Délpestmegyei Népújság, 1949. szeptember (3. évfolyam, 36-39. szám)
1949-09-04 / 36. szám
DÉLPESTMELVEI Tanít a PÁRT Indonéz ifjak Félegyházán Negyvenezer kereskedelmi alkalmazottra lesz szükség • A'MAGYAR• DOLGOZÓK»pARTJÁNAK'PONT!KAS»HETILAPOA ill. évfolyam 36. &zam Ars: 60 fillér 1949 szeptember 4, vasárnap Tanulj tovább ! »A Magyar Népköztársaság Jiztosítja a dolgozóknak a művelődéshez való jogát.« Így hangzik új alkotmányunk 48. paragrafusa. A jog lehűt megvan, csak élni kell vele. Az iskolai beiratások hétfőn kezdődnek és három napon folytatódnak. Az előzetes jelentkezések alapján már látjuk, hogy a középiskolák iszociális összetétele demokratikusabbá válik. Jóval több munkás és dolgozó paraszt gyermeke jelentkezett a gimnáziumokba, mint valaha is a múltban. A munkások és dolgozó parasztok jórésze követte Pártunk tanácsát, felhívását és tovább kívánja taníttatni gyermekét. Hiba volna azonban, ha az eddig mutatkozó eredményekkel meg volnánk elégedve és azt gondolnánk, hogy az iskoláztatás terén mindent elértünk már, amit akartunk. A jelentkezések azt mutatják, hogy a pedagógiai gimnáziumokba, vagyis a tanító- és óvónőképzőkbe többen jelentkeztek, mint amennyit fel lehet venni. Ezzel szemben az általános fiú- és leánygimnáziumokban még sok üres hely van az első osztályokban ! Helytelenül járna el a munkás- vagy dolgozó parasztszülő, aki gyermekét minden további iskolázástól elvonná, ha nem kapna helyet az általa kiszemelt iskolában. A gimnáziumok tananyaga megváltozott, nincs már »urakat« nevelő, semmirevaló iskola, minden középiskola a szocialista jövőnek nevel új fiatalságot, mindegyik meginyitja a továbbtanulás útját. Aki ismeri az ötéves tervet, tudja, hogy rengeteg értelmiségi dolgozó talált biztos elhelyezkedést a terv végrehajtása folyamán. Nem szabad meghátrálni Lehrt az első kis akadálynál, hanem be kell íratnunk a gyermekünket abba a gimnáziumba, ahol férőhely van. Pártszervezeteink kötelessége, hogy továbbra is foglalkozzanak a beiratkozás kérdésével és adjanak tanácsot a munkásoknak és a dolgozó parasztoknak gyermekeik továbbtanulása érdekében. Veszedelmes jelenség az úgynevezett lemorzsolódás is! Az általános iskolák első osztályába 200 ezer tanuló járt tavaly, a nnyolcadikba pedig csak 70 ezer. Azt látjuk ebből, hogy a munkás- és dolgozó parasztszülők nem engedik gyermekeiket a felsőbb osztályokba, mert valami munkára fogják be őket. Ennek is meg kell szűnni végre! A szülőknek érdemes áldozatot hozniuk gyermekeik továbbtanulásáért, mert a tudás hatalom, de a hatalom gyakorlásához — melyet nálunk a munkásság és dolgozó parasztság végez — tudásra van szükség! Gyümölcskertészeti gimnázium nyílik Kecskeméten A közoktatási minisztérium eredeti terve szerint a kecskeméti mezőgazdasági gimnáziumnak csak állattenyésztési tagozata lett volna. Kecskemét azonban a gyümölcs és szőlő hazája is, ezért a Párt és a népi szervek gyümölcsészeti tagozat megszervezését javasolták. Az engedély megjött, így a jogakadémia helyén az új mezőgazdasági gimnázium állattenyésztési és kertészeti tagozattal nyítik meg. A mezőgazdasági gimnázium részére 60 diákot befogadó kollégiumot rendeznek be, hogy a szegényparasztok gyermekei számára megkönnyítsék a tanulást. Szlovák és magyar parasztok együtt ünneplik az új kenyeret Safarikovóban (Tornaia) a szlovák és magyar lakosság az új kenyér ünnepén a népek barátságának nagyszerű bizonyítékát adta. Már a kora hajnali órákban kocsikon, szekereken tódult a környékbeli szlovák és magyar parasztság, hogy megünnepelje az új kenyeret. Megjelent a magyar népi demokrácia 50 tagú parasztküldöttsége is, a pártok, a Nemzeti bizottságok képviselői és a két nemzet megható módon ünnepelte együtt az aratás sikeres eredményét. A magyar és csehszlovák safarikovói parasztküldöttség táviratban üdvözölte Gottwald Klement köztársasági elnököt, Rákosi Mátyást, a magyar dolgozók vezérét, William Sirokyt, a Szlovák Kommunista Párt elnökét, Szakosíts Árpádot, a magyar köztársaság elnökét, Julius Duris és Erdei Ferenc földművelésügyi minisztereket. építő munkánk jelképe: új címerünk ír Magyar Népköztársaság címere: Kétoldalt búzakoszorúval egybefogott kerek világoskék mezőben kalapács és búzakalász, a mező felső részén a mezőre sugarakat bocsátó ötágú vörös, csillag, alján redőzött piros fehér zsold szalag.« (Az alkotmány 67. §-a.) Hazánknak, a népi demokratikus Magyarországnak tehát új címere van. Az elmúlt évek nagyiramú fejlődésében a magyar nép sorra-rendre levetette elviselt, régi gúnyáit. Állami, gazdasági, társadalmi életünk szinte minden eleme megcserélődött ezalatt. A nép, a dolgozó nép élniakarása, alkotó kedve hol gyorsabban, hol lassabb tempóban, de feltartóztathatatlanul vinné véghez azokat az átalakításokat, amelyek mindegyike egy-egy lépcsőfokát alkotja fejb é törő álunknak a szocializmus felé. Így jutottunk el most oda, hogy életbe léptettük állami életünk alaptörvényét, új alkotmányunkat. Népünk a régi, urak összelakolta, valójában nem is létező álalkotmány helyett most már maga teremtette alkotmánya szerint rendezi életét a maga országában. Tegyük fel a kérdést: vajjon csak formai változás-e, mikor sok elavult ósdi holmival együtt a régi címert is elvetjük ? Nem, nemcsak formai, ellenkezőleg, lényegbengó, ugyancsak jelentős változásról van szó. A ebner: szimbólum, jelkép. .42 a feladata, hogy egy közösség jellegét, lényegét egyetlen képes ábrázoltat közérthetően fejezze ki. Ha így nézzük, ha gondolkodásunkat megszabadítjuk a hamis hagyománytisztelet kötő fékjeitől, mit látunk? Azt, hogy a régi címerünk nemcsak értelmét vesztő, elavult jelkép, hanem kifejezője mindannak, aminek segítségével a régi rend urai szembeállították népünket a "környező országok “dolgozóival. A régi címer a népeket elnyomó, hódító törekvésű úri imperializmus kifejezője volt. A régi címer— tartalma szerint — ma szembeállítana bennünket a szomszéd népekkel, barátainkkal, akikkel a nagy Szovjetunió vezetése alatt építjük a szocializmust. A dolgozó nép uralma biztosította a nemzetiségek egyenlő jogait, teljes szabadságát: régi címer a nemzeti ellentétek felszíatására alkalmas. A Szovjetunió vezetésével a világ demokratikus dolgozói, az imperialista háborús uszitókkal szemben békeakarat acélfalát szegezik: a régi címer ezt az acélfalat gyengítené. d Haza csak ott van, ahol jog is van« — mondja Petőfi — is a régi címer a jogtalanság keserű korszakára emlékeztet bennünket Ezért kell tehát az új címer. A győzelmes magyar dolgozóknak olyan címerre van szükségük, amely a mai Magyarországot, annak a lényegét példázza. Olyan címer, amely közérthető ábrával támasztja alá alkotmánytervezetünk 2. §-át: »A Magyar Népköztársaság a munkások és dolgozó parasztok állama«. Új címerünk alapmotívuma: a derűs égszínkék és az aranyló búzakoszorú jelképe élniakarásunknak és bizakodásunknak dolgos népünk szabad, békés jövendőjében. Közepén a nemzeti színű szalag felett ott áll építőmunkánk zálogának és fundamentumának, a munkásság és dolgozó parasztság harcos összefogásának szimbóluma: a kalapács és a test,érett kodász. Az alkotó egységnek f ezt a harmonikus, szép ábráját az ötágú vörös csillag sugarai ragyogják be. Hogy is lehetne más kép? Az ötágú csillag: a világ dolgozóinak nemzetközi összefogása, amely nélkül nincsen alkotó munka, nincs béke, amely nélkül, mondjuk ki: nincs emberi, emberhezméltó élet a földön. Az ötágú csillag jelképe a megbonthatatlan kapocsnak, amely bennünket minden ország dolgozóihoz fűz és jelképe mindenekfölött hálánknak és ragaszkodásunknak a rági felszabadítónk, a Szovjetunió iránt. Új címerünk: maga a dolgozó, saját hazáját építő, egységbe forrott magyar nép; fölötte az ötágú csillag pedig a Pártot jelenti, amely boldog, szabad élet felé vezeti hazánkat. Az új címer tömör szépségében a sorsunkban végbement hatalmas fordulatot fejezi ki. Ezért nem elég, ha pusztán megértjük, mit jelent a jelkép. Nem: új címerünket szeretnünk is kell, mert a mienk az; hazánk történetében először nem az urak címere, hanem a dolgozók pajzsa. Szeretnünk kell olyan izzóan, ahogyan csak dolgozók szeret netik a maguk hazáját, olyan izzó szeretettel, amilyen izzó gyűlölettel fordulunk szembe az imperialisták békénkét, szabad életünket veszélyeztető mesterkedéseivel. Amikor új címerünket elfogadjuk, magunkénak valljuk, egyúttal hitel leszünk amellett, hogy’ megvédjük és megőrizzük hadunkban a dolgozók uralmát, népünk építő, harcos egységét, hogy tűrhetetlenül haladunk tovább utunkon a szocializmus építésében.. Új címerünket megértették és megszerelték a dolgozók. Szabó Mihály élmunkás mondja: — Gépgyári dolgozó vagyok, mindegy számomra, hogy milyen nem címerünk. A régi, koronával »ékesített«, a de még a Kossuth-címer se tudta kifejezni a bekövetkezett, nagy átalakulást, mely az elnyomó és kizsákmányoló kiváltságosak helyett az ép kezébe adta az ország vezetését. — örülök az új címernek, Jászén aznap született meg, amikor a fiam és így kettős ajándékban volt részem. A magam és kicsi fiam nevében is köszönöm a Pártnak az új cimert, boldog jelenünk és még boldogabb jövendőnk jelképét! Szűcs Pálné munkásnő így szólt: — Nem tudom sajnálni a régi címert, hiszen ahhoz nekünk, dolgozóknak, semmi közünk se volt. Az új címer már nem hazug ábrándokat jelképez, hanem a boldog valóságot:Magyarország az ipari és mezőgazdasági dolgozók országa lett. Ezt jelképezi a kalász és a kalapács. Alatta a piros-fehérzöld szalag az igazi, őszinte hazasze?retetet, az ötágú csillag pedig azt, hogy barátunk a Szovjetunió és testvérünk a világ minden dolgozója. Köszönöm Rákosi elvtársnak, asszonytársaim nevében is Iván Kamill villányidé pi igazgató, kiháló munkás így "nyilatkozóit: — Pártunk a sovinizmus ellen küzd. A régi címer éppen azt a »mindent vissza!« szellemiséget szította, mely eddig megakadályozta a szomszéd népekkel való barátságunkat, békés együttműködésünket. — örülök,hogy új dinerünk ehelyett a munkát jelképezi. A haladó értelmiség, ahova én is tartozom, hálás, hogy végre olyan díinerünk van, mely nem egy elavult és bukott rendre emlékeztet, hanem a valóságra mutat; —1 a dolgozók szabad, boldog országára, melynek maga is megbecsült tagja és nem a tőkések lenézett eszköze, mint a múltban volt! Bevonulnak a dolgozók fiai a félegyházi iskolákba — A magyar népköztársaság a munkásság és dolgozó parasztság állama, olvassuk az új alkotmányból és ennek eredményeit máris érezzük, mert nyitva áll előttünk az út a továbbtanulás felé — mondja Cserép István, egy nincstelen mezőgazdasági munkás fia, aki most kerül a középiskolába. Az iskolák, kollégiumok szeretettel várják azokat a fiatalokat, akiik a jó tanulásukkal, kollektív magatartásukkal bizonyítják, hogy hűek a dolgozó néphez és méltók arra, hogy az újt értelmiség majgvai legyenek. Ennek eredménye az, hogy a nemsokára elérkező tanév nyitásánál a félegyházi iskolák szociális összetételének megváltozása következtében új légkör fog kialakulni, mert a munkás-paraszt származású diákok most hódítják meg a tudomány erődjét. Két éve a munkásparaszt származású ifjúság Félegyházán csak 15—21 százalékban volt képviselve. Az iskolák államosítása után 10 százalék fölé javult az arány és most a gondos válogatás eredménye 80—85 százalékot hoz ki. Ebben a tanévben már a tanulás minden kiskunfélegyházi iskolában a becsület és dicsőség dolga lesz. A tudás a legerősebb fegyver és ezt a fegyvert a jövőben dolgozó népünk fiai népköztársaságunk felemelésére, építésére használják fel.