Fémiparosok Lapja, 1924 (2. évfolyam, 1-19. szám)
1924-01-15 / 1. szám
II. évfolyam Budapest, 1924. január 15. szám FÉMIPAROSOK LAPJA A BUDAPESTI BÁDOGOS, SZERELŐ, FÉMNYOMÓ, LEMEZEI©, RÉZÖNTŐ, BRONZ ÉS RÉZMŰVES IPARTESTÜLET Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vj Liszt Ferenc-tér 7 Telefonszám ... — — — 86—20 HIVATALOS KÖZLÖNYE A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS: BECSEY ANTAL Munkatárs: Dr*. RÉVAY ZOLTÁN iparhatósági biztos Megjelenik havonta egyszer Előfizetési díj:... ... ... 24000 K Ipartestületi tagok ingyen kapják Egyes számára ... ... 2000 K ........... . ........ Iparos intézmények. Nem az a célom, hogy részletesen és kimerítően soroljam fel mindazokat az intézményeket, amelyek akár hivatalos keretben, akár társadalmi vonatkozásokban lennének hivatva a maguk közgazdasági szerepére. Nem akarom rekriminálni azoknak az intézményeknek a hosszú sorozatát, amelyekért évtizedeken át annyi szó és tinta folyt széjjel, de amelyek ma is csak mint égő vágyakozás élnek az iparosság lelkében. Még kevésbbé akarok foglalkozni azokkal a gombamódra elszaporodott társadalmi, politikai és gazdasági alakulatokkal, amelyeket egykor jóhiszemű emberek elgondolása, olykor az egyéni érvényesülés vágya hozott létre, de amelyek valamennyien abban a közös eredendő hibában szenvednek, hogy az iparosságban rejlő gazdasági erők tömörítése helyett azokat foszlányokká aprózták fel. Azokra az intézményekre gondolok, amelyek létesítése nemcsak gazdasági lehetőség, hanem termelő viszonyaink között elodázhatatlan szükségszerűség is, s amelyek jó megalapozással és helyes irányítással sziklaszilárd várai lehetnek a magyar iparosságnak és egyben a magyar közéletnek is. Az egyik ily intézményre, az országos iparosluszra, lapunk előző számában mutattam rá. Ma az iparosok bankjáról kívánok néhány szót szólni. Kétségtelen dolog, hogy ipari termelésünk méretei mélyen alatta vannak a békebeli nívónak. A néhány hete megindult munkás-elbocsájtások vésztjóslóan figyelmeztetnek arra, hogy ez a lefokozott termelés is még dekadenciában van. Kétségtelen, hogy belső és külső gazdaságpolitikai okok mellett ez a visszaesés azokkal a nehézségekkel hozható összefüggésbe, amelyeket pénz- és hitelgazdaságunk viszonyai állítanak a termelés útjába. Az is kétségtelen, hogy ezek a nehézségek a belföldi kölcsönök folytán várható pénzszűke miatt a közeljövőben lényegesen növekedni fognak. Érthető, ha ily körülmények között még a bizakodó lelkűek is riadtan néznek a jövő elé, s keresik a pénzszűke, munkanélküliség, általános gazdasági depresszió útvesztőiből a kivezető utakat. Vannak, akik az állam segítő kezére számítanak. Ám ne felejtsük el, hogy az állam maga is válságos gondokkal küzködik, és ha kezét olykorolykor ki is nyújtja felénk, az a kéz nem adni, hanemcsak markolni fog. Az államháztartás deficitje , a csökkenő termelés folytán rosszabbodó külkereskedelmi mérleg, belföldi kényszerkölcsön, stb., sorra mind oly műveletek, amelyek csak újabb és újabb terheket jelentenek számunkra. Nem az állam segíthet rajtunk, hanem nekünk kell az állam megrepedezett pilléreit áldozatainkkal alátámasztani. És nekünk magunknak kell önmagunkon s ezzel egyidejűleg az ipari termelés bajain is segíteni. Saját erőnkből kell megalkotnunk és szívós munkával továbbfejlesztenünk azt a pénzügyi, bankszerű szervezetet, amely nehéz időkben pénz- és áruhitellel tud a termelés segítségére lenni, s amely a nagy tőkeforrásokkal való közvetlen összeköttetéseknek lehet alapja. Kizárt dolog, hogy 30— 40.000 iparos külön-külön szaladgálva hitel után, célt érjen, viszont egészen bizonyos, hogy az iparosság egységes, központosított szervezet segélyével felveheti a jelentkező kisebb igényeket és egységesen továbbíthatja a nagy hitelforrásokhoz. És ebből a megállapításból természetszerűleg következik az is, hogy apró-cseprő szövetkezeti alakulatok nem lehetnek célravezetők, azok csak felaprózzák magát a nagy problémát. Meg kell szerveznünk széles alapokon, országos keretben, egységes koncepcióban az iparosok bankját. Ez az akció teljes csendben, lármás propaganda mellőzésével már meg is indult. Az alapításban a budapesti és vidéki ipartestületek csaknem teljes számban vesznek részt és ha a jelek nem csalnak, minden várakozást felülmúló eredménnyel fog megalakulhatni február hó folyamán néhány milliárdnyi kezdő tőkével az a vállalkozás, amely az iparosság hitelszükségletei tekintetében tehermentesíti az államot és nagy szolgálatot tehet az iparosságnak. Iparostársaim! Ha ennek a vállalkozásnak hírnökei jelentkeznek nálatok részvényjegyzés érdekében, gondoljatok arra, hogy minden lejegyzett részvénnyel megerősítjük azt a pillért, amelyen saját jólétünk s az ország jövője nyugszik. BECSEY ANTAL