Bátor, 1991 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 1. szám

Vendégünk: Hertay Mária Hertay Mária művésznő a vendége január hónapban a Nyírbátori Alkotóháznak. A Sopronban született művész a Képzőművészeti Főiskola festőszakán és a képgrafiku­si tanszakon folytatott tanul­mányokat. Több kollektív kiállításon szerepelt alkotá­saival. Legrangosabb tárlatát Budapesten a Dürer-terem­­ben rendezték 1968-ban. Munkái megtalálhatók a Ma­gyar Nemzeti Galériában, megyénkben Fülesd község templomában egy nagymére­tű freskója. E. E. felvétele Januártól életbe lépett jogszabályok Adók, illetékek, árak Számos fontos, sokakat érintő magas szintű jogszabály lépett ha­tályba január 1-jén. Ezek között tallóztunk. Több új törvény vonatkozik a gaz­dasági élet különböző területeire. Az egyik legjelentősebb a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló. A gazdasági hatékonyságot kikénysze­rítő piaci verseny alapvető feltétele a gazdasági verseny szabadsága és tisztasága. Ennek védelme érdekében a törvény többek között meghatározza a fogyasztók megtévesztésének és a tisztességtelen piaci magatartások­nak a tilalmát; ezek közé tartozik pél­dául az áruk forgalomból való kivoná­sa, illetőleg visszatartása a tervezett áremelést megelőzően. Érdekeket véd Az új szabályozás megteremti a káros korlátozásoktól mentes piaci gyakorlat jogi kereteit, ennek alapján védi a gazdasági versenyhez fűződő közérdeket, a versenytársak és a fo­gyasztók érdekeit. A törvényben rög­zített versenyfelügyeleti feladatokat a Gazdasági versenyhivatal látja el. Ahol az e törvényben foglaltak nem elégségesek a káros versenykorláto­zás és a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés megakadályozására, ott az árak megállapításáról rendelkező törvényben meghatározott keretek között a kormányzat közvetlenül be­avatkozhat az árak alakításába. Ez a szabályozás azonban — ellentétben a korábbi széles körű állami beavatko­zással szemben, az árliberalizálásnak megfelelően — a minimálisan szüksé­ges mértékre korlátozza a közvetlen állami beavatkozás lehetőségét. A törvény szerint a kormány a hatósági ármegállapítás körébe nem tartozó termékek árának tervezett emelésére jogszabályban előzetes bejelentési kötelezettséget írhat elő. Ebben az esetben a vállalkozó köteles a Gazda­sági Versenyhivatalhoz bejelentést tenni. A nem saját gyártású, vagyis vásárolt termékek értékesítésére az előzetes bejelentési kötelezettség nem vonatkozik. Az adózás rendje Az Országgyűlés december elején fogadta el az adózás rendjéről szóló törvényt. Ez egységes rend szerint szabályozza az államháztartást meg­illető adók, illetékek, egyéb pénzügyi kötelezettségek és a törvényben meg­határozott költségvetési juttatások tel­jesítésével kapcsolatos állami felada­tokat, az adózókat és az adóhatóságo­kat megillető jogokat és kötelezettsé­geket, valamint az adóigazgatási eljá­rást. A törvény hatálybalépésével feles­legessé válnak az adózás rendjét a korábbiakban szétszórtan, különböző szinten meghatározott jogszabályok. Fontos tudni, hogy az adózónak az 1990. évről adóbevallást a december 31-én hatályos jogszabályok szerint kell megtennie, s ezek alapján kell adóit és a költségvetési támogatásait is elszámolnia. Új törvény rendelkezik a vagyon­szerzési illetékekről és az igazgatási, valamint a bírósági szolgáltatások díjairól. Ez a jogszabály a lakosságot és a gazdálkodó szervezeteket egy­aránt érintő fizetési kötelezettséget ál­lapít meg, egyrészt az állami és ön­kormányzati feladatok teljesítésének elősegítésére, másrészt pedig ará­nyos és méltányos hozzájárulást biz­tosít a közterhek viselésében. Polgári perek Közismert, hogy megkezdődött polgári és a büntetőeljárási szabályok felülvizsgálata, és az új eljárási sza­bályok kidolgozása, ami hosszabb időt vesz igénybe. Első lépésként a polgári perrendtartás január 1-jétől úgy módosul, hogy megszűnik a népi ülnökök közreműködése azokban az ügycsoportokban — például a tulaj­donjoggal kapcsolatos, a tartás iránti, a házassági vagyonjogi perekben —, ahol az ülnökbíráskodás formális jel­legét az ítélkezési gyakorlat igazolta. Hatályát veszti a társadalombizto­sításról szóló törvény azon rendelke­zése, mely szerint nem szerezhetnek nyugdíjjogosultságot azok, akiknek bár van 20 év munkaviszonyuk, de azt öt évnél hosszabb időre megszakítot­ták. Ez a változás főként azokat a nőket, családanyákat érinti, akik gyer­mekeik nevelése, idős családtagjaik gondozása miatt szakították meg munkaviszonyukat, és elérik a nyug­díjra jogosító 55 éves korhatárt. Új bíróságok A kormány — az Országgyűléstől kapott felhatalmazás alapján — ren­deletben intézkedett az 1945 és 1963 között törvénysértő módon elítéltek, az 1956-os forradalom és szabadság­harccal összefüggésben elítéltek, to­vábbá az egyes személyi szabadsá­got korlátozó intézkedések hatálya alatt állt személyek társadalombizto­sítási és munkajogi helyzetének ren­dezéséről. Ennek alapján a jogosult­ságot szerzett személyek társada­lombiztosítási nyugellátása, illetve nyugdíjszerű szociális ellátásának havi összege 250—1000 forinttal emelkedik. Január 1-jétől az országban 13 új helyi bíróság és 12 új helyi ügyészség kezdte meg működését. Megszűnt több községegyesítés, illetve néhány új község alakult. a Javaslatok a nyírbátori utcanevekről A legutóbbi képviselő-testületi ülés sajnálatos módon nem tárgyal­ta (levette napirendről) a város utcaneveinek felülvizsgálatát. Városunkban az eredeti utcanevek visszaállításának a kérdését, még a parlamenti választások előtt az akkor még ellenzéki MDF és Lázár Miklós is szóvá tette, de a városi tanács testülete azzal az indokkal seperte le az asztalról (a címer üggyel együtt), most nem ez a legfontosabb kérdés. A rendszerváltozással országszerte párhuzamosan együttjárt a gyűlölt jelképektől való megszabadulás és a településeken a hagyo­mányos utcanevek visszaállítása. A kommunista hatalom ránk erő­szakolta a néptől és hagyományainktól idegen utcaneveket, amelye­ket sohasem éreztük sajátunknak és igazán el sem fogadtunk, s most impotensen toporgunk, tétovázunk visszaállítani a régieket. A Szentvér (Rózsa F.) a Pécsi (Mártírok), az Eduard (Fürst S.) a Dezső utcáknak (Sallai), hogy csak a legfontosabbakat említsem, úgy hiszem haladéktalanul vissza kell kapniuk eredeti nevüket. Különösebb indoklást a fentiek nem is kívánnak, hiszen köztudo­mású a Szentvér utcai legenda, miszerint az utolsó Báthorynak a lányát elrabolták az úgynevezett ,,vörös barátok”. Amikor kiderült, hogy fogva tartják, Báthory úgy bosszulta meg, hogy a barátokat fel­­koncoltatta. Ezen az utcán folyt a vérük, azóta nevezik Szentvér utcának. Az Eduárd utca Mandel Eduard, a BDNI megalapítója, a város első díszpolgára után kapta a nevét. A Dezső utca pedig Mandel Dezsőről (Eduárd fia), aki a gyárat felvirágoztatta és országhatáron túl ismertté tette. Városunk egyik specifikuma, hogy díszpolgárairól nem a családi-, hanem keresztne­veiről nevezett el utcákat. Kár lenne ezt az egyedülállóságot nem megőrizni! A Pécsi utca pedig magáról beszél. Ez is úgynevezett ,,beszélő” utca, mint a Császári u., Derzsi u., Gyulaji u. stb. Természetesen felmerülhet — mint a Múzeum Baráti Kör nevében előterjesztett javaslat fogalmaz — új közterület névadása is, pl. Lódy tér lehetne a Dohánybeváltó előtti most névtelen tér. Dr. Lódy László gyermekorvos a csecsemőotthon megalapítója. A közeljövőben felavatandó rendelőintézetet pedig javaslom ne­vezzük el Dr. Bella Imréről. Bella doktor, aki létrehozta a tüdőszanatóriumot (most tüdőgondo­zó), aki a szegények orvosa volt, nagy tudású, humanista voltáról a várost meghaladó híres emberként ismerték. 1944-ben a városból minden orvos elmenekült, egyedül látta el a város és környéke sok sebesültjét, nőket, gyermekeket — ingyen! Jellemzi igaz nemességét az a tény is, hogy telente a birtokáról (Nyíres-tanya) saját autóján hordta be a béresei gyerekeit az iskolába! Felvetődött dr. Szalontai Barnabás utca­ elnevezés is... Ezeket az önkormányzati képviselő-testület részletesen megvitat­ná és a lakosság véleményét, egyéb javaslatát is figyelembe venné. Amit azonban haladéktalannak tartok, azok a történelmi utcanevek visszaadása! Ne legyünk a legutolsók, ha már az elsők között nem lehettünk! Városunk szeretete nyilvánul meg abban is, ha megőrizzük hagyományainkat. PAPP JÁNOS képviselő Kovács István hagyatéka Hosszú, súlyos betegség után november 29-én, életének 70. évében elhunyt Kovács István akadémi­kus, az MTA Elnökségének tagja, egyetemi tanár, az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének igazgató­ja, a Nemzetközi Összehasonlító Jogi Akadémia és a Nemzetközi Alkotmányjogi Akadémia rendes tagja, a Nemzetközi Közigazgatástudományi Intézet volt alelnöke, a Nemzetközi Alkotmányjogi Társaság végrehajtó bizottságának tagja, több magas tudo­mányos és felsőoktatási kitüntetés birtokosa. Kovács István 1921. szeptember 21-én született Nyír­bátorban, államtudományi doktorátust 1943-ban a Debreceni Tudományegyetemen szerzett. Egyetemi évei folyamán egyik szervezője, majd vezetője volt az ott alakult antifasiszta, demokratikus ifjúsági szervezetnek, a DEI-nek. Ez is közrejátszott abban, hogy 1945-ben az Ideiglenes Nemzeti Kormány tisztviselői közé választot­ták, majd Veszprém vármegye alispánja lett. 1950-ben meghívást kapott a szegedi tudomány­egyetemre, ahol 1954-től kezdődően tanszékvezető egyetemi tanárként tevékenykedett. 1951-től az Állam- és Jogtudományi Intézet igazgatóhelyettese, 1981-től pedig igazgatója. 1954-ben lett az állam- és jogtudomá­nyok kandidátusa, 1962-ben az állam- és jogtudomá­nyok doktora, 1965-ben az MTA levelező, majd 1976- ban rendes tagja. Tudományos munkássága elsősor­ban az alkotmányjog területén bontakozott ki, és hozott nemzetközileg is elismert eredményeket. Fő kutatási területei az alkotmányfejlődés törvényszerűségei, a jogforrási rendszer alkotmányos alapjai, a közigazgatás alapintézményei, az állampolgári jogok, az alkotmány­jog tudományának fejlődése. Több mint száz, mind magyar, mind idegen nyelven megjelent publikációja is e témakörökben született. Egyik szerzője és szerkesztője volt a magyar állam- és jogtudomány mindmáig legna­gyobb vállalkozásának, az Állam- és Jogtudományi Enciklopédiának. Munkásságát a mély történeti megala­pozottság, az összehasonlító szemléletmód és a problé­mák gyökeréig hatoló elemzés jellemzi. Ennek elismeré­se a számos hazai és külföldi kitüntetés, a magyar és a nemzetközi tudományos életben betöltött tisztségek. Kovács István mint tudományszervező is nagy érde­meket szerzett a magyar tudományos élet fejlesztésé­ben, az érdeklődési köréhez közel eső tudományterüle­tek irányításában. Mint A közigazgatás fejlesztésének komplex tudományos vizsgálata c. országos kutatási főirány Koordinációs Tanácsának elnöke, döntő szere­pet játszott a főirány keretében folyó kutatómunka megszervezésében és vezetésében. Figyelme és gon­doskodása kiterjedt a tudományos utánpótlás biztosítá­sára is: mint iskolateremtő tudós, tanítványok egész sorát nevelte fel a magyar állam- és jogtudományi kuta­tás és felsőoktatás számára, mint oktató, egyetemi hall­gatók ezrei számára nyújtott maradandó hatású eligazí­tást az állam és az alkotmány nagy kérdéseiben. Aktív részt vállalt a tudományos minősítési rendszer megújí­tásában is. Kiemelkedő szerepe volt Kovács Istvánnak a magyar állam- és jogfejlődés alakításában is. Igen korán be­kapcsolódott azokba a megalapozó jellegű munkálatok­ba, amelyek a közjogi intézményrendszer fejlesztését célozták, s aktív részt vállalt az alkotmányjogi kodifiká­­ció elvi-elméleti előkészítésében. Az új magyar alkot­mány tudományos megalapozásával foglalkozó akadé­miai ülésen tartott előadása a megoldásra váró kérdé­sek széles körű nemzetközi tájékozottságról tanúskodó elemzését nyújtotta; publikációi mellett szakvélemé­nyeivel és nem publikációs célra szánt, nagy igényű fel­dolgozásaival is egyengette a demokratikus fejlődés útját. Távozása nehezen betölthető űrt hagy maga után. Kovács István személyében a magyar állam- és jog­tudomány kiemelkedő művelője, az iskolateremtő tudós és egyetemi oktató, a hazai és nemzetközi tudományos élet nagy tekintélyű részvevője távozott el. Emlékét a Magyar Tudományos Akadémia, Nyírbátor lakossága kegyelettel megőrzi.

Next