Bányamunkás, 1984 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

— Hatalmas munkacsarnok, tágas, vi­lágos. Tetővilágítás és halogén­fény — igazán korszerűnek tűnik. Egy idő múlva el nem tudom kép­zelni, mégis mi zavar. Brunner Sándor, a csoportvezető nevet. — Akkor zavarna csak igazán, ha itt dolgoznál. — De mi az, ami zavar? — Az, hogy káprázik a szemed. Úgy helyezték el a hatalmas lám­pákat, hogy ha csak egy cseppet is fölemeled a fejed, kénytelen vagy belenézni valamelyikbe. De állj csak oda a satupadhoz! No lám! Hiába a korszerű kevert világítás, ha épp elállom a fényt, s ha történetesen lakatos lennék, épp a saját árnyékomban dolgoz­nék. Kiskunhalason vagyok, a KFV nemrég fölavatott ipartelepének hatalmas javítócsarnokában, amely­ben fallal s alumínium hullámle­mezekkel választottak le műhelye­ket. A munkások — Brinkus Mi­hály, Kiss Gábor, Dudás Dezső, Ke­rekes Lajos, Hugyi József — akiket megszólítok, valamennyien az olaj­bányászat újoncai. A városi válla­latoktól pártoltak át a fekete arany fakasztóihoz. A főnökömmel voltak kisebb né­zetkülönbségeim. Adódott a lehe­tőség, idejöttem — magyarázza Brinkus. — Engem az vonzott, hogy ahol dolgoztam, ott termeltünk, szivat­­­tyúkat gyártottunk. Itt javítanom kell őket. Ez jobban tetszik — vall­ja Kiss Gábor. Kerekes Lajos véleménye sze­rint itt jobb a légkör. Ez igazi tár­saság. — Sőt, mi is régtől ismerjük egy­mást. Vagy együtt voltunk m­ások, vagy együtt dolgoztunk, vagy a vá­rosból láttuk már egymást. Tudja, Halas város, de nem olyan nagy, hogy idegenek lennénk egymásnak — veszi vissza a szót Brinkus Mi­hály. — Tulajdonképpen mi is örül­tünk, amikor végignéztünk a nyá­ron összeverődött társaságon. Mert ők máris jól megértik egymást, te­hát nem lesz nehéz beilleszkedni­ük a brigádunkba — értékeli a helyzetet Brunner Sándor. Beilleszkedni a brigádba? Amely jószerint a feloszlás gondolatával foglalkozott? — No igen, kaptunk egy jóko­ra pofont. A továbblépés feltétele lett volna, hogy fiataljaink részt vegyenek a KISZ úgynevezett ki­váló mozgalmaiban: kiváló ifjú szakmunkás, technikus és így to­vább. Ehhez el kellene járni meg­beszélésekre, mert az egésznek vizs­ga a vége. Csakhogy a mi fiaink szinte egész évben dekádoztak, tá­vol a cégtől. Hogyan vehettek vol­na részt a mozgalmakban? Ezért visszaminősített minket a munka­­verseny-bizottság. Ekkor legyintet­tünk egy mérgeset: hagyjuk a francba az egészet! Az idén úgy február körül aztán azt mondtuk: a francba az elkeseredéssel. Meg­mutatjuk, mi is vagyunk olyan bri­gád, mint a többi, és meg lehet­ne arányosítani azt a bronzot, amit tavaly kaptunk. Most ifjúsági he­lyett Zalka gépészeti szocialista brigád a nevünk. Ügyes huszárvágás! Kifogták a szelet a munkaverseny-szabályzat — a brigádvezető-küldöttek által elfogadott, aztán sokak által meg­átkozott — kissé rábeszélős előírá­sainak vitorlájából. — Olyan ez a társaság, hogy akár hívás nélkül is segít egymásnak, s nem odébb áll. Meg aztán alkat­rész nélkül soha nem jövünk visz­­sza, mert addig kutatunk, míg nem találunk. Ha nincs, felújítunk, ösz­­szefabrikálunk valamit, mert az olajtermelésnek menni kell! — jel­lemzi a brigádot Dudás Dezső, aki ugyancsak nemrég lépett be a vál­lalathoz. — Ezért is gondoltuk, hogy új­raszervezzük magunkat, most már majd Dezsőékkel — mondja Brun­ner Sándor. kezdi Ugyanis úgy tervezik, hogy kü­­lönféle megoldásokat kapnak az újonnan belépettek, s amikor már helyrerázódtak, s ha kedvük tart­ja, prigádtagok lehetnek. A régiek példája mutatja, hogy mit várnak tőlük. A példa pedig azt mutatja, hogy Tiszaalpáron az öregek napközijé­ben a gazt bevezették, s részt vet­tek megható ünnepségükön is a zalkások. Egyébként a tiszaalpári öregek már látogatást tettek a szanki gázüzemben is. A kiskunha­lasi munkásőrség oktatótermében is az Oláh László vezette brigád ke­ze nyomán ég a gáz. Egyébiránt a brigád két tagja, Bogár Imre és Nagy József munkásőr is. Az utób­bi épp most kapta meg a Haza Szolgálatáért Érdemérmet. Bogár Imre pedig résztvevője volt Tajti Istvánnal együtt a vállalati kiváló esztergályosok versenyének. (A cso­porthoz forgácsolók is tartoznak.) Ezzel akarják bizonyítani, ha mód­jukban áll, nem futamodnak meg a KISZ mozgalmaitól sem. Az idén újítások sora származik a brigádtól, alkatrészházaiból a csúszó gyűrűs tömszelencéhez, Clark­ gázsűrítő hengerperselyének felújítása, a vadonatúj Thomassen­­sűrítők indítómotorjának motor­házát készítették el. A nyugati ugyanis vékony, szürkeöntésből állt, darabokra tört. A halasit 60- as minőségi acélból készítették el Brunnerék. Ezek már hónapok óta üzemelnek hibátlanul. A brigád sokat olvas, szépirodal­mat, szakkönyvet vegyesen. S a szakkönyvek sorában mezőgazda­­ságiakat is — sokan kertészked­nek, házuk körül pázsitos parkot alakítanak ki. Ez is gazdagítja tu­dásukat, szépérzéküket. Mindez együttesen pedig azt a tudatot mélyíti el bennük, mégsem eresztettek le. Mégiscsak megmu­tatták, mit tudnak. S tán ez a lel­kierő a szocialista közösség igazi nyeresége az idén. Ferencz Győző Egy brigád újra Hivatásukat szerető bizalmiak — Majd három évtizede vagyok bányász a miskolci bányaüzemben. Közismertebb néven: Lyukóbányán. A P 15-ös fronton dolgozom a Zal­ka Máté szocialista brigádban, öt éve vagyok párttag, 1967-től pedig szakszervezeti bizalmi. Ez év feb­ruárjától főbizalmiként tevékeny­kedem. Kilenc bizalmi és 149 tag tartozik hozzám. — Eddig gyakran fogták ránk, hogy csak bélyegnyalogatók va­gyunk, mert nem volt meg a lehe­tőségünk, hogy beleszóljunk egyes dolgokba, ahogy az kellett volna. Gondolok itt elsősorban a bérfej­lesztésre. Hiányzott a partneri kap­csolat köztünk és a gazdaságveze­tés között. Alig egy éve azonban ez már nem igaz. Jelentősen megvál­tozott a viszonyunk egymással, job­ban segítenek bennünket az üzem­vezetők és érezzük, hogy a mi mun­kánk is hatékonyabb lett. 1983. március elején a munkahelyi bi­zottságot felváltotta a főbizalmi rendszer, s ez jótékonyan érezteti hatását. A bizalmiakkal és a tagok­kal is szorosabb kapcsolatba kerül­tünk, gyorsabb lett az információ­­áramlás, mert azóta egy szakban dolgozunk, így bányásztársaink egyéni problémájával is jobban tu­dunk foglalkozni. A túlműszakkal kapcsolatos kérdéseket is közösen beszéljük meg, bevonva a termelés­irányítókat és mi tolmácsoljuk a dolgozók véleményét is ... — Joggal kérdezhetik, hogy van-e különbség a külszínen és a föld alatt dolgozó főbizalmiak kö­zött az eltérő munkaterületek mi­att? Úgy érzem, jócskán van. Könnyebb a helyzetük, hiszen gyakrabban, szinte bármikor talál­kozhatnak a szakszervezeti tagok­kal, míg mi az egy szak ellenére sem. A föld alatt ugyanis körbe­járni a területet jóval körülménye­sebb. Igazából egy hónapban csak egyszer tudjuk meglátogatni a kol­légákat, elbeszélgetni mindenki­vel. Konkrét munkahelyre vagyunk beosztva, ezért nehezebb nekünk a mozgás. Szerencsére igen jó kap­csolat alakult ki a szakban levő párttitkárral, aki — ha szükség van rá — segíti elképzelésünket. — A munkánkat azért a gazda­sági eredmények is nagyban befo­lyásolják. Évek óta jól megy az üzem szekere. Keményen megdol­gozunk minden tonna szénért és a három fronti brigád nevéhez fűző­dik az egymillió tonna felszínre ho­zatala — elsőként az országban! Most már ezt 265 ezer tonnával kel­lene túlszárnyalni. Sajnos, a rossz geológiai viszonyok miatt nem tud­juk. A szomszédos fronton a meg­szokottnál is rosszabb körülmények között dolgoznak társaink, emiatt mi is visszafogottabban termelünk a 87 méteres homlokon. S ez így megy október óta... Az üzem csaknem 40 ezer tonnával van je­lenleg (december közepén — a szerk.) lemaradva. Természetesen ez az emberek hangulatára sincs a legjobb hatással. Nemcsak rajtunk múlik tehát a siker, a váratlan geológiai viszonyok jelentősen be­folyásolják eredményeinket. — Az éves szakszervezeti mun­káról, különösen a választás óta el­telt időszakról, november végén és december elején kellett a főbizal­miaknak beszámolniuk. Ennek leg­főbb tanulságai: jobban oda kell fi­gyelni az 1984. elején esedékes új bérfejlesztésekre, elsősorban a ki­szolgáló személyzet és a műszaki­ak bérére. A biztonságos munka­végzés szempontjából elvárjuk, hogy a gazdaságvezetés hatéko­nyabban számonkérje a munkavé­delmi őrök munkáját. Nem kellően megoldott még a fürdő fűtése és indokolatlanul sok az adminisztrá­ció a gumicsizmák cseréjénél, s ez nemtetszést vált ki a dolgozókban, összességében örömmel mondha­tom el, hogy régi, munkáját és tár­sadalmi hivatását szerető bizalmi­akkal dolgozom együtt, akik kitű­nően látják el feladatukat. Bízom benne, hogy így lesz ez a jövőben is! Elmondta: Zuti József vájár Lejegyezte: T. L. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Az újítási és feltalálói mozgalom továbbfejlesztésé­re az Ipari Minisztérium és a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete 1984. évre közös pályázatot hirdet a bányaipari vállalatok részére. A pályázat célkitűzései: 1. A bányászati vállalatok iparjogvédelmi tevé­kenységének, újítási munkájának javítása, az újí­tások következtében jelentkező eredmények növe­lése, az újítások-találmányok előterjesztésének meg­gyorsítása. 2. Növekedjék a szocialista brigádok, a 30 év alat­ti brigádok, a 30 év alatti fiatalok, a nők, a fizikai és az értelmiségi dolgozók részvétele az újítások­találmányok kidolgozásában. 3. A XXII. kongresszus gazdaságpolitikai célkitű­zései és ezen belül a hatékonyság és műszaki fej­lődés fokozása érdekében alakuljon ki a bányaipari vállalatok között egy olyan információcsere, mely alapul szolgálhat a rendszeres és kölcsönösen elő­nyös szellemitermék-forgalomnak. Pályázhatnak mindazon bányaipari vállalatok, amelyek az alábbi feltételeknek eleget tesznek: Az 1983. évi bázisadatokhoz viszonyítva növeke­dett a) a benyújtott és hasznosított újítások száma; b) az alkotó munkában részt vevő újítók-feltalá­­lók száma; c) a szabadalmaztatásra bejelentett találmányok száma; d) az újítások-találmányok hasznos eredménye, a kifizetett díjak összege. (Ezen követelmények közül legalább kettőnél fej­lődésnek kell mutatkozni.) A pályázaton részt vevő vállalatok értékelését egy bíráló bizottság pontozásos rendszer alapján végzi. A bizottság előnybe helyezi azt a pályázatot, amely alkalmazható javaslatot tartalmaz az újítá­sok hatékony tapasztalatcseréjére, a vállalati ipar­­jogvédelmi munka színvonalának emelésére. A pályázatok beküldési határideje: 1984. márci­us 31. Beküldendők: a Bányaipari Dolgozók Szak­­szervezete közgazdasági és szociálpolitikai osztá­lyához, Budapest VI., Pf. 5. 1406. A pályázathoz mellékelni kell: a) a hatályos és az ezt megelőző Újítási­ Találmá­­nyi Szabályzat 3—3 példányát; b) az 1982. és 1983. évi újítási-találmányi statisz­tikai jelentés 1—1 példányát; c) javasolt vagy konkrétan már sikeresen beve­zetett, lehetőleg minél egyszerűbb megoldás ismertetését a szellemitermék-forgalomra. Eredményhirdetés: 1985. május 31-ig. bányaipari dolgozók ipari SZAKSZERVEZETE MINISZTÉRIUM Kitűzött pályázati díjak: I. díj 50 000,— Ft II. díj 35 000,— Ft III. díj 25 000,— Ft IV. díj 20 000,— Ft V. díj 10 000,— Ft Bányamunkás 1984. január A kiemelt beruházással épült Thorez Bányaüzem 1964-ben kezdte a nyitást és 1969-ben megindult a széntermelés. Jelenleg 7—7,3 millió tonna/év közötti a széntermelése és 52—54 millió ma lefedési tevékeny­séget végez. Modern maratótárcsás kotrógép. Teljesítménye: 2000 m1 óra Modern vedersoros kotrógépek végzik a széntermelést Kitermelésre előkészített széntelep, háttérben folyik a letakarítás A letakarító gépek által kitermelt földet hányórendezők alakítják re­­kultiválásra alkalmas területté A bányaművelés után rekultivált területen folyik az aratás FOTÓ: CZAKÓ ISTVÁN

Next