Az Illatszerész, 1938 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1938-05-15 / 10. szám

II. IllAÍSZÍRÍSZ 10. szám Mit mond a százesztendős kalendárium ? — Régi kozmetikai tanácsok — «A régi és mosti gyűjtemények szerint Veszelszky Antal által» 1799-ben jelent meg Kassán a «Százesztendős Kalen­dárium», amely ma már nem is száz, hanem százharminc - kilenc év távlatából hirdeti az egykori «szépnem» használa­tára szóló «örökérvényű» jótanácsokat. Ma már mosolyogva olvassuk a százharminckilenc év alatt méltán elévült száz­­esztendős házi recepteket, amelyek — minden anakronisz­tikus naivitásuk ellenére is — ősi tapasztalatok primitív józanságát és bölcsességét tárják elénk. íme egy pár kalendáriumi hasznos tanács — muta­tóba! — 1799-ből.* A’ vad gesztenyével szappany helyett élhetsz, ha meg szá­rasztod, porrá törvén, vízbenn meg­ áztatod, s’ úgy mosd vele ruhát.* Az égett tagot így gyógyítsd: főzz meg eggynehány rá­kokat sótalan vízbenn, ezen vízbenn márts eggy darab rongyot, és tedd a sebre napjábann kétszer: ki-gyógyul szépen. * A’ motskot a’ tzitrom ki-veszi, ha levét rá-falsarják ’s úgy véle eggyütt kidörgölik. — Mások olvasztott faggyúba mártják a bé­motskolt részt, úgy lúgozzák, vagy szappanyozzák ki. * Nem kevésbé okos és hasznos tanácsokat olvashatunk a «Calendarium Oeconomicum Perpetuum» 1760-ban, Kas­sán megjelent kötetében, amely «az Esztergomi Érsek Urunk­­ Nagysága Posoni Gondviselőjének Majorságról írt Lajstroma, minden Esztendőre, kiből minden Major-Gazda borul hóra egész esztendő által mit munkállotta falon az Majorság körül, megtudhattya. Például: «Az kopaszok, ha gyakran vörös hagymával kenik be a’ fejeket, hajok női.» Vagy másutt: Canikulákban a’ diónak zöld héjábul fatsardl­ ki a’ levét, nád-mézzel vagy mézzel tsináld­ be, igen jó az főből le­szállott follyás (izzadság) ellen, az melynek (mellnek; Szerk.) szoronga­­­tása ellen, az nehéz lélegzet és torok gyulladás ellen. * Több mint száz esztendővel később a «Nővilág» egyik, 1857-ben megjelent száma a következő, kipróbált hatású kozmetikai recepteket ajánlja, kezük finomságára kényes hölgyol­vasóinak: A kezek ápolása és szépítése. A legkitűnőbb kéztisztító eszköz tapasztalásom szerint a mogyorókorpa. Ezt otthon kell készíteni, miután gyógyszertá­rakban nem sokat ügyelnek rá, hogy jó legyen. Veszünk ugyanis néhány nem nagyon friss, de egészséges mogyorót; könnyebb lehántolásuk végett forró vizet öntünk rajuk, s körülbelül egy negyed óra múlva, egy tiszta, de meg­lehetősen durva kendővel a héját ledörzsöljük. Ez megtörtén­vén, a mogyorókat megszáradni hagyjuk, s finom reszelőn kor­pává morzsoljuk. — Az így nyert korpát üveg sz­elenczében szo­kás azután eltenni. Lehéjazott mandulából is lehet ilyen mosóport készíteni, csakhogy ennek használatánál, valamint a mogyorókorpávali élés mellett is, időközben lágy kéziszappanynyal mossuk meg kezeinket. E műtét egy héten egyszer elég, csak a szappany használata után szükséges még a kezet két, három perc­ig tiszta vízben füröszteni, mi­által nemcsak a szappany durvább alkat­részei távolíttatnak el a bőrtől, hanem a kéz is fehérségben sokat nyer. Egy hasonlóan kitűnő mosókenőcsöt lehet következő módon készíteni: Veszünk egy font lehéjazott mandulát, s megvagdaljuk oly finomra, a mennyire csak lehet. Erre 3 vagy 4 zsemlyének összes morzsáit vízben föláztatván, miután a víz már jól kiszoríttatott, ama morzsákat 4 tojás sárgájával és a fölvagdalt 4 font man­dulával megkeverjük, s tetszésünk szerint bizonyos mennyiségű finomra tört kámfort, vagy aranymirhát teszünk hozzá. Miután a tojás sárgája majd kisebb, majd nagyobb, megtörténhetik, hogy Vevőinek megelégedettsége az ön érdeke: a háztartási, gyermek- és betegápolási gumicikkek kivitele és minősége minden igényt kielégít. A Magyar Ruggyantaárugy­á­r Rt. gyártmányai: néha ötödiket is kell a vegyülékhez kevernünk, hogy az anyag nagyon sűrű ne legyen. Az így készített kenőcsből kézmosásra körülbelül akkora részt kell venni, mint egy dió, a legjobb szol­gálatot teszi. Szintoly czélszerű kéztisztító eszközt lehet fehér kenyér mor­zsáiból készíteni, ha e morzsák czitromlével nedvesíttetnek meg. Ha a kezek a fenébb elősorolt módok szerint mosatnak és mosás után tö­kéletesen megszáríttatnak, továbbá elővigyázat végett vagy félórára oly keztyüvel vonatnak be, mely keztjük belülről „sperma caeti“ ízrel vannak bekenve; kezeskedünk róla, hogy a kezek lágyságának, simaságának és fehérség­ének fen­­tartása lehetővé válik. Vannak, kiknek kezei télen, vagy az időmérsék rögtöni vál­tozásával, a legnagyobb vigyázat dacára is megvörösödnek és eldurvulnak. Ennek elkerülésére kihűlt folyó-, eső- vagy hóvizet kell használni, éjszakára pedig belülről „sperma caeti“ ízrel be­kent keztyűt húzni. Ha „sperma caeti“-ből készült kenőcsnek nem vagyunk birtokában, ennek hiányát tiszta faggyúval is lehet pótolni, azon különbséggel mégis, hogy nem a keztyü, ha­nem a kéz maga kenetik meg jó erősen véle, s úgy huzatik puha keztyü reá. * Nagyanyáink iparengedély nélkül működő kozmetikai „üzem­ében“ a szépségápolás céljaira alkalmas mindenféle „biztos hatású“ ír készült. Emellett „csalhatatlan“ mód­szerek álltak rendelkezésükre az öregség bizonyos jeleinek eltüntetésére is. Arckrémek, rúzsok, festékek és lakkok he­lyett a régiek inkább csak háziszereket használtak, hogy milyen eredménnyel, azt persze ma már nem lehet megálla­pítani. Lássuk csak, miféle szereket ajánl a Nővilág olvasói­nak 1857-ben! Az arcz redői. Arczunkon a redők első jelei következőképen tüntethetők el: reggelenként közvetlen a fölkelés után, vagy még jobb, ha az ágyban, még az arcz alvás által előidézett nagyobb fokú me­legségét el nem vesztette, a redő helyét gyöngén egy darabb parkettel, vagy pedig lágy, nem egész finom gyolcskendővel ad­dig kell dörzsölni, míg a bőr gyönge pirosságot nyer, miről egy kézi tükör meggyőz bennünket. E műtét, langyos fürdőkkel egybekapcsolva, melyek a bőrt feldagasztják, épen oly egyszerű, mint biztos eszköz a ránczokat keletkezésük alatt elnyomni. Ha pedig már mélyebbek a redők, akkor nagyobb fáradság és szorgalomba kerül elitásuk. Korán reggel az ágyban arczunkat egy forró borral vagy a­z úgynevezett római székfüteával töltött edény fölé tartjuk, oly módon, hogy a párolgó gőz jól átjárja a­rczb­őr­einket. Vigyázni kell arra, hogy a gőz ne legyen szerfölött forró, továbbá, hogy az egész műtét ala­ti szemeinket ki ne nyissuk. Ha ez megtörtént, s a­z arcz lágy törülköző kendővel leszá­­rasztva. van, venni kell egy darab finom sarlackkendőt, vagy fi­nom flanelt, azt citromlével át kell nedvesíteni, s vele a redő helyét gyöngéden, de jó sokáig dörzsölni kell, mindazáltal rög­tön félbe kell hagyni, mihel­yt a pirosság első jele mutatkozik, azután gőzölés ismételtetik, s utána a­ dörzsölés nemkülönben. Bizonyos korban a bőr cserepesebb, keményebb lesz, s el­veszti lassankint amaz olajos részeket, melyek neki az ifjúkor­ban üdeséget, fényt és ruganyosságot kölcsönöztek. Legjobb s egyetlen szerek erre nézve a zsíros anyagok, tán legsikeresebb a sótlan vaj, vagy a tiszta faggyú. Mandulaolajat is lehet használni, csakhogy az fris és hidegre kifacsart legyen. Ha egyszer egy héten, lefekvés előtt egyik vagy másikkal az arczot jól bekenjük, s tiszta kendővel letöröljük, a bőrnek fogyó kövérségét megnyerjük.

Next