Vegyi Ipar, 1923 (22. évfolyam, 1-22. szám)

1923-01-31 / 2. szám

2. oldal A vegyiipari „Külkereskedelmi Bizottság“ újabb fontosabb határozatai. A Magyar Vegyészeti Gyárosok Orszá­gos Egyesületének »Külkereskedelmi Bizottsága« heti ülésein a konkrét kérelmek elintézése mellett rend­szerint a fölmerülő fontosabb elvi természetű kérdé­sekben is állást foglal és a kormány képviselőinek hozzájárulásával hozott határozatai többnyire igen kö­zelről érdeklik a különböző vegyi szakmákat és ennél­fogva szükséges, hogy a bizottság határozatairól a szakmabeli érdekeltség is minél szélesebb körökben tudomást szerezzen, már csak azért is, hogy oly cikkek behozatalát, amelyekre engedély egyáltalán nem ad­ható, fölösleges módon ne kérelmezzék. A legutóbbi hetekben a következő fontosabb határozatokat hozta a vegyészeti ipari Külkereskedelmi Bizottság: A hazai robbantószeripar a biztonsági robbantószerek gyártását teljes üzemmel megkezdette és ennélfogva a Külkereskedelmi Bizottság a Lőszerügyi Tanács hatá­rozata alapján a biztonsági robbantósze­rekre ezentúl nem ad behozatali engedélyeket, mivel e termékekből a hazai ipar bányáink szükségletét immár te­lej­sen fedezni képes. . Az autóm­obilpneumatikok é­s t­ö­m­­­ő­k be­hozatalára ezideig negyedévi 1000 darabból álló kon­tingens volt megállapítva. Tekintettel egyrészt a súlyos devizaviszonyokra, másrészt a Magyar ruggyantaáru­­gyár r­­ t. termelésének nagyarányú fokozódására, a Külkereskedelmi Bizottság a pneumatikbehozatali kon­tingenst az idei év első negyedére 600 darabra csök­kentette, ellenben kimondotta, hogy e kontingensben csakis a legális pneumatikkereskedelem részesedhetik, ellenben közvetlen fogyasztás céljaira pneumatikát a bizottság nem fog beengedni. K­o­c­s­i t­ö­m­ö­r gum­in­iab­roncsok­at a bizottság csak igen kivételes esetekben fog beengedni, minthogy a belföldi terme­lés e cikkben szintén kielégítő és különben sem első­rendű szükségleti cikkről van szó. Az autó tömör­­g­u­­mini abroncsokat a bizottság egyáltalában nem engedi be, az egészségügyi gummiár­ukből pedig csakis oly cikkek behozatalát javasolja a bizott­ság, amelyeket a hazai ipar nem termel. Az ezirányú kérelmek előterjesztésekor tehát e szempontokat föl­tétlenül már előre figyelembe kell venni. Az engedélyez­hető cikkek behozatalának elbírálásakor a bizottság nem tesz különbséget az áruk származási országa sze­rint. A gummiipari cikkekre nézve kimondotta még a bizottság, hogy gummi keletbélyegzők beho­zatalára a jövőben egyáltalán nem fog engedélyeket adni. Figyelmezteti a bizottság a kereskedelmi érdekelt­ségeket, hogy mécsgombok behozatalára hosszú idő óta egyáltalában nem adott engedélyeket, ha tehát külföldi eredetű ilyen készítmények volnának forgalom­ban, ezek csakis csempészés útján kerülhettek az or­szágba és ennélfogva a forgalombahozók annak a veszélynek teszik ki magukat, hogy a vámhatóságok ellenőrző vizsgálatai alapján jövedéki kihágás­­ eljárás fog ellenük megindíttatni. A Hutter József vegetálni ü­ve­k r.-t. nagy­arányban vette fel üzemében a textil- és bőripar cél­jára szolgáló marseillei szappan gyártását, ame­lyet egyébként legközelebb az A­r­b­u­s s­z­a­p­p­a­n­g­y­á­r is meg fog kezdeni. A bizottság, figyelemmel arra, hogy két nagyszabású vállalat látja el e cikkből a belföldi szükségletet, a marseillei szappan behozatalára ezen­­túl szintén nem javasolja a behozatali engedély meg­adását. Tekintettel arra, hogy belföldi hamuzsíriparunk igen nagy fölöslegekben termeli a hamu­zsírt, amely min­denkor nagy kiviteli cikkünk volt, a Külkereskedelmi Bizottság a nagy belföldi készletekre való tekintettel a hamuzsírra szintén nem ad behozatali engedélyeket. A csiszolóanyagipari termékek behoza­tala kérdésében a Külkereskedelmi Bizottság a fo­gyasztó- és termelőérdekeltségek közös megegyezésével akként szabályozta e cikkek behozatali kérdését, hogy a közönséges csiszolópapírokra és a vámtarifa 405. és 406. tételei alá tartozó csiszolóanyagokra a keres­kedelem és ipar hozzájárulásával nem ad behozatali engedélyeket, ellenben a vámtarifa 407. tétele alá tar­tozó csiszolóárukra havi egy vagon behozatali kontin­genst állapított meg, amely kontingens keretében a következő árukra adatnak engedélyek: elsőrendű csi­szolóvászon és köpper, korund-, korundum- és szi­­liciumkarbidszemcsékkel, szabványos lapokban és teker­csekben, továbbá elsőrendű csiszoló- és kovapapírok és kovavászon, sziliciumkarbid-, illetőleg kova- és ruby­­szemcsékkel, szabványos lapokban, ívekben és teker­csekben. E megállapodás keretein belül a feldolgozó­­ipar és kereskedelem kérelmeihez a bizottság rend­szerint hozzájárul. A vegyipapírok behozatali kérdésében hasonló­képpen a kereskedelem és ipar együttes megállapo­dása alapján határozott a bizottság. E határozat ér­telmében egyáltalán nem engedélyezi a bizottság az indigópapír, ceresin- és paraffinpapír, valamint a fény­másoló negatívpapír behozatalát, viszont a fénymásoló pozitívpapírra egyelőre engedélyezi a behozatalt. Fel­tétlenül beengedi továbbá az összes átrajzoló papírokat, a cyklostyle visszpapírt, a vonalas és sima átnyomó­­papírokat, valamint az autográfia papírokat. A kar­ Pipereszappaniparunk és a pénzügyi kormány. Az összes termelőköltségek rohamos emelkedése kö­vetkeztében a hazai pipereszappanipar termékeinek ára az utolsó hónapokban oly mértékben növekedett, hogy ma már jóformán alig van oly pipereszappangyártmány, amely a hónapokkal ezelőtt megállapított fényűzési értékhatár alapján fény­űzési adókötelezettség alá ne esnék. Már­pedig ez az intézkedés úgy szociális, mint ipari szempontból is a legnagyobb mértékben sérel­mes és hátrányos. A fény­űzési adóról szóló­­törvény, amidőn az állam részére új jövedelmi forrást kívánt megnyitni, kifejezetten csakis a valóban fényűző jellegű cikkeket akarta megadóztatni és a törvény életbelép­tetésekor a pénzügyminisztériumban tartott értekezle­tek során Kállay Tibor dr. pénzügyminiszter ismé­telten megnyugtatta az érdekelt iparágakat, hogy a fény­űzési adó alá tartozó cikkek értékhatára a min­denkori piaci árak figyelembevételével akként fog meg­­állapíttatni, hogy csakis a valóban fényűzési cikkek­nek tekinthető áruk essenek fényű­zési adókötelezettség alá. Sajnos, a pénzügyminisztérium mereven elzárkózó politikája ezt az elvet sohasem engedte érvényre jutni. Pedig kétségtelen, hogy szociális szempontból súlyos igazságtalanság, hogy a közegészségügyi érdekekből nélkülözhetetlen közfogyasztási cikkeknek tekinthető leg­olcsóbb mosdószappanok, amelyek, mint csomagolatlan, gyengén illatosított, tehát teljesen a tömegfogyasztási cikkek jellegét magukon viselő készítmények szintén fényűzési adóval legyenek megróva, holott a törvény szelleméből folyólag ez az adó csakis a fényűzően kiállított, díszesen csomagolt és elsőrendűen illatosított vagy díszes dobozokban árusított készítmények eseté­ben volna helyénvaló. A pipereszappanipar a Magyar vegyészeti gyárosok országos egyesülete útján min­denkor kellő időben kérte a pénzügyminisztériumot a pipereszappanok fényűzési értékhatárának a termelő­költségek arányához mérten leendő megállapítására, ille­tőleg fölemelésére, azonban a pénzügyminisztérium ez előterjesztések elintézését mindig hónapokon át hozza­­vonta és amikor végül nagy nehezen mégis hozzájárult az értékhatár emeléséhez, a megállapított új értékhatárt a tényleges viszonyok már rendszerint is­mét messze túlhaladták. Ugyanez az eset áll fenn ezúttal is, amidőn az októberben megállapított kg-onkénti 1000 koronás adóértékhatár egyenesen nevetségesen alacsony, mert hiszen még a legsilányabb pipereszappangyártmányok kg-onkénti ára is 1600—1800 korona között mozog. Az értékhatár sürgős fölemelése, legalább is 1700 ko­ronára, annál inkább is szükséges, mert e helytelenül­ végrehajtott adótörvény ez esetben is, mint ahogy azt, sajnos, más esetekben is szomorúan tapasztalhattuk, iparunk fejlődésére határozottan erősen káros és visz­­szafejlesztő hatással van. Pipereszappaniparunk ma ver­senytárs nélkül áll a belföldi piacon, tekintettel a szigorú behozatali tilalmakra, viszont azonban, minthogy kivitele csak nagyon nehezen fokozódik, tevékenységét elsősorban a belföldi piac ellátására kell irányítania. Már­pedig a fényűzési adókötelezettség a pipereszap­panokat oly mértékben drágítja, hogy ezzel a fo­gyasztás tekintélyes csökkenésével kell számolnunk. Pi­pereszappaniparunknak a mostani időt, amidőn beho­zatali tilalmak kizárják a külföldi cikkeket, feltétlenül arra kell felhasználnia, hogy termelését oly mértékben kifejlessze és tökéletesítse, hogy ily módon kellőképpen felkészüljön arra az időre, amidőn a határok ismét megnyílnak és a külföldi versennyel ismét meg kell majd küzdenie. Ezzel szemben a fényűzési adótörvény egyenesen arra ösztökéli az ipart, hogy termékeinek minőségét lefokozza és oly készítményeket igyekezzék előállítani, amelyek még nem esnek az adókötelezett­ség alá. Mondanunk sem kell, hogy az alacsony ér­tékhatár h­atalma is buzdító a silány gyártmányokat ké­szítő zuggyárak számára is, holott a helyes ipari po­litika az kellene, hogy legyen, hogy ezeknek az üze­meknek működését teljesen kizárja és lehetetlenné tegye. A pipereszappanipar nyomatékosan kérte a pénzügy­­minisztert, hogy az értékhatár emeléséhez sürgősen járuljon hozzá, hogy ezek a káros hatások mielőbb megszűnjenek és pipereszappaniparunk erőteljesebb te­vékenysége ismét lehetővé váljék. Teljesen méltányos az iparnak az a javaslata is, hogy a fényűzési cikkek­nek egyáltalán nem tekinthető, úgynevezett kommersz­­szappanok, mint aminek az úgynevezett mandula-, to­jás-, családi- és fürdőszappanok, értékükre való te­kintet nélkül egyáltalán­ mentesíttessenek a fényűzési adó alól. A pénzügyminisztérium illetékes ügyosztálya ezideig nagyon kevés jóindulatot és még kevesebb megértést mutatott a jogos ipari érdekekkel szemben és rideg egyoldalúsággal csakis az állam pénzügyi ér­dekeket tartotta szem előtt. Csakis ez a rideg és me­rev álláspont magyarázhatja azt, hogy egy évi sür­getés után is a legszegényebb néposztály úgynevezett fényűzési cikke, a burgonyacukor, még mindig fény­űzési adóköteles; hogy a titkos szerek, amelyek gyár­tását a törvény tiltja, fényűzési adó lefizetése mellett a rendelet értelmében forgalomba hozhatók, stb., stb. Az egy évvel ezelőtt megígért és kilátásba helyezett számos módosító intézkedés mindezideig nem lépett életbe és a pénzügyminisztérium illetékes ügyosztálya, úgy látszik, arra törekszik, hogy beigazolja, miszerint túl­zott volt az iparnak az az állítása, hogy a panaszolt intézkedések tönkreteszik az ipart, mert ime, a kifo­gásolt intézkedések dacára is egy év óta még mindig él és működik a panaszkodó ipar. Hinnünk és bíznunk kell abban, hogy a pénzügyminiszter ezt a rideg és tarthatatlan álláspontot nem fogja továbbra is fenn­tartani és a jogos ipari érdekek figyelembevételével remélhetőleg rövidesen mégis csak megtörténik a szám­talan pontjában hibásnak és káros hatásúnak bizonyult fényűzési adórendelet módosítása. A­ddig is azonban az ipar ragaszkodik ahhoz, hogy a törvény szellemének megfelelően és a pénzügyminiszter határozott ígéreté­nek beváltásával a fényűzési értékhatárok a tényleges termelőköltségek és piaci árak arányában a valóságos viszonyoknak megfelelően állapíttassanak meg. VEGYI IPAR­ bon­pa­p­i­r­o­k behozatala tekintetében a megállapo­dás az, hogy a kérelmezőnek igazolnia kell, hogy a legutóbbi negyedév alatt a belföldi ipartól kétszer­­akkora mennyiségű karbonpapírt szerzett be, mint amennyire a behozatal engedélyezését kéri. Végül megemlítjük, hogy a vegyiipari Külkereske­delmi Bizottság ezentúl heti üléseit hétfőn délután tartja a Magyar Vegyészeti Gyárosok Országos Egye­sülete üléstermében, amely üléseken mindazokat a ké­relmeket letárgyalja, amelyek legkésőbb hétfőn déli 12 óráig beérkeztek. 2. szám. Lakk- és festékszakmában németországi és ausztriai gyárakban kitűnő gyakorlatot szerzett üzemvezető*vegyész lakkfőző-mester­, ki az összes ipari és kereskedelmi lakkok, kencék olaj- és porfestéke*, föld- és vegyifestékek gyártásában és efajta üzemek berendezésében teljesen perfekt, megfelelő állást keres. Szíves megkeresések „Megbízható“ jelige alatt a lap kiadóhivatalába kéretnek. Akadémiailag képzett, vezető állásban lévő VEGYÉSZMÉRNÖK FÉLNAPOS (délelőttre vagy délutánra) alkalmaztatást keres. Ajánlatok „Chem­ial, jelige alatt a lap kiadóhivata­lába kéretnek. Keresünk megvételre cca 500 literes, lehetőleg használt duplikátorokat. Casein vegyészeti gyár r.-t. Budapest, VI., Sárkány­ u. 11. Telefon: József 44-43. --------------------------------------------------------------------­Olajipar rt. Keim Adolf és társa GYŐR — BUDAP­EST Központi iroda, Budapest, V., Báthory­ u. 5. T. 8-22 Gyártmányok: Kétszer finomított égű repceolaj, nyers és kenő repceolaj, lenolaj, napraforgóolaj, tökmagolaj, olajsav, egyéb technikai növényolajok. Elsőrendű ,,Vénus“-ételolaj. Legfinomabb salátaolaj. — Olajpogácsa és pogácsaliszt. V----------------------------------------------------------------­DdViD­­SK­ERTÉSZ YLAZÁW- ÉS QÉFQT/ÍR/J Bpest, VI. Agyag-u. 77 Sürgönyeim': Dabeg Telefon : 80—17. 90 D­K II. rendszerű alacsoni nyomású engedélymentes gőzkazánok 1 — 30 m2 feitőfelülettel, 0,5 atm. üzemnyomással. Készítünk továbbá mindennemű lemezmunkát. Gőztúlhevítőket saját rendszerünk sze­rin­t, előmelegítőket, víztisztítókat, talányo­kat víz, szesz, petróleum és egyéb folyadékok számára, készülékeket vegyészeti célokra és vállaljuk mindennemű gőzkazán és gőzgép szakszerű javítását Részletes ismertetéssel és árajánlattal kívánatra díjmentesen szolgálunk. Kőszénkátrány, szurok, racement, olaj, carbolineum Schlesinger L. és Társa, Budapest, VI., Mohács­ utca 5. Központ: Wien, K­., Oberdonaustrasse 91. : Fiókok: Berlin, Bukarest, Belgrád, Varsó, Krakó. Hordó- és kádár-ipartelep Mandel 1- Vesz és elad petroleumos és olajos hordókat. Elvállalja boros, pálinkás, sörös szeszes, petroleumos, olajos, zsiradékos és mindennemű hordók és kádak kijavítását. Elvállalja petróleum, ásvány-, kenőolajok és mindenfajta hasonló áruk lefejtését és tárolását így helyben, mint vidéken. Iroda: Budapest, IX., Ráday­ u. 60. Telep: IX. Dandár­ u. 26. Telefon József 42—91

Next