Bányászati és Kohászati Lapok, 1941 (74. évfolyam, 1-24. szám)

1941-11-01 / 21. szám

LXXIV. évfolyam. Közgyűlési szám, 21. szám.Budapest, 1941. november 1 ALAPÍTOTTA:PÉCH ANTAL 1868. FELELŐS SZERKESZTŐ: JAKOBY LÁSZLÓ BÁNYÁSZATI­ És­ KOHÁSZATI LAPOK AZ ORSZ. MAGYAR BÁNYÁSZATI ÉS KOHÁSZATI EGYESÜLET TULAJDONA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPESTEN, IX., Lónyay-utca 41. Telefon: 1­877-28. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre .................................. 24 P Fél évre ....................................... 12 P Egyes szám ára 2 P. Megjelenik havonta kétszer. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület tagjai a tagsági díj fejében illetményképen kapták. TARTALOM: Oldal Aknaszlatinai György............. ....................................391 Hírek ........................ Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületi ügyek Egyesülői 1941. októbe­r 19-én Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia heti üléstermé­ben tartott (49-ik) évi rendes közgyűlése ... 395 Hirdetések ......... A A M. K. JÓZSEF NÁDOR MŰSZAKI ES GAZDASÁG TUDOMÁNY­­EGYETEM BÁNYA- ÉS KOHÓMÉRNÖK A JSB& OSZTÁLYA, AZ ORSZ. MAGYAR BÁNYÁSZATI ÉS KOHÁ­­­­­­SZATI EGYESÜLET. A MAGYAR MÉRNÖKÖK ÉS ÉPITÉ­SZEK NEMZETI SZÖVETSÉGE BÁNYA-S KOHÓMÉRNÖK ^ SZAKOSZTÁLYÁNAK ÉS A MAGYAR BÁNYA- ÉS KOHÓ­­ ^ VÁLLALATOK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA Oldal : 403 .. 407 400 Aknaszlatinai GYÖRGY ALBERT (1862—1941.) az Osztrák-Magyar Ál­lam­vasút Társaság magyarországi bányáinak nyugalmazott bányaigazgatója Régi bányász családból származott. Szépapja: Mathias Gschwandtner, sóbánya­hivatali főnök, földbirtokos, született Ischl­ben 1769 február hó 11-én. Nagyapja: Anton Gschwandtner, cs. k. só­bányahivatali pénztáros és házbirtokos, született Ischlben 1796 január hó 15-én. Édesatyja: Gschwandtner Albert, született Ischlben 1837 december hó 18-án, — a selmeci bányászati akadémiát elvégezve, később a máramarosi sóbányászat igazga­tója volt. Elhunyt kortársunk 1862 december hó 22-én Aknaszlatinán Máramaros megyében született. Az Osztrák-Magyar Államvasúti Tár­saság magyarországi bányáinak nyugalmazott bányaigazgatója volt. Bányaakadémiai tanulmányainak befeje­zése után, a következő helyeken teljesített szolgálatot: a m. kir. Főfémjelző és Fémbeváltó hivatalban, — a nagyági m. kir. és társulati aranybányánál, — a Selmecbányai központi zúzómű tervezésénél, — mint önkéntes a m. kir. Honvédségnél, melynek kötelékéből mint tartalékos főhadnagy vált ki, — a Bányászati és Erdészeti Akadémián mint a bányaművelés­tan, ércelőkészítéstan, bányamérés- és földmé­réstan tanársegédje,­­ az Esztergom-szászvári Kőszénbánya Vállalatnál, kezdetben Dorogon, mint bánya-, építész- és gépészmérnök, ké­sőbb mint a szászvári kőszénbánya gondnoka. Az 1897 december 18-iki Széchén aknai, sok emberáldozatot követelő gázkitörés és bányalég­robbanás után, az ÁVT igazgatóságának meg­hívására átvette a Domán—szekuli kőszénbá­nyák és a Tirnova—delinesti mangánbányák vezetését. 3 évi bányaügyi előadói szolgálat után az ÁVT magyarországi szén- és ércbányáinak fő­nökévé nevezték ki.

Next