Délpestmegyei Népújság, 1949. július (3. évfolyam, 27-31. szám)

1949-07-03 / 27. szám

DÉLPESTAVEG VEI Hők a békéért! Lelkes készülődés a Világifjusági Találkozóra Izzik a gyűlölet a trockista kémek ellen . A«M­AGYAR *D­OLGOZÓK«PÁRTJÁNAK a Po­litikai»m­etil­apja* III. évfolyam 27. szám Ara: 60 fillér 1949 július 3, vasárnap Megvédjü­k az aratókat A Dolgozó Parasztok és Földmunká­sok Országos Szövetsége az aratási munkák megkezdésekor felhívja a me­gyei és járási titkárságoknak, a helyi csoportok vezetőségének, valamint az összes munkaközvetítő irodavezetőknek és munkástagozat vezetőknek figyelmét az aratási munkák gyors és sikeres megszervezésére. Hároméves tervünk gyors, sikeres végrehajtása megkívánja, hogy az ara­tást a legnagyobb rendben hajtsuk végre Ennek a nagy munkának zavartalan lebonyolítása az egész dolgozó paraszt­ság érdeke, mert ezzel eleve meghiúsít­juk a falu­ kizsákmányoló­inak, a ku­­lákoknak szabotáló és spekuláló kísér­leteit. A DÉFOSz járási titkárságai, vala­mint a helyi csoportok vezetőségei az alábbiakró­l gondo­s­ko­d­j­anak: 1. A felhívás megjelenése után a DÉFOSz helyi szervezet vezetősége­ azonnal dobogtassa le, hogy mindenki, aki részesarat­ókat alkalmaz, 18 órán belül kössön aratási szerződést. 2. Az aratási szerződést a Szövetség által leküldött szerződési űrlapon kell megkötni a DEFOSZ­ munkaközvetítő irodavezetőnek jelenlétében. Szerződés­­kötés nélkül aratási munkát vállalni nem lehet. 3. Minden munkáltató-gazda köteles a munkavállalók részére napi négyszeri bőséges étkeztetést adni s ebben két­szer feltétlenül meleg ételt biztosítani.­­ Ha a munkáltató kosztot nem ad, akkor köteles a fenti rendeletben meg­állapított természetbeni járandóságot az aratómunkás részére kiadni. Az ország több vidékéről érkezett hírek szerint a kulákság helyenként megkísérli, hogy a mezőgazdasági mun­kák menetét megzavarja. Igyekeznek megkerülni a rendeleteket, megtagad­ok az előírt bérek fizetését — több helyen nem kötnek aratási szerződést a munk­ásokk­al. Ennek megakadályo­zására, az aratómunkások érdekeinek védelmében kormányrendeletet adtak ki. A rendelet szerint az a gazdálkodó, akinek mezőgazdasági művelés alatt álló összes földterülete a 25 kat. hol­dat, vagy birtokának kat. tiszta jöve­delme a 350 aranykoronát eléri vagy meghaladja, köteles az 1999. évi aratási és betakarítási munkákhoz szükséges számú mezőgazdasági munkavállalót alkalmazni a DÉFOSZ munkaközvetítő irodája útján. A most szerződtetett me­zőgazdasági munkavállalók száma nem lehet kisebb annál, mint amennyit a gazdálkodó tavaly, ugyanakkora terüle­ten alkalmazott. A rendelkezések megtartását a DÉ­FOSZ ellenőrzi. Ha az ellenőrzés so­rán egyes gazdákról megállapítják, hogy azok kellő számú mezőgazdasági mun­kavállaló alkalmazásáról idejében nem gondoskodtak, a DÉFOSZ jelentése alapján a népi bizottság javaslatára a szükséges számú munkavállalót a köz­ségi elöljáróság (városokban a polgár­­mester) szerződteti és a munkát hatósá­gilag végezteti el. A szerződtetés a gaz­dálkodó terhére történik. A kormányrendelet, amelynek pontos végrehajtása megakadályozza, hogy a kulákság veszélyeztesse az aratási és betakarítási munkák időben való elvég­zését, — hatályba lépett. Megszegőit — ha cselekményük súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, — három évig terjedhető fogházzal, illetve 24 ezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel sújt­ják. Városföldön a Dózsa csoportnál Pár perc múlva tovább robogott az autó Városföld felé. Rákosi elvtárs jövetelének célja a termelőcsoportok meglátogatása volt. Először a »Dózsa­­ György« csoportot kereste fel. Fehér István elvtárs és Czakó Imre tanya­szervező kalauzolták. Két-három ember volt csak a ta­nyán, de csakhamar híre mient a pusz­tán, hogy a magyar dolgozó nép nőies vezetője ideérkezett és egyre többen gyűltek Imrére, szeretettel­­ és rajongás­sal kísérték minden lépését, m­inden mozdulatát... Alig győztek válaszolni a kérdéseire. — Hol vannak a jószágok? — A tehenek a gyepen, a bikák és borjúk az istállóban.­­ — Milyen idős ez a borjú ? Miért sovány a tehén?... Kezeli-e az állat­orvos ?... A másik tanyán már sokan fogadták, éljenezték, tapsoltak. Illedelmesen áll­ták körül a kedves vendégeket. — Miért vannak ünneplőben ? — kérdezte Rákosi elvtárs. — Szövetkezeti közgyűlés volt... az imént jöttek haza Kecskemétről. Egyetértésben vannak-e ? Itt a csoport mangalicatenyészetét nézte meg, hosszan elbeszélgetett Ko­váccsal, a kondással. Ekkor már kö­réje gyűlt a csoport apraja-nagyja, sok asszony és gyerek, meg a szomszéd tanyák­­ parasztjai. Rákosi elvtárs fi­gyelme a gyermekek felé fordult, örült, hogy olyan jó színben vannak.­­ — Mivel élnek? — kérdezte. — Tejjel. Annyi van, amennyi csak kell, még fölösleg is marad értékesí­tésre! — válaszolják büszkén az as­­­szonyok. Kovácsné megjegyzi, hogy ennivalójuk van bőven, csak a ruha drága. — Most elhiszem­, d­e a jó termés után maguknak sem lesz drága a ruha! — vigasztalja Rákosi elvtárs. I Megérkezik Tóth János, a Dózsa­­csoport elnöke. Bemutatkozik. Mind­nyájan bemennek az irodába és Rákosi Elvtárs a csoport megalakulásának tör­ténetét hallgatja. — Hány tagjuk van? — Harmincnégy család. — És egyetértésben vannak? Nem veszekszenek egymással ? Mi tartja össze mindnyájukat? A tehenek? A disznók?­­ Nem, az közvagyon. Az öntudat tart össze. Az, hogy igazság van, hogy most már mindenki megkapja, ami munkájáért jár. Rákosi Mátyás meglátogatta a kecskeméti termelőcsoportokat Szerdán délután gépkocsi állt meg a MDP kecskeméti pártháza előtt. A gép­kocsiból Rákosi Mátyás elvtárs szállt ki Donáth­ Ferenc elvtárs, országgyű­lési képviselő kíséretében. Minden elő­zetes bejelentés nélkül, váratlanul ér­keztek... Rákosi elvtárs otthonosan helyezke­dett el a titkári szobában és Lakos Gáspár elvtárs, üzemszervezőtől a kecs­keméti munkások, üzemek és a piaci árak felől kérdezősködött.­­Csakhamar m­egérkezett Fehér István elvtárs is a Népfront Bizottságának üléséről. Rá­kosi elvtárs pontos felvilágosítást ka­pott Kecskemét dolgozóinak minden problémájáról. Melegen érdeklődött két 1919-es elvtársunk, Vincze és Villám elvtárs családjáról. Nem feledkezett meg azokról, akik harminc esztendő­vel ezelőtt vele együtt harcoltak és mártírhalált haltak... — Hogyan állapítják meg, hogy me­lyikük mit végzett? Megmutatják a »normakönyvet«, Rá­kosi elvtárs lapozgat benne, a csoport tagjai magyarázgatják a beírt tételeket. Elmondják, miből mennyi termést vár­nak. Búzából 10, rozsból 8, árpából 8—9 mázsát holdanként.­­ — Én úgy látom, több lesz! — vitat­kozik Rákosi elvtárs. — Inkább kevesebbet mondunk, hogy aztán kellemesen lepődjünk meg — válaszolják mosolyogva a parasztok. Egészen meleg, baráti m­ár a hangulat. Mindnyájan érzik, hogy igaz barátjuk ül közöttük, a nép fia, aki a néppel, a népért él és dolgozik. A szomszédok felől érdeklődik, mit szólnak azok a termelőcsoport munkájához. — Többen szeretnének belépni az ősszel. Két-három család földjével együtt, 10—15 földnélküli kommendes meg amúgy... A „Törekvés“ juhászai között A »Törekvés« termelőcsoportnál Baj­a Ferenc elnök fogadja a Magyar Dolgozók Pártjának főtitkárát. Meg­mutatja büszkeségét, a birkanyáj­at. 300 juh és 100 bárány legelész a dús gyepen. — Túl jó­­ ez a legelő a birkáknak! — jegyzi meg Rákosi elvtárs. — Csak most, mert jó volt az idő.­­ — Adnak öt kiló gyapjút? ; — Csak négy és felet, mert nem voltak ilyen egészségesek, amikor megkaptuk őket. Bonyolult számítás következik, hogy mennyit jövedelmez a birkalegelő. Rá­kosi elvtárs és a juhászok megállapít­ják, hogy holdanként 650 forintot, de tej is van, meg sajt, ami a költségeket fedezi. Így tudtak a gyapjú árából két­­lovat venni. . — Jövőre­­ teherautót veszünkI Rákosi elvtárs tetszéssel hallgatja a derűlátó nyilatkozatot... A juhász ámbi­­tusán ül már az egész társaság és juh­sajtot eszik friss kenyérrel. . — Számadást tettek-e? Mi lesz az eredmény ? — Nagyjából. Tagonként hatezer fo­rint részesedés jut. A búzaföldet is megnézik. Ritka egy kicsit, de jó termést ígér, mert nemesí­tett volt a vetőmag. Szebb, mint a szom­széd kuláké. A cukorrépa is elsőrendű. Fel is töltötték- Valaki megjegyzi, hogy ez fölösleges volt, de kipróbálták, hátha többet ad. Rákosi elvtárs ehhez is ért: — Ha 130 mázsát fizet holdanként, jövőre is érdemes lesz feltölteni... Egységes a Szakszervezeti Világszövetség .A Szakszervezeti Világszövetség k­ongresszusán Louis Saillant főtitkár ha­talmas beszédét óriási lelkesedéssel fogadták a küldöttek. A főtitkár tíz pont­ban foglalta össze a Világszövetség alapokmányában lefektetett célkitűzéseket. Kiemelte, hogy a Szakszervezeti Világszövetség minden országban támogatja a munkásokat szociális és ipari téren. A Világszövetség egyik legfontosabb cél­kitűzése, hogy leküzd­je a fasizmus bár­milyen formában történő jelentkezését, harcoljon a háborús uszítók ellen és küzdjön a tartós békéért. Csődöt mondott a Marshall-ten Washingtonból, Londonból és Pá­risb­ól érkező jelentések egyaránt arról tanúskodnak, hogy a két angolszász ál­lam gazdasági válsága a Marsh­all-terv általános válságává mélyült. Az Ameri­kai Egyesült Államokban beismerték, hogy a munkanélküliek száma elérte a nyolcmilliót. Londonban tovább tart a tőzsdei áresés. A lapok nem tudják titkolni, hogy az aranytartalék csaknem­ kimerült és­ a külkereskedelmi veszte­ség tovább emelkedik. A Marshall államok pénzügyminisz­terei értekezletet tartanak Parisban. Egyik francia lap így jellemzi Cripps, angol pénzügyminiszter helyzetét:­­„ Marshall »segély nélkül tönkremegyek, de a Marshall segéllyel, az amerikaiak által rám erőszakolt feltételekkel szin­tén tönkremegyek­« A font és dollár harca csődbe viszi a Marsha­ll-tervet. Walter Lippmann hírhedt imperialista újságíró megállapítja, hogy a Marshall-­­terv mézeshetei elmúltak. Sem­­­ a Mar­­shall-terv, sem az Atlanti Szerződés nem alkalmazható a nemzetközi helyzet új szakaszában. Rávilágít arra az alapvető igazságra, hogy a Marsh­all-terv nem tudja helyreállítani a világkereskedel­met. A dolgok éppen ellenkező irány­ban fejlődnek. A piacokért versengő államok egymással folytatott küzdelme a nyugatnémet és a japán ipar foko­zódó termelésével késhegyig menő harc­cá fog fajulni. Itt volt...­ ­ Este 8 óra van, amikor elbúcsúznak. Rákosi elvtárs megköszöni a vendég­látást és beszáll a gépkocsiba. A dol­gozó parasztok, asszonyok, gyerekek csillogó szemmel néznek utána. Szintet hihetetlen, mégis természetes, hogy ez az egyszerű, bölcs ember a magyar nép nagy vezetője...­­ Száll a hir a pusztán tanyáról ta­­­nyára: Rákosi elvtárs volt itt, Rákosi elvtárs meglátogatott minket... Rákosi elvtárs a közösen gazdálkodó parasztok iránt érdeklődik... az ő munkájukat ki­­ séri figyelemmel...

Next