Rajzoktatás, 1908 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1908-01-15 / 1. szám
l masabb a kikérdező mód. Bemutatás, szemléltetés, leírás a kérdések ügyes felállításával kapcsolható össze, aminél persze mindig fontos a kiindulópont. Ajánlatos, hogy ne sokat mutassunk rövid időben, de még hosszában sem; inkább keveset, de jól megértve. Nagyon fontos, hogy a szemlélt tárgy ne legyen a magyarázatnak magyarázó illusztrálása; fordítva: a kép, a tárgy a fő s ehhez kapcsolódik a magyarázat stb. Kerülni kell ilyenkor is minden tudományos színezetű fejtegetést; maga a tárgy körül forgó ismertető magyarázat teljesen kielégítő. Nehézségeket a tárgyak sorrendje ne okozzon; ebben a tekintetben bizonyos esetekben a sorrend észszerűsége magától következik. Képtárban pl. a világosan beszélő genre-kép legyen az első, mert tartalmánál fogva a tanuló előtt ez a legvilágosabb; könnyű lesz itt megértetni azt, amit a művész kifejezni akart. De még e határon belül is a legegyszerűbb tárgyú képeknél maradjunk. Érthető még a történeti genre és a tájkép is, de már az allegorikus tartalom zavaró lehet és a kép megértését megnehezítő; ezt mellőzzük, vagy csak később kerüljön sorra. De bármilyen a kép, legyen czéljainknak megfelelő, azaz művészi tekintetben tanulságos. Itt merül fel az a fontos kérdés, hogy a gyakorlati életben erre a művészi tanításhoz szükséges anyagot honnan vegyük, hol találjuk. Erre nézve, mivel minden kétségen fölül áll, hogy szemléletre csak az eredeti tárgy alkalmas, szükséges, hogy a tanulmány a műalkotás előtt történjék. Más szóval: az épületet, a szoborművet, a képet a maga eredetiségében és nem grafikus ábrázolásban vagy egyéb másolatában kell tanulmány tárgyává tenni. Festmények tanulmányozására a képtárba kell mennünk, az épület, a szobormű szemlélésére az épület és szobormű elé kell járulnunk. Művészi, ipari tárgyakat a múzeumokban találunk és azoknak szemléltető tanulmányára szintén csak az eredeti tárgy alkalmas. Ebből is látható, hogy az efajta tanítás és tanulás az iskolában milyen. Arra a kérdésre tehát, hogy eredeti műalkotás legyen-e vagy képmás, a felelet az, hogy képmás csakis akkor, ha eredeti tárgy nincsen. Fotográfia csak gyönge pótlék, mivel műalkotást mindig eredetiben kellene bemutatni, tehát az iskolai növendékeket el kell vezetni a helyszínre. Festmények, épületek, szoborművek, műipari tárgyak az iskolában nincsenek, marad tehát a fotográfia, a könyvillusztráczió és az ily czélra készült fali tábla, vajmi kevés eredménynyel kecsegtető művészi taneszközök. Festmények színes másolatai ugyan némileg jobb szolgálatot tesznek, de ezek is csak kópiák. Végül még két másik fontos kérdést vetett föl előadó: melyik művészettel kezdjük, a régivel vagy a jelennel? Az iskolai előírás szerint az V. oszt.-ban az ókorit kell tárgyalni. Ezzel szemben előadó és mások is állítják, hogy a jelen műve