Épitő Ipar, 1894 (18. évfolyam, 1/887-52/938. szám)

1894-05-02 / 18. (904.) szám

tosan meg vannak határozva, mint a méter, avagy a kilogram­m stb. Fogalmat nyújtandó emez egységek nagyságáról, megemlítjük, hogy a rendesen használatos izzólámpák 100 volt feszültség mellett 12 amper­nyi áramot fogyasztanak. Ismervén ily­ módon e két fogalmat: az áram­erősséget és feszültséget, meg­világosíthatjuk az előbbi hasonlattal az elektromos munka fogalmát is. Ha az egyik cső végén a vizet nem hagyjuk szaba­don elfolyni, hanem pl. turbinát vagy dugattyús vízmotort hajtatunk vele, a vízmotor munkája arányos lesz, egyrészt azzal a vízmennyiséggel, melyet a vízigép másodpercenként a csőből kap, másrészről pedig azzal a nyomással, mely a cső legalsó részében uralkodik. Tegyük föl például, hogy másodpercenként 1 liter vagy kilogramm víz folyik ki; a felső víztartó magassága 75 m., azaz a cső alsó részében 7­5 atm. nyomás uralkodik. Motorunk tehát elméletileg 75 mkg. munkát fejtene ki naponként, azaz 1 lóerőt. Ugyanez volna munkabírása akkor is, ha naponként 75 kg. vagy liter vizet kapna 1 m. nyomásmagassággal. Látni ebből, hogy a víz munkabírását, nyomása és mennyisége együttesen szabja meg, úgy, hogy a munkabírás mértéke a kettő szorzata. (A nyomást mé­terben, a mennyiséget kg.-ban számítva, a munkabírást kg méterben kapjuk, melyből 75 tesz egy lóerőt.) Hasonlóan az elektromos munka sem egyéb, mint szorzata ama két mennyiség mértékének, melyekben az elektromos áram erőssége és feszültsége jut kifejezésre. Ha tehát valamely 5 a­m­p­e­r-erősségű áram 25 volt­feszültség esetén végez bizonyos munkát, a munka­bírás: 5 X 25 X 125 volt-amper. A munkaegysé­get, a volt-ampert-t röviden wattnak nevezzük. Az elektromos munka könnyen átszámítható, mecha­nikai munkára, mert az egységek megválasztásával 736 watt tesz egy lóerőt 75 mkg. munkát. A­mikor az elektromos áramot ipari célokra hasz­náljuk, az elektromos munka értéke az, a­mit meg akarunk fizetni. A mérőkészülékek feladata tehát: az áram feszültségének és erősségének szorzatát jelezni. A­mikor e feladatot teljesítik, watt-mérőknek, watt­számlálóknak nevezzük. Csak oly esetben térünk el a fogyasztás meghatáro­zásakor az elektromos munka mérésének itt kifejtett módjától, midőn egyik tényezője állandó nagyságú, a­mikor megelégedhetünk a munka értékét megszabó másik tényező mérésével. Elektromos világításnál pedig fődolog — rendesen hatóságilag is meg van szabva, az áramfejlesztő telepek engedélyezésekor — hogy a feszültség állandó legyen, s ezért a világítás terén megelégszünk az árammennyiség vagy a­m­p­e­r­­órák mérésével. Az utóbbi kifejezés érthetővé válik, ha meggondoljuk, hogy az áramerősség mértékének az am­p­er-nek és az időmértékének, az órák számá­­nak szorzata. 100 amper-óra például produktuma lehet olyan áramnak, mely egy amper-erősséggel 100 órán át tart, vagy olyannak, mely 100 amper-erősséggel 1 órán át tart. Ily módon a fogyasztásmérőknek két fajáról kell megemlékeznünk: amper-óraszámlálókról és watt­­er­a-számlál­ókról. Azok csak azzal a megszorítással alkalmazhatók, ha a feszültség állandó, az utóbbiak minden esetben. (Folytatjuk.) A budapesti lipótvárosi kaszinó pályatervei. Természetszerű érdeklődéssel néztünk a lipótvárosi kaszinóra hirdetett tervpályázat eredménye elé; a rend­kívül hiányos pályázati feltételekből, melyeknek precizírozása, a M. Mérnök- és Építész-Egyletnek csakis helyeselhető fel­szólalása dacára sem történt meg, továbbá a telek alkalmatlan és szűk voltából bizton arra lehetett következtetni, hogy a pályázat nem jár majd kellő eredménynyel, a­minthogy nem is járt, mert a beérkezett tizenhat pályamű közül a megvalósításra egyetlen egy tervet sem találtak alkal­masnak. A kaszinó építő bizottsága szabad kezet akart magá­nak biztosítani a díjazás, valamint az építés tekintetében, s azért a C­z­i­g­­­e­r Győző, F­e­s­z­t­y Adolf és Haus­z­­m­a­n­n Alajos urakból álló szakbizottságtól nem is kért döntő bírálatot, hanem csupán tervismertetést; e szak­férfiak gondoskodtak róla, hogy az ismertetés alapján bár­mely laikus minden kétséget kizáróan, ki tudja választani a legjobb három tervet, s ennek tulajdonítható, hogy a City, Hall és Clubhouse jeligés pályaterveket díjaz­ták 1500—1500 koronával, mely választást minden szakértő bizonyára csak helyeselhet. A tervek közszemlére ki voltak téve a lipótvárosi kaszinó helyiségeiben, a­hol a szemlélők könnyen alkot­hattak róluk maguknak véleményt. Az összes pályatervek közül külső kiképzés, valamint alaprajzi beosztás tekintetében első helyen áll a „City“ jeligés tervezet (Korb és Giergl); a telek kedvezőtlen méreteit és alakját tekintetbe véve, a tervezők valóságos bravúrral diadalmaskodtak a nehézségeken; a csekély méretek miatt rendkívül bajos volt a klubhelyiségek és a táncterem célszerű elhelyezése és összekapcsolása, továbbá a megkívánt kocsiátjárónak olyféle megoldása, hogy a kényelmes kanyarodás lehetséges legyen; a telek alakja pedig annyiban okozott nehézségeket, a­mennyiben nem képez egyetlen négyszöget, hanem egy csekély függeléke benyúlik a szomszéd telekbe. A „City“ terv első pillanatra meglep a Zrínyi- és Nádor-utcák közötti kocsiátjáró célszerű és világos meg­oldásával ; a klubhelyiségek és a táncterem külön-külön emeletsorban vannak elhelyezve, és­pedig a klubhelyi­ségek az első, a táncterem és tartozékai pedig a második emeleten; a kettő között megvan a helyes kapcsolat, a­mennyiben a klubhoz is, a táncteremhez is ugyanabból a vesztibu­lből vezet föl egy-egy lépcsőzet, melyeken az első emeleten közlekedő, de egymástól ajtóval teljesen elválasztható előterekre lehet jutni, úgy, hogy ha a klub akarná a tánctermet használni, a közlekedés lehetséges mindkét lépcsőn és azonfelül a vesztibülben alkalmazott liften. A táncterem 50 négyszögméterrel lenne nagyobb területű, mint a VI. és VII. ker. köré. A kaszinóhelyiségek angol és amerikai mintára úgy vannak elrendezve, hogy a folyosószerű, de egyszersmind ruhatárul is szolgáló előcsarnokból, valamennyi helyiség elérhető. Ez előcsarnok hibája az, hogy másodrendű vilá­gítási i­s így homályos, és hogy éppen legsötétebb része választja el az olvasótermet a játszóhelyiségektől. Igen szép a loggiákkal és télikerttel tervezett szalon elrende­zése ; az említett teleknyúlványra a tervezők helyesen csak szolga-, házmesteri lakásokat, mosókonyhát stb. tehát alá­rendelt helyiségeket terveztek, kivéve a játékszobákat, melyek itt természetesen, nem lehettek elég nagyok. Teljesen megfelelő kaszinóterv készítése a mos­toha viszonyok miatt csaknem lehetetlen volt, s így el kell nézni azt, hogy a gyalog publikum egy része a kocsin érke­zőkkel összetorlódik; e hiányon egyébiránt segít a föld­szintnek alternatív alaprajza, mely azonban az egész nádor-utcai szép homlokzatnak kedvezőtlen megváltozta­

Next