Élelmezési ipar, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1953-05-01 / 5. szám

Élelmezési Ipar VII. évf. (1953), 5. sz. 167 néhány konzervipari termék termelésére meg­felelő talaj- és éghajlati viszonyokkal rendel­kező és a meglévő konzervgyárakhoz közel­fekvő termelőszövetkezet és gazdaság profilhro­­zása, konzervipari termények termelésére. A kon­zervipari termények általában nagyon munka­­igényesek és ezért sok helyen nem szívesen fog­lalkoznak ezek termelésével, illetőleg nem bizto­sítják a művelésükhöz szükséges munkát, pedig paradicsomnál, paprikánál egy-két kapálással, a növények gondosabb kezelésével, a terméshozam, de főleg a termés minősége döntően megjavít­ható, tehát a befekteti munka a termelőnek és a népgazdaságnak búsásan visszatérül. A kertészetre profilírozott gazdaságokat kel­lene elsősorban ellátni e célra gépesítéssel, mely­hez néhány szovjet géptípus már rendelkezésre is áll. (Palántázógép, palántalocsoló, kapa stb.) Ezeket a gazdaságokat el kell látni megfelelő számú, képzett kertésszel, mert a fejlődésnek egyre komolyabb akadálya az, hogy a kertészeti növények gazdaságos és célszerű termelésében jártas vezetők sokszor még az egész nagy terüle­ten termelő gazdaságoknak is hiányoznak. Fentiek azok a problémák, amelyeknek meg­oldása egyre égetőbb és ha a konzervipar be akarja tölteni azt a feladatot, amit joggal elvár­nak tőle, egyre szélesedő választékban egy egész sor új cikk bevezetésével kell biztosítani a téli és koratavaszi hónapokban is a dolgozó nép egész­séges táplálkozásához szükséges készítményeket. Az ipar egyszerű dolgozójától kezdve egészen a legfelső vezetőig, következetes harcot kell foly­tatni a felvetett problémák megoldásáért. KUTATÁS Cukorvetraktométerek hitelesítésére alkalmas folyadékok törésmutatójának meghatározása BOROS JÁNOS DR. és VAVRINECZ GÁBOR Cukorrefraktométerek hitelesítésének legegy­szerűbb módja, hogy skálájuk kezdőpontjait tiszta vízzel beállítjuk, esetleg a skála felső végének egy pontját ellenőrző prizma segélyével bemér­jük. Ezzel a művelettel ugyan ellenőrizhetjük, ill. beszabályozhatjuk a skála két végpontját, azon­ban még nem bizonyosodtunk meg arról, hogy a skála közbeeső területe hibamentes-e. Erre a célra megfelelő törésmutatójú folyadékokat szo­kás készíteni és ezeket a cukoroldat helyett, a szokásos módon megmérni, amikor is a megadott törésmutatót (ill. Brix-fokot) kell adniok. A különböző töménységű szaharózoldatok­­nak megfelelő n­­értékeket az Egységes Cukor­vizsgálati Módszerek Nemzetközi Bizottsága (ICUMSA) 1936-ban Londonban megtartott ta­nácskozásain elfogadta és két táblázatban kiadta (1), amelyeknek egyike a törésmutatókat, má­sika az eltérő hőmérséklet esetén alkalmazandó helyesbítéseket tartalmazza. Az újabb típusú Zeiss-féle cukorrefraktométeren két skálát látha­tunk egymás mellett: a látómező baloldalán a tö­­résmutatóskálát 0,001 osztással, a jobboldalon a megfelelő Brix-skálát, amely 1/5, ill. 1/10 alosz­­tással bír. Az alosztás folytán a Bx-skálán na­gyobb pontossággal lehet rátérni, mert 1/5, ill. 1/10 Bx° a törésmutatóban 0,0003—0,0004, illető­leg 0,00021—0,00027 egységnek felel meg. Meg­jegyezzük itt, hogy a nemzetközi táblázat 86 Bx-ig terjed; a refraktométeren látható esetleges további beosztás (egészen kb. 95 fokig) már nem alapszik nemzetközileg elfogadott értékeken. A cukorrefraktométer ellenőrzésének első lé­pése tulajdonképpen annak a megállapítása, hogy két skálája a nemzetközi táblázatnak megfelelően egyezn­ik-e, és csak ezután kerülhet sor az alap­pontok ellenőrzésére. Ezeknek a beállítása után térhetünk át a skála kimérésére, ismert törésmu­tatójú anyagok segítségével. Ismert törésmutatójú oldatok használata megszokott módszer a refraktometriában (2). Többnyire pontosan meghatározott töménységű cukor- vagy sóoldatot használnak erre a célra, amelyet csírátlan­ított állapotban, zárt edények­ben (ampullákban) sokáig el lehet tartani elvál­tozás nélkül, de felbontás után gyorsan és köny­­nyen megváltoznak (szennyeződés, fertőződés, beszáradás). Ezért célszerűbb erre a célra olyan folyadékokat használni, amelyek egységes össze­­tételűek és tartósak, tehát sem részleges elpárol­gás, sem nedvszívás, penészedés, erjedés vagy másnemű változások nem fenyegetik őket és tö­résmutatójukat. Tudvalevő, hogy a törésmutató a hőmérsék­lettől erősen függ. E változékonyságának kikü­szöbölésére Lorenz és Lorentz a fajlagos törőké­­pesség (t­é­refrakció) fogalmát vezette be, amely tapasztalat szerint legtöbbször, szélsősé­ges esetektől eltekintve, független a hőmérséklet­től, a nyomástól és a halmazállapottól: , Г (rt2 + 2)-s

Next