Lábbelikészítők Lapja, 1925 (7. évfolyam, 1-23. szám)
1925-01-01 / 1. szám
VII. évfolyam. Budapest, 1925 január 11. szám. LÁBBELIKÉSZÍTŐK A Magyarországi Lábbelikészítő Iparosok Országos Szövetségének és a Budapesti Cipész Ipartestület hivatalos közlönye. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII. Wesselényi utca 17. szám. Telefon : József 128—26. Megjelenik minden hó 1. és 15-én Előfizetési ár: egy évre 100000 , fél évre 50000 K, negyedévre 25000 KLAPJA SZÖVETKEZZÜNK ÖNMAGUNKÉRT! A lapot a Szövetség tagjai és mindazok a lábbelikészítő iparosok díjtalanul kapják, akik a Budapesti Cipészmesterek Anyagbeszerző és Termelő Szövetkezetének 10°/6-ot kamatozó részjegyeiből évenként 5 darabot váltanak. 1925. Lapunk olvasóinak a beköszöntött uj évben is a régi szavakkal és a régi hittel fogunk beszélni azokról a kérdésekről, amelyeket a szakma szempontjából a változott viszonyok tettek nagyjelentőségűvé. Az új évben sem keresünk új hangokat és friss szavakat, hanem csak a régi érzéssel és a régi hittel beszélünk tovább is azoknak az egyszerű és világos gondolatoknak az igazságáról, amelyek elmaradhatatlan részei a lábbelikészítő iparosság életének és a lábbelikészítő iparosság életmegnyilvánulásának. Mindig úgy éreztük, hogy a Lábbelikészítők Lapja szerkesztésekor és írásakor csak tolmácsok vagyunk, szerény és becsületes tolmácsok, akik azt mondjuk, amit a lábbelikészítő iparosság egyetemes érdekei parancsolnak. Lapunk a Lábbelikészítő Iparosok Országos Szövetségének tulajdona, tehát nem különálló test a szakma közéletében, hanem a beszélő szerve ez, amelynek révén azoknak az érzéseit és gondolatait visszhangozzuk, akiknek az érdekében szólanunk kell. Hat év alatt állandóan egy vonalban haladtunk, ugyanazt akartuk ugyanazokkal az eszközökkel: a lábbelikészítő iparosok gazdasági és társadalmi boldogulásának útját megvilágítani, hogy tévedéstelenül, biztos léptekkel közeledhessenek a megvilágított célhoz. Amikor e nagyszerű kötelességre és feladatra vállalkoztunk, jól tudtuk, hogy milyen súlyos nehézségekkel kell megküzdenünk, ha elhatározásunknak meg akarunk felelni, mégsem riadtunk vissza, mert a lábbelikészítő iparosok jövőjének olyan áldozatokat hozunk, amelyek nem vesznek kárba. Nem riasztott bennünket vissza az sem, hogy sokszor, amikor meggyőződésünk bátorságával nyesegettük azokat a kóros kinövéseket, amelyek a lábbelikészítő társadalom egyébként egészséges törzséből fakadtak, személyes szaráncsoskodás volt a kritika, mert tudatában voltunk annak, hogy a tömeg ösztönszerűleg is meg fogja érezni és át fogja érteni, hogy csak az ő javára fog eredményeket érlelni az az ellenőrző, szervező és irányító munka, amelyre mi vállalkoztunk. Ellenőriztük és ellenőrizni fogjuk ezentúl is társadalmunk életének minden nyilvánulását és a nyilvánosság erejével fogjuk alátámasztani az egészséges tüneteket, szóvivői leszünk minden olyan becsületes és józan törekvésnek, mely a nagy közérdekkel összhangzásban alkalmasnak mutatkozik a mi társadalmunk erkölcsi prezstizsének és gazdasági jólétének fokozására. Ezen feladat vállalásából önként következik azonban az, hogy a jövőben is kénytelenek leszünk szembeszállani társadalmunk bármely tagjának olyan ténykedésével, amely önös érdekből fakadó megtévesztéssel és izgatással próbálkoznék lassítani vagy megzavarni társadalmunk mindenkori hivatott vezéreinek kötelességszerű munkakifejtését, amelynek nem utolsó programpontja az hogy megbízó tömegük fegyelmezettségét és ezáltal önérzetét és önbizalmát fejlessze. A szervezés terén nem fogunk sohasem belefáradni megszokott felhívásaink ismétlésébe, hogy Szövetségünk és Szövetkezetünk minden tagja bocsássa rendelkezésére minden felesleges fillérét központi szövetkezetünknek akár részjegyzés, akár pedig áruelőleg formájában, hogy ezen gazdasági intézményünk az imigyen összegyűlendő tekintélyes erői élénkebb munkakifejtés kapcsán odakölcsönözhesse társadalmunk minden rétege jogosult igényeinek zavartalan kielégítésére. „Egészséges testben tenyészik az egészséges lélek is". Szárnyalásra, magasabb célok kitűzésére és azok megvalósítására csak akkor vagyunk képesek, ha fizikumunk nem fárad ki a mindennapi élet gondjaival való küzdelemben és lelkületünk ezen küzdelmek eredménytelensége okából el nem borul. Ha a Szövetkezet erős, annak vérkeringése a tagok által nyújtott elegendő táplálék révén lüktetővé, bizakodóvá fog válni annak legkisebb részese is, mert gazdasági nagyobb vagy kisebb terveinek megvalósítására mindig meg fogja találhatni a támaszt a maga hatalmas szövetkezetében. Hatalmassá kell tehát azt tenni minden erőfeszítéssel, hogy visszatükrözhesse egész gazdasági világunk részére azt az imponáló erőt, amely társadalmunk összességében rejlik és rámutathasson arra az értékre, amelyet ezen társadalom országunk újból való felélesztésének eszközeként képvisel. Mindebből következik, hogy irányunk, a jövőre való célkitűzésünk nem lehet más, mint felrázása a hitetleneknek, a kicsinyeskedőknek és aggályoskodóknak, megnyugtatása a jóhiszeműen gyanakvóknak és leálcázása a rosszmájú gyanúsítóknak, hogy ne zavarja semmi azt az összhangot, amelynek hiányában erkölcsi intézményeinket és gazdasági szervünket kifejlődésükben és tekintélyükben saját magunk akasztanék meg. Értsük meg egymást végre és fogjunk kezet az új év küszöbén, amely — sajnos — igen nehéz viszonyok közé mutat betekintést, amelyek leküzdésére határozott, férfias összetartásra és áldozatkészségre lesz szükség. Olyan erősek nem vagyunk, hogy országunk össznyomorán segíthessünk, de még azon is enyhítünk, ha a magunk körében megszűnik a széthúzás és a megértésnek nyitunk ajtót és építünk utat, elszántsággal rombolva le minden akadályt, amelybe beleütköznénk. Reméljük, hogy ezen néhány szavunk nem marad meddő szózat és az új esztendőben nem fogunk csalódni azon várakozásokban, amelyeket társadalmunk erőteljes megmozdulásához fűzünk. Erőt, egészséget kívánunk társadalmunk minden tagjának és akaratot a maga sorsának megjavítására, mert igaz az, amit