Élelmezési ipar, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1952-01-01 / 1. szám

Élelmezési Ipar VI. évf. (1952), 1. sz. Biztos az, hogy a MITE kapcsolatai az üze­mek felé elég jók, s a műszaki értelmiségiek igen nagy része részt vesz az egyes szakosztályok mun­kájában,, elengedhetetlenül szükséges azonban, hogy kiszélesítsük a MITE tagságát és kiegészít­sük, különösen az aktív tagságot, a mezőgazda­ság, a tervezés és a szervezés minden területéről, hogy eleget tudjunk tenni annak a feladatnak, melyet Nagy elvtárs így vetett fel: »Itt az ideje, hogy a Mezőgazdasági Ipari Tudományos Egyesület esetleg más tudományos egyesületek közreműködésével, széles tudományos alapon, a közgazdasági és műszaki tudományos szempontok össze­hangolásával, figyelembe véve a mezőgazda­ság szocialista átalakulásának perspektívá­ját és ütemét, hozzákezdjen a mezőgazdasági ipar átfogó perspektivikus tervének elkészí­téséhez.­ Az élelmezési ipar minden ágának megvan­nak az ilyen irányú, de megmondhatjuk azt is, hogy kellőképen meg nem vizsgált problémái, s hogy konkretizáljunk is, említsünk meg néhány ilyen feladatot. A mezőgazdaság folyamatos átalakulása állandóan szaporítja az állami gazdaságok, a ter­melőszövetkezetek, tszcs-k számát, növeli szántó­­területüket és állatállományukat; vájjon nem volna-e szükséges, hogy a tejiparban egy munka­­bizottság megvizsgálja, nem a mai helyzetből ki­indulva, hanem egy 4—5 éves vagy még távo­labbi távlati időpontban a tejbegyűjtés, szállítás és feldolgozás, a városok tejellátásának kérdését, figye­lembe véve a fogyasztásban beálló várható változásokat is? Nem kellene-e ugyanezt meg­csinálni vágóhídi hálózatunk, hűtőház hálózatunk, állatfelvásárlásunk, illetve begyűjtésünk kérdései­ben is, figyelembe véve az állami hizlaldákat, az állami gazdaságok és szövetkezetek fejlődését a fogyasztás és export változásait? A konzervgyár ötéves tervünk előrehaladása, a nőknek a termelési munkába való intenzívebb bevonása a tartósítóiparunkat új és nagy feladatok elé állí­totta. A tartósítóipar eddig pár, nagy tömegben előállított belföldi fogyasztásra, illetőleg exportra szánt cikket hozott forgalomba. Gondolok itt első­sorban a borsó-, paradicsom-konzervre, savanyú­ságokra. Tartósított húskészítmény gyártásunkat pedig sajnálatos széttagoltság jellemezte. Amíg a vágóállatból nyers húst, fagyasztott húst, töl­­telékes árut, vagy dobozos sonkakonzervet kel­lett készíteni, ezek a feldolgozási folyamatok a táj területén, a paprikaiparban nem kellene-e át­fogóan vizsgálni a termelőhelyek kialakításának legkedvezőbb lehetőségeit, összhangban a szállí­tási lehetőségekkel és így tovább lehetne sorolni a különböző lehetőségeket. Csak e problémák ilyen módon való vizsgá­­lásával tudjuk elérni azt, hogy­­a mezőgazdasági ipar funkciója közben visszahasson az adott gaz­dasági alapra és módosítsa azt­, konkréten, hogy a mezőgazdasági ipar emelője legyen a nagy­üzemi, szocialista mezőgazdaság kialakításának, de egyidejűleg a legcélszerűbben, legmegfelelőb­ben alakuljon maga az ipar, s e célszerűségi szempontok szerint befolyásolja a mezőgazdaság alakulását is. Annak pedig, hogy a MITE tevékenységét ilyen területre is kiterjeszti semmiesetre sem szabad az eddigi munka lanyhulásával járni. A kimondottan műszaki problémák megoldásá­nak társadalmi úton történő elősegítése, a tudo­mányos kutatás eredményeinek népszerűsítése, az újítók patronálása, az oktatás, tapasztalat­­csere stb. támogatása és felkarolása, mind olyan feladatok, melyeket vinni kell tovább is, sőt ki kell szélesíteni, de irányt kell venni a körülírt új feladatok elvégzésére is. Mi a békéért harcolunk és a szocializmust építjük, bízunk a béketábor erejében és abban, hogy a második ötéves tervünket is békében fog­juk megvalósítani, melyben nyilván sor fog kerülni az élelmezési ipar, ha nem is minden, de jónéhány ágának nagymérvű fejlesztésére, s ha a MITE nem készül fel alaposan erre a hatalmas feladatra, nem foglalkozik tudatosan és tervsze­rűen a mezőgazdasági ipar átfogó perspektivikus terveinek kidolgozásával, akkor nem tudja azt a szerepet betölteni, melyre hivatott. Az előttünk álló 1952. évben vegye kezdetét ez a munka s ebben és a következő években foly­jon lankadatlanul, hogy büszkén mondhassuk majd el, erőnkhöz és tehetségünkhöz mérten ki­vettük részünket a szocializmus építésében, vágóhidakon folytak le, fogyasztásra kész húsárut tartalmazó készítményeket pedig csak főként növényi konzervek gyártásával foglalkozó egyik gyárunk állított elő, alárendelt mennyiségben. Természetesen ez a körülmény is közrejátszott, hogy a belföldi fogyasztásra csak néhány kon­­­zervkészítmény került. Jelenleg ezen a téren örvendetes javulás tapasztalható. A Maglódi­ úti telepről egyre na­gyobb mennyiségben, egyre nagyobb választék­ban kerül ki a jó minőségű, olcsó tartósított kész­étel. Mint Altomare elvtársnak a Szabad Népben A Szovjetunió élelmiszertartósító iparának néhány érdekes vonása ALMÁS­ ELEMÉR

Next