Bátor, 1991 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 1. szám

Ötletbörze január 25-én Hasznosítani az önkormányzati vagyont TISZTELT SEGÍTŐ SZÁNDÉKÚ VÁROSLA­KÓK ! VÁLLALKOZÓK, LEENDŐ ÜZLETI PART­NEREK! A Nyírbátori Polgármesteri Hivatal nagyszabású ötletbörzét hirdet meg 1991. január 25-én 14 órá­tól a hivatal tanácskozótermében. Várjuk mind­azok aktív részvételét, akikben jobbító és segítő szándék munkálkodik. TISZTELT SEGÍTŐ SZÁNDÉKÚ VÁROS­LAKÓK! Meggyőződésünk, hogy sokan vannak közöttünk akik nyitott szemmel és gondolkodva élik minden­napjaikat. Naponta megfordul fejünkben egy-egy olyan el­képzelés, ötlet, amely nem ölthet valóságot mert nincs közelükben olyan, aki mélységében feltárná az ötletben rejlő lehetőséget. A polgármesteri hivatal egyik alapvető feladata, hogy az önkormányzati vagyont úgy hasznosítsa, hogy az a városlakók életfeltételeinek alapvető javu­lásával járjon együtt. Az érdek és a szándék közös. A kevés is lehet sok, ha azzal úgy gazdálkodunk, hogy az hatékonyan működjön, vagy a lehető legkedve­zőbben hasznosuljon. Szükségünk van az Önök elképzeléseire, segítsé­gére, hisz az együttgondolkodás eredményezheti a legnagyobb sikereket. Ezeket az elképzeléseket nemcsak magán az ötletbörzén várjuk, hanem a polgármesteri hivatal bejáratánál található ötletládá­ban is elhelyezhetik azt. TISZTELT VÁLLALKOZÓK, LEENDŐ ÜZLETI PARTNEREK! Önök már végigélték ötleteik megvalósulását szü­letésétől a kiteljesedésig. Képesek arra, hogy az ötle­tet modellezzék és nagy valószínűséggel meg tud­ják állapítani azt, hogy annak mekkora a megvalósít­hatósági tartalma. Önök, úgy gondoljuk, már egy üzletember szem­üvegén keresztül fogják megvizsgálni az ötletbörzé­ben rejlő lehetőségeket. Most, felhívásunkban a tel­jesség igénye nélkül felkínálunk egy olyan ingatlan­listát, aminek hasznosítására akár project szintű rea­gálásaikat is várjuk. Ezeket az írásos ajánlatokat az ötletbörzéig is leadhatják a polgármesteri hivatal iro­dájában (fsz. 4—5. szoba). A beérkezett ajánlatokat megvizsgáljuk és írásban reagálunk rá. Belterületek, közterületek: — Benzinkút mögötti közterület 4677. hrsz. 4148 m2 — Rózsa F. úti üres terület 2650. hrsz.-ból — Zrínyi u. 14. üres terület 44. hrsz. 1279 m2 — Zrínyi u. — Radnóti u. tömbbelső 44/1. hrsz.-ból — Hunyadi — Fedres M. u. sarok 503/23. hrsz. — Hunyadi — Erzsébet u. sarok 498. hrsz. 619 m2 — Édesanyák útja 64. 2213. hrsz. 2230 m2 — Zrínyi — Sóhordó u. sarok 397/1. hrsz. kb. 70 m2 — Zrínyi — Sóhordó sarok 398/1. hrsz. kb. 56 m2 — Ifjúsági úti átjáró — Fürst S. u. 4. sz. melletti üres terület 2/10. hrsz. Épületek: Jelenleg üresen álló hasznosítható épületek: — Zrínyi u. 12. — Rózsa F.u. 49. A közeljövőben megüresedő épületek: Az egészségügyi komplexum átadását követően: — Közegészségügyi és Járványügyi Szolgálat, Bá­thory u. — Kossuth utcai körzeti rendelő — Tüdőgondozó Intézet, Sport u. 1991. január 11 -től a Városi Könyvtár felnőtt részle­gének más épületbe történő átköltözését követően: — Rózsa F.u. 21. A földhivatal kártalanítását követően: — Kossuth u. 52. sz. 210 m2 A HUNGÁRIA Biztosító új székhelyére történő át­költözést követően. — Zrínyi u. 10. Zártkerti ingatlanok: Az önkormányzat tulajdonában a földnyilvántartás szerint 216124 m2 zártkerti ingatlan van, amit haszon­bérleti szerződéssel hasznosít az önkormányzat. Az ingatlanok nagyságrendileg 800—2000 m2 között találhatók átlagosan. Városi piac, vásár: Várjuk az üzemeltetésre, működési formára vonat­kozó ajánlataikat. A felsorolt területekre vonatkozó közelebbi infor­mációk átadásával állunk rendelkezésükre. Várjuk a kínálatunkban nem szereplő, de az Önök által feltárt ingatlanokra vonatkozó információkat is. TISZTELT SEGÍTŐ SZÁNDÉKÚ VÁROSLAKÓK, VÁLLALKOZÓK, LEENDŐ ÜZLETI PARTNE­REK! ELŐRE IS KÖSZÖNJÜK AKTÍV EGYÜTTGON­DOLKODÁSUKAT A HOLNAPÉRT. Enyedi László főelőadó Esküt tettek Nyírbátorban december 15-én a zászlódíszbe öltözött Báthory Ist­ván laktanya alakuló terén — hóesés közepette — esküt tettek a közel­múltban bevonult fiatal határőrök. Az eseményen részt vett Petrócz­­ki Ferenc polgármester, a város több üzemének és intézményének vezetői, valamint a fiatal határőrök szülei, testvérei, barátai, illetve közeli hozzátartozói. Pontosan 10.00 órakor a fogadási induló jelezte Seres József alezre­des, kerületparancsnok érkezését, akinek Sípos Sándor alez., a kikép­zőbázis parancsnoka tett jelentést, majd megszemlélte és köszöntötte a fogadalomtételre felsorakozott fiatal határőröket. A Himnusz elhangzása után a magyar háromszínű nemzeti zászló előtt a már megújult katonai eskü szövegét Kiss Sándor határőr mondta először, s utána több száz torok harsogta „...Esküszöm, hogy hazámat, annak határait, független­ségét és alkotmányos rendjét éle­tem árán is megvédem...” A BM Határőrség országos pa­rancsnoka nevében Karacs Károly ezds. köszöntötte a fogadalmat tett fiatal határőröket. Beszédében a magyar honvédség történelmi hala­dó hagyományainak méltatása után kiemelte, hogy a mai változó társa­dalmi viszonyok közepette is a ha­tárőrség alapvető feladata az állam­határ biztonságos őrizete és a meg­növekedett határforgalmi feladatok végrehajtása. Ezért azt várjuk fiatal határőreinktől, hogy egyéves kato­nai szolgálati idejük alatt és teljes életükben is a katonai eskü szelle­mében éljenek és cselekedjenek. Az ünnepség a Szózat hangjaival és az esküt tett határőrök díszmene­tével ért véget. Fekete Lajos Több mint hatvanan dolgoznak a Nyírbátori Tészta Kft.-ben. A nagy jövő előtt álló üzemben már a múlt évben is 30 millió forint értékű különböző levestésztát készítettek. A közeli tervek kö­zött szerepel, hogy a Nyíregyházi Konzervipari Vállalattal egy holland cég megrendelésére húsos tésztát készítenek. Képün­kön az üzemben készülő levestésztát csomagolják. Elek Emil felvétele Önálló kiállítást tervez Az egyetlen hivatásos Küzmös Enikő művészeti alap­tagságot igazoló dokumentu­mán még meg sem száradt a tinta. Személye révén új, fiatal festő­művésszel gazdagodott a me­gyénk, de elsősorban Nyírbátor, ahol él, s ahol pillanatnyilag ő az egyetlen hivatásos művész. — Jelenleg gyeden vagyok har­madik gyermekemmel. Természe­tesen jóleső érzés elérni valamit, amire hosszú ideje vágytunk. — Milyen hosszú ideje ? — Mondjam azt, hogy gyermek­korom óta? Elcsépelten hangzik, de tényleg így van. Előbb Nyíregyhá­zán földrajz -- rajz szakos tanári di­plomát szereztem, majd 1989-ben végeztem a Képzőművészeti Főis­kolán. Olyan családi környezetben nevelkedtem, ahol a zene, az iroda­lom iránti érdeklődés korán kialakul­hatott bennem. Eleinte még verse­ket is írogattam, zongorázni tanul­tam, de a legjobban rajzolni és fes­teni szerettem. Ami viszont megha­tározó élményem, az a természet csodája és maga a gyerekkor. Nyír­vasváriban nőttem fel, kislány ko­romban sokat csatangoltam és bo­garásztam a kertünk végében lévő kanálisnál meg a környező réteken. Gyakran nyaraltam Szamosújlakon a nagyanyámnál. A gyermekkor varázsa még mindig bennem él. — Van-e közvetlen kapcsolat vi­lágnézetének alakulása és a mű­vészi teljesítménye között? — Felfogásom a világról termé­szetesen változott már, de jó részt az átélt tapasztalatok hatására. In­kább érésnek nevezném azt a folya­­matot, amely meghozta számomra a belső békét. Sokat tanultam Bodó Károlytól, aki egy időben művészeti vezetője volt a Nyírbátori Képzőmű­vészeti Stúdiónak (jelenleg tűzzo­mánc profillal működik), valamint Szabados Árpádtól, aki a Képzőmű­vészeti Főiskolán tanárom volt. — Mit szeretne elmondani az ecsetjével? — Csupa olyat, ami szavakkal nem vagy alig megfogható. Érzése­ket, gondolatokat a természetről. A fények játékát, a valóság megannyi darabkáját, lepkéket, kavicsokat, elképzelt víz alatti világokat — a festészet nyelvén. Lírai absztrak­ciók ezek, variációk egy témára, hiszen lényegében az ember egész életében egy képet fest. Nemrég váltottam át pasztellről akvarellre, illetve vegyes technikára. Ez áll közel hozzám, ahhoz, amit saját stí­lusomnak érzek. — A pasztell színessége különö­sen a Weöres Sándor versek ihlette illusztrációkon lenyűgöző. Tervezi ezeknek a képeknek a megjelente­tését könyvalakban is? — A Bóbita-sorozatot régen ké­szítettem, amikor a fiaim még kicsik voltak, akkoriban nehezen találtam volna kiadót. — Jelenleg egy pici szoba a „műhelye". — Csak ezt a helyiséget tudjuk nélkülözni a lakásban, de már kap­tam ígéretet a polgármester úrtól, hogy juttat nekem a város egy mű­termet. — Közelebbi tervei? — Önálló bemutatkozó kiállításra készülök Nyírbátorban és Nyíregy­házán. És hát minél többet szeret­nék festeni. S. B. Emlékek a múltból Zúzmara csillog a fákon „Közeledik már a karácsony”, énekelgettük a többi szép karácsonyi énekkel együtt már jóval karácsony előtt, sorba ülve a nagy karos ládán, egészen addig, amíg be nem sötétedett és meg­gyújtottuk a petróleumlámpát. Így volt ez szent­este előtt is, amikor már kisült a kemence­kalács, előkészítve az ünnepi eledel és feszült, boldog vá­rakozással volt tele a lelkünk. Már csak csend­ben várakoztunk arra, hogy mikor indul már el kedves apánk az angyal elé, hogy elvegye tőle a karácsonyfát. Mikor aztán láttuk, hogy kiveszi szájából a pipát, tudtuk, hogy most már elindul kifelé. Milyen hevesen vert a szívünk és milyen nehezen telt az idő! De csak eltelt és egyszer csak halljuk, hogy jönnek. Jó apánk megkopogtatta az ajtót, mondván: Szabad az Istent dicsérni? Együtt mondtuk, hogy szabad. Akkor aztán kinyílt az ajtó és megjelent, kezében a kará­csonyfával és elkezdte énekelni a „Mennyből az angyalt”. De mindig csak az első sorát tudta elénekelni, mert elcsuklott a hangja, a két szeme elhomályosodott. Boldog volt a mi örömünk láttán. Mi aztán végig énekeltük, ő pedig letette a fát egy kis szekrényre, mi meg körül álltuk és szólni se tudtunk, csak néztük ezt az égi csodát. Mert az olyan csodaszép is volt, ahogy minden mozdulatra meg-megmozdultak a szaloncuk­rok, fügék, meg amiket ráaggattak. Pedig nem is volt ez kerek fa, csak egy ága, de nekünk ez volt a legszebb a világon, hiszen ez az „égből”jött. De még ennél is jobban örültünk a babáknak, amiket nagynénink hozott mindig. Egy nagy dobozban három, a három kislánynak. Ezeket ő, meg a drága jó nagymama készítette estén­ként színes ruhadarabokból. Igazi női alakjuk volt, még a fejük is be volt kötve. Csutkajulinak nevezték el. Mikor már kicsodálkoztuk magun­kat, a boldogságtól szinte megittasodva fo­gyasztottuk el a bojtos vacsorát, mivel abban az időben még nem ettek húst a szentestén. Utána még énekelgettünk, beszélgettünk Krisztus szü­letésének eseményeiről, de már jöttek is a betlehe­­mesek. Ezek csoportosan jártak házról-házra, hirdetve Jézus születését, kicsit mókázva is, jókí­vánságokkal távoztak. Mi meg találgattuk, hogy kiknek volt legszebb a betlehemük. Kint már csak a fehér hó világított, de bent égett a lámpa, a levegő friss kalácsillattal és fenyőszag­gal volt tele, a karácsonyfa fent trónolt és mi, így együtt olyan boldogok voltunk, mint az égiek odafent. Aztán jöttek a szomszédok is kántál­ni, páran ott is maradtak, kártyázgattak, hogy tel­jék az idő, amíg éjféli misére mennek. Minket hamarabb lefektettek, de én, annyi izgalom után sokáig nem tudtam elaludni. Fülemben zsongott még a betlehemesek éneke „Pásztorok keljünk fel”. De aztán csak elszenderedtem. Csutkajulimat magamhoz ölelve, édes álom közt telt el a „csöndes éj” . Karácsony táján mindig újból átérzem ennek az ünnepnek min­den gyermeki örömét, soha el nem múló boldog­ságát. így történt ez a legutóbbi karácsonykor is. Bakcsy Jánosné

Next