Bányászati és Kohászati Lapok - Öntöde, 1961. (12. évfolyam, 1-4. szám)
1961-01-01 / 1. szám
2 Öntöde 1961. 1. sz. tette, hogy a Vállalat vezetősége szakkísérők vezetésével lehetővé teszi a Vasmű egyes üzemeinek megtekintését. Az idő rövidsége miatt arról természetesen szó sem lehetett, hogy az óriási kiterjedésű kombinát hatalmas üzemeinek mindegyikét sorba látogassuk, hiszen az egyes üzemek kilométeres távolságra feküsznek egymástól. A bányászok egy része természetesen az automatikával ellátott szénmosóba látogatott el. Mások, a kokszolóművet, illetve a nagyolvasztót tekintették meg. A legtöbben azonban a Vasmű legfiatalabb üzemét, a közelmúltban üzembehelyezett meleghengerművet kívánták látni annál is inkább, mert sokan a többi, „régi” gyárrészleget már a múltban valamikor megismerhették. Mindenkit lenyűgöztek a hengermű 500 m-nél hosszabb csarnokának óriási méretei, de még inkább a Szovjetunió és NDK által szállított, korszerű hengerállványok, hengerműi segédberendezések, meghajtógépek és a hozzájuk tartozó automatika. Mindnyájan egyetértettünk abban, hogy népgazdaságunk oly üzemmel gazdagodott, amelyre méltán mindnyájan büszkék lehetünk. A jól megszervezett gyárlátogatást a városban ebéd követte, amely után sietni kellett vissza a Vasműbe, ugyanis ennek kultúrtermében 3 órakor kezdődött a hivatalos program, a Választmányi Ülés. A hosszú sorban elrendezett, terített asztalok mellett az egyesületnek kereken 150 tagja helyezkedett el. Az Elnökségben helyet foglaltak : Lévárdi Ferenc egyesületi elnök, a nehézipari miniszter első helyettese, Dr. Ember Kálmán egyesületi alelnök, az Országos Bányaműszaki Felügyelőség helyettes vezetője, Dr. Gyulai Zoltán egyesületi alelnök, egyetemi tanár, Szele Mihály egyesületi alelnök, egyetemi tanár, Dr. Tarján Gusztáv egyesületi alelnök, egyetemi tanár, Dr. Verő József egyesületi alelnök, egyetemi tanár, Selmeczi Béla főtitkár, és Borovszky Ambrus, a Dunai Vasmű vezérigazgatója, a helyi csoport elnöke, Pillér Pál a Dunai Vasmű főmérnöke, a Vaskohászati Szakosztály elnöke. Pontosan 3 órakor Lévárdi Ferenc elnök emelkedett szólásra és elmondta megnyitóbeszédét. „Tisztelt Választmányi Ülés ! Ma megtartandó választmányi ülésünknek új színfoltja, hogy azt a hagyományoktól eltérően nem Budapesten, hanem itt, Sztálinvárosban tartjuk. Elöljáróban is hálás köszönet Egyesületünk Elnöksége nevében Borovszky Ambrus elvtársnak, a helyi csoport elnökének és Pillér Pál főmérnök elvtársnak a helyi csoport titkárának azon készségükért, hogy a választmányi ülés megrendezése technikai lehetőségeinek biztosításán túl, még vendéglátásunkról is gondoskodtak. A választmányi ülés színhelyének megválasztásakor azonban Egyesületünk Elnökségét egyéb gondolatok is vezették. Kifejezésre kívántuk juttatni — ily módon is — a magyar kohászat népgazdaságunkban elfoglalt igen fontos jelentőségét, egy új szocialista létesítmény Sztálinváros — fontosságát ; nyomatékot kívántunk adni azoknak a feladatoknak, melyek a második ötéves tervben Sztálinvárosra, a Dunai Vasműre várnak ; és nem utolsó sorban olyan gondolat is vezérelt bennünket, hogy népgazdaságunk, de Egyesületünk előtt is álló feladatok kellő komolysággal történő megtárgyalásához megfelelő politikai atmoszférát biztosítsunk. A Közgyűlés óta eltelt időszak egyesületi vonatkozású eseményeiről az elnökség jelentése fog beszámolni , így engedjék meg, hogy elnöki megnyitómban inkább néhány fontosnak ítélt gazdaságpolitikai kérdésről szóljak, melyek második ötéves tervünk beindításának előestjén valamennyiünket leginkább foglalkoztatnak. Egyesületünk — mint társadalmi tudományos egyesület — mindig is érzékenyen reagált a külső társadalompolitikai, főleg gazdaságpolitikai behatásokra, ugyanakkor tevékenységét mindenkor az ország, a népgazdaság előtt álló legfontosabb feladatok megoldására irányította. Ha valaha ennek az alapvetően helyes elvnek az alkalmazására szükség volt, úgy arra ma kétszeresen— inkább hatványozottan — szükség van. Előbbiek alapján a ma legfontosabb feladata valamennyiünk számára, hogy olyan népgazdasági tervet készítsünk 1961-re és a második ötéves tervre, mely biztosítja népgazdaságunk tervszerű, arányos fejlődését, biztosítja az ország fizetési mérlegének egyensúlyát és felszámolja mindazokat a feszültségeket, melyek népgazdaságunk szerkezetében az utóbbi időkben jelentkeztek. Ez a feladatmegjelölés nyilván arra enged következtetni, hogy népgazdaságunk szerkezetében jelentkeztek bizonyos nehézségek, ittott ellentmondások, melyeknek halaszthatatlan kiküszöbölése a legsürgetőbb feladat. Nézzük meg csak legfőbb vonásaiban, mik a kétségtelenül fennálló feszültségek leglényegesebb okai. 2. ábra: A Vasmű bejárata Választmányi ülés