Közuti és Vízi Közlekedés, 1946 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1946-09-01 / 1. szám

korlati követelményeknek megfelelően könnyen megoldható. A rendészeti feladatok megoldását hát­ráltatta nagymértékben a közönségnek a szabályok betartásával szemben tanúsított teljes közömbössége. A felszabadulás után hosszú ideig különösen a közúti közlekedés terén a gépkocsivezetők a nyilvánvalóan hatályban maradt szabályokat is teljesen figyelmen kívül hagyták és a közlekedés­ben résztvevők magatartásából eredt a köz­lekedési balesetek igen nagy száma. A gép­járművel elkövetett szabálytalanságok nagy száma miatt nem lehetett a gépkocsiveze­tőket nyomban a büntetés sematikus alkal­mazásával terelni a szabályszerű magatar­tásra. Büntetni csak ott lehetett, ahol a jogellenes magatartás kivétel és nem ál­landó gyakorlat. Nyilvánvalóvá kellett újra tenni, hogy a közlekedési szabályok fenn­állnak, a közlekedésben résztvevő jármű­veket és személyeket ellenőrzik. Csak ezek­nek a köztudatba való erélyes és kitartó átvitele után lehetett a szabályok megsze­gőivel szemben sanctiókkal fellépni. A gépkocsik tulajdonjoga, üzembentar­­tási jogosultsága, stb. sokszor a személyek sorozatánál tisztázatlan volt. Közigazgatási úton kitartó munkával kellett rendet terem­teni, hogy„azután a jogszabályokban lefek­tetett rend ellen vétőkkel szemben fellép­hessünk. A közlekedésrendészet lényegéhez tarto­zik az ellenőrzés fokozott mértéke. Olyan személyi és tárgyi előnyök származhatnak a közösség rovására a szabályok megsze­gői javára, hogy csak az állandó ellenőrzés tudja biztosítani a jogszabályok betartását Éppen ezért a jövő feladata a szabályok ki­egészítése, a szervek működésképességé­nek emelése, továbbá a szervi funkciók szakszerű elválasztása mellett, az ellenőr­zés fokozottabb megszervezése és a kihá­gást elkövető személyekkel szemben a bün­tetés­­fokozottabb alkalmazása. A magyar gépjáróműközlekedés mélypontja és emelkedése. Irta: SERES TIBOR miniszteri osztálytanácsos, a közlekedésügyi minisztérium gépjárómű főosztályának vezetője, az O. G.­­­ ­. elnöke. A szovjetellenes háborúban a Magyar­­országot megszálló fasiszta német csapatok és Szálasi kreatúrák az ország és a nemzet ellen elkövetett bűneik között a leg­nagyobb a közlekedés vonalán okozott pusztításaik voltak. Az összes magyar gép­kocsikat kiszállították az országból azzal a tudatos gonosz gyűlölettel az elkövetkező demokratikus Magyarországgal szemben, hogy annak minél nagyobb nehézségei le­gyenek az ország újjáépítésében és a gaz­dasági élet megindításában. A debreceni kormány Budapestre való költözködése alkalmával csak 8—10 gép­kocsival rendelkezett, az ország egész te­rületén csak a Vörös Hadsereg katonai autói közlekedtek. Ez olyan feladat elé ál­lította a közlekedésügyi minisztériumot, amely előre meghatározta azt, hogy min­den eszközt fel kellett használnunk arra, hogy az országot ellássuk gépkocsikkal fi­gyelemmel arra, hogy a vasút teljesen meg volt bénulva. A Vörös Hadsereg katonai alakulatai és parancsnokai voltak segítségünkre. Ezek kölcsönöztek gépkocsikat a nekik dolgozó különböző iparvállalatoknak, ezen kívül többezer zsákmányolt gépkocsit engedtek át javítás céljából, így egy egész rövid időn belül csodákat produkált a magyar gépkocsijavító szakma és bár egy-egy gép­kocsi több típusú alkatrészből lett össze­állítva, mégis 1945. év szeptember-októbe­rében már a teherkocsik százai és 1946.

Next