Bányászati és Kohászati Lapok - Öntöde, 1961. (12. évfolyam, 1-4. szám)

1961-01-01 / 1. szám

2 Öntöde 1961. 1. sz. tette, hogy a Vállalat vezetősége szakkísérők vezetésével lehetővé teszi a Vasmű egyes üzemei­nek megtekintését. Az idő rövidsége miatt arról természetesen szó sem lehetett, hogy az óriási kiterjedésű kombinát hatalmas üzemeinek mind­egyikét sorba látogassuk, hiszen az egyes üzemek kilométeres távolságra feküsznek egymástól. A bányászok egy része természetesen az auto­­matikával ellátott szénmosóba látogatott el. Má­sok, a kokszolóművet, illetve a nagyolvasztót tekintették meg. A legtöbben azonban a Vasmű legfiatalabb üzemét, a közelmúltban üzembe­helyezett meleghengerművet kívánták látni annál is inkább, mert sokan a többi, „régi” gyárrész­leget már a múltban valamikor megismerhették. Mindenkit lenyűgöztek a hengermű 500 m-nél hosszabb csarnokának óriási méretei, de még inkább a Szovjetunió és NDK által szállított, korszerű hengerállványok, hengerműi segédberen­dezések, meghajtógépek és a hozzájuk tartozó automatika. Mindnyájan egyetértettünk abban, hogy népgazdaságunk oly üzemmel gazdagodott, amelyre méltán mindnyájan büszkék lehetünk. A jól megszervezett gyárlátogatást a városban ebéd követte, amely után sietni kellett vissza a Vasműbe, ugyanis ennek kultúrtermében 3 órakor kezdődött a hivatalos program, a Választmányi Ülés. A hosszú sorban elrendezett, terített aszta­lok mellett az egyesületnek kereken 150 tagja helyezkedett el. Az Elnökségben helyet foglaltak : Lévárdi Ferenc egyesületi elnök, a nehézipari miniszter első helyettese, Dr. Ember Kálmán egyesületi alelnök, az Or­szágos Bányaműszaki Felügyelőség helyettes vezetője, Dr. Gyulai Zoltán egyesületi alelnök, egyetemi tanár, Szele Mihály egyesületi alelnök, egyetemi tanár, Dr. Tarján Gusztáv egyesületi alelnök, egyetemi tanár, Dr. Verő József egyesületi alelnök, egyetemi tanár, Selmeczi Béla főtitkár, és Borovszk­y Ambrus, a Dunai­ Vasmű vezérigaz­gatója, a helyi csoport elnöke, Pillér Pál a Dunai Vasmű főmérnöke, a Vasko­hászati Szakosztály elnöke. Pontosan 3 órakor Lévárdi Ferenc elnök emelkedett szólásra és elmondta megnyitóbe­szédét. „Tisztelt Választmányi Ülés ! Ma megtartandó választmányi ülésünknek új színfoltja, hogy azt a hagyományoktól eltérően nem Budapesten, hanem itt, Sztálinvárosban tartjuk. Elöljáróban is hálás köszönet Egyesüle­tünk Elnöksége nevében Borovszky Ambrus elv­társnak, a helyi csoport elnökének és Pillér Pál főmérnök elvtársnak a helyi csoport titkárának azon készségükért, hogy a választmányi ülés meg­rendezése technikai lehetőségeinek biztosításán túl, még vendéglátásunkról is gondoskodtak. A választmányi ülés színhelyének megválasz­tásakor azonban Egyesületünk Elnökségét egyéb gondolatok is vezették. Kifejezésre kívántuk juttatni — ily módon is — a magyar kohászat népgazdaságunkban elfoglalt igen fontos jelentő­ségét, egy új szocialista létesítmény Sztálinváros — fontosságát ; nyomatékot kívántunk adni azok­nak a feladatoknak, melyek a második ötéves tervben Sztálin­városra, a Dunai Vasműre várnak ; és nem utolsó sorban olyan gondolat is vezérelt bennünket, hogy népgazdaságunk, de Egyesüle­tünk előtt is álló feladatok kellő komolysággal történő megtárgyalásához megfelelő politikai at­moszférát biztosítsunk. A Közgyűlés óta eltelt időszak egyesületi vonatkozású eseményeiről az elnökség jelentése fog beszámolni , így engedjék meg, hogy elnöki megnyitómban inkább néhány fontosnak ítélt gazdaság­politikai kérdésről szóljak, melyek má­sodik ötéves tervünk beindításának előestjén valamennyiünket leginkább foglalkoztatnak. Egyesületünk — mint társadalmi tudományos egyesület — mindig is érzékenyen reagált a külső társadalom­politikai, főleg gazdaságpolitikai be­hatásokra, ugyanakkor tevékenységét mindenkor az ország, a népgazdaság előtt álló legfontosabb feladatok megoldására irányította. Ha valaha ennek az alapvetően helyes elvnek az alkalmazá­sára szükség volt, úgy arra ma kétszeresen­­— inkább hatványozottan — szükség van. Előbbiek alapján a ma legfontosabb feladata valamennyiünk számára, hogy olyan népgazda­sági tervet készítsünk 1961-re és a második ötéves tervre, mely biztosítja népgazdaságunk tervszerű, arányos fejlődését, biztosítja az ország fizetési mérlegének egyensúlyát és felszámolja mindazokat a feszültségeket, melyek népgazda­ságunk szerkezetében az utóbbi időkben jelent­keztek. Ez a feladatmegjelölés nyilván arra en­ged következtetni, hogy népgazdaságunk szer­kezetében jelentkeztek bizonyos nehézségek, itt­­ott ellentmondások, melyeknek halaszthatatlan kiküszöbölése a legsürgetőbb feladat. Nézzük meg csak legfőbb vonásaiban, mik a kétségtelenül fennálló feszültségek leglényegesebb okai. 2. ábra: A Vasmű bejárata Választmányi ülés

Next