Bányamunkás, 1958 (45. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-01 / 1. szám

Egy érdekes munkáslevél Cserbányai panaszok Az alábbi levél írója nem a Bányamunkásnak, hanem a Középdunántúli Naplónak küldte be írását. Mi azonban mégis közöljük, mert általános érdeklődésre tarthat számot , s talán jobban felfigyelnek rá az illetékesek is. Sokszor felteszik a kérdést egymás között nálunk a trösztnél a dolgozók: csupán csak a munka fontos? A munka után hogyan él, szórakozik az ember, az már nem számít? Mint ismeretes, a cseh munkásszálló elég messze esik az üzemektől és így az üzeméletbe való járás gépkocsikkal történik, melyet a MÁVAUT »biztosít«. Itt rendszerint az üzemből való hazaszállítás körül van a baj, legtöbbször félórás késéssel robog be egyegy kocsi a nagyüzem területére a fáradt, nyugtalanul váró dolgozókért, kiírnék a szállóba érve fürödni is kellene. Folyik, hogy nem folyik? Igen ám, de milyen állapotban van a szálló fürdője? Hideg és néha van csak megfelelő mennyiségű víz. Eddig az volt a baj, hogy kicsi volt a víztartály és hamar elfogyott a víz, most építettekegy új tartályt, hatalmas költséggel és víz jelenleg csupán csepeg a zuhanyokból, s legalább fél óráig kell állni a hol forró, hol hideg vízcseppek alatt, hogy az ember valahogy lemossa a testéről a szénport. E hosszú, keserves fürdés után elmegy az ember étkezni a közétkeztetési vállalat konyhájára, amely szintén helyszínen van, de úgy fest a pár darab silány szállói asztallal, mint egy hatalmas hodály. Nincs rá keret... Többször felvetettük már az étkezde gondnoknak, miért nem jelenti a közétkeztetési vállalatnak, hogy szereljék fel az éttermet megfelelő étkezdei bútorzattal. Ő mindjárt válaszolt is. »Kérem, én már jelentettem és azt a választ kaptam a vállalattól, hogy nincs rá keret, amiből berendezték.« Mi azt mondjuk egyszerű dolgozók. Jobban esne nekünk is az ételünket elfogyasztani egy rendesen berendezett étkezdében. Miért kell a drótkerítés ? Az étkezdéből jövet körülnéz az ember, míg a lakásába ér, elgondolkodik és felteszi a kérdést magában. Minek kell az, hogy ezt a munkásszállót két és fél-, háromméteres drótkerítés vegye körül. Akik ismerik régebben azt a szállót, azt mondják, hogy a kerítés még az, amely a rabokat vette körül és biztosította, hogy meg ne szökjenek. Igen, azoknak kellett, de nekünk semmi szükségünk nincs rá. Helyes lenne, ha a tröszt intézkedne minél előbb, ennek a kerítésnek az eltávolításáról, hiszen, ha ott marad, az nem fogja megvédeni a hófúvástól a szálló területét, mert az nem hófogónak készült. Fűtetlen kultúrterem Igen, itt van a tél s a szálló messze esik úgy Várpalotától, mint Pétfürdőtől, tehát hová menjünk szórakozni? Pedig a művelődés szorosan hozzátartozik az élethez. Igaz, a télen is lesz hetente mozielőadás a kultúrteremben, csupán egy a hiba, hogy a kultúrterem barátságtalan, hideg. Helyes lenne a kultúrterem fűtését úgy megoldani, hogy az állandó szórakozóhely tudjon lenni, tehát munka után fázás nélkül lehessen ott-tartózkodni kényelmes öltözetben. Gondos Lajos vájár, Cserbánya Lakásvásárlási A Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány 1.096/1957/XII. 31. számú határozata a szénbányászok sajátházépítési akciójáról szóló 1.015/1957. (I. 27.) Korm. számú határozat módosításáról. A kormány — ismerve a szénbányászok hősies munkáját, és helytállását — a szénbányászat dolgozói lakásszükségletének kielégítését elsőrendű feladatának tartja. Ezért annak érdekében, hogy a szénbányászat dolgozói mielőbb saját otthont szerezhessenek és ezzel lakásviszonyaikat is megjavíthassák , részükre az alábbi kedvezményes feltételeket biztosítja: Aki a szénbányászat szolgálatában 5 évet töltött vagy tölt el: 5000 Ft, 10 évet töltött vagy tölt el: 10 000 Ft, 15 évet töltött vagy tölt el: 15 000 Ft, 20 évet töltött vagy tölt el: 20 000 Ft engedményben részesül. Az a vásárló bányász, aki az engedménnyel csökkentett vételár 10 százalékával nem rendelkezik, az Országos Takarék kedvezmények pénztárral megállapodást köthet a készpénzelőleg meghatározott időn belül részletekben történő lefizetésére. Kivételesen indokolt esetekben a vásárló bányászok 3—5000 Ft készpénzelőleg lefizetése mellett is köthetnek az Országos Takarékpénztárral adásvételi szerződést. A vételár fennmaradó részét legfeljebb 30 év alatt lehet törleszteni. ism és teteti ejtett Üzemi tanácsválasztás Mázán Mázán is megválasztották az üzemi tanácsokat. Nem tartott sokáig: a műszakba induló bányászok alig negyedóra alatt megválasztották azokat a dolgozótársaikat, akik az üzemi tanácsban képviselik érdekeiket, tesznek javaslatot a termelés megjavítására. Tizenöt pert nem nagy idő. Mégis, ami itt lezajlott, azt hosszú hetek munkája előzte meg. December 17-én az üzemi bizottság kommunistái pártcsoport-értekezleten vitatták meg az üzemi tanács létrehozásának kérdését. Elgondolásaikat a pártvezetőség elé terjesztették, majd 19-én teljes üb-ülést tartottak, ahol megállapodtak a munkatervben. Elhatározták, hogy 19-től január 4-ig véleménykutatást rendeznek. Minden egyes dolgozót megkérdeznek, kit javasolna az üzemi tanács tagjául. A véleménykutatásba bevonták a műszaki vezetőket is. Az így egy begyűjtött javaslatok alapján kiválasztották, kikre esik a legtöbb »szavazat«. Az üzemi tanács 33 tagú, ebből 11-et választhatnak. Elosztották tehát ezt a létszámot az egyes üzemekre, hogy mindegyik képviselve legyen. Kiderült, hogy a bányaüzemek mellett egy főt adhatnak az építők, vagy az irodai dolgozók. Természetesen az építők is, az irodisták is a maguk jelöltjét kívánták, így tehát az üzemi bizottság — helyesen — mindkét jelöltet felvette a listára, hogy végeredményben a szavazás döntsön. Az üzemi bizottság elérte a célját. Az igaz, hogy a választáson a három műszakban elég kevés hozzászólás esett, de végeredményben a választott személyek kérdése a rendkívül alapos közvéleménykutatás után nem is lehetett vitás. Elképzelhetjük, hogy 18 ember járta több mint két hétig azt a bányát, amelyben összesen 770 ember dolgozik. Így valóban ,mindenüvé eljutottak. Az egyik aknánál tréfásan meg is jegyezték, aminek is annyi hozzászólás, hiszen nálunk már a fürdőben megbeszéltük, hogy ki legyen az üzemi tanács tagja. Persze, ezt azért nem állíthatjuk követendő példának, hiszen végeredményben sokat, igen sokat számít az, hogy valaki a kollektíva előtt szóban is hallja, hogy mit várnak tőle,, hogy valóban megbíznak-e benne, vagy pedig figyelmeztetik egyes hibáira. Márán komolyabb vita csak a reggeles harmad választásánál volt, ott viszont23:22 arányban választották meg az egyik építőt az üzemi tanácsba. (Ez a sok ellenszavazat azonban ne vezessen félre senkit; itt inkább egy kissovinizmusról« volt szó, hogy tudniillik építő, vagy irodista legyen-e megválasztva.) A tanulságot minden esetben úgy vonhatjuk le, hogy az előkészítés jó és alapos volt, de az »i« betűre nem tették fel a pontot néhány jó elvi és gyakorlati hozzászólással. A választás után megkérdeztük a dolgozókat: mit várnak az üzemi tanácstól. Szabó János vájár elmondotta, hogy szeretné ha az üzemi tanács hasznos javaslatokat tenne a termelés megjavítása, az érdekvédelem fokozása szempontjából. Az általa megválasztott üzemi tanácstagot jól ismeri, s az a véleménye, hogy a dolgozótársai is valóban egy akarattal szavaztak rá. Gyorsok István elvtárs, a vállalat igazgatója, régi mozgalmi ember, így egyáltalán nem csoda, hogy ő maga is sokat segített az előkészítő munkában. Elmondotta, hogy nagyon sokat vár az új szervtől. Minél több dolgozó foglalkozik ugyanis a termelés elvi kérdéseivel is, mennél inkább közügy a mindennapi munka, annál több jó, használható gondolat kerül felszínre , ami feltétlenül segíti az üzem vezetését. Reméljük, a most megválasztott üzemi tanács megfelel a várakozásnak, jó munkát fog végezni. Elnökségünk határozata nyomán... Szakszervezetünk elnöksége múlt év augusztus 13-án megtárgyalta a tatabányai és az oroszlányi munkavédelmi helyzetet. Az elnökség megállapította, hogy Tatabányán is, Oroszlányon is igen súlyos hibák mutatkoznak, amelyek sürgős kijavításra szorulnak. Most a tatabányai Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség arról értesített bennünket, hogy az említett helyeiken a Trösztbizottsággal karöltve felülvizsgálta az üzemekben a paszportokat. Ezeket valóban hiányosnak találták, pótlásukra az utasítást kiadták. A megfelelően elkészült paszportokat rövidesen újból ellenőrzik az illetékes Tröszt-bizottságokkal együtt. Hidraulikus tston szállítják az iszapoláshoz szükséges homokot a tatabányai bányákhoz .A tatabányai bányák nagy része már évek óta nem tudja közvetlen közelből biztosítani az iszapoláshoz szükséges homokot. Ezeket az aknákat a homoküzem látta el az évente szükséges mintegy 500—600 000 köbméter anyaggal. .4 Tatabányától hét kilométerre levő nagy homokbányából kotrókkal termelték ki a tömedékeléshez szükséges anyagot, Diesel-mozdonyokkal szállították a bunkerekbe, onnan hétkilométeres kötélpályán, csillékben továbbították az aknákhoz. Ez rendkívül költséges, s ezért tavaly bevezették kísérletképpen a X-es aknánál a hidraulikus homokszállítást. Az aknától mintegy 800 méterre fekvő lelőhelyen a vízágyúval mossák ki az anyagot, s csöveken át zagyszivattyúkkal nyomatják a bányához. Az eredmény kiváló volt, s mintegy 70 százalékkal olcsóbbá tette a homokszállítást. Ma már öt üzemhez érkezik ilyen úton az iszapoláshoz szükséges anyag, összesen mintegy 6000 méter hosszú vezetéken. Most egy újabb, az eddigi leghoszszabb, három és fél kilométeres vezeték építéséhez kezdenek, s ezen át négy aknát látnak majd el homokkal. 7dAs |c&úAÁ Ish/ÚLÜL A Bányászszobrok mestere ✓ ww W /WMTWI» oooooooooooooooíXiooooooooooóó Benczurfalván, Benczúr Gyula, híres történelmi festőnk egykori műtermében dolgozik idős Szajbó István, a népi fafaragóból lett szobrászművész, a bányászszobrok fáradhatatlan szorgalmú mestere. Vele beszélgettünk eddigi munkásságáról, jövő terveiről. — Éppen jókor jött — mondja örvendezve —, nemrég fejeztem be életem egyik fő művét, a 18 métert meghaladó, domborműből álló bányászsorozatomat, mely a hazai szénbányászat fejlődését ábrázolja, az őskortól napjainikre Megnézzük a mester munkáját. Az első domborművön a mesebeli pásztort látjuk, amint éppen tüzet rak és felfigyel arra, hogy körülötte is meggyullad valami, amiről eddig azt hitte, hogy csak agyagos föld. A kőszén felfedezésének mondája után a következő dombormű már a soproni szegkovácsokat mutatja, akik kőszénnel hevítik kezdetleges kohójukat. A dombormű többi tagjai a külszíni festést, majd a mélyművelést ábrázolják. Szabó bácsinál sokat beszéltek gyermekkorában az öreg bányászok, s ő a régen hallott történeteket vésője segítségével eleven életre keltette a holt farönkökből. A különböző jelenetekből a szemlélő megismerheti a hazai szénbányászat több évszázados történetét. A sor utolsó tagja, a Dombassz-kombájn. Azt hinné az ember, hogy az apró részletességgel kidolgozott gépek talán túlsúlyban is vannak, de aki látja a szobrokat, az ellenkezőjéről győződhet meg. Szabó bácsi műveinek középpontjában az ember, a bányász áll. Bemutatja életüket, a bérköveteléseket, a sztrájkokat A domborművekhez 25 szobor kapcsolódik, amelyek a legjellegzetesebb bányásztípusokat ábrázolják és szintén fából készültek, hosszadalmas, nehéz munkával. A domborművek és a szoborsorozat készítése gazdag élményeken alapszik. Szabó bácsi nagyszülei anyai ágon bányászok voltak és ő maga is gyermekkorában éveken át mint lóvezető dolgozott a nagybátonyi bányában. Most is járja a bányákat, s ha megfogja művészszemét egy-egy kifejező mozdulat, akkor abból nemsokára szép, élettel teli szobrocska lesz. Szabó bácsi apja mesterségét tanulta ki: bognár lett a nógrádi szénmedence egyik kis falujában, Kisterenyén. Mint bognár is jó munkás volt, de a környékbeli bányászok inkább a kisméretű, de monumentális hatású szobrocskák csodájára jártak. Mondták többször is a mesternek, hogy küldje fel munkáit az 1935. évi budapesti nemzetközi vásárra. Ezt meg is tette. A pénzemberek, mint kuriózumot, jó néhány szobrát megvásárolták, a műértők pedig arra bíztatták, hogy ne hagyja elkallódni kiváló tehetségét, hanem iratkozzék be a képzőművészeti főiskolára és képezze magát szobrásszá. Erre a célra Nógrád vármegye ösztöndíjat ajánlott fel neki. Szó volt arról is, hogy Olaszországba küldik tanulmányútra. Szabó bácsi a sok bátorítás után bekopogtatott az egyik neves szobrászprofesszor ajtaján, aki megdicsérte ugyan munkáit, de eltanácsolta azzal, hogy »isteni eredetű őstehetségét nem szabad főiskolai képzéssel megbolygatni«. Elmesélte neki a szemhályogot operáló falusi kovácsról szóló Mikszáth-novellát, s azzal küldte vissza falujába —hogy folytassa csak tovább a bognár mesterséget. »Persze — tette hozzá —, ha ideje engedi, közben faragcsáljon szobrokat.« Múltai? az övék. Szabó bácsi plasztikai megfigyelőképessége egyre jobban kibontakozott. Többször járt Pestre, a múzeumokban látott szobrok elősegítették fejlődését. Megfigyelte, és próbálta alkalmazni a plasztikai megformálás számos csinját-binját. Megbarátkozott a Salgótarjánban tartózkodó Bóna-Kovács Ferenc szobrásszal, aki pártfogásba vette és igyekezett megtanítani minden szakmai ismeretre, ami csak tőle telett. Szabó bácsi újabb szobrai közül jó néhány kiállta a bíráló bizottságok próbáját és bejutott a Műcsarnok tárlataira is. A művészi sikerek nyomán a mester megszüntette bognárműhelyét s a felszabadulás óta már kizárólag a művészetéből él. A népi művelődéspolitika felkarolta művészi tehetségét, biztosítja számára a művészi alkotómunkát. Különös megbecsülésnek örvend a Nógrád megyei bányászok körében: beválasztották az állandó népművelési bizottságba is. Szobrai eljutottak a múzeumokba. A bányászszakszervezet is megvett egy hatalmas farönkből faragott szobrot, amely számos bányászalakkal benépesített bányát mutat be. Ez jelenleg a Mezőgazdasági Múzeum kiállításán található.Újabb munkássága a mester komoly szakmai fejlődéséről tanúskodik, de a dolgozók és főleg a bányászok még nem ismerik eléggé. Ezt a hiányt akarja pótolni a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete, amikor segítséget nyújt az idős művésznek, hogy az Ernstmúzeumban kiállításra kerüljenek legjobb szobrai, azután pedig vándorkiállítás formájában elvigyék a legfontosabb szénmedencékbe. Szabó bácsi megérdemli a támogatást. Mint népművész kezdte , s ma már eljutott a képzőművészet bizonyos magasabb fokára. A bányászok, akik eddig látták, magukénak érzik műveit, s akiik majd ezután tekintik meg a szép alkotásokat, úgy érzik majd, hogy olyan ember készítette,sok gonddal, szeretettel,akik maga is a bányászok nagy - családjába tartozik. Soós Gyula művészettörténész Tüzet rak a mesebeli pásztor Szabó bácsi munka közben Királdok üzemi tanácsot választottak Üzemi tanácsválasztást tartottak a királdi bányászok január 7-én és 8-án. A választás jól sikerült, mert alaposan előkészítették. Az üzemi bizottság minden egyes tagja egy-egy bányarészt kapott, hogy megtudakolja a bányászok véleményét: kik azok, akikben legjobban megbíznak, hogy az üzemi tanácsba beválasszák őket. így állították össze a jelöltek névsorát, amelyet még a választások előtt nyilvánosságra hoztak. A jelölteket a dolgozók egyhangúan választották meg. A megválasztott üzemi tanácstagok nevében Rostás Dezső falazó vájár köszönte meg a bizalmat és megígérte, hogy minden erejével segíteni fog az üzemi tanács munkájában. Demben 230 tonnával is fémhulladékot pihe a oroszlányi széntáipa Az oroszlányi szénbányákban 1958-ban több mint háromszor annyi TH-gyűrűt akarnak beépíteni, mint amennyit az 1957-es évben. Ezek előállításához természetesen nagy mennyiségű hulladékvasra van szükségük, a kohóknak. Ezt tudatosították a bányák dolgozóival is, akik vállalták, hogy Oroszlányból decemberben mintegy 200—250 tonna hulladékvasat küldenek a kohászoknak. A vállalat selejtezési bizottsága üzemről üzemre járva kiválogatta a már hasznavehetetlen alkatrészeket, gépeket. Ilyen módon legtöbbet a külfejtésen gyűjtöttek össze. Az aknák közül kitűnik a XIX-es, ahol bányatakarítást rendeztek. Külön brigád járta végig a bányamezőket, s nyolc nap alatt 68 tonna volt az eredmény. A Kohászati Alapanyag Ellátó Vállalat esztergomi fiókjától hegesztőcsoport szállt ki Oroszlányba, hogy a hulladékvasakat a szállításhoz feldarabolják. Eddig összesen 230 tonnát gyűjtöttek decemberf hónapban.