Élelmezési ipar, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953-05-01 / 5. szám
Élelmezési Ipar VII. évf. (1953), 5. sz. 167 néhány konzervipari termék termelésére megfelelő talaj- és éghajlati viszonyokkal rendelkező és a meglévő konzervgyárakhoz közelfekvő termelőszövetkezet és gazdaság profilhrozása, konzervipari termények termelésére. A konzervipari termények általában nagyon munkaigényesek és ezért sok helyen nem szívesen foglalkoznak ezek termelésével, illetőleg nem biztosítják a művelésükhöz szükséges munkát, pedig paradicsomnál, paprikánál egy-két kapálással, a növények gondosabb kezelésével, a terméshozam, de főleg a termés minősége döntően megjavítható, tehát a befekteti munka a termelőnek és a népgazdaságnak búsásan visszatérül. A kertészetre profilírozott gazdaságokat kellene elsősorban ellátni e célra gépesítéssel, melyhez néhány szovjet géptípus már rendelkezésre is áll. (Palántázógép, palántalocsoló, kapa stb.) Ezeket a gazdaságokat el kell látni megfelelő számú, képzett kertésszel, mert a fejlődésnek egyre komolyabb akadálya az, hogy a kertészeti növények gazdaságos és célszerű termelésében jártas vezetők sokszor még az egész nagy területen termelő gazdaságoknak is hiányoznak. Fentiek azok a problémák, amelyeknek megoldása egyre égetőbb és ha a konzervipar be akarja tölteni azt a feladatot, amit joggal elvárnak tőle, egyre szélesedő választékban egy egész sor új cikk bevezetésével kell biztosítani a téli és koratavaszi hónapokban is a dolgozó nép egészséges táplálkozásához szükséges készítményeket. Az ipar egyszerű dolgozójától kezdve egészen a legfelső vezetőig, következetes harcot kell folytatni a felvetett problémák megoldásáért. KUTATÁS Cukorvetraktométerek hitelesítésére alkalmas folyadékok törésmutatójának meghatározása BOROS JÁNOS DR. és VAVRINECZ GÁBOR Cukorrefraktométerek hitelesítésének legegyszerűbb módja, hogy skálájuk kezdőpontjait tiszta vízzel beállítjuk, esetleg a skála felső végének egy pontját ellenőrző prizma segélyével bemérjük. Ezzel a művelettel ugyan ellenőrizhetjük, ill. beszabályozhatjuk a skála két végpontját, azonban még nem bizonyosodtunk meg arról, hogy a skála közbeeső területe hibamentes-e. Erre a célra megfelelő törésmutatójú folyadékokat szokás készíteni és ezeket a cukoroldat helyett, a szokásos módon megmérni, amikor is a megadott törésmutatót (ill. Brix-fokot) kell adniok. A különböző töménységű szaharózoldatoknak megfelelő nértékeket az Egységes Cukorvizsgálati Módszerek Nemzetközi Bizottsága (ICUMSA) 1936-ban Londonban megtartott tanácskozásain elfogadta és két táblázatban kiadta (1), amelyeknek egyike a törésmutatókat, másika az eltérő hőmérséklet esetén alkalmazandó helyesbítéseket tartalmazza. Az újabb típusú Zeiss-féle cukorrefraktométeren két skálát láthatunk egymás mellett: a látómező baloldalán a törésmutatóskálát 0,001 osztással, a jobboldalon a megfelelő Brix-skálát, amely 1/5, ill. 1/10 alosztással bír. Az alosztás folytán a Bx-skálán nagyobb pontossággal lehet rátérni, mert 1/5, ill. 1/10 Bx° a törésmutatóban 0,0003—0,0004, illetőleg 0,00021—0,00027 egységnek felel meg. Megjegyezzük itt, hogy a nemzetközi táblázat 86 Bx-ig terjed; a refraktométeren látható esetleges további beosztás (egészen kb. 95 fokig) már nem alapszik nemzetközileg elfogadott értékeken. A cukorrefraktométer ellenőrzésének első lépése tulajdonképpen annak a megállapítása, hogy két skálája a nemzetközi táblázatnak megfelelően egyeznik-e, és csak ezután kerülhet sor az alappontok ellenőrzésére. Ezeknek a beállítása után térhetünk át a skála kimérésére, ismert törésmutatójú anyagok segítségével. Ismert törésmutatójú oldatok használata megszokott módszer a refraktometriában (2). Többnyire pontosan meghatározott töménységű cukor- vagy sóoldatot használnak erre a célra, amelyet csírátlanított állapotban, zárt edényekben (ampullákban) sokáig el lehet tartani elváltozás nélkül, de felbontás után gyorsan és könynyen megváltoznak (szennyeződés, fertőződés, beszáradás). Ezért célszerűbb erre a célra olyan folyadékokat használni, amelyek egységes összetételűek és tartósak, tehát sem részleges elpárolgás, sem nedvszívás, penészedés, erjedés vagy másnemű változások nem fenyegetik őket és törésmutatójukat. Tudvalevő, hogy a törésmutató a hőmérséklettől erősen függ. E változékonyságának kiküszöbölésére Lorenz és Lorentz a fajlagos törőképesség (térefrakció) fogalmát vezette be, amely tapasztalat szerint legtöbbször, szélsőséges esetektől eltekintve, független a hőmérséklettől, a nyomástól és a halmazállapottól: , Г (rt2 + 2)-s