Petőfi Népe, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-31 / 178. szám
A körzeti pártszervezetek és a kecskeméti tanács együttműködése A párt politikájának képviselete, érvényesítése szempontjából fontos feladat hárul a lakóterületi pártalapszervezetekre. Erre a XII. kongresszuson Kádár János elvtárs külön is felhívta a figyelmet. Amikor vitaösszefoglalójában elidőzött a megyében is sokak által ismert Andrásfi Gyula elvtárs, a főváros egyik körzeti pártszervezetének titkára felszólalásánál. S mintegy vésül megjegyezte: „Nagyon ajánlom, ösze nevegyék figyelembe, amit mondott.. Kecskeméten, a városi pártbizottság céltudatos irányító munkájának eredményeként, az alig tíz év előtti hárommal szemben, jelenleg hét körzeti pártalapszervezet működik. Ennek jelentőségéről, a lakóterületi pártszervezeteknek a városfejlesztési törekvésekre, a közigazgatási munkára gyakorolt befolyásáról beszélgettünk dr. Mező Mihállyal, a városi tanács elnökével. — Mindenekelőtt: milyennek ítéli meg a lakóterületi pártszervezetek és a városi tanács kapcsolatát, együttműködését? — Túlzás nélkül állíthatom, hogy a tanácsi tevékenység éltető eleme a lakóterületi munka, tanács számára tehát nagyon fontos kapcsolatról van szó. A tanácstagok számára is alapvető ez a kapcsolat, mert őket meghatározott területen választják meg. Ebből eredően nagy figyelmet fordítunk a pártszervezetekkel és a területi népfrontbizottságokkal való együttműködésre. Azzal, hogy a városi pártbizottság a körzeti pártszervezetek létrehozásában és erősítésében igen eredményes lépéseket tett, létrejöttek a jó feltételei annak, hogy a város tanácsa, a tanácstagok és a népfront révén élő kapcsolatokat teremtsen a pártszervezetekkel. — Milyen formái vannak ennek az együttműködésnek? Miként jelentkezik, miben mérhető a haszna? — A pártszervezetek gyakran fordulnak a tanácsihoz a legkülönbözőbb kérdésekben. Információval szolgálnak, jelzik a terület gondjait, megoldást szorgalmaznak. Ez késztette a városi tanács apparátusi pártszervezetét arra, hogy kommunista osztályvezetőket bízott meg a körzeti pártszervezetek és a tanács közötti összekötői feladattal. Az összekötők a városi pártbizottság megbízásából a területi pártszervezetek vezetőségi ülésein,taggyűlésein is részt vesznek. Tehát tájékozódnak és tájékoztatnak. Ez évek óta élő, igen hasznos kapcsolat. A kölcsönös információ egyik legjelentősebb fóruma a tanácsi tisztségviselőknek a kerületekben, taggyűléseken, pártnapokon rendszeresen megtartott várospolitikai tájékoztatója. Ilyenkor a fejlesztési és a város üzemelési kérdéseiről egyaránt szó esik. Rendkívül tanulságosak ezek a fórumok. Az érdeklődés nemcsak a fejlesztés iránt élénk. Kritikusan felvetődnek a városi embert érintő legkülönbözőbb kérdések, amelyek jól hasznosíthatók a városi tervek kialakításában, s a szervező munkában is figyelemmel vagyunk a fórumokon elhangzó észrevételekre, kezdeményezésekre. — Mondana példákat a körzeti pártszervezetek jelzéseire, kezdeményezéseire? — Ezeknek se szeri, se száma. A viszonylag fiatal városrészben, a Műkertvárosban legutóbb kétszer is igen jelentős eszmecserére került sor. Az egyik alkalommal a terület ellátottsága, a köztisztaság, és az ott élő cigány lakosság kérdései kerültek szóba. A felvetések nyomán a tanács négy érdekelt szakosztályának képviselői az általános elnökhelyettes vezetésével helyszíni tanácskozásra mentek, majd intézkedési tervet dolgoztak ki a területi problémák folyamatos megoldására. Érzékeltetésül egy konkrét példa: a gyümölcs-zöldség ellátás feladatát az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat ottani üzlete vette át a szomszédos ZÖLDÉRT - bolttól. A felszabadult zöldségbolt helyén a pártszervezet kezdeményezésére gyógyszertár nyílik. A ZÖLDÉRT Vállalatot a Széchenyivárosban kártalanították üzlettel, amellyel pedig a Széchenyiváros lakói is jól járnak.Hosszan sorolhatnám a IV. kerületi pártszervezetben legutóbb felvetett jelzéseket, indítványokat is. Jogos igény például, hogy az újak mellett a régi lakóterületekre is fordítson nagyobb gondot a tanács. Vagy a lakóközösségeket érintő kérdések, így a fegyelem, a szocialista együttélés problémái, a közterületek, parkok tisztasága, védelme. A felvetések többnyire építőek, megoldást keresőek. A piac környéki és a városközponti parkolással kapcsolatban az a megfontolandó javaslat hangzott el, hogy legyen fizetett a parkolás. A városba érkezők ugyanis sokan egész nap ott hagyják autójukat, zsúfolják, nehezítik a forgalmat az említett helyeken. Továbbá ilyen felvetések: mi lesz a régi bérházak belső felújításával? Jogos észrevételek érik egy-egy ház belső rendjét, tisztaságát, a házfelügyelők felelősségét. Az említett fórumon tették szóvá, hogy a Hegedűs közből, illetve a Dárda ^-telepről elvitte a nagy konténert a üzem. Természetesen kommunális rendelkeztünk a visszaszállításiról. És mindezek csak egyetlen taggyűlésről kiragadott példák. — Egyszer tanúja voltam, amikor az egyik körzeti párttitkár a kerület valamilyen problémája megoldásáért járt a tanácsnál. Milyen gyakoriak az ilyen példák? — Esetenként is igen gyakran megkeresnek minket a pártszervezetek. Jelzéssel élnek egyedi ügyekben, amelyek rendkívül sokfélék. Például a területükön lévő vállalatok működésével kapcsolatban is, akár személyi kérdések, akár a környezetet zavaró mozzanatok vetődnek fel. Épp így jelzik azonban, ha nehéz helyzetű család gondjáról értesülve, például gyámügyi, ifjúságvédelmi, vagy éppen szociális intézkedést vélnek szükségesnek. Mint már utaltam rá, ezek a kapcsolatok kitűnő alkalmat adnak rá, hogy a városi gondok tanácsi-lakossági összefogással megoldódjanak. A körzeti párttitkár megkeresésére vitattuk meg a Műkertvárosban a fiatalokkal a területi KISZ- szervezet és a KISZ-klub munkáját, gondjait, lehetőségeit. Jómagam örömmel állapítottam meg, hogy a méhes laposi pedagógusok milyen ügyszeretettel működnek közre a fiatalok szabad idejének hasznos eltöltése érdekében. Kérésükre azóta kerítés választja el a vadaskertet, s így a műkerti park fele a városrész lakóinak pihenését, a fiatalok mozgását szolgálja. — Milyen szervezett segítséget kapnak a körzeti pártszervezetekkel való együttműködéshez a legutóbbi választások után kezdőként munkához látott tanácstagok? — E kérdés kapcsán mindenekelőtt megemlítem: a körzeti pártszervezetek hallatlan nagy segítséget adtak a választások lebonyolításához. Konkréttá, elevenné, pezsgővé vált a területi munka. A közeli hetekben létrehozzuk a tanácstagok területi csoportjait, mégpedig a pártszervezetek és a népfrontbizottságok körzeteihez igazodón. Ezek a tanácstagi csoportok a népfrontcsoportokkal együtt egyik fontos fórumát, lehetőségét jelentik a pártszervezetek munkájának, és viszont. A tanácstagi csoportok munkájában rendkívül értékes lehet a pártszervezeti segítség. Például Voelker- és a Dárdai-telepen működő négy tanácstag együtt jobban megoldhatja az ott jelentkező ugyanazokat a gondokat. Itt kívánkozik említésre, hogy egy éve alakultak meg a lakóbizottságok, amelyek még keresik a munkamódszereiket. A következő időszakban segítséget kell adnunk tevékenységükhöz a tapasztalatok átadásával, hasznosításával. A körzeti pártszervezetek mozgatói, kezdeményezői, szervezői a lakóterületi munkának. A tavaly elvégzett 147 millió forint értékű társadalmi munka is jelzi, hogy rengeteg a lakosság összefogásával megoldható feladat. Ennek jelentőségét a tanács szerény anyagi lehetőségei mellett aligha szükséges bizonygatni — mondotta végül dr. Mező Mihály tanácselnök. P. I. \ Megújul a Szabadság-híd is Alighogy újjáépítették a Petőfi-hidat, megkezdődött a Szabadság-híd felújítása. Az utolsó rekonstrukció 1968-ban fejeződött be, de nem terjedt ki a híd két végén épült tartószerkezetre, amelyek javítása csak forgalommentes hídon történhet. Ezeken kívül most felújítják a villamossíneket, a gyalogjárda vaslemezét, kicserélik a közműveket, újramázolják a hidat. A munkálatok költségei megközelítik a százmillió forintot. Ez a híd néhány hónapon belül elkészül, de az építőkre ekkor sem vár majd hosszú pihenő, megkezdik az Árpád-híd felújítását. • A „lemeztelenített” Szabadság-híd. • Az eltorlaszolt pesti hídfő. A hidat pár hónapig csak a gyalogosok használhatják. • A hídépítők egy csoportja. A Margit-híd és a Petőfi-híd gyors rekonstrukciójával alapozták meg hírnevüket. • Homokvihar a hídon. Magasnyomással fújt homokkal tisztítják a vasszerkezetet. K»eS»S; ■ v 1980. július 31. • PETŐFI NÉPE • 3 Duna menti gyümölcsöskertekben Dunavecse lankás határában a Béke Termelőszövetkezet tábláin a gyümölcsfák roskadoznak az érlelődő termés súlya alatt. — Egy évtizede nem volt ennyi kajszi — mondják, akik már régóta foglalkoznak az édes gyümölcs termesztésével, meggyfák is jócskán hoztak az idén, már vagont tizenkét raktak tele a külföldön is keresett gyümölccsel. Iyó A közeli for mással össze nem téveszthető —1 friss illatát szél a meggy a táblákig sodorja, ahol gyakorlott bemozdulatokkal feszítik a fák alá a Schaumann rázógép ponyváját. Kezelője húzza a karokat, az ügyes gép pedig a törzset megmarkolva rázza a fát. Az ágak, vesszők suhogva borzolódnak, hullik a gyümölcs, s görög az óriás ernyőben. A fa megkönnyebbülten sóhajtana, ha tudna: megtette a magáét. A gép nehézkesen, lomhán, tömzsi kerekein gurul tovább. Újra feltúrázik a motor, zizeg fa és potyog meggy. Gyorsan telnek a ládák, és indulhat a teherautó végig Duna mentén egészen Szobig, ahol a szörpöt készítenek a vecsei meggyből. Néhány perc múltán, a kajszisban már az asszonyok hangját halljuk. Kézzel szedik a gyümölcsöt. Mint a forró kemence, olyan a határ. Szinte a szemünk előtt színeződik a barack. A karácsonyfán díszlenek így az üveggömbök, mint a gyümölcs a fákon. Pattanva nyílik a kezemben a mézédes kajszi. Az idén négyezer tonnás termésre számítanak a Béke Tszben. A ládatömböket látva már nem ilyen idilli a kép. Ha ötszáz dolgozó szedi a barackot, csak három napra felég. Az egyik tömbben gyűlik a gyümölcs, a másik ládacsoport úton van a ZÖLDÉRT-telep felé, a harmadik pedig üresen jön vissza. Már néhány órás késés is felboríthatja ezt a kényszerrendszert. Hiába, ha van termés, nincs láda, ez fordítva is igaz, de ezt most nem nyugtatja meg a dunavecseieket. • Vidám gyerekhad szedi a nyári almát a pesti út melletti héthektáros gyümölcsösben. — Játékalma — mondja Némedi Miklós a szövetkezet elnöke. A dunavecsei általános iskola 7—8- os tanulói nagy zajjal vannak. Jó néhányan most dolgoznak először pénzért. — Mennyit ért a tegnapi munkátok? — kérdezem az egyik fa alkalmi lakóitól. — Én 107 forintot kaptam — hadarja egy szeplős fiú a fa csúcsáról, úgy, hogy keze egy pillanatra nem áll meg — sebességváltós kerékpárt szeretnék venni. Ez a „játékalma”, ahogy az elnök nevezi, mindenkinek jó. A gyerekek tanári felügyelet lett zsebpénzhez juthatnak, mert szüleik nyugodtan dolgozhatnak a határban, mert tudják, hogy csemetéik jó helyen vannak. A szövetkezetnek is jó, mert a felnőtt munkaerő „nyugalma” mellett ez a hat-hét vagonnyi alma két-háromszázezer forintot hoz. Cz. P. : A dunavecseiek már gyermekkorban jól ismerik a gyümölcstermesztés csínját-bínját, innen a fák tisztelete és szeretete. Hőguta ellen Ékes magyarsággal szólva — gatyarohasztó meleg van. Már amikor e sorokat írom. Mert hisztérikus időjárásunkat ismerve — nincs kizárva, hogy mire e sorok nyomdafestékig jutnak, ismét meglátszik leheletünk a dermesztő levegőben. Na de ha erre adnánk, ki se ejthetnénk a szánkon, hogy például — „majd elolvadok!” Márpedig jelenleg így van. Nem csoda, ha az ember — már aki dolgozni kénytelen akármekkora hőségben is — legszívesebben a nudistákról szóló híreket böngészi a lapokban. No nem szexológiai célzattal, hanem csak csupán hűtőzés céljából. Olyan kohó-, avagy sütőipari forróságban amilyen a szabad ég alatt uralkodik manapság, egyennesen hűsítő a meztelenségnek még gondolata is. Előrebocsátva: minderről ama feltevésből bátorkodom írni, hogy pucér egyént már mindenki látott. Ha mást nem is, legalább saját magát. Nincs hát helye holmi irulásnak-pirulásnak. Nahát. Szóval, hőguta ellen meséljünk a nudizmusról, amelyről évről évre azt olvashatjuk, hogy hódit, ám ugyanakkor... A jómúltkoriban megjelent kimutatás szerint az NSZK fürdőhelyeinek hatvan százalékát átalakítják, hogy a ruhás és ruhátlan fürdőzés híveit elválasszák. Lehet élcelődni „perspektíváról”, amely azzal kecsegtet, hogy gondoskodni kell az ádám- és erakosztümök érdekvédelméről. Hogy ők meg ne botránkozzanak, olyan magas és átláthatatlan kerítéseket kell emelni a strandokon, amik megakadályozzák az átlátást a fürdőruhában napozókra. Mindenesetre ott toleránsak a csupaszkodókkal szemben. Viszont az olaszokat — ami a szívemen, az a számon, természetüket ismerve kissé érthetetlen — idegesítik a részmeztelenkedők is. A római rendőrségnek félmeztelen fürdőző nők egész csoportja ellen kellett intézkednie a minap. A hölgyek ugyanis pucér kebellel sétálgattak a strandolók között. Hogy mekkora sikerük volt? Ki láthat a strandolók őszinteségének mélyére ... A hivatalos szervek attól tartanak, hogy ha a sajátságos divat elterjed más olaszországi fürdőhelyeken is, az esetleg nemkívánt irányba tereli mind a bel-, mind a külföldiek idegenforgalmi érdeklődését. Így aztán a törvény értelmében a keblüket fedetlenül fitogtató hölgyeket 400 ezer líráig terjedő pénzbírsággal, avagy egyhónapi elzárással lehet büntetni. Arról nem szól a fáma, hogy strandokon e célból cirkáló rendőrök hányszor ellenőrzik saját magukat, vajon jól látnak-e, s azt látják-e, amit látnak, míg végül — még naplemente előtt — lecsapnak a kacér teremtésekre... De ez még mindig kulturált elbánás ahhoz a zordonsághoz képest, ahogy Ogliastro korzikai városka tanácsa kezeli a meztelenkedőket. Mivel a figyelmeztető táblák ellenére sok turista fürdik pőrén a tengerparton, hatósági rendeletre a helybeliek lemoshatatlan kék festékkel mázolják be a nudistát. Eddig tizenöt svájcit és franciát „ruháztak fel” így. S ha már a franciákat említettük ... Egy képviselő felháborodottan követelte, hogy zárják be a nemzetgyűlés épületével szemben, a Szajna partján fekvő strandot. Kikéri magának — verte bőszen a pulpitust —, hogy neki nap mint nap melltartó nélkül napozó hölgyeket „kelljen szemlélnie”. Nemcsak a francia nők morális tekintélyét ássa alá ez a módi, fejtegette, hanem a szégyen árnyékát veti a parlamentre is ... Ha pedig „fejétől bűzlik” a nudizmus elleni tiltakozás „hala”, érthető, hogy a „farkánál” brutalitásba megy át a parlamenti harc. Erdeven francia üdülőtelep strandjain dorongokkal felfegyverzett parasztok támadtak a napozó nudistákra, s a közszemérem őrei, valamint a csóró napimádók közti egyórás csata — tizenöt személy kórházba szállításával végződött... Hiába, a francia erkölcs sem fenékig tejföl... Egyébként nemcsak parasztok spontán megmozdulásaira bízzák a rendteremtést az ottani hatóságok. Azt képzelték, ugye, hogy a St. Tropez-i csendőrről készült, s nálunk is nagy sikerrel futott filmvígjáték, amelyben ádáz leskelődések után gúvadt szemű zsandárok ütnek rajta békésen heverésző nudistákon, csak mese, kitaláció. Tessék* a cáfolat. „Vadászat meztelenekre St. Tropez-ban” címmel jelent meg cikk a Tatban. Ebből kiderül, hogy a pucérság elleni küzdelem egész „ágazattá” nőtte ki magát a francia kakastollasoknál. Kezdetben Brigitte Bardot merész ruhájára buktak, majd később a melltartó nélküliekre vetették ki hálójukat, míg napjainkban a fürdőruha nélküli hölgyekre specializálják magukat zsandárok. Akit meg... — paradon elcsípnek, annak arcon nyomban le kell guberálnia a bírságot, ami ezer frankra is rúghat. Úgy hírlik, a gall kakastollas legénység rendkívül „körültekintéssel” bonyolítja le az eljárást, amíg a szabálysértő hölgyet a retikáljáig kíséri... Keze ügyében a csőre töltött pisztollyal. Tóth István