Bácsbodrog Népe, 1950 (2. évfolyam, 1-18. szám)
1950-01-05 / 1. szám
2 és bár kéthetes és négyhetes pártiskolát is végzett, világnézete nem alakult ki szilárdan, sok mindent elhitt a jobboldali szociáldemokraták aljas rágalmaiból és elszakadt a Párttól. Azóta azonban minden, ami történt, szinte napról-napra meggyőzte tévedéseiről. A hároméves terv sikere, az életszínvonal állandó emelkedése, az egyéni versenymozgalom nagy eredményei, az ötéves terv óriási kilátásai napról-napra megnövelték bizalmát Pártunk és szeretett vezére, Rákosi elvtárs iránt. Mélységesen bánja múltbani magatartását, jó pártmunkával, a termelésben eddig elért kiváló eredményeinek fokozásával teszi jóvá súlyos hibáit. Egy másik munkásnő tagjelöltnek jelentkező kérelmét elutasítja a taggyűlés, mert megállapítják, hogy munkájában hanyag, nem vesz részt az egyéni versenyben, tömegszervezetek munkájából sem veszi ki részét. A műszaki értelmiségiek és a hibák A műszaki értelmiségiek és aétközi dolgozók viszonyában is jelentős javulást hozott a termelési verseny és a sztálini műszak, de ezen a területen még nagyon sok tennivaló a Posztógyárban. Sokkal jobban végzik munkájukat mint eddig, de még mindig nem jól. Mereven, szív nélkül, lélek nélkül, leleményesség nélkül. Gyakran valóban nagy, jelentős munkájukkal sem érnek célt, munkájuk eredménytelen marad. Csak néhány példát ragadunk ki munkájukból. A posztógyári műszaki értelmiségiek büszkén dicsekednek azzal, hogy egyszerű, könnyen áttekinthető grafikont készítettek és függesztettek ki minden üzemben, ezeken feltüntették a minden dolgozóra eső napi tervrészt és egyik nap kék, másnap pirosceruzával berajzolják mindenkinek a teljesítményét. Bizonyra azzal a céllal készítették ezt, hogy a dolgozókat tájékoztassák arról, hogyan viszonylanak a tervhez, elmaradnak, teljesítik vagy túleljesítik-e azt. Munkájuk és céljuk nagyon helyes volt, csak éppen a legfontosabbat nem végezték el, nem ismertették a dolgozókkal, hogyan értendő „ táblázat és semmiféle magyarázatot sem írtak rá. Nem gondoskodtak a kimutatások kellő megvilágításáról sem, a szövődé első emeletén például a sötét folyosón egy rajzszegen fityeg, hengeralakra összegörbülve a kimutatás, előtte pedig vödrök, ládák, nyüstök, kerékpárok hevernek. Az esti műszak dolgozói, még ha a táblázatot ismertették volna is előttük, az akadályokon átjutva csak gyufával vagy zseblámpával nézhetnék meg a grafikont. A nagy munkának így a gyakorlatban semmi eredménye sincs. A sztálini műszakban, de egyébként is a szövődé átlagteljesítménye a leggyengébb. A műszaki értelmiség felismerte, hogy az ő feladatuk azok felderítése és kiküszöbölése, értekeznek is, sokat beszélnek is eről, csak éppen a műszaki ellenőrzést hanyagolják el. Nem nézik meg, hogy a felvetők milyen hengert készítenek a szövők számára, nem ellenőrzik a fűzőnők munkáját, nem vizsgálják meg kellőképpen a fonalak szakítószilárdságát és nem ellenőrzik a gépek karbantartásul technikailag nem segítik elő a sztahanovista mozgalmat. A gyár dolgozóinak jelentős része kerékpárral jár munkába és esős időben a gyárban nncs hol elhelyezni a kerékpárokat. Sok huzavona után végre megkezdődött a kerékpárgarázs építése, de már az első jelentkező kis nehézségre abba is hagyták. — Nincs oszlop a tetőszerkezethez — mondják. — A műszaki értelmiségiek nem rendelkeznek anynyi leleményességgel, hogy ezt a csekély nehézséget leküzdjék, megkeressék például a Villamosüzemet, ahol bizonyára találnának olyan selejtes oszlopokat, melyek villanyvezetékhez nem, de egy ilyen egyszerű tetőszerkezethez biztosan megfelelnének. De ha ilyen nem is akadna, akkor is elképzelhetetlen, hogy 1950-ben, a gigászi méretű ötéves terv idején, ilyen csekélység fennakadást jelentsen a műszakiak számára. Az ügyetlenség, a szívnélküli munka csúcsteljesítményét érték el a bérelszámolók, amikor komoly nagy munkával külön számfejtették a sztálini műszakra eső munkabért, elmosódó grafitceruzával rá is írták minden dolgozó borítékjára a sztálini műszakban elért százalékot és a teljesítményért járó munkabér összegét, csak éppen elfelejtették közölni a dolgozókkal, hogy mit jelentenek a borítékra írt számok, nem is hívták fel a dolgozók figyelmét arra, hogy külön számfejtették a sztálini műszak napját, sőt éppen most tértek vissza a régi rendszerre és a fizetés után nyomban vissza is kérték a borítékot. A bérelszámoló osztály egésznapos fáradságos munkája így teljesen kárbaveszett. Most, az ötéves terv beindításakor nagy feladat vár a műszaki értelmiségre A tervfelbontást, a csoportakkordok felbontása munkáját úgy tudják jól elvégezni, ha a hibákból a tanulságot levonják, ha munkájukat a dolgozókkal megtárgyalják, ha kifejlődik egy bensőséges jó viszony a műszaki értelmiség és a fizikai dolgozók között. Föl kell számolni a helyenként még meglevő bizalmatlanságot. A műszaki értelmiség küzdő segítőtársa legyen az üzemi dolgozóknak. Mintha csak egyenesen a posztógyári műszaki értelmiségiekhez szólnának Kovács István elvtársnak, a Nagybudapesti Pártbizottság titkárának szavai, amikor a Szabad Nép december 25.-i számában így ír: „A műszaki értelmiségieknek a munkásokkal együtt kell elhárítaniok a termelés, a verseny útjában álló akadályokat. S ezért szükséges, hogy a nehéz- és könnyűipari minisztérium határozatait a legrövidebb időn belül végrehajtsák és levigyék a tervet a padig, felbontsák a csoportakkordot. E feladat megoldásában hatalmas szerep vár a műszaki értelmiségiekre, műszaki brigádokra. Nekik kell biztosítaniok, hogy a már kidolgozott és elfogadott terveket a megváltozott helyzetnek, a jelentékenyen megnövekedett termelési eredményeknek megfelelően átdolgozzák; hogy a megnövekedett termelésünkhöz állandóan rendelkezésünkre álljon a szükséges nyersanyag és szerszámügy kell megszervezni a munkát, hogy ne legyen kapun belüli munkanélküliség, hogy egyetlen sztahanovista, egyetlen versenyző se veszítsen el egyetlen percet sem amiatt, hogy az üzem technikai vezetése nem biztosítja időben a munkájukhoz szükséges szerszámot és nyersanyagot. Úgy kell megszervezni a munkát, hogy a sztahámovisták ne legyenek kénytelenek máról-holnapra csökkenteni eddigi eredményeiket, hanem ellenkezőleg, még több eredményt tudjanak elérni. Nagyon öreg volt és már rossz volt a Szeme. A többiek a nyitott ablaknál álltak, ő is odament, de nem látott semmit. — Mondjátok meg, mi van ott kinn — kérte. — Ott valahol messze a város felett sűrű füst száll az égnek, fehér füstfelhők, nagyok mint a hegy. S a napnyugta vörösre festi a szélüket. Most kékül a füst és már a mennybolt feléig ér. — Azok tüzek? Németek vannak ott? — Igen — feleltek neki. A légelhárító ágyúk lustán ugattak. ... Hosszú estéket töltött térképei fölött. Régi katonai nevelő volt, földrajztanár és feltaláló. Sok térképe volt, örömet szerzett neki vonalaik buja szétágazása, a föld formáinak gazdagsága, az alakzatok varázsa. A kék és barna foltok, a zöld és sárga sávok mögött ott látta a hatalmas ország egyre növekvő és szabadon pezsgő életét. Tudta, mennyire változik évente ez a térkép. Most azonban Leningrád és környéke térképei fölé hajolt fájdalmas ráncok ültek homlokán és ő maga vigasztalan és borús látványt nyújtott. Közelről ropogtak a golyószórók. — Nem, ez nem lehet — szólt. — Ez lehetetelen. Fölindultan dobta nagyítóját a térképre és nagy léptékkel járt a szobában fel-alá. — És kinek szolgáljak? A németeknek? Azoknak az üresfejű, vérszomjas gyermek- és asszonyig tikosoknak, a fasisztáknak...? Vár, ami azt illeti — morogta az orra alatt — a német generálisok, azok az önkényes bábuk, nem rossz Szervezők, tudnak harcolni... Hogy tudnak harcolni? — kiáltotta hirtelen. — Kalandorok, minden egyes tervük szélhámosság, amely csupán elvakításig és a bátorság letöréséig van kiszámítva... Nem, ennek nem szabad megtörténnie, mibe nem ugrunk... Az orosz népet nem csapják be, Lening tüdőt nem adjuk! Ledőlt az ágyra, de az álom elkerülte és lélekben részt vett a Leningrád körül folyó harcokban. Behunyta szemét és maga előtt látta az egész nyugalmas környéket, ahol egykor mint fiatal parancsnok vett részt a gyakorlatokon. A csendélet most a tüzek füstjébe vész és talán rágondolni is szörnyű, a német páncélosok talán már a külvárosokig hatoltak. Akkor aztán... még lesz annyi ereje, hogy eldobja a kézigránátot, nem kérdezi majd, hányan vannak, de mert rosszul lát, megkérdi, hol vannak. Nem, ez meg nem történhet, német be nem teheti a lábát a városba, az utcákra és a főtérre. Soha! Izgatott volt és nem ment le az óvóhelyre. A levegő remegett a ház felett, repeszdarabok kopogtak a tetőn, csörömpöltek az ablakok és könnyű lugasként hintázott az épület. — Csak röpködjetek, nyakatokat töritek nemsokára — beszélt az öreg a bombázók felé. A harc elkeseredetten folyt és elhúzódott. Leningrád falai feltartóztatták az ellenséget. Tél volt, a házban sötét és hideg. Gyöngén pattogva égett a kis kályhában a nyers aprófa. Az öreg állapota napról-napra rosszabbodott. Régi, gyűrött takarója alatt feküdt és szeme előtt lepergett egész élete, egy hosszú, érdekes, munkával teli élet. Gond és szenvedés nélkül még sokáig kibírta volna, de a gyengeség ma bilincset rakott kezére-lábára, úgyhogy még a kiskályhába való aprót is mások hasogatták neki; szégyen, de még ez a gyerekmunka is kifárasztotta. Egyre csak a nagy, csodálatos és utolérhetetlen városra gondolt. Ha érzelmes hangulat szállta meg és az elmúlt évekre való emlékezés különösen fájdalmas volt, az asztalfiókból elővette az aranyórát és sokáig tartotta a kezében. Ezt az órát a rendőség felsőbb tanfolyamán kifejezett munkásságáért kapta. Hoszszú éveken át adott elő és sok bátor, élelmes, ifjú parancsnokot nevelt. Emlékezett mosolygó arcukra, fiatalos lelkesedésükre és szenvedélyes vitáikra és hirtelen fiatalnak látta önmagát is, amint a Kaukázus hegyeiben és tajtékos vizei mentén lovagol, munkájának Szentelve magát, ő a térképész, az utazó, a hegyi harcok krónikása... Rég volt... Rohamosan gyengült és már a kanalat sem bírta tartani. A lánya etette és hozta neki a harctéri híreket. — Visszavonulnak, ugye, viszszavonulnak.... — sóhajtotta nehezen és majdnem vak szemét lányára függesztette. — Apó már nem lesz köztünk sokáig — mondogatták a szomszédok. Azon az emlékezetes reggelen a szamovárokat gyújtogató aszszonyok és az öreg katona lánya furcsa hangokra lettek figyelmesek. Az apó szobácskájából fűrész csengett, majd fejszecsapás hallatszott és dal hangzott fel. Igen, ott valaki énekelt. A szöveget nem lehetett kivenni, de annak a dalnak volt valami szövege, inkább olyan elégedett dúdolgatás volt az. Mindnyájan tudták, hogy az öreg csöndesen, betegen és legyengülve fekszik benn. A lány az ajtóhoz lépett, de várt egy darabig. Amikor kinyitotta, megpillantotta apját, amin egy hasáb fát fűrészel és dal hozzá — valóban ő énekelt, szeme csillogott. És bár csak rég köpenye volt átvetve a vállán méltóságteljesen nézett ki, akár egy pátriárka. — Mi van, apám? Miért kevér fel, amikor tudod, hogy megerőltet....! Ránézett lányára és könnyedén, tisztán csengő hang otszólt: — Hallgattad ma a rádiót? — Nem... és mit jelentenek! S az öreg egyik kézében a fűrésszel, másikban a fával hirtelen felegyenesedett: — Nem hallottad, nem hallottad, már az egész világ tudja csak te nem. Moszkvánál szétverték a németeket, hírmondó sem maradt belőlük.... Szerencsétlen kalandorok! Régóta mondom, hogy csak rablók módjárn tudnak harcolni. Ezt nevezik taktikának? Szélhámosság. Kislányom, el vannak veszve, érted...! Sosem pillantják meg Leningrádot. Nem fekhettem tovább, kiugrottam az ágyból, amikor meghallottam, hogy felkiálthassak: „Éljen a győzelem!“ — mert fekve nem lehet, ugye belátod. Nyikoláj Tyihonov: A VÉN HARCOS 1950 január 5., csütörtök A Az Októberi Szocialista Forradalom és a kínai forradalom Az Októberi Szocialista Forradalom széleskörű és messzeható befolyást gyakorolt a kínai forradalomra. A kínai nép hatalmas ideológiai haladását eredményezte s egyidejűleg rányomta bélyegét a kínai történelem egész fejlődésére is. Tudjuk, hogy a munkásosztály politikai pártja Kínában az Októberi Szocialista Forradalom után, Lenin és Sztálin proletárforradalmának korszakában született. Ez képezi annak a különbségnek az alapját, amely a kínai munkásosztály politikai pártjának megalakulása és az európai országokban élő munkásosztály politikai pártjai fejlődésének története között fennáll. A Kommunista Párt Kínában az Októberi Forradalom után, az orosz bolsevizmus győzelme után, abban az időben jött létre, amikor már volt élő példa, amelyet követni lehetett, így kezdettől fogva a Kommunista Internacionálé irányvonalának, a lenini elveknek megfelelően alakult ki. A Párt megalakulása percétől fogva mentes volt a II. Internacionálé befolyásától, valamint az európai szociáldemokrata pártok ideológiai és szervezeti befolyásától is. Kínában a kapitalizmusnak nem volt semmiféle „békés fejlődési szakasza", ahhoz hasonló, ami Európában volt s amely lehetővé tette a munkásosztály részére, hogy békés parlamenti harcot folytasson. Nem volt semmiféle munkásarisztokrácia sem. Minthogy a tömeges munkásmozgalom Kínában a Kínai Kommunista Párt vezetése alatt nőtt ki, a kínai munkások széles tömegei csakis ennek a pártnak hisznek. A Kínai Kommunista Párt tekintélye a munkásosztályban egészen általános s ez a tekintély a bolsevizmus tekintélye. A kínai munkásosztály — Lenin és Sztálin bolsevizmusának elvein alapuló és a szociáldemokrácia hagyományait elvető — politikai pártjának megalakulása fejezi ki legvilágosabban azt az összpontosított hatást, amelyet az Októberi Forradalom gyakorolt a kínai forradalomra. Ez a hatás eldöntötte a kínai forradalom sorsát.int mindenki számára közismert, a kínai népi forradalom győzelme , a Mao Ce tung elvtárs által vezetett Kínai Kommunista Párt vezetésének és annak a segítségnek az eredménye, amelyet a nemzetközi forradalmi erők különböző formában nyújtottak. Lenin és Sztálin bolsevizmusára támaszkodva a Kínai Kommunista Párt érvényre juttatta a kínai forradalom legfőbb érvét, azt, hogy ennek a kínai munkásosztály vezetésével kell lefolynia és semmiféle más osztály nem vezetheti. Lenin és Sztálin bolsevizmusát alkalmazva, Mao Ce-tung elvtárs megfogalmazta a két egymással kölcsönösen kapcsolatos tényezőre — a kínai proletáriátus vezetésére és az egységes forradalmi népfrontra — vonatkozó formulát. Ez a formula: a nép széles tömegeinek forradalma, amelyet a proletáriátus vezet s amely a munkások és parasztok szövetségén alapul az imperializmus, a feudalizmus és a bürokratikus tőke ellen. A Kínai Kommunista Párt Lenin és Sztálin bolsevizmusának forradalmi szellemére támaszkodott, figyelembe vette Kína viszonyait és támogatta a fegyveres felkelés, különösen pedig Kína sajátos viszonyainak megfelelően a munkásosztály által vezetett forradalmi parasztháború eszméjét. Mao Ce-tung elvtárs nem egyszer megmagyarázta már azt a mélységesen igaz tételt, amelyet Sztálin elvtárs állított fel az 1926. évi kínai forradalomra vonatkozóan: „Kínában a fegyveres forradalom küzd a fegyveres ellenforradalom ellen. Ebben áll a kínai forradalom egyik sajátossága de fölénye is." Mao Ce-tung elvtárs rámutatott, hogy Marx és Engels, Lenin és Sztálin forradalmi elméletének és gyakorlatának megfelelően alakult forradalmi párt nélkül lehetetlen volna a munkásosztály és a nép széles tömegeit az imperializmus és láncos kutyáik vereségéig vezetni. Az Októberi Forradalom volt az, amely ily hatást gyakorolt Kínára s életre hívta a kínai bolsevikok forradalmi pártját. Az Októberi Forradalom megerősítette azt, amiről Sztálin írt „Az Októberi Forradalom nemzetközi jellege" című cikkében: ,,Az Októberi Forradalom nem csupán „nemzeti keretekre" korlátozó forradalom. Mindenekelőtt nemzetközi jellegű, világméretű forradalom, mert az emberiség világtörténetében mélyreható fordulatot jelent a régi, kapitalista világból az ír, szocialista világba." ... „Az Októberi Forradalom győzelme gyökeres fordulatot jelent az emberiség történetében, gyökeres fordulatot a világkapitalizmus történelmi sorsában, gyökeres fordulatot a világproetáriátus szabadságmozgalmában, gyökeres fordulatot az egész világ kizsákmányolt tömegeinek harci módszereiben, szervezeti formáiban, mindennapi életében és hagyományaiban, kultúrájában és ideológiájában." „Az Októberi Forradalom új korszakot nyitott a világ elnyomott országaiban, a proletáriátussal szövetségben, a proletáriátus vezetése alatt véghezvitt gyarmati forradalmak korszakát." Valóban, a kínai nép a proletárátus vezetése alatt tért azmperialista uralom megdöntésének az Októberi Forradalom által miatott útjára. Nagy és szenvedéseket teli utat járt meg, súlyos és kemény csatákat küzdött végig, míg Ivívta a győzelmet. Ez a győzelem a bolsevizmus győzelme. A bolsevizmus győzelmet aratott, mert igaz tapítás, amely kifejezi az emberiséghaját. Győzelmet aratott Oroszországban, Keleteurópában, Kínában és egymásután az egész világon minden országban győzelmet fog aratni, mert forradalmi igazságával szemben semmiféle reakciós erő sem tud megállni.