Műszaki Élet, 1974. január-június (29. évfolyam, 1-13. szám)
1974-03-29 / 7. szám
A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA XXIX. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM, ÁRA: 8.50 FT 1974. MÁRCIUS 29. A hazai elsődleges fafeldolgozás helyzete (OMFB-tanulmány) FAIPAR A külkereskedelmi miniszter válaszai — A bútoripar problémái A műszakiak keresete — A gépipar exporttervei — Információs szaktezaurusz — Szakképzettség és munkakör — A szervezési munka hatékonysága IDŐMÉRÉS A SPORTBAN Majdnem minden sportágban gyorsan nőnek a teljesítmények, javulnak az eredmények. Ezzel mind nagyobb jelentőségűvé válik a teljesítmények mérése, az időmérés is. Az időmérés eszközei különösen az úszásnemekben fejlődnek viharosan. Érthető, hiszen sokszor csak 1—2 cm különbség dönt, és ráadásul mindez a víz alatt történik, szemmel nehezen vagy csak alig követhető, képernyőn pedig még kevésbé. Az elektronika gyors és megbízható. A legtöbb korszerű időmérő eszköz ma már elképzelhetetlen elektronika nélkül. Az elektronikus időmérő berendezések lehetővé teszik, hogy a nézőközönség folyamatosan értesüljön az eredményekről, a berendezés pontos adatokat szolgáltat a teljesítményekről, sőt elkészíti a verseny jegyzőkönyvét is. Kiegészítő berendezésekkel mindezt képernyőreis vetíthetik, és így a sport lényegéhez tartozó eredményeket pontosan és gyorsan több millió tv-néző is követheti. A 1 úszás és toronyugrás Mint már említettük, különösen az úszás támaszt nagy követelményeket az időméréssel szemben. Így azután az elektronikus berendezéseket gyártó vállalatok elsősorban az úszás különleges követelményeit kielégítő berendezések gyártására helyezik a hangsúlyt. A megoldásra váró problémák közül a legnehezebb a medence végén beépített ütőérintkezők kialakítása volt. Amikor az úszó a célba érkezik, ezt a lemezt érinti megy és ez az impulzus állítja meg az időt mérő elektronikus berendezést. Az egyes rajtköveknél beépített lemezek a legkisebb érintésre is reagálnak, de nem okoz"zavart működésükben" az esetenként meglehetősen erős hullámzás, a víz mozgása. Az úszásban használatos berendezések egyébként három csoportra oszthatók: a tulajdonképpeni időmérő berendezésekre, a startrendszerekre és a demonstrációs jelzőtáblákra. Vegyük sorra ezeket. Néhány szót először a Nemzetközi Úszószövetség medencékre vonatkozó előírásairól. A 2,5 méter széles pályák hossza 50 méter. A legszélső pályák és a medence oldalfalai közötti távolság az előírás szerint 50 cm. Az ütőérintkező lemez vastagsága nem haladhatja meg az 1 cm-t. És ha mindez rendben van, kezdődhet a verseny. Mégpedig a rajtjelzéssel. Hogy minden versenyző egyidőben hallja meg az indítást jelző hangot, máris egy különleges berendezésre van szükség, hiszen a hanghullámok terjedési sebessége miatt feltétlenül megoldandó a szinkronizáció. Minden rajzblokkba egy hangszórót építenek be, és az elektromos pisztoly ravaszának meghúzása után egyszerre érkezik el a jelzés valamennyi versenyzőhöz. A pisztolyhoz hasonlító szerkezet a ravasz meghúzása pillanatában elindítja az időmérő szerkezetet is. Ezekben a korszerű rendszerekben az időmérő lelke egy kvarcoszcillátor. A 10 kHz-es oszcillátor stabilitása 10—*. A berendezés a pályák számától , függően 8 vagy 10 csatlakozási ponttal ennek megfelelő számú időjelző, illetve tárolóegységet tartalmaz. A mért adatokat a következő időmérésig tárolja, kinyomtatja az egyes rajtszámokra vonatkozó mérési adatokat, vezérli a demonstrációs táblát, ahol az úszó nevével, nemzetiségével, és a rajtszámával kiegészített időértékek 16 másodpercig világítanak. Ütemjelző az edzésekhez Az ismertetett rendszer legfőbb előnye — a pontos és gyors mérésen kívül —. (Folytatás a 18. oldalon) A verseny és az „időszalag” együtt fut a célfotókamerában Rajtkő beépített hangszóróval és rajthiba jelzővel Gyorsnyomtató berendezés szolgálja ki a versenybíróságot Terjedőben a faforgácslap Az ipar rohamos fejlődésével ugyancsak gyors ütemben nőtt a nyersanyag-felhasználás. Ez vonatkozik az energiahordozókra éppen úgy, mint más ipari célokra szolgáló alapanyagokra, például a fára. Az ipari fejlődés első szakaszában a könnyen hozzáférhető nyersanyagokat termelték ki, vagyis olyan extenzív gazdálkodás folyt a nyersanyaggal, amit akár rablógazdálkodásnak is nevezhetnénk. Az ipari célokra szükséges faanyagnak a megszerzése ekkor még nem okozott különösebb problémát, a mezőgazdasági területek meghódításának befejeztével azonban fokozatosan romlott a helyzet. A gyarmatosított területeken levő őserdő jellegű erdők kitermelése után a nagyobb dimenziójú faanyagok is mind ritkábbá váltak. A fakitermelés közben keletkeztek azután olyan gyengébb faanyagok, amelyek vagy tüzelésre voltak csak hasznosíthatók, vagy faszénégetésre, de legtöbb esetben felhasználhatatlanul az erdőben maradtak. A fa helyettesítése Részben a fahiány, részben pedig a fel nem használt gyengébb választék a kutatókat új utak keresésére ösztönözte. A 30-as években először Amerikában, majd Európában olyan fa alapanyagú lemezeket állítottak elő, amelyek már képesek voltak az ipar mindenféle igényét kielégíteni. Ezeket a lapokat általában agglomerált lapoknak hívjuk, mivel részben vegyi eljárással, tehát ragasztóanyag felhasználásával, részben pedig hőpréseléssel egyesítik a rostosított vagy forgácsolt faanyagot. A technológiai eljárás szerint nevezzük a rostosított anyagból készített lemezeket farostlemeznek, és a faforgácsból készült lemezeket faforgácslapoknak. A farostlemez előállításának módját először Amerikában dolgozták ki, a faforgácslap viszont tipikusan európai termék, amelynek gyártása később bontakozott ki, mint a farostlemezé. A nagy tömegű farostlemezgyártás tulajdonképpen ma is Amerikában folyik, míg Európában a faforgácslap-gyártás fejlődött szinte hihetetlen ütemben. Ennek fő oka az, hogy a farostlemez-gyártás nagyon vízigényes és igen költséges a beruházása, ezzel szemben a faforgácslap-gyártás technológiája jóval egyszerűbb, és beruházási költségei is kisebbek. Gyártás és felhasználás Magyarországon a faforgácslap-gyártás 1960-ban indult meg mintegy 20 000 m3 mennyiségű termeléssel; jelenleg volumene mintegy 180 000 m3-nél tart, tehát 13 év alatt 9-szeresére nőtt a termelés. A jelenleg folyamatban levő beruházások a IV. ötéves terv végére kb. 220 000— 230 000 m3 hazai termelést tesznek lehetővé, emellett még szocialista országokból is importálunk faforgácslapot. A faforgácslap éppen úgy, mint a farostlemez, eredetileg helyettesítő termékként jelent meg, főképpen az Európában már nagyon fogyóban levő fenyő pótlására. Természetes dolog az, hogy minden új termék bizonyos ideig együtt létezik a régivel, hiszen a helyettesítendő anyag és a helyettesítés célját szolgáló anyag összes tulajdon(Folytatás a 18. oldalon) Faforgácslappal készült bútorok »—**• Faforgácslap-gyár V .