Rajzoktatás, 1908 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1908-01-15 / 1. szám

2 köze volna, amelyek közül egyik legvonzóbb az a szemléltető, amelyet az iskolában is gyakorolunk. Csakhogy persze más méretekben, az út és mód ugyanaz lenne. Aztd efajta tanítást azonban érteni és méltányolni kell. Elsősorban az érdeklődés felkeltését czélozzuk, ezzel kapcsolatban áll a szemlélés képes­ségének fejlesztése és irányítása. A kezdő ifjút vagy bármily hallgatót eléggé foglalkoztatjuk, ha a tárgyi tartalom értelmes és neki megfelelő felfogására vezetjük. Ebben az esetben is magyarázatot adunk, de magyarázatunk kizárólag a szemléletre támaszkodik. Bármily jeles esztétikai fejtegetések a tanulóra nézve csak akkor lehetnek hasznosak, ha a fejtegetések egy a tanuló előtt már ismeretes, vagy előtte lévő és megérthető (felfogható) tárgy, alkotás nyomán mennek végbe. A tanuló számára az e nemű gyakorlatoknál nem a művészettörténet a fontos, hanem a műalkotás, akár minden történeti vonatkozás nélkül is. Kap­csolhatunk ugyan ehhez egyet-mást a történetből is, de ez csak mellékes dolog. Nem is ítéletalkotásra, kritikai döntésekre, frázisokra tanítjuk hallgatóinkat, még azt se igen hangoztassuk, hogy ez szép, amaz nem szép. Magunk se kritizáljunk, másrészt pedig ne bámultassunk. Óvakodjunk mindenekfölött az üres zavaktól. Ne is ismeretek elsajátítására, hanem az élvezetképes­ség, a fogékonyság ébresztésére törekedjünk! A műalkotás szemléleténél a pozitív ismeretek szerzése mindig csak másod­sorban jön tekintetbe ; első a fogékonyság felébresztése, a szem­­léletre való szoktatás, valamint a művészi érzés felkeltése. Leg­nagyobb nevelő hatása ennek van. Ismeretek is kellenek, de azért ezeket is — ahol és amennyire csak lehet — a szemlélet alapján szereztessük meg a tanulóval és soha puszta szóbeli közlés által. Vannak természetesen dolgok, amelyeket el kell mondani, mert azokat ott a kész műalkotás előtt szemléltetni nem lehet, ezek a technikai dolgok. A bemutatásnak itt is helye volna, sőt sok esetben az okvetlenül szükséges is lesz. Technikai kérdések érintése minduntalan szükséges, az építészetben, a szobrászatban, úgy mint a festészetben, nemkülönben a művészi ipar tárgyalása alkalmával. Nagyon ügyeljünk arra, hogy művészettörténeti fejtegeté­seket ne adjunk. A művészettörténet, főleg mint önálló tanszak a középiskolában egészen elkerülendő. Ott ilyet külön nem lehet tanítani. Azt a kultúrtörténetbe kell foglalni, önmagában külön ne akarjuk tanítani. Az iskolában a képzőművészetekkel való foglalkozásnak legfeljebb alapját vethetjük meg, egyebet nem tehetünk. Gyakran nehézséget okoz az anyag kiválasztása is. Előadó szerint azonban ez a tanítás formájának kérdése mellett másodrendű nehézség. A tanítás helyes alkalmazása, ez a fő, első a hogyan és aztán a mi, és nem fordítva. Legalkal­

Next