Magyar Technika, 1946 (1. évfolyam, 1-8. szám)
1946-08-01 / 4. szám
lu da 132 Magyar Technika Az ideiglenes hidat ez év január 12-ig, tehát majdnem a Kossuth-híd megnyitásáig sikerült fenntartani. Ekkor az erős jégzajlás kiszakította a középső, hajókon nyugvó hídrészt. A hatalmas úszótagot a jég a jeges árvíz szempontjából amúgyis kritikus Boráros téri híd roncsai felé sodorta. Szerencsére sikerült a hajókat még idejében, a Műegyetem alatt a budai part mellé terelni és ott megkötni, utána pedig a faszerkezetet a 100 tonnás úszódaruval még a nagy jégzajlás megindulása előtt szétszedni, partra helyezni és a hajókat ily módon egyenként kiszabadítva, a téli kikötőbe vontatni, miáltal Budapest komoly árvízveszélytől szabadult meg. A Szabadság-hídnak eredeti alakjában való újjáépítését a közlekedésügyi minisztérium mindjárt az ostrom utáni első napokban határozta el. Ennek a hídnak a helyreállítása látszott ugyanis a leghamarabb keresztülvihetőnek. A régi híd eredeti tervei is rendelkezésre állottak, úgyhogy a hiányzó vasszerkezet idomvasait és öntvényeit a diósgyőri és ózdi vasművekben azonnal meg lehetett rendelni, összesen 2.100 tonna vasanyag pótlásáról volt szó, ebből a mennyiségből azonban az alárendeltebb jelentőségű pályatartókhoz és törésvasakhoz 400 tonna anyagot a Borárostéri és Erzsébet-hídi roncsokból kitermelt vasanyagból biztosítottuk, a többi 1.700 tonnányi vasanyagot ki kellett hengereltetni. Az anyagok kihengerlése a vasműveknek jóvátételi szállításokkal való elfoglaltsága miatt csak augusztusban kezdődhetett el, így a műhelygyártási munkákra csak az ősz folyamán kerülhetett sor. A helyszíni újjáépítés az ideiglenes híd forgalma miatt csak az idén januárban kezdődhetett el. A vasszerkezeti helyszíni szerelési és javítási munkáit a MÁVAG végezte, az alábbiak szerint: szerint: 1. Az utólag eltört budai hídrész emeléséhez a budai parti nyílásban 128 cölöpön álló, hatalmas emelőállvány készült (3. ábra), amelynek tetején elhelyezett 16 drb 100 tonnás hidraulikus sajtóval történt a 730 tonna súlyú lebillent hídvégnek 9 méter magasra való fölemelése két-két erős acélbilincs segítségével. A hidraulikus sajtók nyomását az alájuk épített tartórács osztotta el egyenletesen a 128 cölöpre. Az emelést 20 cm-es lépcsőkben kellett végezni, mivel a hidraulikus sajtók dugattyúi legfeljebb ekkora mozgást engedtek meg, utána a sajtókat ki kellett váltani és kiindulási helyzetükbe visszaállítani. A kiváltáshoz az alsó reteszelőtartókat használták (4. ábra), amelyek az állványra támaszkodtak. Az emelésnél a felső reteszelőtartók, a kiváltásnál az alsó reteszelőtartók nagyszilárdságú acélcsapjain függött a felemelt vasszerkezet súlya. A felső és alsó reteszelőtartók acélcsapjainak távolsága 20 cm-nek egészszámú többszöröse volt. A 20 cm-es emelési lépcsők közben az emelőtartókat állandóan feszített ékekkel követtük. Emelés közben a mederpillér sarainak felső öntvényei beugrottak az alsó öntvények perselyébe, de nem teljesen, úgyhogy a felső és alsó öntvények középvonalai között még mintegy 40 mm eltolódás mutatkozik a mederközép felé. II. Az újonnan legyártott szerkezetek szerelési munkái közül a fölemelt budai hídrész letört végének mintegy 25 m hosszúságban való kiegészítését a budai parti nyílásban készült szerelőállvány segítségével hajtottuk végre. A régi főtartóknak az újonnan legyártott időrészekhez való csatlakozásához a fölemelt hídrészt magassági irányban pontosan be kellett állítani, ami ismét CCC fermrny Csukló függőleges erőkre alul megtámasztott ingaoszloppal Mozgó csukló