Bányászati és Kohászati Lapok - Öntöde, 1953. (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-01-01 / 1. szám
KOHÁSZATI LAPOK IV. évfolyam 1. szám 1953 január ÖNTÖDE AZ ORSZÁGOS MAGYAR BÁNYÁSZATI ÉS KOHÁSZATI EGYESÜLET ÖNTÖDEI SZAKOSZTÁLYA FOLYÓIRATA Hogyan harcoljunk az öntödei balesetek ellen?* TÖRÖK ISTVÁN Pártunk II. Kongresszusa határozata alapján az ötéves terv egyik alapvető célkitűzése az, hogy a mi országunk fejlett mezőgazdasággal rendelkező fejlett ipari országgá alakuljon át, vagyis, hogy a vas- és az acél országa legyen. Az alapanyagtermelő ipar, az építőipar, a mezőgazdaság nagymérvű gépesítése a gépgyártás igen gyors fejlesztését követeli meg. Külkereskedelmi kapcsolataink megkövetelik az exportcélokra szolgáló gépek gyártásának növelését. Összegezve ez azt jelenti, hogy az ötéves terv ideje alatt gépipari termelésünket az eredetileg előirányzott 125% helyett 390%-kal kell növelni. Ebből a pár adatból látható, hogy milyen hatalmas feladat megoldása áll előttünk, amelynek végrehajtása döntő mértékben kapcsolódik az öntőiparban foglalkozatott dolgozók munkájához. E hatalmas feladatot csak úgy tudjuk megoldani, a megoldását elősegíteni, ha érvényt szerzünk a Párt és a Kormány munkavédelmi rendeleteinek, ha elhárítjuk azokat az akadályokat, amelyek a tőkések bűnös politikája következtében munkavédelem terén még megvannak és amelyek igen nagy mértékben gátolják a termelést. Kötelességünk, hogy munkavédelmi fronton elhárítsuk azokat az akadályokat, amelyek a termelést gátolják. Az ötéves terv által megszabott hatalmas feladatok megoldására Pártunk és Népköztársaságunk Kormánya igen nagy erőfeszítéseket tesz. A vas- és acéltermelő üzemeinket nemcsak műszakilag fejleszti, hanem ezzelpárhuzamosan gondoskodik a dolgozók munkakörülményeinek megjavításáról is. Ez a gondoskodás megmutatkozik abban, hogy az új kohászati és öntő üzemek tervezésénél, építésénél már gondot fordítanak a nehéz fizikai munkát igénylő munkafolyamatok gépesítésére. Példája ennek a Győri Vagongyár, ahol az egyik legnehezebb munkafolyamatot, a döngölést gépesítették. Az RM Öntödében az öntvénytisztítás már nagyerejű vízsugár segítségével történik. A MÁVAG Mozdonygyárban a homokelőkészítés nagyrészben gépesítve van. Ezen túlmenően a Magyar Népköztársaság Kormánya Pártunk javaslatára egész sor egyéb rendeletet bocsátott ki a dolgozók egészségének megvédése érdekében. Ezek a rendeletek előírják pl. azt, hogy egy új üzem építésénél hány légköbmétert kell biztosítani dolgozónként, hogy a dolgozók részére .Elhangzott az Országos Öntőkonferencián 1952. szept. 21-én, megfelelő mennyiségű levegő álljon rendelkezésre. A Győri Vagongyár, a Vörös Csillag, a Salgótarjáni Tűzhelygyár új öntödéje és a Sztálin Vasmű öntödéje már élő bizonyítéka, hirdetője a szocialista egészségvédelemnek. Ezeknek alapján elmondhatjuk, hogy az ötéves terv ideje alatt nemcsak a vas- és acélgyártás termelése terén történik hatalmas változás, hanem az üzemegészségügy terén is. A dolgozók nap mint nap érezhetik azt, hogy az állam gondoskodik egészségük védelméről és testi épségükről. Az elmondottakon kívül röviden megemlítem, mint a dolgozókról való gondoskodás jelét, a balesetelhárítási kioktatást, az alkalmazás előtti kötelező orvosi vizsgálatot, az időszakos orvosi vizsgálatot, a védőételek juttatását stb. Kormányrendelet intézkedik arról — és ez is az emberről való gondoskodást mutatja — hogy csak olyan gépet lehet beállítani a termelési folyamatba, amelyen a biztonsági berendezések megvannak. Az emberről való fokozott gondoskodást mutatja az is, hogy orvosi vizsgálat nélkül a dolgozót nem lehet a termelési folyamatba beállítani, valamint az, hogy az alkalmazásnál az orvosi vizsgálat eredményét szem előtt kell tartani. Kormányrendelet van arról is, hogy időszaki szűrővizsgálatnak kell alávetni azokat a dolgozókat, akik különösképpen egészségtelen viszonyoknak, por-, füststb. ártalmaknak vannak kitéve. Ez az öntőiparban különösen a homokelőkészítőkre és az öntvénytisztítókra vonatkozik. Az elmondottakon kívül kormányrendelet intézkedik arról is, hogy munka- és védőruhát kell biztosítani azoknak a dolgozóknak, akik vagy szennyes munkakörülmények között dolgoznak, vagy ipari ártalmaknak vannak kitéve. Védőételt és védőitalt kell biztosítani azok számára, akik pl. nagy hőártalomnak vannak kitéve. Itt meg kívánom említeni, hogy a Kohó- és Gépipari Minisztérium csak védőruhára és munkaruhára egy év alatt 30 millió forintot adott ki. Mindez azt bizonyítja, hogy Alkotmányunk, különösképpen a Munka Törvénykönyve 81. pontja, amely szerint „Társadalmi rendünkben legfőbb érték az ember. Ezért a Magyar Népköztársaság a munkavédelem intézményes megszervezésével és biztonságos munkakörülmények megteremtésével állandó egészségügyi gondozással védi a dolgozók egészségi és testi épségét“ — nem üres szólam, hanem valóság.