Bácsbodrog Népe, 1950 (2. évfolyam, 1-18. szám)

1950-01-05 / 1. szám

1950 Január 5., csütörtök A magyar és délszláv lakosság együtt ünnepelte Sztálin elvtárs születésnapját Értekezletet tartottak a délszláv kultúrvezetők Kultúrértekezletre jöttek össze Baján a megye községeiből a dél­szláv kultúrvezetők. Az értekezlet azt a célt szolgálta, hogy megtár­gyalja a délszláv anyanyelvű lakos­ság kulturális kérdéseit. Az értekezleten résztvettek Ho­­ván András, a Délszláv Szövetség főtit­kára és Vihar Béla, a népmű­velésügyi minisztérium kiküldötte. Vihar Béla ismertette a kulturális feladatokat, amelyek célja a dél­szláv dolgozók fokozott bekapcso­lása a szocializmus építésébe. A dél­szláv anyanyelvű lakosság népműve­lését ugyanazon a színvonalon kell végezni, mint a magyar anyanyelvű lakosságét. Ezt a célt a marx Fle­­nini-sztálini elmélet fokozottabb el­sajátításával tudjuk elérni. A Sza­bad Föld Téli Esték, melyek délszláv anyanyelvű községekben délszláv anyanyelven folynak, tanfolyamok­kal kell, hogy bővüljenek. Elsősor­ban nyelvi tanfolyammal, hogy az irodalmi nyelv elsajátításával a dél­szláv irodalom megismeréséhez út nyíljon. Ahhoz, hogy a szocializmust megvalósíthassuk, nagyobb elméleti tudásra van szükség, mert csak így vehetünk részt helyesen a szocializ­mus építésében. Kultúrcsoportokat kell alakítani. Énekkar, színjátszó csoport, zenekar, népi tánccsoport és bábszínjátszók kell, hogy a dél­szláv anyanyelvű lakosság kulturá­lis felemelkedését szolgálják. De­­ emellett ápolják a hagyományos kultúrát is, de csak azokat, melyek haladók és a nép teremtő életének fejlődését szolgálják. Vihar Béla előadásának befejeztével kihangsú­­­­lyozta, hogy a kultúrvezetők min­denkor munkájukban elsősorban a Pártra és a tömegszervezetekre tá­maszkodjanak. Ezután a megjelent kultúrvezetők hozzászólásai következtek. Jakubovics Béla F­elsőszentiván örömmel jelentette be, hogy községé­ben a délszláv anyanyelvű lakosság értékeli és örömmel fogadta a kul­turális munka erőteljesebb megin­dulását A községben délszláv anya­nyelvű analfabéta tanfolyam is in­dult. Tomity Sándor Gara elmon­dotta, hogy Sztálin elvtárs 70. szü­letésnapján rendezett ünnepségen a magyar és délszláv anyanyelvű lakosság együtt ünnepelte a világ dolgozóinak nagy vezérét, ami a két nép barátságának további elmélyü­lését és egymás iránti szeretetét domborította ki. Mihalovics Milenkó Bácsalmás a község délszláv anya­nyelvű lakosságának kulturális ér­deklődéséről adott számot. A Szü­lők Iskolája öt előadásán olyan tö­megei jelentek meg a szülőknek, hogy a helyiség kicsinynek bizo­nyult. A közeljövőben színjátszó, bábjátszó csoport és énekkar alakul. Jaksity Márta Bajaszentistván, Sza­­bovlyev István Bácsbokod, Bíró Franciska Csikéria, Mándity Mihály Csávoly a magyar és délszláv anya­nyelvű lakosság testvéri együvétar­­tozásának szép példáiról tettek em­lítést. A sztálini ünnepségek együt­tes rendezésében is megnyilvánult az együvétartozás tudata. Zority Jó­zsef Katymár is a teljes egyetértés szép példaadásairól adott számot. A község lakosainak minden ünnepi megmozdulását közösen rendezik, kulturális vonalon is jelentős az eredmény. Nagy sikerrel szereplő színjátszó csoporttal rendelkezik a község délszláv anyanyelvű lakossá­ga. Két előadása nagy sikert ered­ményezett. A község magyar ajkú lakossága is nagy érdeklődéssel fo­gadta a színjátszó csoportot és elő­adásain minden alkalommal szép számmal jelent meg. A megjelent kultúrvezetők nagy örömmel vették tudomásul, hogy a Népművelésügyi Minisztérium a Dél­szláv Szövetségen keresztül már megkezdte és folytatja a délszláv anyanyelvű lakosság kulturális fej­lődését szolgáló és biztosító kultúr­­anyag délszláv nyelvű kiadását. A bábszínjátszó csoport életre kelté­sére pedig egy teljesen felszerelt bábjáték anyagot juttat a megye délszláv lakosságának. Népi demokráciánk, híven követve a nagy Szovjetunió példáját, a más anyanyelvű lakosságnak is nemcsak politikai és gazdasági szabadságát, de kulturális fejlődését is biztosítja Népnevelőink esti tanfolyamokon készülnek fel az ötéves tervvel kapcsolatos agitációs munkára A MDP I. körzeti szervezetében gyülekeznek az elvtársak, hogy részt vegyenek az agitációs tanfolya­mon, amelynek anyaga az ötéves terv ismertetése. Szívesen jönnek a népnevelők, mert tudják, hogy mun­kájuknál nélkülözhetetlen és döntő a tudás gyarapítása és a napirenden lévő kérdések megtárgyalása, tanul­mányozása. A napi munka után ér­deklődve és örömmel jönnek a szer­vezetbe az elvtársak. A Párt pedig tanítja, oktatja őket, segítséget ad felelősségteljes munkájuk elvégzésé­hez. A 20-30 tagból álló szeminárium­csoport elfoglalja helyét, az előadó megkezdi előadását, amelynek tár­gya a Szovjetunió békepolitikája. Omándi András elvtárs, az előadó, kifejti, hogy egy szocializmust építő országban a most meginduló és mindannyiunk jobb életét építő öt­éves tervünk megvalósításának dön­tő feltétele a béke, amelyért a Szov­jetunió következetesen harcol és mi, a népi demokratikus Magyarország, a dolgozók Magyarországa, határo­zottan és következetesen haladunk ugyanezen az úton a béke, a fejlő­dés, a békés építés útján, a Szov­jetunió, a mi nagy barátunk mellett. Az előadás után a hallgatók meg­tárgyalják az anyagot. Az első kérdés elhangzása után a jelentkezők közül Tóbiás elvtársé a szó. Jól válaszol. ,,Nemcsak politikai, hanem gazda­sági téren is ébernek kell lennünk mert az ellenség minden alkalmat megragad, hogy fejlődésünket gátol­ja és romboló munkát fejtsen ki." „Hogyan tudjuk az ötéves tervet végrehajtani?" — hangzik a kérdés. Mezei elvtársnő szólal fel és ki­fejti, hogy az ötéves tervet akkor tudjuk befejezni, ha a Szovjetunió által vezetett béketábor magyaror­szági frontszakaszát erősítjük, ha a Sztahánov-mozgalmat, amely most a sztálini műszakban fellángolt, hatal­mas eredményeket ért el, fokozzuk, fejlesszük és népmozgalommá tesz­­szük, ha a béke ügyét harcosan, szilárdan védelmezzük. Jó népne­velő munkával kell tudatosítanunk az ötéves tervet, hogy az egész dol­gozó nép lelkesen vegyen részt a terv munkájában. „Miért fontos a népi demokratikus országokkal a kapcsolatunk erősíté­se?" Adolf elvtársnő válaszolt. „ A népi demokratikus orszá­gokkal politikai és gazdasági együtt­működésünk, a kölcsönös segély­­nyújtás azért fontos, mert ha a népi demokratikus országok egymást se­gítik, megerősödnek, egységesen, erősen a Szovjetunióra támaszkod­va, az ő vezetésével veszik fel a har­cot a dolgozókat mérhetetlenül ki­zsákmányoló imperialista országok­kal szemben. Összefogásukkal füg­getlenítik magukat politikailag és gazdaságilag, hogy ne kerüljenek a dühödt imperializmus befolyása alá A szemináriumvezető felteszi a következő kérdést: „Hogyan kell ed­digi eredményeinket ismertetni, meg­magyarázni ?" A kérdésre Lukács elvtársnő vála­szol értelmesen és világosan. Kifejti, hogy minden egyes alkalommal rá kell mutatni a múlt kizsákmnányolá­­sára, hogy milyen sorban élt a dol­gozó nép, hogyan álltunk gazdasági­lag a háború után, amikor az ország romokban hevert, emlékeztetni kell az eddig elért eredményeinkre a dol­gozó népet, az életszínvonal emelke­désére, ezen keresztül tudjuk csak megmagyarázni a fejlődésünk mene­tét. Arra a kérdésre, hogy mi a leg­jobb agitációs módszer, szintén Lu­kács elvtársnő adja meg a választ. — Mutassunk rá az eredménye­inkre helyi viszonylatban is. Minden réteg felé az őt legjobban érintő te­rület eredményeit vigyük így az anyáknál a gyermekeik jövőjéről, az iskolákról, a munkásnak a szociális juttatásokról, a gyárakban létesített védőberendezésekről, a parasztság­nál beszélnünk kell a termelőszö­vetkezeti gazdálkodás hatalmas elő­nyéről, amely eddig soha nem lá­tott fejlődést biztosít számukra. A népnevelőnek a termelésben élen kell járnia hogy tőle vegyenek példát a dolgo­zók. Az előadó elvtársnak arra a kér­désére, hogy hol a legerősebb a re­akció befolyása a tömegekre, Tóbiás elvtárs válaszol és feleletében el­mondja, hogy a klerikális reakció mindent elkövet, hogy a szószékről, de minden alkalmat felhasználva a dolgozók állama ellen lázítson. Ki­fejti az elvtárs, hogy a magyaror­szági reakció számít az amerikai im­perialistákra, onnan remél támoga­tást és ők az ügynökei az imperia­lista háborús uszítóknak. Az előadó feltett kérdéseire min­denki válaszolni­­akar. Sok a jelent­kező. Hogyan kell a népnevelőnek ébernek lenni ? Milyen területen és milyen alakban találkozunk legin­kább a rémhírekkel, az ellenséggel? Kapitány elvtársnő válaszol. Azt mondja, hogy a suttogó pro­pagandával találkoznak legsűrűbben a népnevelők, mert a tömegek kö­zött az ellenség igyekszik rossz hangulatot, pánikot kelteni. Az éber­séget a munkahelyen és mindenütt fokozni kell mert bármilyen jó munkát végzünk, éberség nélkül az ellenség mindent összerombolhat, de ha egységesek soraink és éberek vagyunk, akkor az ellenség távoltartásával, elűzésével erősek vagyunk. Az első körzetben az esti szemi­nárium véget ért, az elvtársak távoz­nak és holnap este munka után újra eljönnek a Pártba, hogy tudásukat fejlesztve elsajátítsák azokat a mód­szereket, amelyekkel kint a tömegek között eredményes munkát tudnak majd végezni, a Párt, a dolgozó nép érdekében. Bende József. URAM A MOZI Január 6, 7, 8 Fiúk a gáton Január 9, 10, 11 Ki lesz a páron Előadáskezdet: fél 6 és fél 8 vasár és ünnepnap fél 4, fél 6 és fél 8 órakor KÖZPONTI MOZI Január 5, 6, 7, 8 Sztálingrádi csata Január 10, 11, 12 Szibériai ranszntíri Előadáskezdet: 6 és 8 vasár és ünnepnap 4, 6 és 8 órakor Sztálingrádi csata J­anuár 1 5-én díszelőadás kere­tében mutatta be a Központi Filmszínház a „Sztálingrádi csata“ című monumentális szovjet filmal­kotást. A fasiszta hadigépezetet, mely a népek leigázására tur, a hős Vö­rös Hadsereg feltartóztatta Sztá­lingrádnál. Ez a csata volt a meg­semmisítő döntő csapások kezdete, melyek a fasiszták haderejét szét­­zúzták. Sztdin elvtárs utasításai­ alap­ján Malenkov és Vaszujevszkij elv­­társak irányítják a város védelmét. Nemcsak a katonák, a kommunisták vezetésével minden sztálingrádi részt vesz ebben a védelemben. Lop­juk a traktorgyár munkásait, akik népfelkelő csapatokat szerveznek, nőket és férfiakat, akik a védelmi árkokat építik a városuk körül. A szovjet nép egyedül vívja harcát mégis bizalommal, a győzelembe vetett hittel tekint a jövőbe. A sztálingrádiak tudják, hogy maga Sztálin és a Párt gondoskodása velük van és az egész szovjet nép, Moszkvától a legtávolabbi szibé­­riai kolhozig, elküldi városuk vé­­delmére legjobb fiait. Valóban, a Szovjetunió minden részéből robog­nak a vonatok Sztálingrád felé, viszik a hadifelszerelést, a vörös katonákat a szorongatott város vé­delmére. Tizekben a napokban még szo­­rosabbá kovácsolódott a kap­­csolat a vezető és a nép, a külön­böző nemzetiségek, a város és tahi között. Ezt az egységet, a biztos győzelembe vetett hitet a németek legszörnyűbb támadása sem tudja megingatni. Ugyanakkor a moszkvai érte­kezleten a „Szövetségesek“ meg­tagadják ígéretüket a második front megnyitásáról. „— Miniszter­elnök úr — mondja Sztálin Chur­­chillnek — a Szovjetunió és had­serege feltartóz­at­ja a németek tá­madását, de minden felelősség az újabb tízezrek véráldozatáért Eu­­rópában azok fejére száll, akik meg­tagadták ünnepélyes ígéretüket.** A film megmuta­ja az éles különb­séget a bölcs sztálini hadvezetés és a fasiszták kalandor tervei között. A szovjet hadvezetés központjában az ember védelme, szabadságának, jobb jövőjének biztosí­tása áll. A fa­siszták számára mellékes az ember, csak saját imperialista érdekeiket tartják szem előtt. A film középpontjában Sztálin alakja áll Látjuk őt tábornokai között, hall­juk nyugodt hangját, amint kiadja az utasításokat, de megismerjük őt a pihenés óráiban is, mikor ba­rátjával beszélget. „Örülök neked'* — mondja régi barátjának. Mi is örülünk Neked — hangzik a válasz — és ebben az egész szovjet nép* r­ek a világ minden dolgozójának érzései nyilatkoznak meg, akik szá­mára Sztálin élete a legdrágább. Gyönyörű ajándékot kaptunk a szovjet film mestereitől, a „Sztálin­grádi csata“ című filmmel. A szovjet művészek munkája nyomán egész közel kerülünk a nagy Sz­á­­linhoz, a zseniális sztálini straté­giához, melyek soha el nem múlt benyomást keltenek a nézőkben. Az ünnepi bemutatót követőlés a nagyszabású film 6—7—8-án is a Központi­ mozi műsorán szerepel. TOMPA Tompán, amerre megy az ember, mindenfelé a hároméves terv alko­tásai tűnnek elő. Büszkék is az eredményekre a falu dolgozó pa­rasztjai. Hogyne lennének büszkék, mikor a hitetlenséget terjesztő kuk­koknak bebizonyították, hogy ime, amit a népi demokrácia ígér, az be is teljesedik. Mikor a hároméves terv megindult, a kulákok azt hí­­resztelték, hogy abból ugyan Tom­pának semmi sem jut. Csak a falu dolgozó népe hitt és ime, most az ígéret valóra vá­l A kulákok igyekeznek a dolgozó népet rémhíreikkel továbbra is be­hálózni, de népünk öntudata sorba leleplezi őket és kiveti őket soraik­ból. Tompa azoknak a községeknek a sorába tartozik, amelyeket a múlt rendszer a fejlődéstől minden ren­delkezésre álló erővel elzárt. A falu dolgozó népe saját erejéből csinosí­totta, szépítette községét, amelynek egyik dísze a nagy, tiszta és ápolt park a községháza előtt. Távol a vasútvonaltól és a főközlek­edést biz­tosító főútvonaltól élte a maga dol­gos életét, kényszeredetten tűrve, de sokszor lázongva a kulákok, ku­­pecek és terménykereskedők kizsák­­mányolása ellen, akik kihasználva a szállítási nehézségeket, zsarolták, becsapták és félrevezették őket. Népi demokráciánk, a hároméves terv juttatta a községet régen vá­gyott fejlődéséhez. A hároméves terv hatalmas programot valósított meg. Tompa egyszerre a fejlődés útjára lépett melyre régi kizsákmányolói, a Pod­­maniczky „bárók" és azok kiszolgá­lói nem engedték hosszú évtizedeken keresztül rálépni. Tompa vasútállo­más között megépült 3,2 km hosszú bekötőút megépítésével a község egyszeriben bekapcsolódott a vasúti közlekedésbe. Büszkén is hirdeti a községházán elhelyezett nagy fali­­tábla a hároméves terv eredményeit és azokat az alkotásokat, amelyek­­ politikai, gazdasági és kulturális té­ren a falu felemelkedését, a dolgozó nép életszínvonalának emelését biz­tosították. A nyári napközi otthon, az állami iskola és a Hadirokkant Otthon, a községházán megépült apaállat is­tálló, az állatvásártér bekerítése, két új mélyfáratú kút az ivóvízellátás jobb biztosítására, a meglevő és rossz állapotban lévő kutak kijaví­tása és használhatóvá tétele, a köz­­legelőn három kút megépítése, a zsí­roskúti és betyársori iskolák helyre­­állítása, az Egészségház előtt az ivóvízellátás biztosítására egy mély­fúratú kút elkészítése és egy új út megépítése a katonasori mélydűlő­ben. Tompa község dolgozó népe há­lás is az alkotásokért. Büszkék mindannyian a község fejlődésére. Boldogan fogadják az ötéves terv megindulását mely ezt a fejlődést majd tovább fokozza. Erről beszélnek egymás kö­zött és erről beszélnek az idegennek, aki sorsuk, jövőjük felől érdeklő­dik. Az ötéves terv a belső utcasorok fásítását szolgálja. A község új út megépülésével kapcsolódik a cifra­majori és mélykúti törvényhatósági úthálózatba. Ez a község dolgozó né­pének további jelentős megkönnyí­tését fogja eredményezni a közleke­dés terén. Szülőotthon épül. Új nyolctantermes emeletes iskola szol­­gálja majd az ifjúság demokratikus nevelését. A zsíroskúti betyársori és Szabadkai­ úti iskolákban napközi otthonok és óvodák épülnek, öt új mélyfáratú kút létesítésére is sor kerül az ötéves terv során. Meg­épül a kultúrház is, hogy a község dolgozó népének kulturális fejlődé­sét biztosítsa. Elkészülnek a község­­ben a gyalogjárók és öt holdon er­­lősítést hajtanak végre. Tompa dolgozó népe a magi vé­céről munkája fokozásával hálálja meg a róla való gondoskodást. Egy emberként zárkózik fel a munkás­­osztály mellé, hogy építője legyen a szocializmusnak. s a további fejlődés útján Az ötéves terv itt is tovább fokozza a hároméves terv eredményeit 3

Next