Magyar Vaskereskedő, 1908. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1908-07-05 / 27. szám
1908. julius 5. MAGYAR VASKERESKEDŐ 9. oldal: kellő kritikával fogadva kell eljárnunk a rendeléseknél és ha nagyobb forgalomra aspirálunk újabb czikkek bevezetése által, az ennek megfelelő tőke beszerzéséről is gondoskodnunk kell. Szendrő, Brunn Vilmos. IV. B. lapjának legutóbbi számában: „Egy kis oktatás“ czím alatt megjelent közlemény tartalmához bátor vagyok én is hozzászólni annál is inkább, mivel az ebben érintett tárgyról magam is több ízben akartam írni, de a tollat én nem igen forgatom. Csak most, hogy a nem tollforgató emberhez is felhívást intéz Szerkesztő úr, mondom el véleményemet. Teljesen igazsága van a czikk írójának abban, hogy minden kereskedőnek, különösen, aki bőséges tőkével nem rendelkezik, arra kell törekednie, hogy raktára sortírozva legyen, de azért túl ne halmozza magát egyes czikkekben, mivel így többféle czélt ér el: elsősorban fizetési kötelezettségei kisebbek, amelyeknek mindenesetre könnyebben tehet eleget mintha nagyobb számlákkal van terhelve, továbbá pedig maga a hitelező becsüli benne az elővigyázatosságot, látván, hogy munkáját óvatossággal párosítja, mely bizalmat gerjeszt benne az iránt, hogy kötelezettségének eleget akar tenni. Végre igen fontos és fő előnye az is, hogy ily körülmények közt sohasem jut abba a helyzetbe, hogy a hitelező nagyobb tételt látván maga előtt, gondolkodóba essék az illető kereskedő hitelképessége felett, ami sokszor bizony azzal is végződik, hogy az árut egyátalában el sem küldik, mivel mint tudjuk, hogy az információ ahány, annyiféle. Mint mondom, ez így helyes és minden józan kereskedő megérti, hogy saját érdekében így kell cselekednie, így kívánja ezt a közérdek is, kereskedelmünk felvirágzása és különösen kivánja azt a vaskereskedelem, mely ha vesztett is a múlt idők glóriájából, még mindég egészségesebb bázison nyugszik, mint akármelyik más szakma. Azonban, hogy lehetséges-e ezt keresztül vinni, afelett gondolkodjunk egy kicsit. Az igen tisztelt B. B. úr, a czikk írója felsorolja ugyan a teendőket, melyeket a kisebb kereskedőnek szem előtt kell tartania és követni; nem számol azonban az akadályokkal és nehézségekkel, melyek gyakran meggátolják a vidéki kis vaskereskedőt ebbeli becsületes törekvésében. A czikkíró azt mondja, hogy ne rendeljünk sok árut, hanem inkább kevesebbet , ha kell inkább fizessük meg drágában. Rögtön felmerült a kérdés : hogy tudunk versenyezni így azzal, aki vagyonban hozatja az árut? Erre talán az a felelet: csináljunk inkább kisebb forgalmat. Ámde miből fedezzük a régit és miből éljünk, ha forgalmat nem csinálunk ? Különösen amidőn a kis forgalom mellett a hasznunk is kisebb, mint a versenytársé, aki olcsóbban vásárolt. Igen helyes B. B. úr tanácsa, hogy álljon össze több kereskedő és hozasson együtt egy vagyont, hogy olcsóbb áru legyen kezünkben, kérdezem azonban, hogy kivel álljunk össze ? Az a kereskedő, aki tud egyedül is hozatni egy vagyont, az nem áll szóba azzal, aki nincs ebben a helyzetben, sőt épenséggel érdeke, hogy a másiknak drágább áruja legyen, hogy vele a versenyt fel ne vehesse, két egyenlő kereskedőt pedig, akik egymás iránt még jó indulattal is viseltessenek, hol találunk? Ha az egyik fenn is akarná tartani a jó viszonyt, a másik azt annál is inkább kerüli, mivel azt hiszi, hogy ezzel tekintélyét és felsőbbségének látszatát növeli kartársa előtt. Mindezek még kisebb bajok, nagyobb akadály a kis mennyiségben való rendelésnél az, hogy az áru gyakran, sokszor hirtelen kifogy és hetek, sokszor hónapok eltelnek, míg friss érkezik. Persze, ennek is megvolna az orvoslása és segítse ki egyik kereskedő a másikat, adjanak egymásnak kölcsönösen árut és vége lesz a bajnak. Ennyi előzékenységet egy kereskedőtől a másikkal szemben azonban hiába várunk, nem elég előzékenysége már az is, hogy egyik a másikat a piaczon megtűri, hogy még gyámolítsák is egymást, azt ne kívánjuk hisz ez egyenlő volna az öngyilkossággal. (?) E téren, sajnos, valóságos abderai esetekkel találkoztam. Ismerek ugyanis nagyobb vidéki várost, hol több nagykereskedő van, egyik közülök az ország legnagyobb vaskereskedőinek egyike, akik egymást, valamint a piaczon levő kiskereskedőket valósággal üldözik. Ha valamely árut a collega vagy a kiskereskedő be akar szerezni, úgy a segédek az előre kiadott rendelet folytán egyszerűen azt mondja, hogy nincs, vagy pedig, ha túl előzékenyek akarnak lenni, kiadják ugyan az árut, de előbb ráütnek 20%-ot a detail árra és kijelentik, hogy ez a legvégső engros ár. Hogy miért vagyunk mi vidéki vaskereskedők az engrosisták részéről ilyen üldöztetésnek kitéve, hogy miért tudjon egy fűszer-nagykereskedő mellett 100 meg 100 kiskereskedő megélni, sőt pártfogásban részesíttetni, amíg három-négy vaskereskedő mellett egy kiskereskedő sem, azt nem tudom, talán a nemezis büntető kezét érezzük ama merészségünkért, hogy mi kisebb vaskereskedők is élni merészelünk, holott a szakmánkat épp úgy értjük, mint a nagyok, talán még jobban is. MILANO, 1906. GRAND PRIX. R.WOLF MAGDEBURG-BUCKAU. ------------------- Képviseli: ------------------BOROS ARTUR okt. gépészmérnök BUDAPEST, VI., TERÉZ KÖRUT 29. SZ. Járkerekes és szilárdan álló telített gőzü és szabadalmazott túlheVített gőzü totomobilok 600 lóerőig. • - ■ A jelenkor leggazdaságosabban dolgozó üzemgépei. IgMGléBt r^étlM BtrMilMtóiás. Vart erőtartalék. Egyadott és nyugodt járás. Mindennemű tüzelőanyag kolerálható. A fáradt gős fűtési és csemlék élőkre felhasználható. ■ Összgyártás 600.000 lóerő.