Élelmezési ipar, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952-01-01 / 1. szám
Élelmezési Ipar VI. évf. (1952), 1. sz. Biztos az, hogy a MITE kapcsolatai az üzemek felé elég jók, s a műszaki értelmiségiek igen nagy része részt vesz az egyes szakosztályok munkájában,, elengedhetetlenül szükséges azonban, hogy kiszélesítsük a MITE tagságát és kiegészítsük, különösen az aktív tagságot, a mezőgazdaság, a tervezés és a szervezés minden területéről, hogy eleget tudjunk tenni annak a feladatnak, melyet Nagy elvtárs így vetett fel: »Itt az ideje, hogy a Mezőgazdasági Ipari Tudományos Egyesület esetleg más tudományos egyesületek közreműködésével, széles tudományos alapon, a közgazdasági és műszaki tudományos szempontok összehangolásával, figyelembe véve a mezőgazdaság szocialista átalakulásának perspektíváját és ütemét, hozzákezdjen a mezőgazdasági ipar átfogó perspektivikus tervének elkészítéséhez. Az élelmezési ipar minden ágának megvannak az ilyen irányú, de megmondhatjuk azt is, hogy kellőképen meg nem vizsgált problémái, s hogy konkretizáljunk is, említsünk meg néhány ilyen feladatot. A mezőgazdaság folyamatos átalakulása állandóan szaporítja az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek, tszcs-k számát, növeli szántóterületüket és állatállományukat; vájjon nem volna-e szükséges, hogy a tejiparban egy munkabizottság megvizsgálja, nem a mai helyzetből kiindulva, hanem egy 4—5 éves vagy még távolabbi távlati időpontban a tejbegyűjtés, szállítás és feldolgozás, a városok tejellátásának kérdését, figyelembe véve a fogyasztásban beálló várható változásokat is? Nem kellene-e ugyanezt megcsinálni vágóhídi hálózatunk, hűtőház hálózatunk, állatfelvásárlásunk, illetve begyűjtésünk kérdéseiben is, figyelembe véve az állami hizlaldákat, az állami gazdaságok és szövetkezetek fejlődését a fogyasztás és export változásait? A konzervgyár ötéves tervünk előrehaladása, a nőknek a termelési munkába való intenzívebb bevonása a tartósítóiparunkat új és nagy feladatok elé állította. A tartósítóipar eddig pár, nagy tömegben előállított belföldi fogyasztásra, illetőleg exportra szánt cikket hozott forgalomba. Gondolok itt elsősorban a borsó-, paradicsom-konzervre, savanyúságokra. Tartósított húskészítmény gyártásunkat pedig sajnálatos széttagoltság jellemezte. Amíg a vágóállatból nyers húst, fagyasztott húst, töltelékes árut, vagy dobozos sonkakonzervet kellett készíteni, ezek a feldolgozási folyamatok a táj területén, a paprikaiparban nem kellene-e átfogóan vizsgálni a termelőhelyek kialakításának legkedvezőbb lehetőségeit, összhangban a szállítási lehetőségekkel és így tovább lehetne sorolni a különböző lehetőségeket. Csak e problémák ilyen módon való vizsgálásával tudjuk elérni azt, hogya mezőgazdasági ipar funkciója közben visszahasson az adott gazdasági alapra és módosítsa azt, konkréten, hogy a mezőgazdasági ipar emelője legyen a nagyüzemi, szocialista mezőgazdaság kialakításának, de egyidejűleg a legcélszerűbben, legmegfelelőbben alakuljon maga az ipar, s e célszerűségi szempontok szerint befolyásolja a mezőgazdaság alakulását is. Annak pedig, hogy a MITE tevékenységét ilyen területre is kiterjeszti semmiesetre sem szabad az eddigi munka lanyhulásával járni. A kimondottan műszaki problémák megoldásának társadalmi úton történő elősegítése, a tudományos kutatás eredményeinek népszerűsítése, az újítók patronálása, az oktatás, tapasztalatcsere stb. támogatása és felkarolása, mind olyan feladatok, melyeket vinni kell tovább is, sőt ki kell szélesíteni, de irányt kell venni a körülírt új feladatok elvégzésére is. Mi a békéért harcolunk és a szocializmust építjük, bízunk a béketábor erejében és abban, hogy a második ötéves tervünket is békében fogjuk megvalósítani, melyben nyilván sor fog kerülni az élelmezési ipar, ha nem is minden, de jónéhány ágának nagymérvű fejlesztésére, s ha a MITE nem készül fel alaposan erre a hatalmas feladatra, nem foglalkozik tudatosan és tervszerűen a mezőgazdasági ipar átfogó perspektivikus terveinek kidolgozásával, akkor nem tudja azt a szerepet betölteni, melyre hivatott. Az előttünk álló 1952. évben vegye kezdetét ez a munka s ebben és a következő években folyjon lankadatlanul, hogy büszkén mondhassuk majd el, erőnkhöz és tehetségünkhöz mérten kivettük részünket a szocializmus építésében, vágóhidakon folytak le, fogyasztásra kész húsárut tartalmazó készítményeket pedig csak főként növényi konzervek gyártásával foglalkozó egyik gyárunk állított elő, alárendelt mennyiségben. Természetesen ez a körülmény is közrejátszott, hogy a belföldi fogyasztásra csak néhány konzervkészítmény került. Jelenleg ezen a téren örvendetes javulás tapasztalható. A Maglódi úti telepről egyre nagyobb mennyiségben, egyre nagyobb választékban kerül ki a jó minőségű, olcsó tartósított készétel. Mint Altomare elvtársnak a Szabad Népben A Szovjetunió élelmiszertartósító iparának néhány érdekes vonása ALMÁS ELEMÉR