Magyar Textiltechnológusok lapja, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1934-01-25 / 1. szám
Magyar textiltechnológusok láma nyüst lefelé mozog (sikoltyus felszerelés) és utánaengedi a cérnanyüstöt, illetve a gyöngyszemet. Megkaptuk az »A« állást (nehéz nyílás, 2. a. ábrán elölnézetben, 3. a. ábrán oldalnézetben). A nyüstöket ellentétesen működtetve kapjuk a »b« állást (könnyű nyílás, 2. b. és 3. b. ábrák). A »c« állás (2. c. ábra) a nyüstök középhelyzetét mutatja. Az állónyüstnek a forgószál nyüstöktől legalább 10—15 cm-rel hátrább kell lenni, hogy a forgószál a nehéz nyílásnál előálló kereszteződés folytán ne legyen túlságosan igénybevéve. Még így is pótolni kell ezen kereszteződésnél előálló fonalhossz különbséget; ezt az irányítókorong utánaengedésével érjük el. (3. ábra.) Ezzel az elrendezéssel a mintázást csak kis keretek között változtathatjuk. Sokkal nagyobb tere van a mintázásnak a 4. ábra szerinti félnyüstös elrendezésnél. Ez az elrendezés áll egy egész cérnanyüstből, »A«, melynek közepén 2—3 cm hosszú szem van. Ebbe a szembe van a »B« cérna félnyüst egyik ága behúzva, míg a másik ága az »A« nyüst felső nyílásába van behúzva. Ily módon egy hurkot kapunk, melybe a forgószál lesz befűzve. A 4. ábrán látható még két segédnyüst. A két segédnyüst és az előbb említett cérnanyüstök között 10—12 cm távolságinak kell lenni a már ismert oknál fogva. Ezen két segédnyüst közül a »C« szolgál a forgószál, a »D« pedig az állószál vezetésére. Működésük a következő: nehéz nyílásnál (5. ábra) felemeljük az »A« cérnanyüstöt, ez magával emeli a »B« félnyüstöt és a félnyüst által képezett hurokba fűzött forgószálat az állószál jobboldalán. A »C« segédnyüst lent van és az állószál alatt 5—10 mm-rel tartja a forgószálat. A könnyű nyílásnál (6. ábra) az »A« nyüst lent marad, ellenben felemeljük a »C« segédnyüstöt; ez felemeli a forgószálat, a felemelt forgószál az »A« nyüst nyílásaiban lévő félnyüstöt felhúzza. (Ezen félnyüstök alul egy nyüstlécre vannak fűzve, ezt a nyüstlécet a nyüstösgéppel kell emeltetni a forgószál tehermentesítése végett.) A »C« segédnyüst az állószál baloldalán van, így a forgószál az állószáltól balra képezi a szál felső részét, az állószál pedig, mint az a 6. ábrán is látható, az »A« nyüst baloldalán és a felhúzott félnyüst között helyezkedik el, vagyis a félnyüst az állószálat megkerülve emelődött fel. Általában szem előtt tartandó, hogy a forgószálnak a helyváltoztatás megkezdésekor mindig az állószál alatt kell lennie. Hogy ha a forgószál vetésről-vetésre vált, akkor célszerű zárt szálnál ütő nyüstösgéppel dolgozni. Nyitott szádnál ütő nyüstösgépeknél egy forgatót kell erre a célra működtetni, amely az állónyüstöt minden vetésnél a szád középvonala fölé emeli 8—10 mm-rel. Ez a forgató a felső tengely legvégére van felszerelve (7. ábra). A forgószálnak a nehéz és könnyű nyilasnál keletkező fonalhossz különbségét az irányitódorong utánaengedésével egyenlítjük ki. Keskeny, könnyű áruknál elegendő, hogyha az irányitódorongot érzékeny rugózással látjuk el, amint az a 3. ábrán is láható. Széles, nehéz áruknál az irányitódorongot kényszermozgással vezetjük; ezt legcélszerűbb ugyanarról az emelőről átvinni, amelyen a pérnanyüst függ. Ha felesleges nyüstemelőnk van, úgy azt is felhasználhatjuk erre a célra. A forgószálas kötéseknél az együvé tartozó álló- és forgószálnak feltétlenül egy bordafogárbe kell befűzve lennie. Ennél az elrendezésnél már nagyobb tér nyílik a mintázásra. Néhány jellemző mintát az alábbiakban ismertetünk. A 8. ábrán látható kötésnél a mintázást az ellentétes befűzéssel értük el. A 8. a. ábra a gyöngyszemes, a 8. b. ábra a félnyüstös elrendezést vázolja. Ez a befűzési mód jól érvényesül, ha az álló és forgó láncfonalak anyagban, vagy színben eltérnek egymástól. Egy hengerre történt felvetésnél egyformán dolgozódnak be és így a szövet színoldalán apró ovális minta keletkezik. A 9. ábrán az állószál