tegyenek? A brigád megint csak összeült. „Meg tudjuk oldani a dolgot, ha a fejtési előrehaladást a ciklusonként 1,20 méterről 1,49-re növeljük" — mondotta egyikük. A brigádtagok egymásra néztek „Ez átkozottul kemény dió lesz” — mondotta valamelyik. Egy hónap múlva azonban a brigád 5,30 méterrel túlhaladta az ebben a vágatban megállapított normát. 220 vájárműszaknál ez 1000 tonna széntöbblet volt. A brigád minden nehézséget együtt oldott meg. Achim Rutke, mint a bánya legjobb vájára, négyhetes díjtalan jutalomutazásra ment a Szovjetunióba. Amikor Achim elutazott, az üzem a tervteljesítésben első volt a kőszénkörletben. Mire hazajött, minden megváltozott, az üzem 96 százalékra esett vissza. A Makarenko-brigádnak is gondjai voltak hiszen Horst Preusker még mindig kórházban feküdt. A körlet többi ifjúsági brigádja, a sarkukban volt. Saját üzemük második legjobb brigádja is már tocsak” 12 nappal volt mögöttük. „Gyorsan be kell hoznunk a lemaradást” — mondta Achim. Most, hogy a szocializmus első országát látta, különösen a szívén feküdt, hogy a brigád a szocialista októberi forradalom 40. évfordulója tiszteletére a terv ráeső részét határidő előtt teljesítse. Most egy új vágatban dolgoztak. „A tető töredezik, a sűrített levegőellátás sem a legjobb’’ — állapította meg Achim elégedetlenül. Ezenkívül a szerszámokkal is baj volt. A fiatal vájárok reális javaslatokat tettek, hogy lehetne ezt vagy azt megjavítani. Ernst Frey főaknász megígérte, hogy segít nekik és patronálja a brigádot. _ Rolf Vogel, az osztály szakszervezeti bizottságának elnöke időközben már kiszámította, hogy mikor fogja az ifjúsági brigád évi tervét teljesíteni. Számításai szerint szeptember 18-án. Nem sejtette azonban, hogy a fiúk mindennap fokozzák teljesítményüket. Augusztus 30-án 192,1 százalék, másnap 193,5 százalék, így emelkedtek a teljesítmények napról napra. Szeptember 12-én azután Günther Ahnert odalépett a Karl Liebknecht-bánya üzemvezetője elé és jelentette, hogy a Makarenko ifjúsági brigád 90 nappal határidő előtt teljesítette évi tervét. Mintha apjuk volna, úgy ölelte át örömében Paul Voitel — maga is tapasztalt bányász — a fiúkat. Paul Voitel beszélt hozzájuk, hogy ahogyan egy munkás beszél és gondolkodik. Arról, hogy példaképei lettek a fiatal munkásoknak az egész köztársaságban, hogy a szocializmus építésének rohamcsapatává váltak és hozzájárultak az NDK tekintélyének megszilárdításához, hogy a munkásosztály büszke azokra, akik a békés, boldog új életet építik* FRANZ-CARL HITZE: Nagyszerű bányászfiatalok A padragi szénbánya üzemi bizottsága, de előbb már több dolgozó is azzal a kérdéssel fordult szakszervezetünkhöz, hogy magyarázzuk meg részletesebben a 25 éves jubileumi jutalom néhány problémáját, vannak ugyanis olyan dolgozók — írja Simon Károly üzemi bizottsági elnök —, akik saját hibájukon kívül szakították meg munkaviszonyukat. A kacsingerben pl. 1933-ban sok dolgozót leszámoltak, mivel munkaidőcsökkentés volt és csak később, 1935—36-ban vették vissza őket. Ezzel kapcsolatban a törvényes rendelkezések a következőket mondják: Az MT. 124-es §-a szerintazoknak a dolgozóknak, akik ugyanannál a vállalatnál 25, 40, illetőleg 50 éven át álltak folyamatos munkaviszonyban, jubileumi jutalmat kell fizetni. A jutalom összege a dolgozó egyhavi alapbére. A Minisztertanács által megállapított szabályok szerint ugyanannál a vállalatnál hosszabb időn át munkaviszonyban álló dolgozókat munkájuk megbecsülésének jeléül egyéb esetekben is jutalomban lehet részesíteni. MT. V. 196. §. A munkaviszony folyamatossága tekintetében a 93. §-ban foglaltak irányadók. A rendelet értelmezésére vonatkozólag jubileumi jutalmat első ízben 1951-ben lehetett fizetni. A rendelet ez időpontban lépett életbe. Ebből következik, hogy az elmaradott jubileumi jutalmat csak akkor lehet kifizetni, ha a jubilálás az 1951-es évet meghaladóan történt. Tehát abban az esetben, ha valaki 1950-ben vagy ettől korábbi években töltötte be a 25, 40, illetve 50. szolgálati évét, jubileumi jutalmat részére fizetni nem lehet, mert a rendelet később jelent meg. A jubileumi jutalom megilleti a dolgozót abban az esetben is, ha folyamatos munkaviszonyban eltöltött éveit nem egy vállalatnál dolgozta le. Folyamatos munka- A jubileumi jutalmakról viszony alatt azonban az a mérvadó, amit a Munka Törvénykönyve idevonatkozóan előír. Az MT. V. 93. §-a a következőket mondja: »MT. V. 93. §. (1) A folyamatos munkaviszony alapján járó pótszabadság mértékének kiszámításánál a megszakítás nélkül eltöltött munkaviszonyt kell figyelembe venni; ebbe a próbaidő (MT, 24—25. §) is beszámít. (2) A munkaviszony folyamatosságát nem szakítja meg: a) a vállalat tulajdonában beállott változás, vagy a vállalatnak más vállalattal történt egyesítése; b) az áthelyezés (MT. 133— 138. §), valamint az MT. hatálybalépése előtt a két vállalat közös megegyezésével történt átvétel; c) a baloldali politikai magatartás, a nemzeti, vagy faji üldözés miatt történt elbocsátás; d) a katonai szolgálat, hadifogság; e) a munkaviszonynak foglalkozási betegség vagy üzemi baleset, illetőleg az élelmezési iparban tbc vagy tífuszgyanú következtében történt megszakítása; f) az előzetes letartóztatásba helyezés és a szabadságvesztés büntetés, ha a vállalat vagy a bírói ítélet a dolgozó munkaviszonyát nem szüntette meg; g) a munkaviszonynak az 1953. évi szeptember hónapja után történő megszűnése, feltéve, hogy a dolgozó legkésőbb a megszűnést követő 30 napon belül új munkaviszonyba lép. Ezt a rendelkezést nem lehet alkalmazni, ha a dolgozó munkaviszonya önkényes kilépés, fegyelmi elbocsátás, vagy bírói ítélet következtében szűnt meg. Mindebből következik, hogy ugyanannyi év jöhet számításba jubileumi jutalom szempontjából, amit a pótszabadság megállapításánál is a folyamatos munkaviszony esetében figyelembe lehet venni. Több mint 15 millió forintot fordítanak az idén a Borsodi Szénbányászati Tröszt szállításának gépesítésére. Elsősorban a nehéz fizikai munkát, a szállítást és az átlapátolást akarják gépesíteni. A tervek szerint 20 kaparó és több nagy teljesítményű új gumiszállítószalagot állítanak üzembe. A szállítással párhuzamosan gépesítik a nehéz fizikai munkát igénylő átrakásokat is. Erre a célra négy Hidasi-féle rakodógépet állítanak üzembe. A gépek működését a tröszt műszaki vezetői a balinkai bányaüzemben tanulmányozták, s az ottani tapasztalatok alapján használják majd Borsodban is. Emellett 20 Kóta-féle kisrakodót is üzemeltetnek majd. A külszíni fejtések szállítását négy Diesel-mozdonnyal oldják meg. Új rovatot indítunk lapunk hasábjain. Beszámolunk a testvér bányászszakszervezetek életéről, munkájáról, azokról írunk, akik velünk vállvetve harcolnak a már felszabadult, vagy a még kapitalista járom alatt nyögő országokban a békéért, a boldogabb jövőért. Azt mondják, a bányászok szerte a világon egy nagy családba tartoznak, összeköti őket a nehéz bányászmunka, a közös munkásérdekek. Mi most egy »szűkebb családot« ismertetünk: azoknak a bányászszakszervezeteknek a történetét, amelyek a Szakszervezeti Világszövetség tagjai. A szó igazi értelmében nagyon is tágas ez a család: millió és millió bányász tartozik bele. Abban a reményben indítjuk útjára ezt a rovatot, hogy nemsokára ledőlnek majd azok a korlátok, amelyeket egyes nyugati szakszervezetek vezetői mesterségesen emeltek bányász és bányász közé, s bízunk abban, hogy eljön az az idő, amikor valamennyi bányászszakszervezet egy közös célért harcol majd az egész világon. Elsőnek röviden a Szakszervezeti Világszövetség Bányász Szakmai Szövetség történetét ismertetjük. * Az SZVSZ Bányász Szakmai Szövetsége 1949. július 14— 16-án alakult i meg Firenzében. Az alakuló konferencián 3 274 120 bányász nevében 14 ország képviselői vettek részt. Ezek az országok (az olasz, ábécé sorrendjében) a következők voltak: Albánia, Német Demokratikus Köztársaság, Chile, Franciaország, Olaszország, Luxemburg, Mexikó, Lengyelország, Románia, Csehszlovákia, Tunisz, Szovjetunió, Venezuela, Jugoszlávia. Magyarország csatlakozott a szövetséghez, de a konferencián nem tudott részt venni, mert az olasz kormány megtagadta a vízum kiadását a magyar delegáció részére. Hasonló módon csak táviratilag csatlakozott a konferenciához Nyugat- Németország,, Vietnam, Kína, India. Az Egyesült Államokból a CIO-hoz tartozó »Milánó Smelter Workers« szolidaritását fejezte ki a konferenciával kapcsolatban. Ezenkívül egy megfigyelő vett részt Belgiumból. A konferencián megválasztották a szakmai szövetség vezető szervét, az igazgatási bizottságot. Az új szakmai szövetség célul tűzte ki a kapitalista országok bányászai helyzetének javítását, a szakszervezeti és politikai jogok elismertetését és bővítését, a munkaidő csökkentését, a munkavédelem és egészségügy megjavítását, a fiatal bányászot nevelését, a szakmai oktatás megjavítását. Az igazgatási bizottság leszögezte, hogy határozottan részt vesz a háborús uszítók elleni harcban, de ehhez is éppúgy, mint a munkások mindennapi követelésének megvalósításához, a munkásosztály egysége szükséges. 1950. szeptember 26-án a szakmai szövetség a Bányász Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségévé alakult, mint az SZVSZ tagja. Céljaiban határozottan kiáll az egész világ bányászszakszervezeteinek egyesítéséért, az állandó testvéri együttműködésért, a munka- és életkörülmények megjavításáért. A szövetség iratok és statisztikák alapján kutatásokat végez, kölcsönösen kicseréli a bányászok életét és munkakörülményeit dokumentáló okmányokat, s ápolja az erkölcsi és anyagi összetartást a tagszervezetek között. A Bányász Nemzetközi Szövetség fennállása óta eredményes munkát végzett, s mint arról lapunk más helyén már hírt adtunk, éppen most tartja Halléban igazgatási bizottsági ülését. Öt és fél millió a Zalai Kőolajipari Vállalat többletnyeresége A zalai olajfeldolgozás, annak ellenére, hogy múlt évi munkáját még károsan befolyásolta, a nagylengyel termeléscsökkenés, rendkívül jövedelmező. A Zalai Kőolajipari V., mint ezt Ney Sándor főmérnöktől, a vállalat megbízott igazgatójától megtudtuk, 1957-ben a tervezett nyereségen felül 5 és fél millió forint többletnyereséget ért el. A nagy mennyiségű többletnyereség rendkívül kedvező képet fest a vállalat munkájáról és a dolgozók szempontjából különösen azért jelentős, mert a rendeletek szerint a töbletnyereség bizonyos hányada kerül felosztásra a dolgozók között. A többletnyereségből a Zalai Kőolajipari Vállalat dolgozói egy havi fizetésüknek megfelelő arányban részesednek. * Tíztagú ifjúsági brigád alakult Lovásziban is, azzal a céllal, hogy a munkafegyelem területén és a szocialista tulajdon megvédésében aktív segítséget adjon az üzem vezetőségének s pártszervezetének.