Magyar Vaskereskedő, 1902 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-05 / 1. szám

6. oldal. MAGYAR VASKERESKEDŐ 1902. január 5. A kis- és nagykeres^edö^. Lapunk hasábjain a Németh Károly Géza javas­lata már több oldalról megvilágittatott, de azért nem tartjuk fölöslegesnek, ha megvázoljuk a helyzetet azon esetben, ha a Frankl-czég javaslata emelkednék ér­vényre. Az a kérdés első­sorban is, hogy ha a nagy­­kereskedők a Frankl-czég javaslatát elfogadnák és a detail eladást teljesen beszüntetnék, milyen előnyök származnának ebből első­sorban is a fővárosi detail vaskereskedőkre ? A Frankl-czég javaslata abból indul ki, hogy a detail-elárusítás teljes beszüntetése esetén a detailisták szükségleteiket lehetőleg olyan czikkekben is a nagy­­kereskedőknél fogják fedezni, melyeket eddig direkt a gyárakból fedeztek. Természetesnek tartjuk azt, hogy a detailisták a detailelárusítás beszüntetése által ré­szükre nyújtott előnyökért bizonyos irányban és tekin­tetben morális kezességet vállalnak arra nézve, hogy a rudvas, sodronyszeg, lemez és más konzumczikkeken kívül, melyeket úgy is a nagykereskedőknél vásárolnak, még néhány czikket állandóan a nagykereskedőknél fognak beszerezni. Jól megértsük a dolgot, csak mo­rális garancziáról van szó. Azon föltevésben, hogy a nagykereskedők az erkölcsi garancziával megelégednek, első dolguk az lesz, hogy a megváltozandó helyzet következtében raktáraikat kom­plettírozzák, még­pedig oly mérvben, hogy a detailisták mindenkori szükségle­teiket onnan kényelmesen fedezhessék. Vegyük pl. a szerszámokat. Eddig a detailisták szerszámszükségle­tüket legnagyobbrészt a reimscheidi utazóknál rendel­ték meg, a­mi sok tekintetben hátrányos és kényelmet­len volt reájuk nézve. Hátrányos különösen azért, mert midőn az utazónak a szükségletét átírja, rendesen a meglévő raktárállománya szerint állítja össze a hiányzó és megrendelendő árukat. Nagyon jól tudjuk, hogy hónapok kellenek hozzá, míg a reimscheidi áru meg­érkezik, a­mely idő alatt a raktárállomány már lénye­gesen elváltozik. Mire az áru megérkezik, addig a rak­tár már egészen más képet mutat és a várva várt kül­demény 5—6 hónap múlva épenséggel nem pótolja a hiányt. Újból le kell ülni és rendelni és így csak a leg­ritkább esetekben van a raktár megfelelően ellátva. Nem kell bővebben magyaráznunk, hogy ez mennyire hátrányos az egész üzleti forgalomra és az üzleti beosztásra. Nagyon sok áruczikk hiányzik és nagyon sokból jelentékeny fölösleg van, mert a keres­kedő, midőn áruit megrendeli, számításba veszi az idő­közben előálló apadást és ennek alapján rendeli meg az áruit. Ha már most az apadás vagy a forgalom nem felel meg az előirányzatnak, megérkezik az új áru és beáll a túlzsúfoltság, túlságos nagy raktár, melynek első és természetes következménye az, hogy a fizeté­seket pontosan nem lehet többé teljesíteni. Nézetünk szerint a detailistákra rendkívül jó hatással lenne, ha az egyezség létrejötte esetén ezen czikket is a nagy­­kereskedőknél vásárolnák. Meg vagyunk arról győződve, hogy a nagykereskedők reimscheidi árukban nagyon szívesen szortíroznák raktáraikat olyképen, hogy a detailisták igényeit teljesen kielégíthessék. Mennyivel könnyebb lesz aztán a detailistának, ha raktárát na­ponta átnézve, a hiányzó 1—2 fajta gyaluvasat vagy vésőt a legminimálisabb mennyiségben a nagykeres­kedőtől elhozatja. Ebben az esetben a bevásárlásnál mindig csak a legszükségesebbre szorítkozhatik és fize­tési nehézségek egyáltalán nem állnak elő. Senki sem tagadhatja, hogy a fővárosi detailkereskedelemnek leg­nagyobb átka a raktár túlzsúfoltságában rejlik, de hát a mai állapot mellett ezen alig lehet változtatni. Ha a kis- és nagykereskedők között az egyezség létre jön és a nagykereskedők az összes vasáruczikkekre alaposan berendezkednek, ez a mizéria meggyőződésünk szerint teljesen és radikálisan meg lesz orvosolva. Megszűn­nének a­­fizetési zavarok és a detailisták a legtisz­tább fővel, a legnyugodtabb kedélylyel vezethetnék üz­leteiket. A mi meggyőződésünk és nézetünk tehát e kér­désben az, hogy a Frankl-féle javaslat a detailistákra nézve jelentékeny előnyöket rejt magában és magunk részéről kívánatosnak tartjuk, hogy a megállapodás a Frankl-féle javaslat értelmében jöjjön létre. Azt hisszük, hogy a nagykereskedők meg fognak elégedni azzal, ha a kiskereskedők korporatíve kijelentik, hogy már csak saját jól felfogott érdekükben is, szükségleteiket, a min­denkori visszonyoknak megfelelőleg, a nagykereskedők­nél fogják bevásárolni. Az árdifferenczia itt nem játszik szerepet és ha egy-egy áruczikket néhány fillérrel ma­gasabban is kell megfizetniük, mint ahogy azt a gyár­ból kapják, bőven kárpótolva lesznek azzal, ha nem kell nagy készleteket raktáron tartaniuk. Másrészt a nagy­­kereskedőkre sem lesz az hátrányos, ha a detaileladást tehát 1874-ig a Clayton és Shuttleworth lincolni gyár egyedül 11,900 cséplőgépet gyártott és adott el. Más gépek közül a szecskavágót 1794-ben az angol Cooke szerkesztette meg először. 1801-ben Lester javította azáltal, hogy a lendítő keréken csak egy görbe kést alkalmazott, a­mely függélyes síkban mozogván, a szalmát a szekrény végén lemetszette. Ezen rendszer van ma is használatban, azonban a kések száma kettőre, sőt háromra is emelkedett. Mindezen és más hasonló czéloknak szolgáló gépek a mezőgazdászatot teljesen átalakították és ezen folyamat még mindig tart. A melléktermények feldolgozása és a mezőgazdá­szával összefüggő más iparágak is napról-napra tökéle­tesített gépek munkáját használják ki és ezáltal terme­lésük nagyságát a fokozott igényekhez alkalmazkodva emelik. Újabb időben a gőzlokomobilt a benzin, petro­leum stb. lokomobilokkal pótolják, melyek üzeme keve­sebbe kerül. Az elektromosságot is iparkodnak előnyös tulajdonságainál fogva a mezőgazdaság szolgálatába haj­tani és ez irányban a berlini Borsig c­ég szerzett ma­gának érdemeket. Azonban ez csak ott alkalmazható előnynyel, a­hol vízi erő segélyével olcsón lehet elek­tromosságot fejleszteni. K. Zs.

Next