Petőfi Népe, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-22 / 68. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1983. március 22. események sorokban LONDON Ronald Reagan amerikai elnök arra számít, hogy még ebben az évben találkozik Jurij Adropovval, az SZKP KB főtitkárával, bár erre egyelőre semmilyen konkrét terv sincs. A londoni The Sunday Times-nak adott nyilatkozatában Reagan azt mondta, hogy puszta ismerkedési találkozónak nincs értelme, hisz csak alaptalan reményeket keltene az emberekben. „De állandó kapcsolatban állunk (a szovjet féllel), olyan megbeszélési témákat keresve, amelyek mindkét félnek hasznára válnának” — tette hozzá. MOSZKVA Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió külügyminisztere hétfőn Moszkvában megbeszélést folytatott Csien Csicsennel, a Kínai Népköztársaság kormányának a szovjet—kínai politikai konzultációkon résztvevő különleges megbízottjával, külügyminiszter-helyettessel. A kínai kormány különleges megbízottja ismertette országa álláspontját a szovjet—kínai kapcsolatokról, valamint néhány nemzetközi kérdésről. Szovjet részről hangsúlyozták, hogy a Szovjetunió kész keresni a Kínához fűződő viszony megjavításának útjait és a már meglevő kétoldalú kapcsolatok fokozatos bővítésének lehetőségeit. BÉCS' Az osztrák rendőrség hétfőn letartóztatta azt a férfit, aki múlt szerdán a bécsi földalatti aluljárójában baltával támadt egy 11 éves kislányra és levágta a gyerek négy ujját. A tettes, a 29 éves Arthur Karl Schak a helyszínen hagyta a baltát, amiről fényképet közöltek az újságok. A tettes édesanyja a bemutatott bűnjelben felismerte nemrég eltűnt saját baltáját, majd azonnal telefonált a rendőrségre. A kislány viszonylag jobban van: három ujját sikerült visszavarrni. MOSZKVA Vezető beosztásával összeegyeztethetetlen magatartása és hivatali kötelességeinek elhanyagolása miatt leváltották tisztségéből Andtolij Jersovot, a Szovjetunió köztönyű- és élelmiszeripari gépgyártási miniszterének első helyettesét — jelentette vasárnap a Pravda. Jersov hivatali beosztásával visszaélve állami eszközökből fényűző nyaralót építtetett magának — közölte a Pravda. A ötvenedik születésnapján ünnepségsorozatot szerveztetett, a minisztérium beosztott vállalataitól értékes ajándékokat fogadott el, köztük egy saját arcképével díszített, 301 rubel értékű vázát. Eközben munkaköri feladatait nem teljesítette. A KÖZÖS PIAC IDEI ELSŐ CSÚCSÉRTEKEZLETE A frank leértékelése körül folyik a vita A nyugat-európai közösséget megrázó pénzügyi vihar utáni csendben, de súlyos problémák feszültségeitől terhesen kezdődött meg hétfőn délután az EGK idei első csúcsértekezlete, az állam- és kormányfők részvételével. A tanácskozáson Helmut Kohl nyugatnémet kancellár elnököl. Párizst Francois Mitterrand köztársasági elnök, a többi tagországot a miniszterelnök képviseli. A pénzügyminiszterek értekezletén hétfőn délben, ugyan sikerült kompromisszumos megállapodást kötni az árfolyamok kérdésében, de nyitva maradt a francia gazdaság problémája. A szocialista kormányzat hatalomra kerülése óta (a kedvezőtlen nemzetközi környezet hatására) a frankot harmadszor kellett leértékelni. A csekély mértékű leértékeléshez a többiek csak úgy járultak hozzá, hogy Jacques Delons francia gazdasági- és pénzügyminiszter szigorú kísérő intézkedésekre is kötelezettséget vállalt: ez annyit jelent, hogy a francia kormánynak fel kell sorakoznia a közösség többi országának egyensúly-központú gazdaságpolitikájához, feladva szociális szempontjainak és eddigi célkitűzései jó részét. Bonn hajlandó volt viszonylag nagyobb felértékeléssel még egyszer Párizs segítségére sietni, de az EGK-társországok szigorúbb gazdasági politikát várnak jövőben Franciaországtól. Megfigyelők, érdeklődve várják, hogyan sikerült Mitterrand elnöknek megnyugtatnia kollégáit: a szigorúbb és takarékosabb francia gazdaságpolitika nem párosul-e nagyobb mértékű elzárkózással is, fokozva a közösség gondjait. A csúcsértekezlet napirendjén a belső problémák mellett az EGK külkapcsolatai is szerepelnek: a Japánnal kötött megállapodás, az Egyesült Államokkal kialakult mezőgazdasági kiviteli ellentétek, a szocialista országokhoz fűződő gazdasági kapcsolatok. A kormányfőkkel együtt összeültek Brüsszelben a nyugateurópai szakszervezeti szövetség vezetői is. A szakszervezetek a fejlett tőkés országok közötti világméretű gazdaságpolitikai egyeztetést javasolják a munkanélküliség általános problémájának enyhítésére. Az EGK-ban nagy közösségi beruházási programokra volna szükség, a nemzeti össztermékek legalább 1 százalékát fordítva erre, és a munkaidő erőteljes csökkentésére — hangoztatták a szakszervezeti vezetők. Tyihonov Belgrádban (Folytatás az 1. oldalról.) szerepel. Zágrábban a tervek szerint találkozik a köztársaság vezetőivel, és felkeresi a Rade Koncsar óriásvállalatot, amely 25 éve folytat eredményes ipari együttműködést szovjet partnerekkel. Belgrádban emlékeztetnek rá, hogy e kapcsolatok alapját a két ország viszonyát rendező 1955. évi belgrádi és 1956. évi moszkvai nyilatkozat képezi. A kölcsönösen előnyös és egyenrangú jugoszláv—szovjet együttműködés elmélyítésében mindig megkülönböztetett jelentősége volt a legmagasabb szintű politikai vezetők rendszeres találkozóinak. 1962 és 1960 között Tito elnök 16 alkalommal folytatott tárgyalásokat Leonyid Brezsnyevvel. A legutóbbi csúcsszintű megbeszélésekre tavaly novemberben, Leonyid Brezsnyev temetése alkalmából került sor Moszkvában. Szovjet miniszterelnök —Alekszej Koszigin személyében — 1976-ban járt utoljára Belgádban. A két ország kiemelkedő eredményeket ért el a gazdasági és kereskedelmi együttműködésben. Folyamatosan növekvő árucseréjük értéke a múlt évben elérte a 6,8 milliárd dollárt, s Jugoszlávia legjelentősebb kereskedelmi partnere a Szovjetunió. Nemkívánt látogatás • Heves tiltakozást váltott ki Japánban a nukleáris fegyverek szállítására is alkalmas Enterprise amerikai repülőgép-anyahajó látogatása. Képünkön: japán munkások, kezükben szakszervezetük zászlajával motorcsónakon közelítik meg a Szaszebo kikötőjébe befutó hadihajót. Szentesi Elit pritaminpaprika-palánta A TATAHÁZI PETŐFI MGTSZ-NÉL MEGRENDELHETŐ 190 Ft/m? ÁRON. Érdeklődni személyesen A HELYSZÍNEN. ÜGYINTÉZŐ: VARGA MÁRIA. 457 A nyugat-európai (EMS) valuták tárgyalás alatt álló árfolyam-átrendezése miatt a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett hivatalos devizaárfolyamok, valamint a valutaárfolyamok átmenetileg — a közeli napokban várható további értesítésig — változatlanul az 1983. március 15-i közlésnek megfelelően érvényesek. Strauss nem vállal miniszteri tárcát BONI Franz Josef Strauss, a Keresztényszociális Unió elnöke nem vállal miniszteri tárcát az új nyugatnémet kormányban, hanem a jövőben is a bajor tartomány miniszterelnöke marad. Strauss döntését Edmund Stoiber, a CSU főtitkára ismertette a párt elnökségének hétfői, müncheni ülését követően. Az ülésen elfogadott határozat szerint Strauss „megtisztelőnek” minősítette Helmut Kohll kancellár ajánlatát, de mivel egyetlen CSU-minisztert sem akar kiszorítani a kormányból, végül is az ajánlatot nem fogadta el. Kohil, a CDU elnöke, öt tárcát ajánlott fel a testvérpártnak, köztük az eddig a szabaddemokrata Josef Ertl által vezetett mezőgazdasági minisztériuimot. Strauss döntését — bonni megfigyelők szerint — a valóságban más okok határozták meg. Először: nem elégítette ki a Kohl által javasolt hadügyminiszteri tárca. Az általa óhajtott külügyi, pénzügyi vagy gazdasági minisztérium vezetésének átvételét viszont Kohl megtagadta tőle. Másodszor: amint azt a CSU elnökségének határozata is megállapította, a koalíciós tárgyalásokon Straussnak sikerült elfogadtatnia a CSU minden fontosabb bel- és külpolitikai követelését. A CSU így joggal nevezte „kitűnő eredménynek” az eddig elért megállapodásokat, amelyeket az elkövetkező héten ismertetnek részletesen.. A SZOVJETUNIÓ ÉS AZ ENSZ A viták fontos fóruma MOSZKVA Március utolsó napjaira várják Moszkvába Javier Pérez De Cuellart, az ENSZ főtitkárát. Cuellar legutóbb a múlt év szeptemberében járt a szovjet fővárosban. A Szovjetunió nemcsak egyik alapító tagja, hanem egyik fő szervezője is volt az ENSZ-nek, sőt igen fontos szerepet játszott azoknak a máig is időszerű elveknek a kidolgozásában, amelyekre alapokmánya értelmében a világszervezet tevékenysége épül. Moszkva kezdettől fogva úgy tekintett az Egyesült Nemzetek Szervezetére, mint a béke megőrzésének, a nemzetközi biztonság megszilárdításának, az közötti, egyenjogúságon államok alapuló baráti kapcsolatok és széles körű együttműködés fejlesztésének fontos fórumára. A negyvenes-ötvenes években azonban a világszervezetben szinte fennakadás nélkül működött az Egyesült Államok szavazógépezete, s ez a „mechanikus többség” ,mindent megtett azért, hogy az ENSZ-t eredeti, s az alapokmányban is rögzített céljaival ellentétben a hidegháború eszközévé változtassa. Időlegesen sikerült megnyirbálnia az ENSZ legfontosabb állandó munkaszervének, a Biztonsági Tanácsnak a jogkörét is és elfogadtatnia több olyan határozatot, amely a világszervezet deklarált céljaival ellentétes volt .Nem kis részben a Szovjetunió tevékenységének volt köszönhető, hogy ennek ellenére érvényesült az ENSZ egyetemességének, elve, a világszervezet nem vált államok szűk körének zárt tömörülésévé, s 1955-ben egyszerre tizenhat különböző társadalmi rendszerű országot — köztük volt Magyarország — vett fel tagjai sorába. A hatvanas években jelentősen megváltozott a helyzet a világszervezeten belül is. A szocialista országok gazdasági erejének növekedése, fejlődésük sikerei, jelentősen megnövelték ennek az országcsoportnak a politikai tekintélyét. Az ENSZ-en belüli légkör változásához hozzájárult, hogy már a Szovjetunió világszervezetén belüli viszonylagos elszigeteltségének időszakában is bebizonyosodott: kilátástalanok az imperialista hatalmaknak azok a próbálkozásai, hogy az erő pozíciójából rákényszerítsék akaratukat. Megváltoztak az ENSZ-en belüli erőviszonyok is. A gyarmati sorból felszabadult, s a tagállamok közé felvett országok színrelépésével a közgyűlésen különböző kérdések megítélésében egyre gyakrabban jött létre a szocialista országokból és a fejlődő államokból álló többség. A Biztonsági Tanácsban, a nem állandó tagok létszámának növelésével szintén megerősödtek azoknak az országoknak a pozíciói, amelyek a béke, a biztonság megszilárdításának kérdéseiben készek voltak együttműködni a Szovjetunióval. A szovjet diplomácia az ENSZ-t fontos fórumként használta fel kezdeményezéseinek ismertetésére és elfogadtatására. Megfordultak New York-ban a Szovjetunió és a szocialista országok vezetői is. 1963-ban született meg az a szerződés, amely megtiltotta légköri, a földalatti és a világűrben végzett nukleáris fegyverkísérleteket. 1967-ben jött létre az államok világűrben végzett tevékenységének békés alapelveit rögzítő megállapodás. Egy évre rá, 1968-ban írták alá a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozását szolgáló, atomsorompó-szerződés néven ismertté vált megállapodást. A hatvanas években megindult, s a hetvenes években, az enyhülési politika időszakában kiteljesedett folyamat további lehetőségeket teremtett arra, hogy növekedjék a világszervezet hozzájárulása a nemzetközi biztonság megszilárdításához, hatékonyabbá váljon az alapokmánnyal összhangban álló tevékenysége. A Szovjetunió más országokkal együtt mindent megtett azért, hogy a lehetőségek ne maradjanak kihasználatlanok. E lépések eredményeként született meg 1971-ben az a szerződés, amely megtiltotta nukleáris fegyverzetek elhelyezését a tengerek és óceánok fenekén. 1972-ben a bakteriológiai és toxikus fegyverek betiltásáról és megsemmisítéséről szóló nemzetközi konvenció, 1977-ben pedig az a nemzetközi megállapodás, amely megtiltja a természeti környezet katonai célokra történő felhhasználását. Ennek az évtizednek a végén, 1978- ban tartották meg az ENSZ-közgyűlés első rendkívüli leszerelési ülésszakát is, amelynek a Szovjetunió szintén egyik legfőbb kezdeményezője volt. A Szovjetunió természetesen tisztában van vele — s ezt kifejezésre is juttatja —, hogy bármilyen jelentősek is az ENSZ-ben elért eredmények, túlértékelni nem szabad őket. A világszervezet sok üdvözlésre méltó határozata még évekkel meghozatala után is papíron marad, azok az országok, amelyeket mivel e döntések sérelmesen érintenek, nem hajítják végre azokat. Moszkvában ugyanakkor azt is hangsúlyozzák, hogy az ENSZ-t a nemzetközi problémák megvitatása, sőt megoldása rendkívül fontos fórumának tekintik. Változatlanul arra törekszenek, hogy tovább nőjön az ENSZ tekintélye, javuljon munkájának hatékonysága, s a világszervezet maradéktalanul eleget tehessen a reá háruló, az alapszabályból következő feladatainak. \ Forradalmi örökségünk (Folytatás az 1. oldalról.) Mák kijelentették, hogy hajlandók egyesülni a kommunistákkal. A történelmi helyzetre jellemző, hogy az egyesülés feltételeit Kun Béla, a Kommunista Párt elnöke fogalmazta meg. Közben a tanácsmozgalom tömegbázisa egyre nagyobb lett, a kormányé pedig tovább szűkült, s bekövetkezett a nagy történelmi sorsforduló. 1919. március 21-én a proletariátus az Egyesült Munkáspárt vezetésével átvette a hatalmat, s a forradalom fegyveres felkelés és vérontás nélkül győzött. Megszületett Magyarországon a világ második tanácshatalma. Ma már a tények egész sora bizonyítja, hogy a magyar munkásosztály hatalomra jutásában a haladásért folytatott évszázados küzdelem történelmi folytonossága testesül meg. A Magyar Tanácsköztársaság eredményei, de vereségének körülményei is fontos tanulságokkal szolgáltak és szolgálnak magyar, és a nemzetközi munkása mozgalom számára is. A proletárdiktatúra jelentősége számunkra az, hogy a magyar történelemben első ízben épített fel egy szocialista humanizmus szellemében megalapozott új világot. Nemcsak az embernek ember által való kizsákmányolása szűnt meg, hanem véget ért megalázása, szellemi sötétségbe süllyesztése, és morális kiszolgáltatottsága. A magyarországi Tanácsköztársaság nemcsak a magyar munkásosztály forradalmi öröksége. A Tanácsköztársaság győzelmének hatása jelentősen előmozdította a kommunista mozgalom kibontakozását a környező országokban. A Tanácsköztársaság emlékének felidézése számunkra ma is tapasztalat olyan gazdag tárházát a jelenti, amely erőt, az eszméink valóra biztonságot váltásáért folytatott további küzdelemben. Jóllehet az út, amelyen a proletárdiktatúrához 1945 után eljutottunk, sok tekintetben különbözött attól, amelyet a Tanácsköztársaság győzelméig bejártunk. Jelenlegi harcunk formái és módszerei is eltérnek azoktól, 1919-ben alkalmaztunk,amelyeket A Tanácsköztársaság emléke és tanulsága, hagyatéka és példája mégis eleven és időszerű, mert mai küzdelmünk 1919 folytatása. A tanácshatalom nem születhetett volna meg a Kommunisták MagyarországP Pártjának forradalMP? kezdeményező„szervező erejekül. Mint ahogy a párt vezetése nélkül nem következhetett volna be az eltelt közel négy évtizedben az a történelmi léptékű fellendülés, amelynek mindannyian részesei vagyunk. A 133 napos tanácshatalom máig érvényes üzenete számunkra az is, hogy a párt erejét elsősorban a tudományos szocializmus elméletének alkotó alkalmazása, az elvi alapokon nyugvó politikai kidolgozása és megvalósítása adja. Ebben az évben emlékezik meg a nemzetközi munkásmozgalom — a tudományos szocializmus elméletének megalkotója — Marx születésének 100. évfordulójáról. Elmondhatjuk — és ezt a gyakorlat fényesen igazolta —, az őáltala kidolgozott elmélet valósult meg a gyakorlatban, az 1917-es októberi —, a 19-es magyar forradalomban, és ma már a világ számos országában hatalomra juttatta a dolgozó népet. Számunkra a marxizmus olyan tudomány, amely maga is fejlődik, lépést tart a valósággal, ezért időszerűsége egyre inkább megmutatkozik korunk nagy folyamataiban az egész földkerekségen. A szónok ezután a proletárdiktatúra egyes szakaszait elemezte, majd rámutatott: Fontos politikai tapasztalatok forrása az a törekvés is, melyet az 1919-ben hatalomra jutott munkásosztály a szocializmusban érdekelt valamennyi társadalmi erő megnyerésére, szövetségesei táborának kiszélesítésére fordított. E tekintetben az eredmények és a kudarcok egyaránt tanulsággal szolgáltak. A Magyar Tanácsköztársaság pozitív és negatív tapasztalatai egyaránt tanúsítják annak a lenini tételnek a helyességét, mely szerint a proletárdiktatúra alapja és legfőbb lényege a munkásosztály vezetésével megvalósuló osztályszövetség. Tisztelt elvtársak! Hatvannégy esztendő elteltével, a természet törvényei szerint, egyre kevesebb elvtársunkat köszönthetjük e jeles ünnepen azok közül, akik a Tanácsköztársaság harcosai voltak, akik küzdelmeiben szerepet vállaltak. Egyre kevesebb helyen találkozhatunk 19-es veteránokkal. Megyénk dolgozó társadalma tisztelettel adózik a dicső küzdelmek élő tanúinak, nagyra értékeli tetteiket. Kötelességünknek tartjuk, hogy a társadalom jelentős részét alkotó az ifjúsághoz éppen a veteránok személyes élményei révén vigyük közelebb a Tanácsköztársaság tanulságait — elmélyítve ifjúságunkban a szocializmus iránti elkötelezettséget. Meggyőződésünk, hogy jelenleg különösen fontos az idősebb generáció és a fiatalság vélemény- és tapasztalatcseréje. Nem arról van szó, hogy tapasztalatainkat készen átadjuk az ifjúságnak. Azt kell lehetővé tennünk, hogy tanuljanak ezekből a tapasztalatokból. Az a korszak, amelyben jelenleg élünk és dolgozunk, számos ellentmondástól, feszültségtől terhes. Nemcsak a nukleáris háború veszélyeire gondolok, hanem az energia- és élelmiszerhiányra, a környezetszennyeződésre, és más olyan problémákra, amelyek egész bolygóikat fenyegetik. Mégis bizakodók, optimisták lehetünk. Olyan országban élünk, amelynek történelme bizonyítja: az ember felnőhet saját sorsának irányításához, befolyásolhatja az események menetét. Ezt igazolja az 1919-es tanácshatalom, ezt bizonyítják a szocialista lom építésének évtizedei.társadalost, amikor fejet hajtunk és tisztelgünk a Tanácsköztársaság emléke előtt, akkor vagyunk méltó ut^ßgi a 19-es nemzedéknek, •jha megfelelő elvi, szilárdsággal, felelősségérzettel, küzdőképességgel törekszünk megoldani szocializmus építésének jelenlegi, a bonyolultabb feladatait, ha tovább erősítjük a munkásosztály drága áron kivívott hatalmát, ha minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy tovább emeljük és növeljük népünk színvonalát, anyagi és kulturális szociális jólétét. Nagy nemzeti célkitűzéseinket kedvezőtlen világgazdasági helyzetben kell megvalósítanunk, amely — mint közismert — ránk is hat, esetenként nehezíti a mi munkánkat is. Kedvező viszont számunkra az, hogy egy nagy szocialista közösségnek vagyunk tagjai, a Szovjetunió és más szocialista országok együttes katonai és gazdasági ereje biztosítékot jelent a békés alkotó munka végzéséhez. ’Az ünnepi beszéd után elhelyezték a városi pártbizottság és az I. István Gimnázium pedagóguspárt alapszervezetének koszorúját a vörösőrség emlékét őrző gimnáziumi márványtáblánál. A megyei ünnepség emlékműsorral ért véget, amelyen felléptek a helyi mezőgazdasági szakközépiskola, a gimnázium és az állami zeneiskola tanulói a helyőrségi zenekar, valamint a gimnázium KISZ-szervezetének kórusa. Miniszteri kitüntetések Fiatal pedagógusokat és közművelődési dolgozókat tüntettek ki tegnap, a Magyar Tanácsköztársaság 64. évfordulóján. A Bács- Kiskun megyei Tanács székházában megtartott ünnepségen Krajcsovicz Mihály, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője köszöntötte a megjelent fiatalokat. Ezt követően dr. Major Imre, a megyei tanács elnökhelyettese adta át a művelődési miniszter kitüntetéseit, dicsérő okleveleit. A Szocialista Kultúráért kitüntetésben részesült Székelyné Körösi Ilona muzeológus, a kecskeméti Katona József Múzeum dolgozója és Zsigó Mária, a kiskunfélegyházi filmszínház üzemvezetője. Kiváló Munkáért kitüntetést kapott Hamza Péterné, kecskeméti Katona József Színaház női szabója, Feldusz Mátyás, a bajai 609. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet tanára és Dohi Sándor gépész-filmszállító, a Bács- Kiskun megyei Moziüzemi Vállalat dolgozója. Tizennyolc fiatal részesült miniszteri dicséretben: Csupity Zoltán, a harkakötönyi községi Tanács V. B. titkára, Farkashalmi Erzsébet, a kecskeméti Jókai Mór Általános Iskola tanára, Fehérné Farkas Ibolya óvónő, a bajai Ybl Miklós úti óvoda dolgozója, Gellérfy László, a kiskunmajsai Ifjú Gárda Művelődési Központ igazgatója, Gilyán Margit, a lajosmizsei Általános Iskola nevelője, Granyák Pál, a kaskantyúi Általános Iskola tanítója, Jágerné Miklán Zsuzsanna, a hartai általános iskola tanára, Kálviné Sípos Adrienne, a kecskeméti Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet szakoktatója, Némethné Rátkai Margit, az akasztói községi könyvtár könyvtárosa, Pallai Ágnes, a kecskeméti Katona József Színház rendező-asszisztense, Patai Istvánná óvónő, a kiskunfélegyházi Dobó úti óvoda dolgozója, Rutkayné Bakay Erzsébet, a kecskeméti Kisegítő-Foglalkoztató Iskola tanára, Samu Sándorné, az aszódi általános iskola tanára, Szilágyiné Biri Erika, kecskeméti Hunyadivárosi Áltaalános Iskola tanára, Vass Jánosné, a jánoshalmi Radnóti Miklós Gimnázium tanára, Villányi Eszter, a kalocsai Ének-Zenei Általános Iskola tanára, Zellei László, a bajai Tóth Kálmán Gimnázium és Szakközépiskola tanára, valamint Kocsis Ferenc, a kecskeméti 623. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet harmadik osztályos tanulója.