Bányamunkás, 1970 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
A 100. brigád Az OKGT Nagyalföldi Kutató- és Feltáró Üzem központjában hazánk felszabadulásának 25. és Lenin születésének 100. évfordulója tiszteletére megalakult a 100. szocialista címért küzdő brigád. A brigád a földtani-értelmezési osztályon dolgozó geológus, mérnök, technikus és műszaki rajzolókból tevődik össze. A brigád vállalása meghaladja a 200 ezer forintot. A 18 főből álló brigád vezetőjéül egyhangúlag Pintér László geológusmérnököt választották meg. Ösztöndíj középiskolásoknak Többféle módon segíti fizikai dolgozóinak továbbtanuló gyermekeit a Tatabányai Szénbányák. A jól tanuló középiskolások számára egyetemi előkészítőt indított. Újszerű az a kezdeményezésük, hogy ösztöndíjat adnak a középiskolákban tanuló tehetséges bányász gyermekeknek. Tizenöt műszaki, illetve közgazdasági egyetemre készülő diákkal kötöttek ösztöndíjszerződést. Bányásztörténelem 70 kötetben Érdekes anyaggal gazdagodott a Komárom megyei levéltár. Az SZTK átadta a megye bányász társpénztárainak 70 kötetre terjedő jegyzőkönyveit. A legrégibb kötet 1899- ből a dorogi szénmedencéből származik és még német nyelven írták. A legutolsó 1944-es keltezésű. A jegyzőkönyvek sok érdekes bányászmozgalmi eseményt örökítenek meg: bérharcokat, sztrájkokat Az egyik 1904 júliusában kelt jegyzőkönyvet az „Annavölgyi munkásmozgalom megvizsgálása” alkalmából a helyi bányairodában vette fel a Magyar Királyi Bányakapitányság. A vájárok megtagadták a szén szállítását, mondván, hogy az a csillés feladata. Ugyanitt egy másik alkalommal a tárna valamennyi dolgozója „kiállott a munkából”. Csak 3 nap múlva szálltak le ismét, miután jelentős engedményeket sikerült kiharcolniuk. Érdekes képet adnak a jegyzőkönyvek a Tanácsköztársaság alatti napokról. Március 25-én például a dorogi és a tatabányai szénmedence minden bányájában dolgoztak már , sok érdekes adalékkal szolgálnak a baleseti jegyzőkönyvek is. Világ proletárjai, egyesüljetek1 A BÁNYAIPARI DOLGOZOK SZA K SZ E R V E Z E TÉ NEK KÖZPONTI LAPJA LVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM JANUÁR ÁRA 50 FILLÉR Az erők összefogásával úrrá lettünk a nehézségeken — Ülésezett Központi Vezetőségünk Január 9-én szakszervezetünk központi vezetősége ülést tartott, amelyen megtárgyalta az elnökség beszámolója alapján a bányászati iparágak múlt évi tevékenységét és a kiküldött írásos anyag alapján meghatározta az ez évi főbb gazdasági és szakszervezeti célkitűzéseket. A második napirendi pont keretében megvitatta, majd jóváhagyta az elnökség első fél évi munkatervét és szakszervezetünk 1970. évi költségvetését. A központi vezetőség ülésén megjelent Blaha Béla, a Szaktanács elnöke és számos meghívott vendég. Zgyerka János elvtárs, szakszervezetünk elnöke bevezetőjében üdvözölte a megjelenteket, majd megemlékezett Hermann Ferenc elvtársról. Ezután átadta a szót az első napirendi pont előadójának, Simon Antal elvtársnak, szakszervezetünk főtitkárának. Öregbítsük tovább hírnevünket Szocialista társadalmunk építésének szakaszában ismét évzártához és új esztendőhöz érkeztünk, amikor az építőmunka ugyan nem szünetel, de időt szakítunk arra, hogy visszatekintsünk a megtett útra és értékeljük tevékenységünket. — mondotta többek között bevezetőjében, majd a népgazdaság eredményeinek ismertetése után így folytatta: Nem volt könnyű az 1969- es év. Sok gonddal és problémával küzdöttünk. Szinte minden erő összpontosítására és lehetőségeink maximális kihasználására volt szükség ahhoz, hogy leküzdjük a váltakozó előjellel tornyosuló feladatokat. De mégis sikerült. Illesse ezért elismerés azokat, akik részesei voltak. A nehézségek főként a szénbányászatban jelentkeztek, ahol az energiastruktúra változása következtében a tervszerű visszafejlesztés volt a cél az 1969-es évben is. Meglepetésként érte a szánbányászatot, amikor az év közepéitől, de főként a harmadik negyedévtől plusz igények jelentkeztek. Eleinte megtorpanás volt tapasztalható, de az okozati öszszefüggések felismerése után határozott intézkedések születtek az igények kielégítése érdekében. A növekvő keresletből többen olyan következtetést vontak le, hogy a szénbányászat visszafejlesztésének folyamata megáll és a korábban kidolgozott energiapolitikai elvek nem helyesek. Ez a feltételezés nem helytálló. A távlati elképzelések helyesek, az azonban bizonyos, hogy időben hosszabb távon fog megvalósulni, mint azt korábban tervezték. Felmerül — méghozzá joggal —, hogy mi volt az oka az igények átmeneti növekedésének. Természetesen nem egy, hanem több volt és ezek együttes hatása váltotta ki. Nem részleteznénk, mert a legutóbbi központi vezetőségi ülésen erről szó volt Ismert, hogy a szénbányászat 1965-ben érte el a legmagasabb évi termelést, 31,4 millió tonnával. Annak érzékelésére, hogy milyen rendkívüli feladatokat oldott meg a szénbányászat, elég, ha megemlítem, hogy 1969 negyedik negyedévében a napi termelés azonos szinten volt az 1965-ös évvel, a létszám viszont 18 000 fővel, a működő aknák száma pedig 42-vel kevesebb, mint 1965-ben. Azt hiszem, ezekhez a számokhoz különösebb kommentár nem szükséges. A szénbányászatban a termelékenység az elmúlt két évben körülbelül 18 százalékkal emelkedett. Ez is egyedüli az iparban. Igaz, hogy a kialakult helyzet, a létért folytatott küzdelem, erejét meghaladó teljesítményekre késztette a szénbányászatot. A teljesítmény növekedése mögött, különösen akkor, ha a létszám is csökken, nyilvánvalóan intenzív műszaki fejlődés van. Ez így igaz. Nem térnénk ki az adatok unalmas ismertetésére, mindössze azt kell kiemelni, hogy Folytatás a 2 .oldalon. Teljesítették tervüket részük van abban, hogy a mecseki szénbánya vállalat csaknem 100 000 tonna többletszénnel enyhítette az országos tüzelőanyag ellátási gondokat. Érdekes és tanulságos Pécsbánya kora „szilveiszterezése” a termelésben. A Széchenyiakna az év közben 250 dolgozót adott át a társüzemeknek. A nagyarányú létszámcsökkentés annak idején vállalati szinten nem visszafejlesztést jelentett, hisz köztudott, a mecseki feketeszénből nagyobb a kereslet, mint amit ki tudnak elégíteni. A változást az ésszerűbb termelés, gazdálkodás kívánta. Pécsbánya gyengébb minőségű szenéből ugyanis 50 vagonnal csökkentették a napi termelést, amit az áthelyezett dolgozók másutt jobb minőségűvel pótoltak. Időközben fokozódott a szénkereslet, minden csille szénnek nagy a keletje. Ez ösztönözte a Széchenyi-akna dolgozóit, hogy példás közösségi összefogással, jobb munkaszervezéssel, műszaki fejlesztéssel többet adjanak az előírtnál. • A vándoroltatók támpillérek alkalmazásával, a fejtést biztosító szerkezetek hidraulikus visszarablásával, a termelőhelyek állandó és jó előkészítésével kiemelkedő teljesítményeket értek el. A vágathajtók ugyancsak példásain dolgoztak. A bánya biztonsága érdekében szükséges 1500 méter fenntartás helyett 1652 méter vágatot hajtottak ki, illetve biztosítottak újból. így történt, hogy a pécsbányai üzem létszáma egynegyedének átadása ellenére háromhetes előnyt szerzett. Mindezt a minőségi követelmények betartásával teljesítette, méghozzá a mecseki szénmedencében a vasasi bánya után legjobb önköltséggel A mecseki szénmedencében a vasasi, a pécsbányai és a tanbánya — december első napjaiban teljesítette termelési programját így nagy MIT VÁRNAK 1970-TŐL? Az óesztendőtől búcsúzva, immár az újat várva kerestük fel 1969 végén a Dorogi Szénbányák Dorogi Bányaüzemét, hogy az ilyenkor szokásos, mindig visszatérő és mindanynyiszor aktuális kérdést feltegyük: Mit várnak 1970-től? Pazgyela Pál, az üzem vezetője bizakodással tekint az új esztendő elé. — Rendelkezünk a folyamatos termeléshez szükséges feltárt szénvagyonnal — kezdte válaszát az üzemvezető. Ha viszmajor nem jön közbe, akkor a betervezett termelési, önköltségi és eredmény mutatókat teljesíteni fogjuk. Munkaerő helyzetünk biztatóan alakul. Bízunk abban, hogy a felszámolt pilisi üzemből hozzánk is jönnek az ottani bányászokból. Üzemünkben is egyre inkább meghonosodik a széles homlokú pásztafejtés. E művelési mód alkalmazásával, elterjesztésével nagyobb teljesítményekre leszünk képesek, ugyanakkor kevesebb bányászati anyagot kell felhasználni. De javul a gépek kihasználtsági foka, hiszen a termelés koncentráltsága ilyen irányban hat. Mindez együttesen a termelés gazdaságosságát növeli és ez az, amit az új esztendőtől elsősorban remélek. A dolgozók versenyszelleme is jó az üzemben, s ez is feljogosít a bizakodásra, tizenkilenc szocialista brigádban 315 fő verseng a nagyobb teljesítmények meghódításáért, s ezek rendszeresen 100 százalékon felüli eredményeket produkálnak. Stadtmüller Simon szocialista brigádvezető jobb, tartósabb gépeket kér 1970-től. — Sok a gépek meghibásodásából származó időkiesés — mondotta. Fél műszakok úsznak el olykor, s ez hiányzik ki termelésből. Elővájásban centiket, fejtésben csilléket veszít a brigád. Megfelelő tartalékokkal kell felkészülni — magyarázta. Brigádja jelenleg ereszkét hajt. Vizes a munkahely. Véleménye szerint ilyen munkahelyen a villamosenergiával meghajtott szivattyúk nem felelnek meg a célnak. — Ahányszor indítani kell, mindannyiszor tetemes idő veszik kárba. Tudjuk, hogy a sűrített levegő költségesebb megoldás, de ereszke-hajtásnál villamos szivattyúval nem pótolható eredményesen. Remélem, hogy a jövő évben erre is találnak jó megoldást az illetékesek. Bús István aknacsatlós jobb kereseti lehetőségeket kíván az új esztendőtől. De ezt nagyon helyesen a jobb és eredményesebb munkával látja elérhetőnek. — Jobban kell az idővel gazdálkodni — mondotta. Véleményem szerint még mindig sok idő megy veszendőbe anyaghiány és egyéb problémák miatt. Csak a termelési eredmények fokozásával növelhető a kereset, ezért hát minden lehetőséggel élni kell, ami a termelés zökkenőmentességét biztosítja. Klányi Sándor szakszervezeti bizalmi a dolgozók üdültetéséről beszélt, ő az új esztendőtől azt szeretné remélni, hogy az eddiginél több beutalót kapnak a meleg vizű gyógyfürdőkbe. Erre nagy szükségük volna. Sok a mozgásszervi betegséggel bajlódó dolgozójuk, s a gyógyvizes kezelés eredménye az egészségi állapot lényeges javulásában, a munkavégzés kapacitásában nagyon is érezteti kedvező hatását. — A környék hús- és szalonna ellátásában is bízok, mondotta a kérdésre adott válaszában a szakszervezeti bizalmi. E tekintetben sok probléma merült fel dolgozóink körében. — Hogy mit várok még 1970-től? Egyebek között azt, hogy a munkatársak egymás munkáját is kritikusabb szemmel nézik majd, nagyobb eredményekre ösztönzik egymást és ily módon a nyereség emelkedni fog. A válaszokból nem a mesebeli három kívánság motívuma csendül ki. Üzemvezető, brigádvezető, csillés és szakszervezeti bizalmi mind megfogalmazta valamilyen módon azt a kézenfekvő, törvényszerű igazságot, hogy az előbbre jutás minden téren munkánkon, tehát önmagunkon múlik. — gordos — ! Új évtized küszöbén j óízzerkilencszázhetvenet írunk, a naptár egyben új évtizedet ; és nemzetünk történelmében pedig a felszabadult nép nem is gyedszázados mérföldkövét mutatja. A 25 év és az új évtized i ! szoros egységben adja meg a ma tennivalóit. . ! Az 197®- tervek és feladatok már általában ismertek. Az i üzemekben jelenleg azon fáradoznak a gazdasági és mozgallmi szervek, hogy a tennivalókat felbontva, emberközelségbe is kerüljenek a célok, amelyek a szocialista építés újabb sike- )reinek forrásává válnak. A Központi Vezetőség január 9-iki ülésén vizsgálat tárgyá- ;vá tette az 1969. évet és annak tükrében határozott az új év tennivalóit illetően. Az elhangzott számvetés bővelkedett az eredményekben, de nem nélkülözte azokat a negatívumokat is sem, amelyek nélkül a gazdálkodás jobb képet mutatna. A Központi Vezetőség elemzése a párt Központi Bizottsága . november 26—28-i határozatára épül és figyelembe veszi a JJ Szakszervezetek Országos Tanácsa december 22-i ülésének új útmutatásait. Mindez egyet jelent azzal, hogy szakszervezeti új mozgalmunk magáévá teszi a párt KB. november 26—28-i hajtározatait és minden erő felhasználásával elősegíti a gazdajsági reform széles körű kibontakozását, a gazdaságpolitika ij eredményességét. * j ! Annak tudatában, hogy a szakszervezeti mozgalom szerve- i vezeti ereje képes eleget tenni a célok valóra váltásának, és szükséges az új év kezdetén néhány közvetlen szakszervezetij feladatot számba venni. Ma állíthatjuk, hogy a szervezeti erő is megvan, létezik. Szervezeti keretünk és az abban végzettj tartalmi munka is ezt igazolja. Az 1969-es év minden eredménye mellett nem szűkölköddött fordulatokban, nehézségekben sem. Szakszervezeti szer- •veink a nehézségeket, az ellentmondásokat higgadtan, az 5 ügy érdekében nagy körültekintéssel oldották meg. A dél- tagozók között végzett nevelő munkával a szükséges helyi in- intézkedések megtételével — és azon túl a legfelsőbb szervek hatáskörébe tartozó javaslataikkal — megnyugtató tevékenységet tudhatnak magukénak. E tevékenységért köszönetet mondunk szerveinknek, a választott tisztségviselőknek, szb tanácstagoknak, bizalmiaknak, az aktivisták összességének. Az összképet nem rontja, sőt még nemesebbé teszi, hogy e tevékenység kritikai észrevételekkel alakult ki A bírálattok a tényleges helyzetből és a felismerésből adódtak. A dolgozók ma a szakszervezeti mozgalomban tényleges érdekeik védelmét és jogos igényeik intézőjét látják. E felismerés a valós életet tükrözi. Számunkra az 1970-es évben is a dol l gozók kritikai észrevétele, javaslata, a kis és nagy kollektívák, de az egyén érdekeinek valós védelme adja meg az igazi feladatokat. Az 1970-es év sem ígérkezik könnyűnek, problémák és gondok is lesznek. Ezek közepette kell a dolgozókkal , összefogva olyan tettre készséget produkálni, amiben lényegesen csökkennek a nehézségek. Ezért az sem állítható, hogy nem lesznek kritikai megjegyzések. De az üzemi demokráciában rejlő hatalmas társadalmi erővel a demokratikus centralizmus elvének jobb érvényesülésével, a szakszervezeti fórumok további demokratizálásával elérhető, hogy a szocialista építés eredményei a gyorsabb előrehaladás érdekében még teljesebben kibontakozzanak. A szakszervezeti mozgalom kettős feladata egyre szélessebb körben ismert: neveli és mozgósítja a dolgozókat a jó munkáshatalom erősítésére és szüntelenül védi érdekeiket törvényekben biztosított jogaikat. E kettős feladat csak egységesen érvényesülhet igazán. Felszabadulásunk 25 éves évfordulójára a dolgozók széles körű munkaversennyel készülődnek. Kulturális nevelői munkánk is arra irányul, hogy a versenyt az átélés, az eszmei tartalom, a szocialista hazafiság, a proletár nemzetköziség hassa át. Az elért eredmények is igazolják, hogy a mozgósító mun- t f *kában ma kevésbé van hiány. Annál inkább az aktivi- J | tás magas szinten tartásában kell még egyet-mást elsajátí- ! | tani. Nem kétséges, hogy ennek érdekében tovább kell fej- | ! leszteni az oktatást, az információt és minden olyan eszközt, amely az érdekvédelmi tevékenység helyes gyakorlatát segíti elő. A szocialista építésnek vannak eszközei, de a dolgozókről való gondoskodás, a jobb élet- és munkakörülmények megteremtése célt jelent. Amikor most átnézzük a legfőbb tennivalókat, úgy kell sorra venni az eszközöket és módokat, hogy azok minél jobban segítsék a fő cél megvalósítását; a dolgos emberek ■ szebb és jobb életének egyre szélesebb körű kibontakozását. ! ! Az érdekek jó védelme azt is jelenti, hogy csak az oszt- ! ; ható el igazságosan, ami megteremtődött. Csodát várni il- !lúziót jelent. Hogy több jusson, kinek-kinek a munkája szó- ; !rint, de hogy általában is jobbá váljon az élet, azt a mindennapokon kell megteremteni. Jobb, fegyelmezett, termelékenyebb és gazdaságosabb munkával egész biztos, hogy ez évben tovább növekednek a személyi jövedelmek. Ma, amikor már az új esztendő igen felemelő tennivalóin is folyik a szorgos munka, amikor is törekvés van arra, hogy a bányászati iparágak megfeleljenek a népgazdaság érde- tekeinek és a piaci igényeknek, — a szakszervezeti mozgalom ! nak törekedni kell olyan irányú tevékenység kibontakozta-jtására, amely hozzájárulást jelent az eredményekhez és en- J nek nyomán él a lehetőségekkel az élet- és munkakörülmé- t í nyek javításában. ! ; Az új évtől mindenki sokat vár. Társadalmi rendszerünk ! ; *Is sokat vár a bányászati iparágak, a szén, az olaj, az ! ! érc, az ásvány, az urán, a bányagépgyártás, a mélyfúró vál- falalat, a tervező- és a kutatóintézet fizikai, műszaki, admi- minisztratív és a bányászati iparágak tudományos munkásaitól. ! ! Azt várja, hogy szívük szerint tegyenek minél többet ha ■zánk felszabadulása 25. esztendejében. Mindezzel váljanak j | valóra az újév napján elhangzott jókívánságok, legyen bol i ,dog, békés, sikerekben és eredményekben gazdag új esz- !tendőnk. Bővült a rudabányai Bányász Múzeum Megépítették egy húsz méter hosszú földalatti tárnafolyosó hű mását a rudabányai Bányász Múzeum parkjában. A folyosó két oldalán hat különböző bányászati munkahelyet alakítottak ki. Ezekben a valóságnak megfelelően mutatják be az úrkúti mangán, a rudabányai vas, a gyöngyösoroszi színes érc, a perkupás anhidrit, és a dunántúli ásványbányák szelvényeit, fejtési, biztosítási módszereit, valamint a művelésnél és a szállításnál használt gépeit. A „Tárnamúzeum” bejárata előtt helyezték el Mikoviny Sámuel, az első magyar bányamérnök emlékművét. Ugyanitt állították ki azt az első gőzmozdonyt is, amely 1878-tól 1900- ig Rudabánya és Sajókazinc között közlekedett.