Közuti és Vízi Közlekedés, 1946 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1946-09-01 / 1. szám
korlati követelményeknek megfelelően könnyen megoldható. A rendészeti feladatok megoldását hátráltatta nagymértékben a közönségnek a szabályok betartásával szemben tanúsított teljes közömbössége. A felszabadulás után hosszú ideig különösen a közúti közlekedés terén a gépkocsivezetők a nyilvánvalóan hatályban maradt szabályokat is teljesen figyelmen kívül hagyták és a közlekedésben résztvevők magatartásából eredt a közlekedési balesetek igen nagy száma. A gépjárművel elkövetett szabálytalanságok nagy száma miatt nem lehetett a gépkocsivezetőket nyomban a büntetés sematikus alkalmazásával terelni a szabályszerű magatartásra. Büntetni csak ott lehetett, ahol a jogellenes magatartás kivétel és nem állandó gyakorlat. Nyilvánvalóvá kellett újra tenni, hogy a közlekedési szabályok fennállnak, a közlekedésben résztvevő járműveket és személyeket ellenőrzik. Csak ezeknek a köztudatba való erélyes és kitartó átvitele után lehetett a szabályok megszegőivel szemben sanctiókkal fellépni. A gépkocsik tulajdonjoga, üzembentartási jogosultsága, stb. sokszor a személyek sorozatánál tisztázatlan volt. Közigazgatási úton kitartó munkával kellett rendet teremteni, hogy„azután a jogszabályokban lefektetett rend ellen vétőkkel szemben felléphessünk. A közlekedésrendészet lényegéhez tartozik az ellenőrzés fokozott mértéke. Olyan személyi és tárgyi előnyök származhatnak a közösség rovására a szabályok megszegői javára, hogy csak az állandó ellenőrzés tudja biztosítani a jogszabályok betartását Éppen ezért a jövő feladata a szabályok kiegészítése, a szervek működésképességének emelése, továbbá a szervi funkciók szakszerű elválasztása mellett, az ellenőrzés fokozottabb megszervezése és a kihágást elkövető személyekkel szemben a büntetésfokozottabb alkalmazása. A magyar gépjáróműközlekedés mélypontja és emelkedése. Irta: SERES TIBOR miniszteri osztálytanácsos, a közlekedésügyi minisztérium gépjárómű főosztályának vezetője, az O. G. . elnöke. A szovjetellenes háborúban a Magyarországot megszálló fasiszta német csapatok és Szálasi kreatúrák az ország és a nemzet ellen elkövetett bűneik között a legnagyobb a közlekedés vonalán okozott pusztításaik voltak. Az összes magyar gépkocsikat kiszállították az országból azzal a tudatos gonosz gyűlölettel az elkövetkező demokratikus Magyarországgal szemben, hogy annak minél nagyobb nehézségei legyenek az ország újjáépítésében és a gazdasági élet megindításában. A debreceni kormány Budapestre való költözködése alkalmával csak 8—10 gépkocsival rendelkezett, az ország egész területén csak a Vörös Hadsereg katonai autói közlekedtek. Ez olyan feladat elé állította a közlekedésügyi minisztériumot, amely előre meghatározta azt, hogy minden eszközt fel kellett használnunk arra, hogy az országot ellássuk gépkocsikkal figyelemmel arra, hogy a vasút teljesen meg volt bénulva. A Vörös Hadsereg katonai alakulatai és parancsnokai voltak segítségünkre. Ezek kölcsönöztek gépkocsikat a nekik dolgozó különböző iparvállalatoknak, ezen kívül többezer zsákmányolt gépkocsit engedtek át javítás céljából, így egy egész rövid időn belül csodákat produkált a magyar gépkocsijavító szakma és bár egy-egy gépkocsi több típusú alkatrészből lett összeállítva, mégis 1945. év szeptember-októberében már a teherkocsik százai és 1946.