Bárka, 2011 (19. évfolyam, 1-6. szám)

2011 / 5. szám - MŰHELY - Fenyő D. György: Széténeklés: József Attila Születésnapomra című versének utótörténetéről – másodszor

45 FENYŐ D. GYÖRGY (Budapest, 1958) - Budapest Széténeklés József Attila Születésnapomra című versének utótörténetéről - másodszor Egy korábbi tanulmányomban áttekintettem Jó­zsef Attila Születésnapomra című versének keletke­zéstörténetét majd utóéletét.­ Először összefoglalom annak főbb állításait és eredményeit, majd újabb át­­költéseket szemügyre véve megpróbálom az előző ta­nulmány gondolatmenetét folytatva továbblépni az ott kijelölt úton. József Attila sok különféle költői hagyományra, szö­vegemlékre, formai lehetőségre, dallamemlékre, műfaji próbálkozásra épített, némelyeket tudatosan építette bele versébe, másokat szándéktalanul. A különféle ele­mek összeépítésének eredményeképpen egy új minőség jött létre, a magyar líra egyik legkülönlegesebb, legdal­lamosabb, legegyénibb versformája, igazi hapax lego­­menon. Évtizedekig teljesen egyszerinek tekinthettük ezt a versformát, aztán — főleg az utolsó két évtizedben - többen is felhasználták, de úgy, hogy a felhasználás során minden Születésnapomra-mvnt az eredeti verssel nagyon szoros kapcsolatot tartott fenn. Kialakultak a &ra/ítófaű/wwra-parafrázisok szabályai: az első sor erős szövegszerű kapcsolata az eredetivel, a születésnapra való hivatkozás, az életkor mint központi probléma, a létösszegzés mint gondolati centrum. A versek a lírai alapszövetbe epikus elemeket vegyítettek. Hasonló volt a hangnemük, elhagyhatatlan kellékük a vita, a hety­keség, a csúfolódás. Minden átirat tovább feszítette a formajátékokat: a ritmus egyezése mellett a harmadik­negyedik sorok szemtelen rímjátékának lehetőségeit a végletekig felhasználták és kitágították. Új rím-lehető­ségek merültek fel: olyan bravúrokat láthatunk, amelyek az eleve virtuóz formajátékkal tovább játszanak. Az áttekintés eredményeképpen arra a konklúzió­ra jutottunk, hogy az egyes átiratok egyre jobban elol­­dották a formát az eredetitől, és mára a Születésnap­forma a magyar költészet egy lehetséges versformájává vált. József Attila mintegy megajándékozta a magyar lírát egy új formával, és ahogyan például a Balassi­­strófa, a Zrínyi-sor, a Himfy-versszak vagy az Anye­­gin-strófa bekerült a költészet tárházába, ugyanúgy a Születésnap-strófa is része lett annak. Úgy véltem, hogy - miként a többi idézett versforma — ezek a versek egy­re kevésbé állnak közel az eredetihez, egyre inkább el­­oldozódnak tőle, és már csak emléknyomokat őriznek eredetükből. Ennek a folyamatnak a végpontja Varró Dániel gyerekverse, A Bús, Piros Vödör dala, amely mint egy verses mese betétdala olyan távol áll már az ihlető verstől, hogy a forma végleges önállósodásának bizonyítéka. Amióta tanulmányom megjelent, újabb és újabb Születésnapomra-i­tiratokat fedeztem föl. Részint elő­kerültek olyan versek, amelyekre nem figyeltem föl ko­rábban, és sokan hívták fel a figyelmemet különféle át­iratokra.2 Másrészt pedig újabb és újabb parafrázisok 1 Fenyő D. György: Egy különleges versforma mint költői hagyomány (József Attila Születésnapomra című versének utótörténete). Új Forrás, 2005. október. 64-83. old. A tanulmányban az alábbi verseket elemeztem: Székely Dezső: [Születésnapomra] (J. A. Születésnapomra c. versének ikerdarabja) Balla Zsófia: Az élő forma Kovács András Ferenc: Bírálóimhoz. Születésnapomra. Plágium! Szőcs Géza: Születésnapomra Tóth Krisztina: Porhó Varró Dániel: A Bús, Piros Vödör dala 2 Tanulmányom megírásában sokan segítettek, munkáju­kat ezúton köszönöm: hálával tartozom mindenekelőtt Kőrizs Imrének, aki rendkívül alapos megjegyzéseivel, továbbá hatalmas gyűjtő munkával segítette írásomat, valamint Gábor Samunak, Mozer Tamásnak, Dobszay Ambrusnak, Várady Szabolcsnak és Róbert Zsófiának. Kőrizs Imre és Várady Szabolcs hívták fel a figyelme­met arra, hogy az az ám — hazám rímpár nem is Kas­sáktól származik (miként én azt első tanulmányomban Tverdota György nyomán állítottam), bár valóban ő is idézte kritikájában, hanem Vas Istvántól. Vas István Le­vél a szabadságról című 1934-es verse így kezdődik: Nekem is int a szabadság, végre, barátom, az ám, Munkátlanság, szellemem üdve, valódi hazám! Kassák Lajos kritikája megjelent a Nyugat 1936. évi 8. számában ...És a legfiatalabb korosztály címmel (http:// epa.oszk.hu/00000/00022/00607/19213.htm).

Next