Bécsi Napló, 1980 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1980-03-01 / 1-2. szám
AZ EGYETÉRTÉS ÚTJÁN LÉTREJÖTT AZ AUSZTRIAI MAGYAROK CSÚCSSZERVEZETE Ez év február 9-én tizenkilenc ausztriai magyar egyesület és egyházközség küldöttei gyűltek össze a bécsi Internationales Kulturzentrumban és megalakították az „Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségét” — „Zentralverband Ungarischer Vereine und Organisationen in Österreich”. A szabálytalanság meglepetésével állunk szemben. Több mint féléves előkészület után sikerült egybehangolni mindazon elképzeléseket, amelyek az ausztriai magyarok összérdekeit jelentik. Ennyi idő máskor elég volt ahhoz, hogy lelohadjon az érdeklődés, sőt különböző nézeteltérések megakadályozzanak minden közösségi összefogást egyesületek közti szinten. Most kivételesen másképpen történt. A bécsi egyesületek mellé felsorakoztak a gráciok, linziek, innsbruckiak és a klagenfurtiak is. Figyelembe véve az ausztriai magyarok földrajzi elhelyezkedését, vagyis Burgenlandon kívül mindenek előtt az osztrák fővárosban és vonzáskörében ill. az egyes tartományi fővárosokban és közvetlen környezetükben mutathatók ki legtöbben, ennek alapján minden túlzás nélkül állítható, hogy a jelen vállalkozás lényegében arányosan fogja össze a különböző ausztriai magyar csoportokat a burgenlandiak kivételével. Különös nyomatékot kapott a fentebbi esemény a kormánypártot (SPÖ), az Osztrák Néppártot (ÖVP), valamint a kancellári hivatalt képviselő személyek jelenléte által. Ezzel a Központi Szövetséget úgyszólván az illetékes osztrák szervek is tudomásul vették. Az eddigi siker nyitja minden valószínűség szerint a hivatalos osztrák kapcsolatok megteremtésében rejlik. Nem kell különösebben kihangsúlyozni, mit jelent az, ha az osztrák hatóságok pozitív értelemben figyelemmel kísérik a magyarok összefogási törekvéseit. Emögött természetesen nagyobb távlatokban bontakoznak ki azok a kérdések, amelyek a hivatalos szervekkel való további együttműködésre építve a burgenlandi és nem-burgenlandi magyarok közti elvi és gyakorlati választófalak leépítését és az összes ausztriai magyarnak egy és ugyanazon népcsoporton belüli megszervezését és törvényes elismertetését célozzák. Ebben a vonatkozásban nem árt utalni a Központi Szövetség alapszabályaiban lefektetett célkitűzésekre, melyek három feladatkört képeznek: a) Az ausztriai magyar egyesületek és szervezetek egységes képviselete, b) a tagszervezetek működésének egybehangolása, c) az egyes csoportok teljesítőképességét meghaladó tevékenység központi megszervezése és irányítása. Ezek közül elsősorban a magyar nyelvoktatás, a könyvkiadás és a sajtó kérdése emelhető ki. Mivel megfelelő szintű munka állami támogatás nélkül elképzelhetetlen, a Központi Szövetség ugyancsak feladatának tekinti a szükséges szellemi és anyagi eszközök előteremtését. A február 9-i közgyűlésen a vezetőség megválasztásán kívül többek között döntés született egy sajtószerv létrehozásáról is. A Központi Szövetség kiadásában megjelenő Bécsi Napló ennek a határozatnak köszönheti megindítását. A rendezetlenség állapotában döntő fontosságú az ausztriai magyarok jogi besorolásának tisztázása és az illetékes osztrák hatóságoknak ezzel kapcsolatos lelkiismeretes felvilágosítása. Az 1979. július 12-én megalakult magyar nemzetiségi ülnökség összetétele arra enged következtetni, hogy az összlétszámot tekintve mintegy 30 %-ot kitevő burgenlandi magyarról a 70 % nem-burgenlandi magyar mellőzésével gondoskodik a végrehajtó hatalom. Bármennyire örvendetesnek is mondható a burgenlandi magyarok felkarolása, helytelen lenne nem rávilágítani a helyzet visszásságára. Ennek érdekében emlékiratot fogadott el a közgyűlés, amelyet a kancellári hivatal képviselőjén keresztül juttatott el a Központi Szövetség Dr. Bruno Kreisky szövetségi kancellárhoz. A Központi Szövetség tagszervezetei felismerték azt a veszélyt, melyet az osztrák és magyar állam között fennálló kapcsolatok jelentenek a magyar népcsoportra nézve. Mint ez a kisebbségi helyzetre általában jellemző, az érintett államok nemzetiségeiket a legtöbb esetben a külpolitika függvényének tekintik. Ebből kifolyólag a kapcsolatok ingadozása nem egyszer kedvezőtlen fordulatot hozhat egy-egy népcsoport helyzetének alakulásában. Megfontolatlan lenne tehát — két egymással ellentétes világnézet ütközőpontjában — az ausztriai magyarokat Ausztria és a magyar állam külpolitikájának feszültségi körébe helyezni. Éppen ezért mindent el kell követni az olyan nyílt vagy rejtett kijátszási kísérletek ellen, amelyek bármi módon is sakkfigurává változtathatnának több tízezer magyart. A Központi Szövetség az ausztriai magyarok életét érintő minden kérdést politikai síkon Ausztria belügyének tekint. Ez a beállítottság nem általánosítható ugyan a kisebbségvédelemben, a jelen esetben azonban így kívánja ezt a józan ész. Amikor a Központi Szövetség az ausztriai magyarok fennmaradását az 1976. évi nemzetiségi törvény értelmében szorgalmazza, erre vonatkozólag egyedül az osztrák államtól vár biztosítékot. Minden külső beavatkozás csak további megosztást szül és létében veszélyezteti az egész népcsoportot. Az ausztriai magyaroknak azonban mindenek fölött egyetértésre és nyugalomra van szükségük ahhoz, hogy szétszórtságukban hosszú távon megteremthessék a kibontakozás lehetőségeit. Az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének megalakításával az egyesületek mint a közösségi élet letéteményesei eddig nem tapasztalt érettségről és felelősségvállalásról tettek bizonyságot. Jó jel ez, ha az ilyen méretű összefogást az élniakarás és az önbizalom kifejezésének tekintjük. Mégis tisztában kell lenni azzal, hogy mindez csupán a kezdet, és minden elmélyült munka következetes és kitartó szerepvállalást követel. Végül is ez dönti majd el a Központi Szövetség megalapozottságát és teherbíró képességét. DEÁK ERNŐ Elnökválasztás BURGENLAND Franz Faludi, Gedichte ungarisch / deutsch címmel kétnyelvű könyv jelent meg a Burgenlandi PEN-Club megbízásából. A műfordításokat Regierungsrat Karl Semmelweis, Anni Pirch, Josef Dirnbeck,Rüdiger Hauck, Eugen Mayer, H. St. Milletich és Ewald Pichler irodalmárok készítették. Az utószót a kötet összeállítója, Prof. Franz Probst írta. — A Burgenländische Heimatblätter is ünnepi számot adott ki a magyar költő halálának 200. évfordulója alkalmából. Magyar óvónők látogatnak májusban Burgenlandba. Ezzel viszonozzák a burgenlandi gyermekpedagógusok múlt év tavaszán lezajlott magyarországi látogatását. 1979 őszétől kezdve Burgenland túlnyomóan magyar nyelvű községeiben folyik magyar nyelvű óvodai oktatás, és az oberwarti / felsőőri Állami Óvónőképző Tanintézetben az érdekelt óvónőjelöltek számára szintén van magyar nyelvű képzés. Tinódi Lantos Sebestyén néprajzi szeminárium Oberwarton A burgenlandi cserkészszövetség és a hivatalos szervek közreműködésével az Európában élő magyar anyanyelvű cserkészek 1980. március 29- április 7-ig másodízben rendezik meg Oberwarton a Mezőgazdasági Szakiskolában hagyományos néprajzi szemináriumukat. A szeminárium jellegzetessége, hogy a kb. 10 európai, valamint a tengerentúli államból erre érkező fiatal résztvevők az illető államok másod-, illetve harmadgenerációs állampolgárai, akik javarészt már ott születtek, és az ottani cserkészszövetségek tagjai. A szeminárium célja a magyar néprajz, népművészet és kultúrtörténet megismertetése, valamint annak megvizsgálása, hogy a magyar kulturális alkotások miként kapcsolódnak a szomszédos államok, kivált a pannon térség országainak néprajzához, népművészetéhez és kultúrtörténetéhez. A szeminárium témakörei a fiúk számára: a dunántúli pásztorművészet és beilleszkedése a pannon térség népművészetébe. A lányok számára: dunántúli hímzések és ezek kapcsolata a pannóniai varró művészettel. Hogy mind a fiú, mind a leány résztvevők a népművészet terén praktikus tapasztalatokat is szerezhessenek maguknak, a szeminárium ideje alatt a fiúk egy dunántúli spanyolozott pásztor tükröst, a leányok pedig egy dunántúli hímzett vászontáskát készítenek el. További tervek a szeminárium programját illetően: vasárnap, 1980. március 30-án délelőtt 11 órakor: Nyilvános előadás az oberwarti Katolikus Kontaktzentrum nagytermében Liszt Ferenc életéről és műveiről, melynek keretében egy magyar származású, grazi zenetanár, a grazi zeneművészeti akadémia abszolvense, szemelvényeket, illetve részleteket ad elő Liszt Ferenc ismertebb műveiből. Délután 15.30-kor: az Alsóőri Ifjúsági Színjátszókör „A fekete mén” című népszínművet adja elő a szeminárium résztvevői és vendégei számára a színjátszókör alsóőri helyiségében. Este 20 órakor: közös osztrák magyar tábortűz az oberwarti Kontaktzentrum nagytermében a szeminárium résztvevői, a vendégek valamint burgenlandi és steiermarki osztrák cserkészcsapatok részvételével. Hétfőn, 1980. március 31-én, délután 16 órai kezdettel, ünnepélyes megnyitó a Kontaktzentrum nagytermében, ezt követően pedig egy Haydn- és Liszt zongora-hangverseny. Szerdán, 1980. április 2-án: egésznapos kirándulás. A kirándulás során megtekintjük Lockenhausban (Léka) a várat, a gróf Nádasdy Ferenc által épített barokk búcsújáró templomot, valamint ennek kriptájában Nádasdy Ferenc és a Nádasdy család szarkofágjait; Raidingban (Doborján) Liszt Ferenc szülőházát, Stoobban (Csáva) a Tartományi Kerámiai Szakiskolát (Landesfachschule f. Keramik und Ofenbau). Nagycsütörtökön, 1980. április 3-án, este 19 órakor, közös program a burgenlandi cserkészszövetséggel: úszóverseny a tábor résztvevői és a burgenlandi cserkészcsapatok képviselői között az oberwarti fedettuszodában. Húsvétvasárnap, 1980. április 6-án, este 20 órakor. Rövid záró műsor, melyenk keretében a szeminárium résztvevői elbúcsúznak oberwarti házigazdáiktól, ezt követően pedig tánc a burgenlandi cserkésztestvérekkel közösen. Az itt felsorolt március 30 és 31-i, valamint április 6-i rendezvényekre a rendezőség szeretettel várja a nem cserkész osztrák és magyar látogatókat is. SZOVJET A GÁZCSÁPNÁL A szovjet afganisztáni bevonulása óta kül- és belföldön egyaránt aggódva kérdezik, vajon Ausztriára nem tudna-e nyomást gyakorolni Moszkva, vajon az osztrák gazdasági élet nem függ-e túlságosan a Szovjetuniótól, nem tudná-e a szovjet elzárni az Ausztriába vezető földgáz-szállítások csapjait? Még Josef Staribacher kereskedelemügyi miniszter is azt a megjegyzést tette a maga fanyar-humoros modorában, hogy „az oroszok vagy jönnek, vagy szállítanak”, de ez inkább csak tréfa volt, mint a helyzet dramatizálása. Az osztrák gazdasági élet jóval ütemesebben építette ki ún. keleti kapcsolatait, mint számos más nyugateurópai ország, s ennek eredményeképp a kommunista államokkal való kereskedés arányai jóval nagyobbak, mint más államokban. 1979-ben Ausztria összkivitelének 12,9 százaléka irányult a KGST országaiba, s ezzel a keleti kereskedelemben az elsők között foglal helyet. A legtöbb nyugati állam exportjának csak mindössze 4-5 százaléka kerül kommunista országokba. Míg azonban a KGST-államokba az osztrák kivitel nem egész 13 százaléka irányul, az Európai Gazdasági Közösségbe több mint 52 %, a behozatalnak pedig több mint 65 százaléka. Ezeknek az adatoknak az alapján egyáltalán nem látszik indokoltnak Ausztria kommunista országokkal való kapcsolatainak jelentőségét eltúlozni, az osztrák gazdasági élet elszíneződéséről, elvörösödéséről beszélni. Ezért mondta Kreisky kancellár: „A kereskedelemben egyáltalán nem függünk kelettől”. Ami magát a Szovjetunióval való kereskedést illeti, ez ugyan a hetvenes években alaposan felduzzadt, az 1971-es 4 és fél milliárd schilling értékről közel 14 és fél milliárdra, de a tendencia most csökkenő, a két ország összkereskedelmének schillingértéke a múlt évben 8-9 milliárd schillingre csökkent, ami a Magyarország és Ausztria között folyó kereskedelem méreteinek felel meg. A lényeges különbség az, hogy míg Magyarországgal szemben Ausztria javára billen a mérleg, vagyis több árut adnak el Magyarországnak, mint amennyi magyar áru érkezik Ausztriába, a Szovjetunió vonatkozásában a szovjet van az aktív, Ausztria a passzív oldalon, méghozzá nem is kis összeggel: évente mintegy 2-3 milliárd schillinggel billen a Szovjetunió javára a mérleg. Ausztria főképp vegyi termékeket szállít a kommunista államoknak, továbbá gépeket és közlekedési eszközöket; ezen belül fontos szerepet játszott az 1980 végén lejáró, folyami hajók építésére vonatkozó kereskedelmi szerződés. Míg a külkereskedelem tekintetében azt mondhatjuk, hogy Ausztria ugyan élénkebb kereskedést folytat a kommunista államokkal mint Nyugat-Európa, de az export és import méretei arányosak, (tehát legfeljebb kölcsönös függőségről beszélhetünk), — egy fontos szektort, az energiabehozatalt tekintve azonban valóban meglehetősen egyoldalú helyzet kialakulásáról beszélnek a szakemberek. Ausztria össz-energiabehozatalának 37 százaléka érkezik a KGST-államokból. Felbontva egyes energiafajtákra ill. energiahordozókra: a földgázt csaknem 100 százalékban a Szovjetunió szállítja Ausztriának, a nyersolaj 20 százaléka szovjet eredetű, a koksz és brikett 60 százalékát, a szén több mint 80 százalékát a kommunista államoktól vásárolja Ausztria. Egyes osztrák újságok ezzel kapcsolatban azt a véleményt képviselték, hogy ha netán bizonyos nyugati akciókra, pl. gazdasági bojkottra kiviteli korlátozásokkal válaszolna a Szovjetunió, akkor ez még az esetben is érzékenyen érintené az osztrák gazdasági életet, ha Moszkva történetesen nem is kívánna Ausztriával szemben ellenlépéseket foganatosítani. Ezzel szemben a gyakorlat emberei továbbra is a békés gazdasági fejlődésre építenek, a két politikai világ összefonódásán dolgoznak. Az osztrák energiaközpont vezetői Moszkvában arról tárgyaltak, hogy a Magyarországot Ukrajnával összekötő, nagy kapacitású elektromos vezetéket miként lehetne meghosszabbítani Bécsig, ami iránt nem csak Ausztria, de Svájc és Bajorország is érdeklődik, vagyis ebben az esetben Ausztria elosztó szerepet kapna. Hasonló lehetőségek merültek fel a szovjet gázszállítmányok vonatkozásában is. Ezek a lépések beleilleszkednek Kreisky kancellár világpolitikai koncepciójába, aki mindig is azt vallotta, hogy a politikai enyhülést gazdasági lépésekkel kell kiegészíteni, elsősorban az energiakérdést közösen kell megoldani, hogy mindkét félnek érdeke fűződjék a jelen állapotok fenntartásához. B BÉCSI MAGYAR KÖNYVESBOLT LIbBRO-DIISCO A-1010 WIEN, DOMGASSE 8