Petőfi Népe, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1957-07-16 / 164. szám
| ^ Látogatás Nagybaracskán Most egy bácskai községbe visszük el az olvasót. Lássuk csak, mit tudunk, mondani Nagybaracskáról. Újjáépültek a házak Szomorú látvány fogadta azt, aki tavaly márciusban a községben járt. A Mohácssziget &V tenger volt, a viharos szél több mint egy méteres hullámokat vert, hatalmas jégtáblák veszélyeztették az emberi életet. A szovjet katonák, a magyar honvédség és a lakosság gigászi küzdelmet folytatott az elemi csapás ellen, építette a gátakat, védte az emberi javakat— amennyire tudta. Az újjáépítést a víz elvonulása után azonnal megkezdték. Nemrég adták át a 96 vadonatúj házat boldog tulajdonosaiknak. Huszonkilenc megrongálódott épületet pedig rendbehoztak. Ezeken kívül is épülnek új házak a községben. Cserélik ki a nádtetőt, helyébe cserép kerül. Egyszóval fejlődik, formálódik a község. Ez a változás párt és az állam segítségét, a növekvő életszínvonalat tükrözi. Az országhatártól Bajáig Az előbb szó volt arról, hogy ünnepélyesen adták át az új házakat lakóiknak. Az átadást halászlével fejezték be. Ezt azért érdemes megjegyezni, mert messze földön híres halászlét lehet itt kapni. A környékbeliek is felkeresik a Szabadság Halászati Termelőszövetkezet csárdáját. Ez a termelőszövetkezet a magyar—jugoszláv határtól egészen Bajáig végzi a halászlét. Huszonegy hórd új gyümölcsös Megtudtuk, hogy a községbeliek nemcsak a halászlét szeretik, hanem a finom és ízletes gyümölcsöt is. Van a községnek egy homokos része, körülbelül egynegyede az egész határnak, ahol nem sok eredménnyel rozsot, kukoricát és napraforgót* termesztenek. Látva Varga István, Király Péter, meg a többi gyümölcs- és szőlőtermesztő parasztember gyarapodását, egyre többen kaptak kedvet a telepítéshez. Igen ám, de a szőlő- és gyümölcstermesztés szaktudást kíván és nem lehet csak úgy, hirtelen belevágni. Jól tudják ezt a nagybaracskaiak, ezért sürgették az ezüstkalászos tanfolyamot. Ezen több mint ötven gazda sajátította el a szőlő- és gyümölcstermesztést, valamint kertészkedés fortélyait. Sikeresen vizsgáztak. A tanfolyamon tanultak hatására egyre többen szándékoznak telepíteni. Petikó Erzsébet mezőgazdasági felügyelő elmondta, hogy az idén 21 holdon létesítettek új gyümölcsöst. Ez sokszorosa az elmúlt évek telepítésének. Növekedett az új szőlők területe is. Tények bizonyítják tehát a termelési kedv növekedését. Három helyett négy Az ellenforradalom viharában feloszlott a község három termelőszövetkezete. A három helyett azonban ma már négy közös gazdaság van a községben. A felbomlott termelőszövetkezetek ugyanis egymás után alakultak újjá, sőt még egy új szövetkezet is»lakott. Mind a négy termelőszövetkezet tagsága szorgalmasan dolgozik, jól halad az aratás és a növényápolás. Nem jó a híd Az aratás egyébként befejezés előtt áll és nagyban folyik a hordás. A munkát azonban veszélyezteti, hogy a szigetet a községgel összekötő faludon a közlekedés életveszélyessé vált. Az Útfenntartó Vállalat illetékesei már két hónappal ezelőtt megállapították ezt és ígéretet tettek kijavítására. Az ígéret azonban csak ígéret maradt és a tanács rövidesen kénytelen lesz lezárni a hidat, mint használhatatlant, ami akadályozni fogja a hordást, mert a termelőknek több kilométert kell kerülniük, hogy a másik hídon szállítsák be a termést. Szükséges volna tehát az Útfenntartó Vállalat azonnali intézkedése, a híd korhadt részének kijavítása. * Befejeztük a látogatást. Nem sok időnk volt, csak egy pillanatra lestünk be egy község életébe^ DÚS KALÁSZOK >flprói gondolt Izsóid Istvánná, szabadszállási levelezőnk nemrégiben arról írt, hogy a kalocsai vágóhídról érkező húsárukon sok a légy. Előfordult olyan is — Újjá levelében —, hogy kukacok mászkáltak a leszállított árun. — A szabadszállásiak panaszára intézkedtünk, s ezt köszöni meg most Izsoldné levelében. „Hálás köszönetet mondok a fogyasztók nevében, hogy már nem kell kukacos, büdös húst fogyasztani. Az önök közbejárására megkaptuk a helybeli vágásra az engedélyt.“ * Id. Tóth János, bácsalmási termelőszövetkezeti tag érdeklődött aziránt, hogy jár-e neki a fogatos vetésnél, valamint a tengeri ekézéskor a lóhajtásért munkaegység, amennyiben nincs lóvezető. gi A megyei tanács mezőgazdasáosztályán megérdeklődtük, hogy ez esetben mi a gyakorlat. Azt a választ kaptuk, hogy ha nincs lóvezető, jár a hajtásért a kocsisnak munkaegység. Ezt a munkaegységkönyv előírja. Ettől természetesen el lehet térni, ha a közgyűlés más határozatot hoz. Kunfehértói magtár dolgozói levélben kérték a szerkesztőséget, hogy vizsgálja ki, miért nem szerelik be az épületbe a liftet és a csúzdát. Ebben az ügyben felkerestük az ÉM Bács megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatóját, aki a következő választ közölte velünk: »Az építtető vállalat velünk erre a két munkára külön szerződést nem kötött. 1955-ben megtartott műszaki átadáson jelen volt hiányos felkészültséggel rendelkező építésvezetőnk, aki azóta már nincs vállalatunknál. A hiányolt munka elvégzését elvállalta teljesen jogszerűtlenül és szabálytalanul. Vállalatunk megbízottja a gazdaság megbízottjával együtt jún. 25-én felkereste a Malomszerelő és Gépjavító Vállalatot, ahol a megbeszélések után megállapodott a gazdaság megbízottjával, hogy a szerelésre vonatkozó költségvetést beáraztatja és az alvállalkozónak megküldi. A Malomszerelő és Gépjavító Vállalat szerződését a vállalat nemlegesnek tekinti.« * Június 19-én a Petőfi Népében megjelent »A kisfoklgiek két panasza.« A Szegedi Postaigazgatóság a következőkben válaszolt a terhelpusztaiak panaszára: »Terhelpuszta, mint közigazgatásilag is Géderlakhoz tartozó terület, az ottani postahivatal kézbesítőkerületébe tartozik. — Terhelpusztán jelenleg egy tsz működik H taggal, akik a posta szolgálatát igen csekély mértékben veszik igénybe, tehát a kézbesítendő napi egy-két küldemény és a hasonló mértékű esetleges feladás végett egy külön külterületi kezelő beállítása a forgalomba nem indokolhatóan költséges lenne. Tekintettel arra, hogy egyéb ügyeik elintézése végett a terhespusztai Kossuth Termelőszövetkezet tagjai közül időnként valaki bizonyára bemegy a községbe, az esetleges érkező postaküldeményeket vagy értesítőket a postán átveheti és kiviheti a címzetteknek,« KÖSZÖNET SZABADSZÁLLÁSRÓL — VÁLASZ TÓTH JÁNOSNAK — KÉSZEN LESZ-E A KUNFEHÉPÍTŐI MAGTÁR? — TERHESPUSZTA NEM KAP POSTAI KÉZBESÍTŐT * Tiflf Keddi megjegyzései Bürokrácia egy mérleg körül A bürokráciát ugyan inkább mérlegelni szokták, de úgy látszik kivételek itt is vannak. Ez esetben ugyanis a bürokrácia egy mérleg körül tapasztalható, pontosabban egy hídmérleg körül, s bár elég szép példányról van szó, a hídmérleggel mégsem lehetne lemérni a bürokráciát. A mérleg ugyanis rossz, annak ellenére, hogy a vadonatújnál is újabb. A történet úgy kezdődött, hogy a keceli Vörös Zászló Tsz vezetősége pontatlannak találta az-egy kocsis mértéket és elhatározta, hogy a takarmány pontos elosztása, a gabona, meg más termények gyors mérlegelési lehetőségének biztosítása érdekében vesz egy hídmérleget. Nosza, meg is rendelték a Kecskeméti Földművesszövetkezet útján Justitia szerszámának testesebb kiadását, s a hídmérleg még tavaly októberben meg is érkezett szerencsésen. Azaz, hogy elég szerencsétlenül. A Kecelre érkezett mérlegalkatrészekkel ugyan nincs semmi baj, kifogástalannak tűnik minden porcikája, hanem azokkal az alkatrészekkel van baj, amelyek nem érkeztek meg. A hídmérleg padlójáról, meg egy összekötő acélgerendáról van szó. Mert ezeket hiába keresték még a mellékelt szállító levélben is, bármennyire rázogatták a borítékot, nem hullott ki belőle. Mit lehet ilyen esetben tenni? Azt, amit a keceliek tettek, írtak a földművesszövetkezetnek, hogy küldjék el a hídpadlót is, vagy pedig árulják el nekik, hogyan lehet enélkül lemérni egy lovaskocsit. A szövetkezeti boltosok az első megoldási lehetőséget vállalták magukra, immár fél éve. Talán még azóta is vállalják, ezt nem tudhatni, de a hídmérleg padlója még ma sincs ott szecelen. Ezt viszont tudjuk. Az első levelet követte a másik, elküldték Kecskemétre a hídméreg születési-anyakönyvi kivonatát, törzsszámát, meg talán az újraoltási bizonyítványát is, mert ezt kérték, de miután az ügy ennyivel előrehaladt, újra megfeneklett. Vagyis a padló még mindig ismeretlen helyen tartózkodik. Már arra is gondoltak a keceliek, hogy jó lenne a rendőrség közreműködését kérni vagy talán apróhirdetni kellene a dolgot, hátha megtalálnák a költiztetés vagy a hirdetés segítségével. Ez a megoldás eredményesnek tűnik, föltéve, hogy azokban a zűrös novemberi időkben nem disszidált az illető hídpadló. A hirdetés vagy a köröztetés mellett szól az is, hogy a Kecskeméti Ezermester Ktsz egyszer csak értesíti ám a Vörös Zászló Tsz-t: a hídmérleg összekötő gerendáját megtaláltuk a Soltszentimrei Földművesszövetkezet boltjában. (Ez aztán tényleg ezermesterekhez illő tett volt!) Ha velünk — mármint az Ezermester Ktsz-el — állíttatják össze a mérleget, munkatársunk díjmentesen a helyszínre szállítja az összekötő gerendát, így írt a ktsz és erre a jó hírre felcsillant a mérleg dolgában egyre pesszimistább keceli tsztagok szeme. Heuréka — kiáltották volna, ha éppen Archimedes jár az eszükben — mégis csak sor kerül még a mi időnkben a hídmérleg használatára. Nem csupán az unokáink, hanem már a most élő tsz-nemzedék is élvezni fogja a hídmérleg használatának minden előnyét. Még talán ma is örülnének, ha közben le nem lohasztja ismét a kedvüket az a szomorú tény, hogy a hídpadlónak viszont hírepora sincs. Úgy látszik, ennek felderítéséhez egy másik ezermester szövetkezetnek kell jönnie, hacsak, igen, hacsak közben a Kecskeméti Földművesszövetkezet utána nem jár a dolognak. Mert ilyen csoda is előfordulhat. —irt— a: MAUXA& SZC.c:ai:s,i/. '.toOtie'SPA'Cr. zip's;Wfrg/i»''.Meovei lai.ua iérkartársak 11 aggodalma : Két hetven év körüli nyugdíjas kinézésű bácsika ült az autóbuszmegálló előtti kiapadón. Régi emlékeikről és nagyapói örömükről, gondjaikról beszélgettek. Csendes szavú, szelíd tekintetű emberek, akik szeretik elnézegetni az utcák forgalmát. Mindent észrevevő szemükkel azt is meglátják, amit még egy fiatal legény sem mindig. Egyszerre csak egy töpörödött, rossz külsejű, mezítlábas férfi toppant eléjük. Kezében egy madzaggal agyonfűzött újságcsomagot szorongatott. Úgy látszik, ez volt egyedüli szellemi felüdülése. Féltő gondossággal markolta, nehogy valaki ellopja tőle. Áldás, békesség »úrkartársak«, köszöntötte a két tisztes korú öregembert. Az egyik »úrkartárs« e furcsa és idegen hangzású megszólításra kényelmetlenül kezdte magát érezni. Úgy forgolódott a kispadon, mintha parázsra ült volna. Fejével mind a négy világtáj felé kutatott. Hirtelen körülnézett, nem hallotta-e meg valamiféle gyanús elem ezt a ma már nem éppenséggel közkedvelt megfogalmazást, majd közelebb vitette a toprongyosi embert és a fülébe súgta: —• Máskor legyen megfontoltabb a címek megnevezésénél. Mi nem vagyunk urak, de még csak kortársak sem. Mit gondol, milyen kellemetlenségbe sodorhat minket ilyetén formai árazással. Egyszer s mindenkorra vegye tudomásul, hogy nyugdíjasok vagyunk. A másik öreg bácsi sem tudta szó nélkül megállni: — Igen, igen, tisztelt barátaim Ez az erőltetett szellemesség még a nyudíjunkat is veszélyezteti. Mi szükség van ilyen irányú kánikulai bölcsességre?! A megdorgált férfi töredelmes bocsánatkérő hangon megszólalt: — Kedves nyugdíjasok, szegény nyomorult vagyok, nagyon megkérném magukat, hogy szánjanak meg egy kis kenyérre valóval. Az Isten is megáldja, ha jót tesznek egy hadirokkanttal. A két öreg egymásra nézett, egy-egy teljes, egész nyomtak a férfi kezébe, forintot csak hogy már ne kompromittálja tovább őket. Villámgyorsan továbbsiettek, nehogy klerikális színezete is legyen a nóta végének, ha esetleg megköszönnék az adományt. Kedves nyugdíjas bácsik, miért ez a felesleges aggodalom? Bieliczky S. Pusztított a villám —• Böfner Mihály kunszállási tanyai lakos istállójában villámcsapástól tűz keletkezett. Szerencsére a nyolc méteres istálló mentési munkálatai sikerrel jártak, a kár így alig több mint 2000 forint, de még ennyi sem lenne, ha a gazda nem mulasztja el épülete biztosítását. el . Hetvenöt birkát pusztított egy villámcsapás Madaras község határában. Az állatok a 75 éves Stefanovics András tulajdonát képezték.