Bányamunkás, 1990 (77. évfolyam, 1-12. szám)

1990-01-01 / 1. szám

JÓ SZERENCSÉT! ^ JÓ SZERENCSÉT! ^ JÓ SZERENCSÉT! ^JÓ SZERENCSÉT! ^ JÓ SZERENCSÉT! ^ JÓ SZERENCSÉT! ^ JÓ SZERENCSÉT! Megtartotta első ülését a Szövetségi Tanács. A kongresszus utáni első ülését 1989. december 19-én tartotta a Szövetségi Tanács. Nagy Tibor el­nök bevezetőjében hangsúlyozta, hogy az alapszabálynak megfele­lően a demokratizmus, a konszen­zus elveire alapozott döntések ki­kényszerítésével illetve állásfogla­lások meghozatalánál fogja figye­lembe venni a fenti két elvet. Javasolta, hogy a megszólítás legyen egységes, szaktárs, vagy munkatárs, az állami vezetés kép­viselőit pedig uram, hölgyem vagy kisasszony legyen. Kifejtette még, hogy a tanács tagjai meglévő vitakultúrával, po­litikai érettséggel rendelkeznek, ezért konstruktivitással próbálja­nak az adott napirendi ponthoz kapcsolódni. A lényegi kérdések­nek mindig az alulról jövő kezde­ményezésnek adjanak hangot. Ezt követően Schalkhammer Antal a DDSz főtitkára értékelte BDSz XXIV. kongresszusát, tájé­koztatta a tanácsot az apparátu­son belül végrehajtott változások­ról. A főtitkár úgy értékelte a kong­resszust, hogy az a kitűzött célok­nak és feladatoknak eleget tett. Elfogadott a kongresszus egy olyan alapszabályt, ami modellér­tékű, és ami olyan lehetőséget nyújt a szervezési, mozgalmi szö­vetségi kérdések kialakítására, amelyben minden szervezet hori­zontális, vertikális vonatkozásban, szoros vagy laza szövetségben, az önálló jogi személyiséget megte­remtve szervezheti munkáját. A kongresszus elfogadott egy olyan programot, amelyben fel­vázolta a szakszervezeti munka jellegével kapcsolatos legfontosabb politikai feladatokat. Világossá vált, hogy a szakszervezeti munka nem politikamentes, és deklarálta, hogy a politikai pártoktól függet­lenül szervezi munkáját,­­ az önállóan működő társadalmi szer­vezet. Olyan programot fogadott el, amelyben minden szakma, alága­­zat, réteg specifikus célkitűzései megfogalmazásra kerültek. Olyan programot állított a tagság, a Szö­vetségi Tanács és az apparátus elé, amelyek megvalósításához ko­molyan kell nekilátni, hogy a megfogalmazott igényeket, elvárá­sokat, követeléseket a tagság szá­mára realizálni lehessen, ebben a megváltozott kormányzati munká­ban. Sikerült olyan testületet felállí­tani, amely eleget tett annak a tagsági követelménynek, hogy szűnjenek meg a demokratikus centralizmussal együtt a különbö­ző utasítások, határozatok, rende­letek, s a bürokratikus irányítás rendje. A Szövetségi Tanács lét­számarányosan, de teljesen önsza­bályozó módon, szakszervezetünk­ben résztvevő réteg, szakmai és ágazatok alulról építkező delegálá­sa alapján jött létre. Megteremtő­dött az az elv, ha a helyi kollek­tíva úgy dönt, hogy bárkit nem tart alkalmasnak a Szövetségi Ta­nácsban, azt visszahívhatja. Nem szeretném eltitkolni a kongresszusnak azokat a negatív elemeit, — hangsúlyozta a főtitkár — amelyek a legtöbb kritikát kap­ták, bár egy részükkel személy sze­rint nem értek egyet. Információs jelentésekben telefon és személyes beszélgetések kapcsán a tagság nem tud azonosulni azzal a tö­megkommunikációban megjelent véleménnyel, amely a XXIV. kong­resszusunkat, a jelzőket illetően­­minősítette. Botrány, csalás, a de­mokrácia lábbal való tiprása, stb. Úgy értékel­jük, hogy azok a tár­sadalompolitikai folyamatok, ame­lyek jellemzik jelenleg országunk­ban a helyzetet, begyűrűztek a kongresszus hangulatába és mun­kájába. Az, hogy kritikusnak és elítélendőnek tanúsítható-e, hogy a kongresszuson ilyen nagy szám­ban volt vita-voltak, akik 10-szer, 15-ször interpelláltak, kértek egy­­perce szólási lehetőséget — én személy szerint az ez irányú ma­gatartást elítélni nem tudom. En­nek a kongresszusnak a felelőssé­ge sokkal nagyobb volt annál, mint amit az elmúlt 30 vagy 40 évben megszoktunk, a jól megko­­reografált minden szélsőségtől mentes kongresszusokat. Javaslom, hogy a Szövetségi Ta­nács úgy értékelje a XXIV. kong­resszust, hogy eleget tett alapcél­­kitűzéseinek, megteremtődött az a feltétel, hogy politikailag, társa­dalmi mozgásterében is megújuló bányászszakszervezeti mozgalom folytathassa munkáját. Ezután tájékoztatást adott Schalkhammer Antal arról, hogy az apparátus vezetésében, összeté­telében, szervezetében milyen vál­tozások történtek, s ezekben mi­lyenek a jog- és hatáskörök. 1989. december 1-jétől hét főnek szűnt meg a munkaviszonya a központ­ban. Szó volt még a főtitkár és a két titkár béréről és a költségvetés­ről. A vitáiban elsőnek hozzászóló Kovács Mózes javasolta, hogy a közelgő választások miatt a kö­vetkező ülésen kellene megtár­gyalni a politikai pártokhoz való viszonyt. Hegyvári László azt fejtegette, hogy a tagságnak az a véleménye, hogy a BDSz nem ért el eredmé­nyeket a bányászat béreivel kap­csolatban. A költségvetéssel kapcsolatban előbb azt kellene meghatározni, mennyi az az összeg mivel gaz­dálkodni lehet, s utána készíteni a költségvetést. S a főtitkári és titkári fizetések attól függjenek, hogy a dolgozók bérezésével kap­csolatban milyenek az elért ered­mények. A kongresszusi értékítélettel tel­jes egészében egyetértek — mon­dotta Kármán Csaba. Nem szeret­nék ü­nneprontó lenni, a beterjesz­tett béreket meg is fogom szavaz­ni. De a beosztás alapbére maga­sabb növekedést takar, mint az egész szénbányászat átlagbér-növe­kedése. Ha a három titkár eléri azt, hogy az egész bányászat bér­megítélése ilyen szerencsés legyen, két kézzel fogok szavazni, ma csak eggyel. " Nagy veszélyek vannak a szak­­szervezeti mozgalom feje felett. Az itt ülők nagy része el tudja mondani, hogy a vállalatvezetés s a kormányzati szervek is mindent megtesznek a szakszervezeti moz­galom visszaszorításáért. Gyorsan napirendre kell tűzni ezeket a kérdéseket. A bizalmi testületünk értékelte a kongresszust, a küldöttek véle­ménye alapján, s más volt a véle­ménye, mint ami itt elhangzott — mondotta Gyulai Sándor. Nem tu­dok szavazni a titkárok bérére, ellene sem fogok szavazni, mert nálunk a hangulat még rosszabb, mint ami valamikor volt. Még mindig nincsenek döntések, mi történik az embereinkkel. Olyan ultimátumot kaptam az üzemek dolgozóitól, ha december 31-ig nincs rendezve sorsuk, január 2-án nem szállnak ki a bányából. Dolgozóink úgy ítélik meg, hogy a BDSz apparátusa nem tett min­dent az urándolgozók sorsának rendezéséért, ezért nem szavazok a bérekre, mert a dolgozók meg­lincselnének. A felvázolt program tetszik, s a Szövetségi Tanács feladata lesz a bányászszakszervezet irányítása, de egy kételyem van, ha negyedéven­ként ülésezik — a mai helyzetben egy hét alatt több történik, mint máshol két év alatt — akkor ez a Szövetségi Tanács hogy fogja irányítani a munkát. Szalai Géza arról beszélt a kongresszussal kapcsolatban, hogy az a fontos, hogyan csináljuk to­vább. Hogy azt a tekintélyt, amit a bányászszakszervezet élvezett, visszaszerezhessük. Mert ha mi csináljuk magunknak az ellenpro­pagandát, ebből nem lesz kibonta­kozás, s egység. Tehát arra kon­centráljunk, hogy tudjuk a mai viszonyok között erős szakszerve­zetté tenni a bányászszakszerve­­zet. A kongresszussal kapcsolatban bíráltuk a tömegtájékoztatást. De arról elfelejtkeztünk, van a BDSZ-nek egy lapja, s a kong­(Folytatás a 2. oldalon) Tanácskozott a BDSZ XXIV. kongresszusa A BDSz XXIV. kongresszusa 1989. november 25—26-án tar­totta ülését. A Bányamunkás 1989. decemberi számában utaltunk arra, hogy januári számunkban visszatérünk a programtervezetre és annak vitájára, közöljük az alapsza­bályt, valamint értékeljük az ágazati sztrájkszabályzatot. Arra kérjük az olvasót, úgy forgassa a következő oldala­kat, hogy az ott leírtak a XXIV. kongresszus munkájá­nak a legnagyobb eredményei. Szerkesztőség Elmaradt a figyelmeztető sztrájk Az évkezdés szokott öröme nél­kül álltak munkába kedden a ba­ranyai uránbányászok. A Mecse­ki Ércbányászati Vállalat számára ugyanis ez a nap a „vég kezde­te” volt: az utolsó termelő esz­tendőt indították el a dolgozók. A kormány határozata értelelé­iben 1990. december 31-én befeje­ződik az uránérc kitermelése Ma­gyarországon, mert a kialakult külkereskedelmi folyamatban veszteséges termékké vált ez az ásványi anyag. A magyar—szovjet államközi szerződésnek megfele­lően mindenesetre az idén még felszínre hozzák és elszállítják a meghatározott mennyiségű urán­ércet a mecseki bányászok. Utá­na két évet vesz igénybe a bá­nyabezárás, valamint a szükséges környezetvédelmi és rekultivációs munkálatok befejezése. Az elmúlt év végén megszüle­tett az a „humán csomag”-nak nevezett jogszabály, amely rendel­te a mecseki uránbányászok jövő­beni sorsát. Gyulai Sándor, a vállalati szakszervezeti bizottság titkára az MTI munkatársának elmondta: munkásgyűléseken is­mertették a rendelkezéseket, en­nek köszönhetően a bányászok le­mondták a tervezett figyelmeztető sztrájkot. Az emberek ugyanis elhatároz­ták, hogy ha december 31-ig nem születik kormányzati döntés, ak­kor január 2-án sztrájkot kezde­nek. Mégpedig fordított sztrájkot, vagyis az egyes műszakok sorra leszállnak a bányáiba, de addig nem jönnek fel a napszintre, amíg választ nem kapnak a gond­jaikra. A vállalat szb-titkára hangsú­lyozta : modellértékű lehet az a folyamat, ahogyan az uránbányá­szok sorsát elrendezik, s az ille­tékesek érzik is a felelősségüket. Az új jogszabály különféle meg­oldásokat kínál: végkielégítést, korkedvezményes nyugdíjat, át­képzési támogatást, áttelepülési kölcsönt, újrakezdési kölcsönt, vál­lalkozássegítő juttatást, s így tovább. A „humán csomag” általában 10 évi munkaviszonyt ír elő a végkielégítés megszerzésére, de a mecseki uránbányászok ötvenszá­zalékos időkedvezményt kaptak. A sugárveszélyes munkahelyek dolgozói már öt év után jogosul­takká válnak végkielégítésre. En­nek mértéke az átlagkereset 6 és 24 havi összege között változik. A Mecseki Ércbányászati Válla­lat 2800—3000 dolgozóját érintik ezek a rendelkezések, de a jog­szabály adta lehetőségeket egyelő­re csupán száz ember vette igény­be. Nagyobb munkaerő leépítés érthetően csak az év végén lesz! (MTI) „ Egység! Egység N­ agyon sokszor hangzott el ez a szó a szakszervezetünk XXIV. kongresszusán — kijelentő és kérdő mondatban egyaránt. Először azt próbálom elemezni, hogy milyen környezeti hatások között ve­tődött fel ilyen élesen az egység problematikája. A társadalmi változások egyértelműen a decentralizálás irányába hat­nak. Megszűnt a diktatórikus, monolit pártrendszer, s a demokrácia ta­laján sokszor az alakuló pártok se tudják megtartani egységüket. A szakszervezetekben érvényesülő demokrácia is az egység megbontását, az alakuló szövetségek sokféleségét jelentik. A gazdaságban megindult folyamatok a nagyvállalati szervezetek megbomlását okozzák, még az államigazgatási felügyelet alatt álló vál­lalatoknál — így az energetikában — is. Ezeket a folyamatokat helye­selni kell, hiszen olyan irányban hatnak, hogy nagyobb lehetőséget biz­tosítsanak az emberi kezdeményezőkészségnek. Nőjön az alkotói sza­badság, de nőjön vele arányosan a felelősség is, nem utolsósorban a jövedelem. A kisvállalkozások létrejötte irtja a bürokráciát, a bürokratikus szer­vezeteket. De vigyázni kell, hogy ne legyen tere a régi beidegződésnek, ne egyesek egyéni érdekeinek megfelelő szervezetek jöjjenek létre. A bányaiparban a nagy számban létrejött Korlátolt Felelősségű Tár­saságok, vegyesvállalatok, jelzik, hogy az energetika ezen fontos ágazatában is megindultak a korszerűsödési folyamatok. A környezet másik nagy hatáselemeként a bányászat országos meg­ítélését emelem ki. Sok tudatlan, rosszindulatú prókátora van az új divatnak, a bányászat bírálatának. Tisztában vagyunk azzal, hogy voltak elhibázott döntések nem egyedüli hibás döntések voltak ezek, hanem több csődbe ment az energetikában, a bányászatban, de rögtön tegyük hozzá, hogy sajnos országos nagyberuházás részét képezték. Nem akarok a múlt hibáival példálózni, inkább rá szeretnék világí­tani, hogy milyen nehéz hosszú távú döntéseket hozni. Kell-e alap­erőmű vagy sem, ha kell, milyen energiahordozó bázisra, s mikor? Az ország energiapolitikája szempontjából alapvetően fontos kérdések évek óta vita tárgyát képezik. Ki meri felvállalni a felelősséget, hogy a 75% importfüggőségre tervezett energiagazdálkodásunk nem fog ka­tasztrofális helyzetet teremteni­­ az ezredfordulón? A változó világgazdaságban, az elismerten bizonytalan prognózisok mellett határozottan csak a bányászati tevékenység felszámolását lehet kezdeményezni? Hadd jelentsem ki, ezek is hallatlan nagy kockázattal járó döntések. Akik szidják a bányászatot, s csak a bányagazdaság egyik elemét, primitíven csak a költségvetési kapcsolatot figyelik, le­gyenek tudatában annak, hogy a hazai energiahordozó termelői kapa­citások felszámolása miatt ami igen sok pénzbe kerül — a későbbi igen súlyos árat kell fizetni. Vajon hol lesznek majd akkor a ma döntés­hozói és milyen kormányra hárul majd a felelősségi? G­ondolataimból remélem kitűnik, hogy mi bányászok — utalok a kongresszusi hozzászólásokra — nem fogadjuk el az egyoldalú ne­gatív értékítéletet a szakmánk iránt. Az egység akaratnyilvánítása véleményem szerint nem más, mint a bányaiparban dolgozók közös céljának a megfogalmazása. A közös cél az, hogy a bányászok dolgozni akarnak a föld alatt, az olajkutaknál, a tervező­asztalnál, a bányagépgyárban egyaránt. Az, hogy dolgozni tudjunk, már sokkal bonyolultabb kérdés. A piac­­gazdaság küszöbén, az átmenet időszakában kell tisztázni, hogy mi gazdaságos, s mi nem. A bányagazdászoknak kell értelm­ez­tetni a kér­dést, például: ha 26 000 kJ kg-os feketeszén importja ma 100 5/t-ba ke­rül, akkor milyen a mecseki feketeszén-bányászat gazdaságosságának, jö­vőjének kérdése. A bányászati tevékenység csökkenése az ezredfordulóig világosan lát­szó folyamat Kimerülnek, csökkennek az ásványi kincseink (szénhidro­gén-bányászat), illetve csökkennek a beruházások (szénbányászat). Ez egy jól látszó folyamat. De amit nem fogadhatunk el — az improvi­zált döntéseket, az elkészült milliárdos beruházások szétrombolását. Kö­zös érdekünk, hogy a befektetett tőke legjobban hasznosuljon. Ismerve az uránbányászok erőfeszítését egy fél év alatt közel kerültek ahhoz, hogy a termékükre olyan vevőt találjanak, hogy gazdaságos legyen a működésük. Itt nem arról van szó, hogy az uránbányászat folytatását követelje a szakszervezet De arról igen — s ezt nem értik a közgaz­dászok —, hogy az elkészült új függőaknával megfogott mező leműve­lését elvégezzük. Ha nem tervezünk új beruházást az így előkészített bánya egy évtizedig tud működni.­­Ez idő alatt fel lehet készülni a be­zárásra, az emberek átképzésére, elhelyezésére, s ez nem kerülne több mint húsz milliárd forintba, terhelve e kritikus években a népgazdasá­got úgy, mint ahogy eddig tettük, több száz akna, bányaüzem bezárá­sával. A nem megalapozott bányászati döntések károsan érintik a bánya­ipar többi vállalatát is. Lassan nem lesz bányagépgyártónk, ke­reskedőnk, bányatervezőnk a szükséges munkák elvégzésére. Ak­kor, amikor a bányászati vállalatok működőképessége az alapvető gond, a munkahelyek megtartásáért, illetve teremtéséért kell küzdeni, nagy feladat hárul a szakszervezetekre. A bányászat kormányzati döntések előkészítésekor, elfogadásakor kell világos koncepcióval rendelkezni. Ezt szolgálja az egységgel jelzett fel­fogás. Előre meg lehet jósolni, hogy egy darabokra szétesett bányász­szakszervezet nem tudná hatékonyan képviselni az érdekeket. De a másik oldal is fontos, hogy a szövetségi rendszerben nincs he­lye a centrális irányításnak. A döntési jogok kerüljenek a helyükre, az alapszervezetekhez, s csak azokat a témákat kezeljék központilag, ame­lyek döntési szintje azt igényli. Egyesek vitatják a tagdíj központosításának mértékét, a 60—40 szá­zalékot. Ennél a kérdésnél is világosan kell látni, hogy a BDSZ köz­pont működésére alig 20% fordítódik. Többi visszautalásra, illetve át­utalásra kerül, aminek az értelme a bányászati szolidaritás megvalósí­tása. Fontos kérdés lett napjainkban a szakszervezetek működőképessége. Furcsa, hogy ezt egyes bányászatban dolgozó vezetők úgy képzelik el, hogy lehetetlenné kell tenni a szakszervezetek munkáját. Ez esetben nem tekintenek nyugatra, ahol a kapitalisták elemi érdeküknek tekin­tik, hogy jó partnerkapcsolatot építsenek ki az erős szakszervezettel, s együtt biztosítsák a nyugodt munkafeltételeket. F­ontos tudni, hogy azok az alapszervezetek, amelyek elfogadták a BDSZ XXIV. kongresszusa, a szakszervezetünk alapszabályát bí­rósági cégbejegyzés nélkül is önálló jogi személyek lettek — mi­után a BDSZ 61103 számon a Fővárosi Bíróságnál bejegyzésre került, így érvényesül az­­elmélet, hogy az egység mellett a fő hangsúly az alapszervezetekre tevődik. . A szakszervezetek működését­­a BDSZ és az alágazatok között együtt­működési megállapodás fogja biztosítani. A BDSZ központja is elvégezte reagálását a kongresszus után. A lét­szám hét fővel csökkent, a szakapparátus csupán tíz főből áll. Ebből is világosan látszik: elképzelhetetlen a régi típusú munkastílus, a köz­ponti irányítás. Arra viszont van mód, hogy az elkövetkezendő nehéz hónapokban a szövetségi rendszer megfelelően tudja képviselni tagságának érdekeit. dr. Korompay Péter

Next