Erdőgazdaság, 1947 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1947-08-01 / 1-2. szám

lett­ küzdelemben ,a védelmi szol­gálatot ellátó kartársaink van­nak a legnehezebb helyzetben. Minél jobban felelnek meg hiva­tásuknak, annál több követ dob­nak rájuk. Szívünk egész melegével kö­szöntjük a legnehezebb helyzet­ben lévő első vonalban küzdő kar­­társainkat és néma kegyelettel adózunk az erdők védelmében hősi halált halt kartársainknak is. Valamikor mint a közbirtokos­sági erdőknél szolgálatot teljesítő erdőmérnök egész évben jártam a falvakat és mint az erdők papja puszta kézzel bár, de teljes lel­kesedéssel és ügyszeretettel vé­­geztem nehéz munkámat. Oktat­tam, magyaráztam az erdőgaz­dálkodást és védtem az erdőt a közbirtokossági tagok túlkapásai ellen. És ha voltak túlkapások, azokért a vétkezők megkapták büntetésüket, de utána fehér asz­talnál ismét összeültünk és én folyhattam az utamat a következő faluba. Mai helyzetünkben hasonló fel­adat áll előttünk. Az erdők az ál­lamé, az állam megtestesítője pedig a nép. Amikor tehát mi az állám erdeit védjük, tulajdonkép­pen az ős­zessé­gi érdekeit szolgá­juk. A közbirtokossági er­dőknél sem a közbirtokossági tár­sulni mint olyan, hanem majd­nem minden esetben annak tag­jai vétkeztek. Ma sem az állami vagyont megtestesítő nép, hanem Nem kisebb bölcselkedő mint Cicero már kereken 2000 év előtt így jellemezte az irőt: „Silvae munimentum belli, ornamentum рас's“ — „erdő a háború erőssé­ge, a béke ékessége.“ Legutóbb is láttuk hogy a mi erdőink is tényleg erős támaszt nyújtottak a háborúk viselésé­hez de egyúttal fájdalmas mér­tékben veszítettek ékességükből. Megtépázva állanak előttünk er­dőink — megfosztva díszüktől, az érett, értékes fatőke legnagyobb részétől, még­hozzá nemes vadjá­tól, nemkülönben színgazdag ma­dárvilágától is. Ha van magyar vagyon, amely a legmesszebbme­nő szeretetet és féltő gondosko­dást megérdemli, de meg is kí­vánja akkor az erdőgazdaság az: a magyar nemzet „zöld arany“­­értékének az alapja. Itt az ideje, hogy az erdő fájára kiterjesztett , azok ellen kell fellépnünk, akik az erdőből a többiek kárára akar­nak egyéni hasznot húzni. A reánk bízott feladatok végzé­sénél, ha egyelőre puska nélkül is állunk őrhelyünkön, legyen erősségünk az igazság és fegyve­rünk a szó. Foglalkozásunknál nem a kenyérkereset a lényeg, hanem az elhivatottság. És aki így fogja fel helyzetét, azt nem érhetik nagy csalódások. Az erdőgazdaságunk jövőjébe vetett hitünkben a gyengébbeket megerősíteni legnehezebb, de egy­­úúttal legmagasztosabb feladata la­punknak amelyhez elsősorban már az elhivatottság magaslatán álló kartársaim segítségét kérem. Akik a lapunk megindításán fáradoztunk, tudtuk, hogy nehéz feladatra vállalkozunk. A merész­ség határán mozgó nagy lelkese­dés és ügyszeretet kellett ehhez a vállalkozáshoz. Feladatunkat azonban mi is csak azért mertük vállalni, mert bízunk kar­társaink segítségében. Kartár­saink a nehéz időben nyilván megértik a lap megjelenésének szükségét. Reméljük és elvárjuk, hogy céljaink elérése érdekében teljes odaadással sietnek majd támogatásunkra és cikkekkel segí­tenek nekünk erősíteni a kicsiny­­hitűeket emelni az erkölcsi tisz­taságot és visszaállítani a teljes kari összetartást. Lapunkban különben helyet fo­gunk adni mindenkinek, aki a cél érdekében és magyarul ír: szorongó figyelemnek lelkesedés­től égő sugarait egyaránt rávetít­sük vadjainak ösztönösen elrejtő­ző utolsó példányaira éppen úgy, mint védelemre szoruló megfo­gyott madaraira is. A Teremtő nem üres, néma erdőket alkotott, hanem a férfi szívet felrázó va­dakat vitt be életükbe és a nö­vényzetet színes madarakkal, mint ékkövekkel díszítette fel. A magyar föld csaknem egyha­­todát borító erdők sorsa és jö­vője a mi kezünkbe, erdészekébe van lehelyezve. A feladat szép, de a felelősség is igen nagy. Ami­kor örömmel várt új szaklapunk megkezdi az erdőgazdaság főter­mékével­ a fával való foglalko­zást, lényeges hiányosság volna, ha nem részesítenék ugyanakkor kellő figyelemben az erdő nö­vényéletét szervesen kiegészítő ál­latvilágot is. Hiszen éppen ennek a szerepe szolgálja azt a bioló­giai egyensúlyt, amely nélkül egészséges fát nem lehet sem te­nyészteni, sem fenntartani az örökerdő - gazdálkodás folya­mán. Ha fellapozzuk érvényben lévő erdőtörvényünket, a 212—215. §-ok, majd a végrehajtási utasítás 388—390. és 406—407. §-ai alatt megtaláljuk azok­at a rendelkezé­seket, amelyek a hazai madárvi­lág szakszerű ismeretét feltéte­lezve, annak törvényes védelmét hivatottak szolgálni, így jutunk el elsősorban a mi törvényünk — az erdőtörvény, 1935. IV. t. c. — előírásai alapján a természetvé­delemhez, mint intézményes olyan feladatkörhöz, amelynek ellátása az egész ország népének bizalmá­ból az erdészekre hárul. Ez a megtisztelő megbízatás tehát reánk, a hivatásbeliekre ró olyan erkölcsi és gazdasági fontosságá­ban is előtérbe kívánkozó kötele­zettséget, amelynek szakunk ré­széről illő is lesz megfelelni. A védett vadnemek és madárfajok szoros összefüggése a vadgazda­ság feladatait hasonlóan az erdé­szeti üzemvitelhez szervezi be. Az „erdészet — természetvéde­lem — vadászat — madártan“ né­gyes egybekapcsolódása megnyi­latkozik egyébként már azokban a rendeletekben i­s, amelyeket a MALLERD Központi Igazgató­sága a védett ragadozó madarak és fészkeinek védelme, a vágó­­madarak beszerzőit megillető ju­talom, ritka madárfajok megfi­gyelése stb. és hasonló időszerű kérdések tárgyában adott ki. Várjuk a további intézkedéseket is, egyben pedig arányos helyet kérünk hivatalos lapunkban az ezirányú művelődés és irányítás érdekében, hogy erdeink fokoza­tos „megerősödésével“ kapcsolato­san legalább azok „ékesítése“ te­rén addig alapozzuk újból meg a gazdasági haszon vonatkozásában is számottevő eredményesség le­hetőségét, amíg nem késő! Mint a múltban, bizonyosan fognak a jövőben is akadni erdé­szek, akik terhes külső szolgála­tuk során ki fogják figyelmüket terjeszteni a különleges termé­szetvizsgálat terére, még kívána­tosabb azonban, hogy az egész megszervezett szak, híven nemes múltjához és működési teréhez méltó súllyal, minél több adatot hordjon össze a természettudo­mányok mai századában az erdők gazdasági értékének kidomborí­tásához és a Cicero-hangoztatta , ornamentum" helyreállításához! Madár és vad IRTA: BARTHOS GYULA

Next