Bányamunkás, 1972 (59. évfolyam, 2-12. szám)
1972-02-01 / 2. szám
is teszik — alkalmazkodniuk kell a hazai termékekhez. Nyilvánvaló, hogy vannak a szénbányászatban különböző minőségű szenek és minden fogyasztót az általa kívánt minőséggel kielégíteni nem mindig lehet. A szénhidrogének — kőolaj, földgáz — felhasználása az iparban, a közfogyasztásban és a mezőgazdaságban, tovább növekedett. Az igények ezen a területen meghaladják a reális lehetőségeinket. Itt arra kell törekedni, hogy a fejlesztés, vagy a bővítés olyan mértékű legyen, amely összhangban van az ellátás és a szolgáltatások megfelelő színvonalon történő biztosításához rendelkezésre álló eszközökkel, hogy felesleges elégedetlenséget, vagy éppen bosszúságot ne okozzunk a fogyasztóknak. Feladataink teljesítésében és a felmerült nehézségek leküzdésében az 1971-es esztendőben is legtöbb segítséget szocialista brigádjainktól kaptunk. Rájuk mindig számíthattak az üzemekben, de ott voltak üzemen kívül is, ha egyes dolgozótársainkon, vagy a bajba jutottakon segíteni kellett. Sok társadalmi munkát vállaltak — esetenként túlzottan is — különböző üzemi, társadalmi és területi célok megvalósítása érdekében. A szocialista munkaverseny keretében kifejtett tevékenység elismerése mellett mégis van olyan vélemény — és ebben talán van is valami igazság — hogy a lendület, az alkotásvágy, mintha kissé alábbhagyott volna. Az elmúlt évben nem volt olyan élő és pezsgő az üzemi légkör, a szocialista versenymozgalom, mint korábban, amikor történelmi dátumokhoz, illetőleg pártunk kongresszusához kötöttük. Természetesen ezért legkevésbé a szocialista brigádok a felelősek. A hibát ott kell keresni, hogy nem tudtunk meghatározott célt, konkrét feladatot adnia brigádoknak és erre mozgósítani őket. Úgy véljük, hogy a jelenlévők előtt ismeretes, hogy vállalati szinten, befejeződtek a szocialista brigád-találkozók. Ezeken számos jó és hasznosítható javaslat merült fel a szocialista munkaverseny tovább fejlesztésével kapcsolatosan. Hátra van még a szocialista brigádok iparági és országos tanácskozása. Véleményünk szerint az említett tanácskozások hozzá fognak járulni a versenymozgalom tovább fejlesztéséhez, élőbbé tételéhez és ahhoz, hogy a szocialista brigádmozgalomban lévő erőt és lehetőségeket még jobban a társadalmi haladás szolgálatába tudjuk állítani. A dolgozók személyi jövedelmének alakulása, amely az életkörülményeik szempontjából nagyon fontos — az OKGT-tól és az uránbányászattól eltekintve — várhatóan alatta marad az országos átlagnak, ami semmiképpen sem kedvező és nem tartható, főként hosszú távon. Ez a körülmény nem a bányaipar gondjainak megoldása irányában hat, hanem ellenkezőleg és várhatóan tovább növeli a népgazdaság fűtő- és alapanyag, továbbá energiaellátási problémáit. Ugyanis az elvándorlás a bányaiparból tovább fog tartani, ha megfelelő jövedelem növekedést nem tudunk a dolgozók részére biztosítani. Erőfeszítések gondjaink megoldására Az elmúlt esztendőben, de már korábban is szakszervezetünk az iparági vezetéssel együtt, de külön is több ízben tett erőfeszítést a bányaiparban, főként a szénbányászatban felmerült és égetően sürgős problémák megoldására. Ez akkor vette kezdetét, amikor Fock elvtárs, a kormány elnöke látogatásával megtisztító szakszervezetünk Központi Vezetőségét. A felmerült problémák megoldását a következőkben látjuk: " Alkalmassá kell tenni a bányászatot a megváltozott feladatok ellátására. Ez nemcsak a szénbányászatra, de súllyal arra vonatkozik. " Gazdaságilag lehetőséget kell biztosítani a bányaipar számára, hogy felkészülhessen távlati feladataira. Ez alatt új aknák nyitása, mezők kapcsolása és a technikai színvonal növelése értendő, illetőleg ehhez az anyagi lehetőségek biztosítása. A bányaiparban foglalkoztatott dolgozók anyagi és erkölcsi megbecsülésének fokozása. Itt nemcsak a forintban kifejezett jövedelmekre gondolunk, hanem a bányászat szociális és kulturális ellátottságára. A tárgyilagossághoz hozzátartozik az is, hogy az illetékes párt-, kormány- és SZOT- szervek több esetben foglalkoztak a bányászatban felmerült problémák és gondok megoldásával. Intézkedések is történtek, nyilatkozatok is hangzottak el, amelyek pozitíven érintették a bányaipart. Ilyenek voltak: az uránbányászattal, az OKGT-val kapcsolatos döntések és főként a szénbányászatot érintő kormányhatározatok. A két kormányhatározat anyagiakban is segítette a bányászat gazdasági feladatainak megoldását, illetőleg a bányászok jövedelmének növekedését és némileg enyhítette a létszámgondokat. Igen pozitív, hogy tisztázódott végre a szénbányászat iránt felmerülő igény a távlatokat tekintve is. Ezeket a határozatokat, illetőleg döntéseket a jó szándék, a segíteni akarás vezérelte. Köszönet érte! Sajnos azonban nem oldotta meg gondjainkat, sőt jelenleg már azt sem mernénk meggyőződéssel állítani, hogy nagyon enyhítette. Az előadó ezután a baleseti helyzettel foglalkozott, majd így folytatta: Ismert a jelenlévők előtt, hogy a kormány ismételten áttekintette a negyedik 5 éves terv energiaellátásának helyzetét és határozatot hozott. Tovább folytatódik az energiastruktúra átalakulása E határozattal lényegében a hazai energiahordozó iparágak, s ezen belül a szénbányászat gyakorlatilag programot kapott, amely 1930-ig, sőt azt követő időszakra is meghatározza a felkészülési feladatokat. E szerint 1975-re 82 és 1930-ra 75 teracalória termelésre kell felkészülni. A távlati igények kielégítése érdekében a negyedik 5 éves terv során bányarekonstrukciókat, illetve új bányaépítést kell kezdeni. A kormányhatározat intézkedik arról is, hogy a megnövekedett felkészülési feladatok megoldása érdekében a szénbányászat fejlesztési alap hiányát pótolni kell. Ezért mezőkapcsolásokra, a műszaki színvonal emelésére, a biztonság fokozására — a vállalati hatékonyság ösztönzése mellett — a szénbányászat részére 1972- 75 között 1,3 milliárd állami támogatást biztosított Szerintünk az 1,3 milliárd és különösen annak ütemezése nagyon szerény lehetőséget biztosít és nem elegendő ahhoz, hogy az igények kielégítésére kellő biztonsággal készüljünk fel. Az energiahordozó ellátás biztonsága szempontjából szükséges, hogy a források meghaladják a várható szükségleti sáv felső határát, ezért a kormányhatározat fontos intézkedéseket tartalmaz. Az elmondottakból érzékelhető, hogy 1972-ben tovább folytatódik az energiastruktúra átalakítása. A szénhidrogének részaránya hazánk energiamérlegében tovább növekszik. Terv szerint el kell érni a 46—47 százalékot. A legfontosabb feladatunk tehát az, hogy a népgazdaság igényeit energiahordozókból és alapanyagokból kielégítsük. Ezt a munkát úgy kell elvégeznünk, hogy érvényre jussanak azok a központi előírások, amelyek a beruházási egyensúly megteremtésére, a termelés hatékonyságának növelésére, a munkahelyi- és munkaerőtartalékok feltárására irányulnak. 28 millió tonna szénre van szükség ez évben A szénbányászatnak a termelési program szerint 86 TK- ra kell felkészülnie, ami 28 millió tonnának felel meg. Az Országos Energiaügyi Hatóság szeptemberi felmérése szerint az igény több volt, de mint említettük, az enyhe tél, vagy a túlbiztosítás végett ma már kevesebb. Sajnos az enyhe tél végett felduzzadt készletek miatt azzal is számolni kell, hogy a nyári időszakban szénértékesítési gondjaink lehetnek. A vállalati 5 éves tervek és az 1972-es évi gazdasági programok kidolgozásai most vannak folyamatban a szénbányászatban. A helyzet ismeretében már előre látható, hogy az iparági eredmények tovább csökkennek, amelyek egyben a gazdasági problémák mélyülését vonják maguk után. A gazdasági eredmények csökkenésének okait két alapvető tényező határozza meg. Egyik: a költségek növekedése, másik: az árbevétel csökkenése a piaci igények függvényében. Nagy feladatok az olajbányászok előtt A szénhidrogén-bányászatban a kőolajtermelés lényegileg a múlt évi szinten marad, 1,9 millió tonna az előirányzat. Látszólag ennek teljesítése könnyű. Ez azonban nem így van, mert a dunántúli hozam csökkenésének pótlása komoly feladatokat ró az olajbányászokra. A földgáz árutermelés programja 3,8 milliárd köbmétert tartalmaz. Tehát ezen a téren az 1972-es évi terv igen intenzív fejlődést irányzott elő, amelynek teljesítése igen fontos népgazdasági érdek. A szénhidrogén-bányászatban új feladatként jelentkezik a fúrási kapacitás és az előirányzott költségfedezet összehangolása. A csökkentett beruházási keret felhasználásával törekedni kell a berendezések optimális kihasználására, a dolgozók racionális foglalkoztatására és az esetlegesen felmerülő személyi problémák emberséges megoldására. A bányászat többi iparágai és gazdasági egységei is kidolgozták az 1972-es évi programjaikat. Ezek általában feszesnek, de mégis reálisnak mondhatók. Többségüknél — a szénbányászathoz hasonlóan — gazdasági problémák jelentkeznek, amelyeket az év folyamán tisztázni, illetve rendezni kell. A bányászok jövedelmének alakulásáról A legutóbbi Központi Vezetőségi ülésen, amikor a bányaipar negyedik 5 éves tervévelfoglalkoztunk, már szó volt arról, hogy a bányászok jövedelmének a növekedése várhatóan messze alatta fog maradni az ipari átlagnak — annak ellenére, hogy az 1971-es évben fejlesztési lehetőséget kaptunk azáltal, hogy az 1970-es év szabad- és vasárnapi bérét elfogadták adózatlan bérszínvonal növekményként. A Központi Vezetőség akkor úgy foglalt állást, hogy nem tart elfogadhatónak olyan tervet, — figyelembe véve a bányászok áldozatkész és odaadó munkáját — amely egyrészt nincs összhangban a negyedik 5 éves terv célkitűzéseivel, másrészt nem biztosít a bányászoknak minimálisan olyan jövedelemnövekedést, mint a népgazdasági átlag. Azt hiszem, a Központi Vezetőség az állásfoglalását a továbbiakban is fenntartja. A kormány — amikor a negyedik 5 éves terv energiahelyzetét áttekintette — ezzel kapcsolatosan határozatot hozott. Idézem ide vonatkozó pontját: „A széntermeléshez szükséges létszám biztosítása továbbá a bányászok életszínvonalának megfelelő növelése érdekében meg kell teremteni annak feltételeit, hogy a negyedik 5 éves tervidőszakban a szénbányászatban elérhető legyen az állami iparban célul kitűzött átlagosjövedelememelkedés. Ezt a bányavállalati munka hatékonyságának ösztönzése mellett megfelelő felülvizsgálat után vagy bérpreferenciákkal, vagy a szabályozó rendszer módosításával kell elősegíteni. A felülvizsgálat során a szénbányászat távlati munkaerő-szükségletének területi helyzetét is elemezni kell”. A Központi Vezetőség és a Kormány állásfoglalása között nem sok különbség van. Mindössze annyi, hogy a Kormány az átlagot határozza meg, a Központi Vezetőség viszont ezt az átlagot minimálisnak tartja. De mi, azt hiszem, ezzel is egyetérthetünk, remélve, hogy az emelkedés nagyobb lesz. A bányászat helyzetének rendezése: népgazdasági érdek Úgy gondoljuk, a bányászat gazdasági helyzetének úgymond gazdasági létének rendezése nemcsak bányászati, hanem fontos népgazdasági érdek. A bányászat eddig is és ezután is mindent megtesz az igények kielégítéséért, és nem szeretnénk, ha éppen az energiahordozók, vagy az alapanyaghiányok gátolnák a népgazdaság egyetemes fejlődését. Ehhez azonbanaz akarat és a jó szándék kevés. Szükséges gazdaságilag helyre tenni a bányászatot, arra a szintre emelni, hogy eleget tudjon tenni feladatainak. Elnökségünk szükségesnek tartja: az Országos Érc- és Ásványbányák, a Bányászati Aknamélyítő Vállalat, az Országos Földtani Kutató- Fúró Vállalat, valamint az Országos Bányagépgyártó Vállalat gazdasági helyzetének felülvizsgálatát annak érdekében, hogy a dolgozók jövedelmének megfelelő növekedése biztosítható legyen. Lehet, úgy tűnik a kívülállóknak, hogy a bányászoknak ismét valami extra kérésük van. Ez nem áll fenn. Semmi többet nem kérünk, mint azt, hogy azonos lehetőségeket kapjunk a többi iparágakkal, illetve vállalatokkal. Ismerve bányászainkat, az iparágainkban kialakult munkamorált, nekünk az azonos lehetőségek is elegendők ahhoz, hogy az ipar átlagát lé-l nyegesen meghaladó eredményeket produkáljunk. Akkor lesz vonzó a bányászat a fiatalok előtt, a nehéz, veszélyes munkakörülményei ellenére, ha megfelelő jövedelmet, kulturális és szociális ellátottságot — főként lakást — tud biztosítani dolgozói számára. Ezek híjján a ma kialakult munkaerő-helyzetben nem valószínű a bányászat létszámigényének kielégítése. Simon elvtárs ezután a népgazdaságban jelentkezett feszültségekről szólt, majd így folytatta: Nyerjünk meg minden alkotó erőt céljainknak Mint mindig, de különösen a jelen helyzetben, amikor a népgazdaság, illetve a fogyasztók szükségleteinek megfelelő kielégítése mellett, a gazdasági hatékonyság dinamikusabb fejlesztése áll feladatként a bányaipar minden ága és egysége előtt, elengedhetetlenül szükséges minden alkotó, cselekvő erő megnyerése céljaink érdekében. Meggyőződésünk, hogy az előrehaladás jórészt azon múlik, mennyire tudjuk az üzemek munkásaival, szakembereivel feladatainkat, azok összefüggéseit a különböző érdekszférákkal megértetni és megvalósításukat közüggyé tenni. Ebből a szempontból rendkívül nagy jelentőségű tényező a szocialista munkaverseny és annak továbbfejlesztése. Ebben hatékony segítséget nyújt a párt Központi Bizottságának határozata, amely megállapítja, hogy a szocialista munkaverseny mozgalom jelentősen hozzájárult a szocialista építőmunka eredményeihez, gazdasági és társadalmi fejlődésünkhöz. Eredményei mellett a mozgalomban formalizmus és bürokratizmus is tapasztalható. Az irányításban is sok a kívánnivaló. A határozat elvileg és gyakorlatilag számos kérdést tisztáz. Útmutatásait széles körben meg kell ismertetnünk a gazdasági és szakszervezeti vezetőkkel, aktivistákkal és dolgozókkal, hogy a szocialista munkaverseny szervezésének minden mozzanatában érvényre juthasson. Figyelemmel az említett határozatra, Elnökségünk a propaganda- és szervező munkát a következő tennivalókra javasolja összpontosítani: — A munkaversenyben váljanak uralkodóvá a termelés és a gazdálkodás hatékonyságát, a termelékenység emelését előmozdító törekvések, kezdeményezések, munkamozgalmak. — Kiemelt fontosságot kell tulajdonítani a munka- és üzemszervezés korszerűsítésének, az emberi munkával, termelő berendezésekkel, anyaggal és szerszámmal való felelős, ésszerű és takarékos gazdálkodásának. A dolgozók egészsége és testi épsége védelme érdekében javítani kell a munkakörülményeket, maradéktalanul megvalósítva a műszaki fejlesztési célkitűzéseket, de ezen túlmenően is keresni azokat a megoldásokat, amelyek a dolgozók munkáját könnyebbé és a fiataloknak is vonzóbbá tehetik. A verseny propagandájába szervesen be kell építeni a biztonságtechnikai fegyelem szilárdításával kapcsolatos teendőket. Váljék közüggyé az előírások betartása feletti őrködés, a fegyelmezetlenek elleni fellépés. A feladatok, a célok adottak. Nyilván ezeket a vállalatok vezetőinek, szakszervezeti szerveinek konkrétan, részleteiben, adottságaikra és sajátos viszonyaikra figyelemmel fel kell dolgozni, a verseny céljait meghatározni oly módon, hogy üzemek, brigádok és egyének világosan lássák tennivalóikat. Ha kellő gonddal és körültekintéssel foglalkozunk dolgozóinkkal, bevonjuk őket az üzem irányításába, úgy minden bizonnyal a szocialista munkaverseny eredményes lesz és a dolgozók tettei nyomán valóra válnak 1972. évi célkitűzéseink! Beszámolás a határozatok végrehajtásáról Még két dolgot említenék meg. Az egyik: a SZOT Elnöksége határozatot hozott a szakszervezeti választott testületek beszámolási kötelezettségéről. Ennek lényege, hogy a választott testületeknek be kell számolniuk a tagságnak, illetve a testület tagjainak, a választáson hozott határozatok végrehajtásáról Ez természetesen vonatkozik az alapszervezetekre, a középszervekre, a Központi Vezetőségre is. Véleményünk szerint ez helyes, tovább növeli a szakszervezeti demokráciát és mozgósítja a dolgozókat a határozatok megvalósítására. Ezért kérjük a Központi Vezetőséget, bízza meg az Elnökséget a beszámoltatási kötelezettséggel kapcsolatos irányelvek kidolgozásával, másrészt, számoljon be a soron következő Központi Vezetőségi ülésen a XX. kongresszus határozatának végrehajtásáról. A másik: szakszervezetünk költségvetése. Az Elnökség, a Számvizsgáló Bizottság megtárgyalta, egyetértett vele és jóváhagyta. A költségvetésből látható, hogy bevételünk csökken és a jövőben is csökkenni fog a kevesebb létszám következtében. Ezért takarékos gazdálkodásra, a különböző költségek csökkentésére van szükség, hogy deficitmentesen tudjunk kijönni a költségvetésből. 15 éves a munkásőrség A tatabányai „Tóth Bucsoki István” munkásőr-zászlóalj harmadszor nyerte el a megye „Kiváló Munkásőr Zászlóaljja” címet. Ebből az alkalomból ünnepélyes csapatgyűlést tartottak, amelyen az új munkásőrök esküt tettek