Bányászati és Kohászati Lapok - Öntöde, 1953. (4. évfolyam, 1-12. szám)

1953-01-01 / 1. szám

KOHÁSZATI LAPOK IV. évfolyam 1. szám 1953 január Ö­NTÖDE AZ ORSZÁGOS MAGYAR BÁNYÁSZATI ÉS KOHÁSZATI EGYESÜLET ÖNTÖDEI SZAKOSZTÁLYA FOLYÓIRATA Hogyan harcoljunk az öntödei balesetek ellen?* TÖRÖK ISTVÁN Pártunk II. Kongresszusa határozata alapján az ötéves terv egyik alapvető célkitűzése az, hogy a mi országunk fejlett mezőgazdasággal rendelkező fejlett ipari országgá alakuljon át, vagyis, hogy a vas- és az acél országa legyen. Az alapanyagtermelő ipar, az építőipar, a mezőgazdaság nagymérvű gépesítése a gépgyártás igen gyors fejlesztését követeli meg. Külkereske­delmi kapcsolataink megkövetelik az export­célokra szolgáló gépek gyártásának növelését. Összegezve ez azt jelenti, hogy az ötéves terv ideje alatt gépipari termelésünket az eredetileg elő­irányzott 125% helyett 390%-kal kell növelni. Ebből a pár adatból látható, hogy milyen hatalmas feladat megoldása áll előttünk, amelynek végrehajtása döntő mértékben kapcsolódik az öntőiparban foglalkozatott dolgozók munkájához. E hatalmas feladatot csak úgy tudjuk megoldani, a megoldását elősegíteni, ha érvényt szerzünk a Párt és a Kormány munkavédelmi rendeleteinek, ha el­hárítjuk azokat az akadályokat, amelyek a tőké­sek bűnös politikája következtében munkavéde­lem terén még megvannak és amelyek igen nagy mértékben gátolják a termelést. Kötelességünk, hogy munkavédelmi fronton elhárítsuk azokat az akadályokat, amelyek a termelést gátolják. Az ötéves terv által megszabott hatalmas feladatok megoldására Pártunk és Népköztársa­ságunk Kormánya igen nagy erőfeszítéseket tesz. A vas- és acéltermelő üzemeinket nemcsak műszakilag fejleszti, hanem ezzel­­párhuzamosan gondoskodik a dolgozók munkakörülményeinek megjavításáról is. Ez a gondoskodás megmutatkozik abban, hogy az új kohászati és öntő üzemek tervezésénél, építésénél már gondot fordítanak a nehéz fizikai munkát igénylő munkafolyamatok gépesítésére. Pél­dája ennek a Győri Vagongyár, ahol az egyik leg­nehezebb munkafolyamatot, a döngölést gépesí­tették. Az RM Öntödében az öntvénytisztítás már nagyerejű vízsugár segítségével történik. A MÁVAG Mozdonygyárban a homokelőkészítés nagyrészben gépesítve van. Ezen túlmenően a Magyar Népköztársaság Kor­mánya Pártunk javaslatára egész sor egyéb rendele­tet bocsátott ki a dolgozók egészségének megvédése érdekében. Ezek a rendeletek előírják pl. azt, hogy egy új üzem építésénél hány légköbmétert kell biztosítani dolgozónként, hogy a dolgozók részére .Elhangzott az Országos Öntőkonferencián 1952. szept. 21-én, megfelelő mennyiségű levegő álljon rendelkezésre. A Győri Vagongyár, a Vörös Csillag, a Salgótarjáni Tűzhelygyár új öntödéje és a Sztálin Vasmű öntö­déje már élő bizonyítéka, hirdetője a szocialista egészségvédelemnek. Ezeknek alapján elmondhatjuk, hogy az öt­éves terv ideje alatt nemcsak a vas- és acélgyártás termelése terén történik hatalmas változás, hanem az üzemegészségügy terén is. A dolgozók nap mint nap érezhetik azt, hogy az állam gondoskodik egész­ségük védelméről és testi épségükről. Az elmondot­takon kívül röviden megemlítem, mint a dolgozók­ról való gondoskodás jelét, a balesetelhárítási ki­oktatást, az alkalmazás előtti kötelező orvosi vizs­gálatot, az időszakos orvosi vizsgálatot, a védő­ételek juttatását stb. Kormányrendelet intézkedik arról — és ez is az emberről való gondoskodást mutatja — hogy csak olyan gépet lehet beállítani a termelési folyamatba, amelyen a biztonsági berendezések megvannak. Az emberről való fokozott gondoskodást mu­tatja az is, hogy orvosi vizsgálat nélkül a dolgozót nem lehet a termelési folyamatba beállítani, vala­mint az, hogy az alkalmazásnál az orvosi vizsgálat eredményét szem előtt kell tartani. Kormányren­delet van arról is, hogy időszaki szűrővizsgálat­nak kell alávetni azokat a dolgozókat, akik külö­nösképpen egészségtelen viszonyoknak, por-, füst­­stb. ártalmaknak vannak kitéve. Ez az öntőipar­ban különösen a homokelőkészítőkre és az öntvény­tisztítókra vonatkozik. Az elmondottakon kívül kormányrendelet intézkedik arról is, hogy munka- és védőruhát kell biztosítani azoknak a dolgozóknak, akik vagy szennyes munkakörülmények között dolgoznak, vagy ipari ártalmaknak vannak kitéve. Védőételt és védőitalt kell biztosítani azok számára, akik pl. nagy hőártalomnak vannak kitéve. Itt meg kívánom említeni, hogy a Kohó- és Gépipari Minisz­térium csak védőruhára és munkaruhára egy év alatt 30 millió forintot adott ki. Mindez azt bizonyítja, hogy Alkotmányunk, különösképpen a Munka Törvénykönyve 81. pontja, amely szerint „Társadalmi rendünkben legfőbb érték az ember. Ezért a Magyar Népköz­­társaság a munkavédelem intézményes megszerve­zésével és biztonságos munkakörülmények meg­teremtésével állandó egészségügyi gondozással védi a dolgozók egészségi és testi épségét“ — nem üres szólam, hanem valóság.

Next