Magyar Vaskereskedő, 1902 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-05 / 1. szám
1902. január 5. MAGYAR VASKERESKEDŐ 5. oldal. Az angolok gondoltak legelőször arra, hogy a gőz munkáját a mezőgazdaság szolgálatába hajtsák és 1810. és 1812-ben Pratt és Chapmann, mint elsők szabadalmaztattak ilynemű gépeket. Pratt végnélküli lánczokat, Chapmann pedig ugyanily kötelet alkalmazott egy gőzgépre, amely a talajmegmunkáló eszközt vonta. 1832- ben Heathcoat egy oly gőzgépet szerkesztett, melynek kerekei széles végnélküli pallón jártak és a pallót magukkal czipelték. Ezen időben, midőn a gőzgépek gyártása és szerkezete már tökéletesedett, kezdték a kisebb, szállítható gépek, u. n. lokomobilok gyártását. Többek között Garett, Hornsby, Clayton és Shuttleworth, Ransome stb. kezdték ezeket nagyban gyártani és neveik mind máig a legjobb hangzásúak maradtak ezen iparágban. 1846-ban Boydell kapott szabadalmat egy gőzlokomobilra, melynek kerekei tagozott, sínekből összeállított és a gép által járás közben továbbított és lerakott vágányon haladtak és ily módon vonszolta maga után a talajművelő eszközt. Ugyancsak 1846-ban kezdte Osborn a két gép rendszerét alkalmazni. Két lokomobil állott a felszántandó terület két szélén és láncz vagy kötél segélyével húzta ide-oda az e czélra alkalmas ekét. Az 1851-iki londoni világkiállításon, mely az első világkiállítás volt, Lord Willoughby kiállította szántókészülékét, melynél csak egy lokomobil alkalmaztatott, mely szintén kötelek segélyével mozgatta az ekéket. Mindezek azonban csak kísérletek voltak. Az első praktikus gőzeket Fisken Dávid és Thomas készítették, kik először alkalmaztak lengőekét, mely mindkét irányban volt képes szántani. John Fowler megvette ezen szabadalmat és kombinálta az ő utczai mozgonyával, amelylyel azután a gyakorlatban kielégítő eredményeket ért el és cége ma ezen a téren világhírű. Howard James Bedfordban 1856-ban az egylokomobilos rendszert olykép alkalmazta, hogy az egész földterületet körülkerítette kötéllel, amely kötelet csak egy lokomobil mozgatta. A Fowler rendszerénél pedig 2 gép szükséges. Újabban Mechwart András szerkesztett gőzekét, amelynél az ekeszerkezet a lokomobil végén mozgathatólag van alkalmazva és a lokomobil saját magát és az ekét is mozgatja. Vetőgépet már igen korán kezdtek szerkeszteni, azonban az első használható szórvavetőgépet Alban készítette a huszas évek elején. 1842-ben Garret Richárd és 1850-ben Hornsby gyártott jó és a gyakorlatban kitűnőnek elismert sorbavetőgépeket. Aratógépeket 1799-ben készített először Boyce József, ki közönséges kaszákat függélyes tengely körül gyors forgásba hozva, kaszálta le a gabonát. Azonban nagy hátránya volt ezen gépnek, hogy a levágott gabonát a szélrózsa minden irányában szórta szét és ennek következtében a gyakorlatban semmikép sem vált be. 1807-ben James Smith javította ezen gépeket, míg 1826-ban egy skót pap, Patrik Bell találta fel a kaszálógépeknél mai napig is alkalmazott 3 szögletű késeket, amelyek szilárd ujjak között ide-oda mozognak és így álló módjára vágják le a gabonát. Az így levágott gabonát azután oldalt elszállítja ezen gép és lerakja. Hátrányos volt ezen gépnél az, hogy a lovaknak a gépet maguk előtt tolni kellett. Ezen hátrányt az amerikai MacCormick küszöbölte ki és adta meg az arató és kaszáló gépeknek a máig is legczélszerűbbnek elismert alakot. Az ollószerkezetet oldalt a kocsiszerkezet mellett helyezte el, miáltal a lovak a gépet vonják és e mellett a már lekaszált tarlón a még álló gabona mellett haladnak. A McCormick-féle gyár ezirányban mai napig is a legelsők közé tartozik, habár csakhamar akadtak követői és utánzói úgy Amerikában, mint különösen Angliában. A leghíresebb gyárak a következők : Warder, Mitchell & Co., Walter Wood, Johnston Amerikában , Hornsby, Howard, Samuelson Angliában, végre Siedersleben és Hofherr Németországban. Hazánkban ezen gépeket még alig gyártják. A versengés, mely ezen és más gyárak között ezen czikkben kifejlődött, adta meg az impulzust a folytonos javítások és tökéletesítésekhez és ma már ezen gépek is a tökély hihetetlen magas fokán és a különböző viszonyokhoz alkalmazott számtalan változatban gyártva, a mezőgazdasági munkának egyik legnehezebb, legfárasztóbb és legizzasztóbb részétől kímélik meg az embert. A legújabb efajta gépek a levágott gabonát kévékbe kötve, az elszállításra készen, szép rendben rakják le a földre és munkaképességük sokszorta nagyobb az emberénél, járásuk a golyós csapágyak és czélszerű szerkezetnél fogva igen könnyű, úgy, hogy a szükséges vonóerő is aránylag kicsiny. A mezőgazdaságban használt másik igen fontos és nagyban gyártott gép a cséplőgép, amelyeknek őse már a rómaiaknál is ismeretes volt. Már a XVIII. század elején is sokan foglalkoztak azon eszmével, hogy a fáradtságos cséplést gépek segélyével eszközölhessék, azonban sikertelenül. Csak a század végefelé sikerült 1785-ben Meikle A.-nak Tyrringhamban (Skótországban) az első használható cséplőgépet megszerkeszteni. Ezen gép verő-lécz rendszerű volt és európában csakhamar elterjedt. A gép etetése rovátkolt hengerek segélyével történt. Ezen gépeket javították, különböző tisztító készülékkel, szalmarázóval stb. kombinálták és máig is használatban maradtak. A hajtóerő régebben ló vagy ökör volt, amíg a gőzlokomobil alkalmazásával a hajtóerő megnagyobbodván, a cséplőgépek maguk is mind hatalmasabb méretekben gyártattak. 1831-ben az amerikai Turner a verőléczek helyett fogakat kezdett alkalmazni és így hatalmas versenytársa keletkezett az európában használt verőléczes gépeknek. Ezen gépek azonban csak igen későn kezdtek európában elterjedni. Moffit ismertette és terjesztette őket először és Angliában 1831-ben még lázadás is ütött ki a mezőgazdasági munkások között ezen gépek használata ellen, mely csak fegyveres erővel volt leküzdhető. Végre azonban utat tört magának és már 1862-ben az Angliában, Francziaországban, Németországban és Belgiumban működő cséplőgépek számát 50,000-re becsülték. A brémai nemzetközi mezőgazdászati kiállításig.