Bányamunkás, 1972 (59. évfolyam, 2-12. szám)

1972-02-01 / 2. szám

is teszik — alkalmazkodniuk kell a hazai termékekhez. Nyilvánvaló, hogy vannak a szénbányászatban különböző minőségű szenek és minden fogyasztót az általa kívánt mi­nőséggel kielégíteni nem min­dig lehet. A szénhidrogének — kőolaj, földgáz — felhasználása az iparban, a közfogyasztásban és a mezőgazdaságban, tovább növekedett. Az igények ezen a területen meghaladják a reá­lis lehetőségeinket. Itt arra kell törekedni, hogy a fejlesztés, vagy a bővítés olyan mértékű legyen, amely összhangban van az ellátás és a szolgálta­tások megfelelő színvonalon történő biztosításához rendel­kezésre álló eszközökkel, hogy felesleges elégedetlenséget, vagy éppen bosszúságot ne okozzunk a fogyasztóknak. Feladataink teljesítésében és a felmerült nehézségek leküz­désében az 1971-es esztendő­ben is legtöbb segítséget szoci­alista brigádjainktól kaptunk. Rájuk mindig számíthat­tak az üzemekben, de ott voltak üzemen kívül is, ha egyes dolgozótársainkon, vagy a bajba jutottakon segíteni kellett. Sok társadalmi munkát vál­laltak — esetenként túlzottan is — különböző üzemi, társa­dalmi és területi célok megva­lósítása érdekében. A szocialista munkaverseny keretében kifejtett tevékeny­ség elismerése mellett mégis van olyan vélemény — és eb­ben talán van is valami igaz­ság — hogy a lendület, az al­kotásvágy, mintha kissé alább­hagyott volna. Az elmúlt év­ben nem volt olyan élő és pezsgő az üzemi légkör, a szo­cialista versenymozgalom, mint korábban, amikor törté­nelmi dátumokhoz, illetőleg pártunk kongresszusához kö­töttük. Természetesen ezért legke­vésbé a szocialista brigádok a felelősek. A hibát ott kell ke­resni, hogy nem tudtunk meg­határozott célt, konkrét fel­adatot adni­­a brigádoknak és erre mozgósítani őket. Úgy véljük, hogy a jelenlé­vők előtt ismeretes, hogy vál­lalati szinten, befejeződtek a szocialista brigád-találkozók. Ezeken számos jó és hasz­nosítható javaslat merült fel a szocialista munkaver­seny tovább fejlesztésével kapcsolatosan. Hátra van még a szocialista brigádok iparági és országos tanácskozása. Véleményünk szerint az em­lített tanácskozások hozzá fognak járulni a versenymoz­galom tovább fejlesztéséhez, élőbbé tételéhez és ahhoz, hogy a szocialista brigádmoz­galomban lévő erőt és lehető­ségeket még jobban a társa­dalmi haladás szolgálatába tudjuk állítani. A dolgozók személyi jöve­delmének alakulása, amely az életkörülményeik szempontjá­ból nagyon fontos — az OKGT-tól és az uránbányá­szattól eltekintve — várhatóan alatta marad az országos át­lagnak, ami semmiképpen sem kedvező és nem tartható, fő­ként hosszú távon. Ez a kö­rülmény nem a bányaipar gondjainak megoldása irányá­ban hat, hanem ellenkezőleg és várhatóan tovább növeli a népgazdaság fűtő- és alap­anyag, továbbá energia­ellátá­si problémáit. Ugyanis az el­vándorlás a bányaiparból to­vább fog tartani, ha megfele­lő jövedelem növekedést nem tudunk a dolgozók részére biz­tosítani. Erőfeszítések gondjaink megoldására Az elmúlt esztendőben, de már korábban is szakszerve­zetünk az iparági vezetéssel együtt, de külön is több ízben tett erőfeszítést a bányaipar­ban, főként a szénbányászat­ban felmerült és égetően sür­gős problémák megoldására. Ez akkor vette kezdetét, ami­kor Fock elvtárs, a kormány elnöke látogatásával megtisz­tító szakszervezetünk Köz­ponti Vezetőségét. A felmerült problémák meg­oldását a következőkben lát­juk: " Alkalmassá kell tenni a bányászatot a megválto­zott feladatok ellátására. Ez nemcsak a szénbányászatra, de súllyal arra vonatkozik. " Gazdaságilag lehetőséget kell biztosítani a bánya­ipar számára, hogy felkészül­hessen távlati feladataira. Ez alatt új aknák nyitása, mezők kapcsolása és a technikai szín­vonal növelése értendő, illető­leg ehhez az anyagi lehetősé­gek biztosítása.­­ A bányaiparban foglal­koztatott dolgozók anyagi és erkölcsi megbecsülésének fokozása. Itt nemcsak a fo­rintban kifejezett jövedelmek­re gondolunk, hanem a bányá­szat szociális és kulturális el­látottságára. A tárgyilagossághoz hozzá­tartozik az is, hogy az illeté­kes párt-, kormány- és SZOT- szervek több esetben foglalkoz­tak a bányászatban felmerült problémák és gondok megol­dásával. Intézkedések is tör­téntek, nyilatkozatok is hang­zottak el, amelyek pozitíven érintették a bányaipart. Ilyenek voltak: az uránbá­nyászattal, az OKGT-val kap­csolatos döntések és főként a szénbányászatot érintő kor­mányhatározatok. A két kor­mányhatározat anyagiakban is segítette a bányászat gazdasá­gi feladatainak megoldását, illetőleg a bányászok jövedel­mének növekedését és némi­leg enyhítette a létszámgondo­kat. Igen pozitív, hogy tisztázó­dott végre a szénbányászat iránt felmerülő igény a távla­tokat tekintve is. Ezeket a határozatokat, ille­tőleg döntéseket a jó szándék, a segíteni akarás vezérelte. Köszönet érte! Sajnos azon­ban nem oldotta meg gondja­­­inkat, sőt jelenleg már azt sem mernénk meggyőződéssel állí­tani, hogy nagyon enyhítette. Az előadó ezután a baleseti helyzettel foglalkozott, majd így folytatta: Ismert a jelenlévők előtt, hogy a kormány ismételten át­tekintette a negyedik 5 éves terv energiaellátásának hely­zetét és határozatot hozott. Tovább folytatódik az energiastruktúra átalakulása E határozattal lényegében a hazai energiahordozó ipar­ágak, s ezen belül a szénbá­nyászat gyakorlatilag progra­mot kapott, amely 1930-ig, sőt azt követő időszakra is megha­tározza a felkészülési felada­tokat. E szerint 1975-re 82 és 1930-ra 75 teracalória terme­lésre kell felkészülni. A távlati igények kielé­gítése érdekében a negye­dik 5 éves terv során bá­nyarekonstrukciókat, illet­ve új bányaépítést kell kezdeni. A kormányhatározat intéz­kedik arról is, hogy a megnö­vekedett felkészülési feladatok megoldása érdekében a szén­bányászat fejlesztési alap hiá­nyát pótolni kell. Ezért mező­kapcsolásokra, a műszaki szín­vonal emelésére, a biztonság fokozására — a vállalati haté­konyság ösztönzése mellett — a szénbányászat részére 1972- 75 között 1,3 milliárd állami támogatást biztosított Szerintünk az 1,3 milliárd és különösen annak ütemezé­se nagyon szerény lehetőséget biztosít és nem elegendő ah­hoz, hogy az igények kielégí­tésére kellő biztonsággal ké­szüljünk fel. Az energiahordozó ellátás biztonsága szempontjából szükséges, hogy a források meghaladják a várható szükségleti sáv felső hatá­rát, ezért a kormányhatá­rozat fontos intézkedéseket tartalmaz. Az elmondottakból érzékel­hető, hogy 1972-ben tovább folytatódik az energiastruktúra átalakítása. A szénhidrogének részaránya hazánk energia­­mérlegében tovább növekszik. Terv szerint el kell érni a 46—47 százalékot. A legfonto­sabb feladatunk tehát az, hogy a népgazdaság igényeit ener­giahordozókból és alapanya­gokból kielégítsük. Ezt a mun­kát úgy kell elvégeznünk, hogy érvényre jussanak azok a központi előírások, amelyek a beruházási egyensúly meg­teremtésére, a termelés haté­konyságának növelésére, a munkahelyi- és munkaerőtar­talékok feltárására irányulnak. 28 millió tonna szénre van szükség ez évben A szénbányászatnak a ter­melési program szerint 86 TK- ra kell felkészülnie, ami 28 millió tonnának felel meg. Az Országos Energiaügyi Hatóság szeptemberi felmérése szerint az igény több volt, de mint említettük, az enyhe tél, vagy a túlbiztosítás végett ma már kevesebb. Sajnos az enyhe tél végett felduzzadt készletek miatt azzal is számolni kell, hogy a nyári időszakban szén­értékesítési gondjaink lehet­nek. A vállalati 5 éves tervek és az 1972-es évi gazdasági prog­ramok kidolgozásai most van­nak folyamatban a szénbá­nyászatban. A helyzet ismere­tében már előre látható, hogy az iparági eredmények to­vább csökkennek, ame­lyek egyben a gazdasági problémák mélyülését vonják maguk után. A gazdasági eredmények csökkenésének okait két alap­vető tényező határozza meg. Egyik: a költségek növekedé­se, másik: az árbevétel csök­kenése a piaci igények függ­vényében. Nagy feladatok az olajbányászok előtt A szénhidrogén-bányászat­ban a kőolajtermelés lényegi­leg a múlt évi szinten marad, 1,9 millió tonna az előirány­zat. Látszólag ennek teljesíté­se könnyű. Ez azonban nem így van, mert a dunántúli ho­zam csökkenésének pótlása komoly feladatokat ró az olaj­bányászokra. A földgáz árutermelés prog­ramja 3,8 milliárd köbmétert tartalmaz. Tehát ezen a téren az 1972-es évi terv igen inten­zív fejlődést irányzott elő, amelynek teljesítése igen fon­tos népgazdasági érdek. A szénhidrogén-bányá­szatban új feladatként je­lentkezik a fúrási kapaci­tás és az előirányzott költ­ségfedezet összehangolása. A csökkentett beruházási ke­ret felhasználásával törekedni kell a berendezések optimális kihasználására, a dolgozók ra­cionális foglalkoztatására és az esetlegesen felmerülő sze­mélyi problémák emberséges megoldására.­­ A bányászat többi iparágai és gazdasági egységei is kidol­gozták az 1972-es évi program­jaikat. Ezek általában feszes­nek, de mégis reálisnak mond­hatók. Többségüknél —­ a szénbányászathoz hasonlóan — gazdasági problémák jelent­keznek, amelyeket az év fo­lyamán tisztázni, illetve ren­dezni kell. A bányászok jövedelmének alakulásáról A legutóbbi Központi Veze­tőségi ülésen, amikor a bánya­ipar negyedik 5 éves tervével­­foglalkoztunk, már szó volt arról, hogy a bányászok jöve­delmének a növekedése várha­tóan messze alatta fog marad­ni az ipari átlagnak — annak ellenére, hogy az 1971-es év­ben fejlesztési lehetőséget kap­tunk azáltal, hogy az 1970-es év szabad- és vasárnapi bérét elfogadták adózatlan bérszín­vonal növekményként. A Központi Vezetőség akkor úgy foglalt állást, hogy nem tart elfogadhatónak olyan tervet, — figyelembe véve a bányá­szok áldozatkész és odaadó munkáját — amely egyrészt nincs összhangban a negyedik 5 éves terv célkitűzéseivel, másrészt nem biztosít a bá­nyászoknak minimálisan olyan jövedelemnövekedést, mint a népgazdasági átlag. Azt hiszem, a Központi Ve­zetőség az állásfoglalását a továbbiakban is fenntartja. A kormány — amikor a negye­dik 5 éves terv energiahely­zetét áttekintette — ezzel kap­csolatosan határozatot hozott. Idézem ide vonatkozó pont­ját: „A széntermeléshez szüksé­ges létszám biztosítása továb­bá a bányászok életszínvona­lának megfelelő növelése érde­kében meg kell teremteni an­nak feltételeit, hogy a negye­dik 5 éves tervidőszakban a szénbányászatban elérhető le­gyen az állami iparban célul kitűzött átlagos­­jövedelem­­emelkedés. Ezt a bányaválla­lati munka hatékonyságának ösztönzése mellett megfelelő felülvizsgálat után vagy bér­­preferenciákkal, vagy a szabá­lyozó rendszer módosításával kell elősegíteni. A felülvizs­gálat során a szénbányászat távlati munkaerő-szükségleté­nek területi helyzetét is ele­mezni kell”. A Központi Vezetőség és a Kormány állásfoglalása között nem sok különbség van. Mind­össze annyi, hogy a Kormány az átlagot határozza meg, a Központi Vezetőség viszont ezt az átlagot minimálisnak tart­ja. De mi, azt hiszem, ezzel is egyetérthetünk, remélve, hogy az emelkedés nagyobb lesz. A bányászat helyzetének rendezése: népgazdasági érdek Úgy gondoljuk, a bányászat gazdasági helyzetének úgy­mond gazdasági létének ren­dezése nemcsak bányászati, hanem fontos népgazdasági ér­dek. A bányászat eddig is és ezután is mindent meg­tesz az igények kielégíté­séért, és nem szeretnénk, ha éppen az energiahordozók, vagy az alapanyaghiányok gátolnák a népgazdaság egyetemes fejlő­dését. Ehhez azonban­­az akarat és a jó szándék kevés. Szükséges gazdaságilag helyre tenni a bá­nyászatot, arra a szintre emel­ni, hogy eleget tudjon tenni feladatainak. Elnökségünk szükségesnek tartja: az Országos Érc- és Ásványbányák, a Bányászati Aknamélyítő Vállalat, az Országos Földtani Kutató- Fúró Vállalat, valamint az Országos Bányagépgyártó Vállalat gazdasági helyzetének felülvizsgálatát annak érdeké­ben, hogy a dolgozók jövedel­mének megfelelő növekedése biztosítható legyen. Lehet, úgy tűnik a kívül­állóknak, hogy a bányászok­nak ismét valami extra kéré­sük van. Ez nem áll fenn. Semmi többet nem kérünk, mint azt­, hogy azonos lehető­ségeket kapjunk a többi ipar­ágakkal, illetve vállalatokkal. Ismerve bányászainkat, az iparágainkban kialakult mun­ka­morált, nekünk az azonos lehető­ségek is elegendők ahhoz, hogy az ipar átlagát lé-l nyegesen meghaladó ered­ményeket produkáljunk. Akkor lesz vonzó a bányá­szat a fiatalok előtt, a nehéz, veszélyes munkakörülményei ellenére, ha megfelelő jöve­delmet, kulturális­ és szociális ellátottságot — főként lakást — tud biztosítani dolgozói szá­mára. Ezek híjján a ma kiala­kult munkaerő-helyzetben nem valószínű a bányászat létszám­­igényének kielégítése. Simon elvtárs ezután a nép­gazdaságban jelentkezett fe­szültségekről szólt, majd így folytatta: Nyerjünk meg minden alkotó erőt céljainknak Mint mindig, de különösen a jelen helyzetben, amikor a népgazdaság, illetve a fogyasz­tók szükségleteinek megfelelő kielégítése mellett, a gazda­sági hatékonyság dinamiku­sabb fejlesztése áll feladat­ként a bányaipar minden ága és egysége előtt, elengedhetet­lenül szükséges minden alkotó, cselekvő erő megnyerése cél­jaink érdekében. Meggyőződé­sünk, hogy az előrehaladás jó­részt azon múlik, mennyire tudjuk az üzemek munkásai­val, szakembereivel feladata­inkat, azok összefüggéseit a különböző érdekszférákkal megértetni és megvalósításu­kat közüggyé tenni. Ebből a szempontból rend­kívül nagy jelentőségű ténye­ző a szocialista munkaverseny és annak továbbfejlesztése. Ebben hatékony segítséget nyújt a párt Központi Bizott­ságának határozata, amely megállapítja, hogy a szocialista munkaver­seny mozgalom jelentő­sen hozzájárult a szoci­alista építőmunka ered­ményeihez, gazdasági­ és társadalmi fejlődésünkhöz. Eredményei mellett a mozga­lomban formalizmus és bürok­ratizmus is tapasztalható. Az irányításban is sok a kívánni­való. A határozat elvileg és gya­korlatilag számos kérdést tisz­táz. Útmutatásait széles kör­ben meg kell ismertetnünk a gazdasági és szakszervezeti vezetőkkel, aktivistákkal és dolgozókkal, hogy a szocialis­ta munkaverseny szervezésé­nek minden mozzanatában ér­vényre juthasson. Figyelem­mel az említett határozatra, Elnökségünk a propaganda- és szervező munkát a következő tennivalókra javasolja össz­pontosítani: — A munkaversenyben vál­janak uralkodóvá a termelés­ és a gazdálkodás hatékonysá­gát, a termelékenység emelését előmozdító törekvések, kezde­ményezések, munkamozgal­mak. — Kiemelt fontosságot kell tulajdonítani a munka- és üzemszervezés korszerűsítésé­nek, az emberi munkával, ter­melő berendezésekkel, anyag­gal és szerszámmal való fele­lős, ésszerű és takarékos gaz­dálkodásának.­­ A dolgozók egészsége­ és testi épsége védelme érdeké­ben javítani kell a munkakö­rülményeket, maradéktalanul megvalósítva a műszaki fej­lesztési célkitűzéseket, de ezen túlmenően is keresni azokat a megoldásokat, amelyek a dol­gozók munkáját könnyebbé és a fiataloknak is vonzóbbá te­hetik. A verseny propagandájába szervesen be kell építeni a biztonságtechnikai fegyelem szilárdításával kapcsolatos te­endőket. Váljék közüggyé az előírások betartása feletti őr­ködés, a fegyelmezetlenek el­leni fellépés. A feladatok, a célok adottak. Nyilván ezeket a vállalatok vezetőinek, szakszervezeti szer­veinek konkrétan, részleteiben, adottságaikra és sajátos viszo­nyaikra figyelemmel fel kell dolgozni,­ a verseny céljait meghatározni oly módon, hogy üzemek, brigádok és egyének világosan lássák tennivalóikat. Ha kellő gonddal és körülte­kintéssel foglalkozunk dolgo­zóinkkal, bevonjuk őket az üzem irányításába, úgy min­den bizonnyal a szocialista munkaverseny eredményes lesz és a dolgozók tettei nyomán valóra válnak 1972. évi célki­tűzéseink! Beszámolás a határozatok végrehajtásáról Még két dolgot említenék meg. Az egyik: a SZOT Elnök­sége határozatot hozott a szak­­szervezeti választott testületek beszámolási kötelezettségéről. Ennek lényege, hogy a választott testületeknek be kell számolniuk a tagság­nak, illetve a testület tag­jainak, a választáson ho­zott határozatok végrehaj­tásáról Ez természetesen vonatkozik az alapszervezetekre, a közép­szervekre, a Központi Vezető­ségre is. Véleményünk szerint ez helyes, tovább növeli a szakszervezeti demokráciát és mozgósítja a dolgozókat a ha­tározatok megvalósítására. Ezért kérjük a Központi Vezetőséget, bízza meg az El­nökséget a beszámoltatási kö­telezettséggel kapcsolatos irányelvek kidolgozásával, másrészt, számoljon be a soron következő Központi Vezetősé­gi ülésen a XX. kongresszus határozatának végrehajtásá­ról. A másik: szakszervezetünk költségvetése. Az Elnökség, a Számvizsgáló Bizottság meg­tárgyalta, egyetértett vele és jóváhagyta. A költségvetésből látható, hogy bevételünk csök­ken és a jövőben is csökkenni fog a kevesebb létszám követ­keztében. Ezért takarékos gaz­dálkodásra, a különböző költ­ségek csökkentésére van szük­ség, hogy deficitmentesen tud­junk kijönni a költségvetés­ből. 15 éves a munkásőrség A tatabányai „Tóth Bucsoki István” munkásőr-zászlóalj harmadszor nyerte el a megye „Ki­váló Munkásőr Zászlóaljja” címet. Ebből az alkalomból ünnepélyes csapatgyűlést tartottak, amelyen az új munkásőrök esküt tettek

Next