Magyar Vaskereskedő, 1908. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1908-07-05 / 27. szám

1908. julius 5. MAGYAR VASKERESKEDŐ 9. oldal: kellő kritikával fogadva kell eljárnunk a rendelések­nél és ha nagyobb forgalomra aspirálunk újabb czik­­kek bevezetése által, az ennek megfelelő tőke beszer­zéséről is gondoskodnunk kell. Szendrő, Bru­nn Vilmos. IV. B. lapjának legutóbbi számában: „Egy kis okta­tás“ czím alatt megjelent közlemény tartalmához bátor vagyok én is hozzászólni annál is inkább, mivel az ebben érintett tárgyról magam is több ízben akartam írni, de a tollat én nem igen forgatom. Csak most, hogy a nem tollforgató emberhez is felhívást intéz Szerkesztő úr, mondom el véleményemet. Teljesen igazsága van a czikk írójának abban, hogy minden kereskedőnek, különösen, aki bőséges tő­kével nem rendelkezik, arra kell törekednie, hogy rak­tára sortírozva legyen, de azért túl ne halmozza magát egyes czikkekben, mivel így többféle czélt ér el: első­sorban fizetési kötelezettségei kisebbek, amelyeknek mindenesetre könnyebben tehet eleget mintha nagyobb számlákkal van terhelve, továbbá pedig maga a hitelező becsüli benne az elővigyázatosságot, látván, hogy munkáját óvatossággal párosítja, mely bizalmat ger­jeszt benne az iránt, hogy kötelezettségének eleget akar tenni. Végre igen fontos és fő előnye az is, hogy ily körülmények közt sohasem jut abba a helyzetbe, hogy a hitelező nagyobb tételt látván maga előtt, gondol­kodóba essék az illető kereskedő hitelképessége felett, ami sokszor bizony azzal is végződik, hogy az árut egyátalában el sem küldik, mivel mint tudjuk, hogy az információ ahány, annyiféle. Mint mondom, ez így helyes és minden józan kereskedő megérti, hogy saját érdekében így kell cselekednie, így kívánja ezt a közérdek is, kereske­delmünk felvirágzása és különösen kivánja azt a vas­kereskedelem, mely ha vesztett is a múlt idők glóriá­jából, még mindég egészségesebb bázison nyugszik, mint akármelyik más szakma. Azonban, hogy lehetséges-e ezt keresztül vinni, afelett gondolkodjunk egy kicsit. Az igen tisztelt B. B. úr, a czikk írója felsorolja ugyan a teendőket, melyeket a kisebb kereskedőnek szem előtt kell tartania és követni; nem számol azon­ban az akadályokkal és nehézségekkel, melyek gyakran meggátolják a vidéki kis vaskereskedőt ebbeli becsü­letes törekvésében. A czikkíró azt mondja, hogy ne rendeljünk sok árut, hanem inkább kevesebbet , ha kell inkább fizessük meg drágában. Rögtön felmerült a­ kérdés : hogy tudunk versenyezni így azzal, aki vagyonban hozatja az árut? Erre talán az a felelet: csináljunk inkább kisebb forgalmat. Ámde miből fedezzük a régit és miből éljünk, ha forgalmat nem csinálunk ? Különö­sen amidőn a kis forgalom mellett a hasznunk is kisebb, mint a versenytársé, aki olcsóbban vásárolt. Igen helyes B. B. úr tanácsa, hogy álljon össze több kereskedő és hozasson együtt egy vagyont, hogy olcsóbb áru legyen kezünkben, kérdezem azonban, hogy kivel álljunk össze ? Az a kereskedő, aki tud egyedül is hozatni egy vagyont, az nem áll szóba azzal, aki nincs ebben a helyzetben, sőt épenséggel érdeke, hogy a másiknak drágább áruja legyen, hogy vele a versenyt fel ne vehesse, két egyenlő kereskedőt pedig, akik egymás iránt még jó indulattal is viseltessenek, hol találunk? Ha az egyik fenn is akarná tartani a jó viszonyt, a másik azt annál is inkább kerüli, mivel azt hiszi, hogy ezzel tekintélyét és felsőbbségének lát­szatát növeli kartársa előtt. Mindezek még kisebb bajok, nagyobb akadály a kis mennyiségben való rendelésnél az, hogy az áru gyakran, sokszor hirtelen kifogy és hetek, sokszor hónapok eltelnek, míg friss érkezik. Persze, ennek is megvolna az orvoslása és segítse ki egyik kereskedő a másikat, adjanak egymásnak kölcsönösen árut és vége lesz a bajnak. Ennyi előzékenységet egy keres­kedőtől a másikkal szemben azonban hiába várunk, nem elég előzékenység­e már az is, hogy egyik a másikat a piaczon megtűri, hogy még gyámolítsák is egymást, azt ne kívánjuk hisz ez egyenlő volna az öngyilkossággal. (?) E téren, sajnos, valóságos abderai esetekkel ta­lálkoztam. Ismerek ugyanis nagyobb vidéki várost, hol több nagykereskedő van, egyik közülök az ország leg­nagyobb vaskereskedőinek egyike, akik egymást, vala­mint a piaczon levő kis­kereskedőket valósággal üldö­zik. Ha valamely árut a collega vagy a kiskereskedő be akar szerezni, úgy a segédek az előre kiadott ren­delet folytán egyszerűen azt mondja, hogy nincs, vagy pedig, ha túl előzékenyek akarnak lenni, kiadják ugyan az árut, de előbb ráütnek 20%-ot a detail árra és kije­lentik, hogy ez a legvégső engros ár. Hogy miért vagyunk mi vidéki vaskereskedők az en­grosisták részéről ilyen üldöztetésnek kitéve, hogy miért tudjon egy fűszer-nagykereskedő mellett 100 meg 100 kiskereskedő megélni, sőt pártfogásban részesíttetni, amíg három-négy vaskereskedő mellett egy kiskeres­kedő sem, azt nem tudom, talán a nemezis büntető kezét érezzük ama merészségünkért, hogy mi kisebb vaskereskedők is élni merészelünk, holott a szak­mánkat épp úgy értjük, mint a nagyok, talán még jobban is. MILANO, 1906. GRAND PRIX. R.WOLF MAGDEBURG-BUCKAU. ------------------- Képviseli: ------------------­BOROS ARTUR okt. gépészmérnök BUDAPEST, VI., TERÉZ KÖRUT 29. SZ. Járkerekes és szilárdan álló telített gőzü és szabadalmazott túlheVített gőzü­ totomobilok­­ 600 lóerőig. • - ■ A jelenkor leggazdaság­osabban dolgozó ü­zemg­épei. IgMGléBt r^étlM BtrMilMtóiás. Vart erőtartalék. Egyadott és nyugodt járás. Mindennemű tüzelőanyag kolerálható. A fáradt gős fűtési és cseml­ék élőkre felhasználható. ■ Összgyártás 600.000 lóerő.

Next