Bécsi Napló, 1995 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1995-01-01 / 1. szám

BÉCSI NAPLÓ A Soproni Erdélyi Kör 6 éve Talán véletlen egybeesés, vagy az új feladatok mér­földköve, hogy az erdélyi Kör fennállásának 6. évfor­dulóját a Bécsi Naplóval közös rendezvényen ünne­pelte meg. Egy Erdélyi Kör gondolata, a már régen Sopronban letelepedett erdélyi értelmiség fejében született meg 1989 januárjában, amikor a zöldhatáron, a Ceausescu­­terror elől menekülők első hulláma Sopron városát is elérte. A gondolat születésének színhelye az Erdészeti Szakközépiskola, szellemi szülei pedig Kárpátiné Ug­rón Anikó erdőmérnök tanárnő és Fábián Lajos nyug­díjas testnevelő tanár voltak. A gondolatot tett követ­te, így alakult meg a Soproni Erdélyi Kör, a reformá­tus egyház tanácstermében Vladár Gábor ref. lelkész bábáskodása mellett 1989. január 17-én. Az Erdélyi Kör célkitűzései között a következő fel­adatok szerepeltek: — segíteni a zöldhatáron át nincstelenül érkező er­délyi menekülteket, szállás, munkahely keresése, útba­igazítás a teljesen ismeretlen adminisztrációs rend­szerben, gyerekek iskoláztatásának megoldása, — segíteni az otthon maradottakat valamilyen for­mában. E két célkitűzés nagy feladatok elé állította a lelkes kis csapatot, mely az Erdélyi Kör magvát alkotta. A romániai események hatására szinte egy emberként mozdult meg a város. A Családsegítő Intézet munka­társai a lehetetlen szót nem ismerve mindent megtet­tek, hogy az Erdélyből menekült családokat elhelyez­zék. Ez a kapcsolat azóta is tartós és gyümölcsöző. A város polgárai a nincsteleneket ruhához, élelem­hez juttatták, az első napok nehézségeit megkönnyí­tették. Az első nagy, a politikai pártokkal közösen rendezett gyűjtési akciónk szép eredményt hozott. A vásárolt és adományozott élelmiszereket és gyógysze­reket a város vezetősége juttatta el, az első lehetséges alkalommal Erdélybe. A Kör élére állt a segítő és til­takozó akcióknak. Jótékonysági bálokat szervezett, részt vett 1989 májusában a Sopron-Fert­őrá­kos útvo­­nalú békemenetelésen. A második hullámban, nagyobb számban, az 1990. márciusi marosvásárhelyi események után érkeztek erdélyiek Sopronba. Az Erdélyi Kör taglétszáma ek­kor érte el a mai szintet. Ez a szám azóta alig válto­zott, jelenleg 141 erdélyi családot tartunk nyilván. Összesen 300 személyt, köztük 56 iskolás korú gyer­meket. A reális létszám ennél jóval nagyobb, de nem mindenki jelentkezett be az Erdélyi Körbe, s róluk nincs nyilvántartásunk. Az Erdélyi Kör ebben az idő­szakban helyt tudott állni, annak ellenére is, hogy szép lassan elfogytak a segélyek, a lakáskiutalások a mene­külteknek mind több akadályba ütköztek, s végül meg­szűntek. Az erdélyiek javarésze álláshoz, keresethez jutott, így az Erdélyi Kör feladatköre is időközben át­alakult. Az embereket más is kezdte érdekelni a min­dennapi kenyéradagok mellett. Egy részüknek beil­leszkedési nehézségeik voltak, nem ismerték az anya­ország földrajzát, történelmét, irodalmát, joggya­korlatát. Ezeknek az embereknek kellett sürgős segít­séget nyújtani. Havonta két alkalommal találkoztunk és ez a gyakorlat ma is él. Az első alkalommal admi­nisztratív problémákat oldottunk meg, tanács­adásokkal szolgáltuk beilleszkedésüket, előadásokat szerveztünk a hiányos ismeretek pótlására. Erdélyi magyarok támogatása céljából 1993-ban lét­rehoztuk az Orbán Balázs Alapítványt. Az alapítvány célkitűzései a következők: — vállalkozói képzésnek, illetve magának a vállal­kozásnak pályázati rendszer alapján történő anyagi tá­mogatása: — vegyes vállalkozások létrejöttének szorgalmazá­sa: — általános piaci tájékoztatás: — tanácsadás. Az alapítvány vagyona ma már szépen növekedik, adományok, pályázatok révén sikerül az alaptőkét nö­velni. A tagsággal való törődésünk változatlan maradt. Ál­talában, a nyári hónapok kivételével, kétszer gyűlünk össze havonta, az első és a harmadik kedd délután. Nagyon sokszor az első, de kivétel nélkül a második összejövetelünk kulturális jellegű: előadások, érteke­zések, vetítések teszik érdekessé ezen estéket. Sikerült bevonni előadássorozatainkba a soproni értelmiséget és időnként becsalni a soproni hallgatókat is. Vannak hagyományossá vált rendezvényeink. — A Mikulás esttel kezdeném, mert ez a legrégibb, ahol az eléggé szép számú, közel hatvan főnyi gyerek­seregnek osztunk ajándékokat műsoros est keretében. — Másodszor rendeztük meg a soproni Erdélyi Bált, s már hozzáfogtunk a következő szervezéséhez. Ez a bál mindig februárban kerül megrendezésre, az­ idén február 11 -én. — Rendezünk ezenkívül tavasszal és ősszel pikni­ket. — Hagyományosan részt veszünk a Bécsben meg­rendezésre kerülő Csíksomlyói Búcsún. — Évente két, három erdélyi képzőművész kiállítá­sát rendezzük. Az­ idén Gaál András festőművész és Elekes Gyula udvarhelyi grafikus tűzzománc tárlatát szerveztük nagy sikerrel. Ugyanakkor a két Sopronban letelepedett festőművész és keramikusunk kiállításait patronáljuk. — Szerepelt már nálunk több alkalommal: Illyés Kinga és Henz József. Dévai Nagy Kamilla. Rendezvényeink útjában a legnagyobb akadály a helyiség. Nagyon sok rendezvényünk lehetne sok er­délyi jelentkezővel és rendezvényeink iránt sok sopro­ni érdeklődővel. Örvendetes tény, hogy Sopronban rengeteg kulturális és egyéb jellegű rendezvény is van. Sajnos ezek a rendezvények teljesen lekötik azt a ke­vés rendelkezésre álló felületet, amivel a város rendel­kezik. Ezért határoztuk el, hogy saját erőből létrehoz­zuk az Erdélyi Házat, egy kulturális centrumot, ahol az egész év folyamán bemutathatjuk, megismertethet­jük az erdélyi kultúrát. A nyugati emberek által oly előszeretettel látogatott határ menti városban, Sopronban az Erdélyi Ház a híd szerepét fogja betölteni a Nyugat felé. Legutóbbi rendezvényünkre január 17-én került sor. A Soproni Erdélyi Kör meghívására mutatkzott be a Bécsi Napló hét munkatársával. A mintegy 100 fős közönség előtt elsőként Dr. Smuk András szere­pelt Magyarok Ausztriában — az­ ausztriai magyarok című beszámolójával. Őt követte Deák Ernő Vallo­mások a Bécsi Naplóról című előadásával, majd Dr. Varga Sándor számolt be a szlovákiai magyarok életéről, gondjairól. Böröndi Lajos és S. Csorna Já­nos verseikből olvastak fel, Dr. Hegedűs János Sza­bó Dezsőről szóló írását olvasta fel, végül Székely Szabó Zoltán Röpkabaréjával csalt mosolyt a részt­vevők arcára. Az előadáson, mely a Bécsi Napló premierjének is számított Sopronban, a Soproni Erdélyi Kör tagjain kívül számos, a Bécsi Naplóval és az Erdélyi Körrel szimpatizáló soproni vett részt. Öröm volt a Bécsi Naplóval közösen ünnepelni, s reméljük, ezt a kapcso­latot tovább tudjuk ápolni, építeni. DR. ŐRY ELŐD, elnök Határon innen­­ határon túl A „Fraknói Várszínházi Játékok” felújításáról tár­gyaltak az illetékesek. Az egykori ünnepi játékok elnöke, Hans Gmasz a burgenlandi szövetségi kor­mány turizmussal foglalkozó referensével, Gerhard Jellasitz-csal tárgyalt, s megegyeztek abban, hogy az 1995-ös év egyik nagy helyi attrakciója az ünne­pi játékok felújítása kell legyen. Arról is szó esett, hogy nemcsak Grillparzer műveit adnák elő, ahogy ezt az eddigiekben tették, hanem Shakespeare, Goethe és Schiller művei is színpadra kerülnének. Szélesebb körben folyt a vita az ünnepi játékok fi­nanszírozásáról. A Néppárt képviselője, Kurt Korba­­tits kérte a szövetségi kormány kultúrosztályát, hogy anyagilag támogassa a kezdeményezést. A képviselő szerint a Tanügyi- és Kultuszminisztéri­umnak is fel kell karolnia az ügyet, mert Ausztriá­nak az Európai Közösségbe történt belépésével megnőtt a turizmus az ország délkeleti térségében is, s így reális igényeket elégítenének ki a játékok. Fontos megállapodásra jutottak a burgenlandi és a magyar parlamenterek. Múlt év novemberében arról tanácskoztak, hogy létre kell hozniuk egy közös regio­nális parlamentet, amelynek tagjai Burgenland és a vele szomszédos magyar megyék képviselői lesznek. A tanácskozás Budapesten zajlott le, s a magyar parla­ment elnöke, Dr. Gál Zoltán arra is felhívta az oszt­rák és a magyar képviselők figyelmét, hogy Magyaror­szág keleti megyéi lemaradtak a Dunántúlhoz viszo­nyítva a gazdasági fejlődésben, ezért ennek a regioná­lis parlamentnek többek között az lenne a feladata, hogy az osztrák vállalatok magyarországi kapcsolatait koordinálná, s felhívná a figyelmet a Kelet-Magyaror­­szágon adódó lehetőségekre. • A burgenlandi kultúrközpontok hagyományos rendezvénye az adventi művészeti és kézműipari kiállítás. A güssingi (Németújvár) népfőiskola már évek óta karácsonyi bazárral kedveskedik a helyi lakosságnak és a turistáknak, az oberschützeni (Felsőlövő) és a mattersburgi (Nagymarton) kultúr­­centrumok egyéni kiállításokat rendeztek. Fontos eseménye volt a burgenlandi kultúrélet­­nek a svájci zeneszerző, Paul Burkhard (1911- 1977; Lehár Ferenc művészi hagyatékának gondo­zója) „Feuerwerk” című operettjének güssingi (Né­metújvár) bemutatója. A St. Pölten-i állami színház vendégszerepelt itt, s a közönség újra hallhatta kedvenc dalait, az operett híres áriáit. 23,4 millió schilling befektetését határozták el az il­letékesek a mörbischi (Medgyes) szabadtéri színpad technikai felújítására. A színpad kibővítését tervezik, az akusztikai viszonyokat kívánják javítani, mindezt megkívánja az 1995-ös évben színre kerülő operett, Carl Millöcker „Der Bettelstudent­’ című műve. A burgenlandiak szeretnék kiemelni a mörbischi színhá­zat a provincializmusból s a salzburgi, bregenzi rangra emelni. Az Európai Közösségbe történt belépésünk növelni fogja a látogatók számát, s az említett operett előadásaira 80.000 látogatót remélnek a szervezők. • Nagyméretű felújító és épületkiegészítő munkála­tokat terveznek az oberwarti (Felsőőr) háromnyelvű gimnáziumban. A kb. 62 millió schilling befektetés­sel 14 új tantermet, új fizikai, kémiai és rajztermet, új tanári szobát, tanácskozótermet, ruhatárat, egészségügyi központot kap az 1995/96-os tanév­ben ez a fontos multikulturális intézet. Szenzációs leletre bukkantak a kismartoni Ester­házy kastély átalakítási munkálatainál. Egy fal áttö­résekor XIV. századi gótikus kapu tűnt elő, amely 1388 és 1392 között a Kanizsai család által építte­tett vízvárrendszer része volt. Mind gyakrabban hangzik el rádióban, tévében, s mind többen írják le, hogy világdiaszpóra nemzet let­tünk. Újabban arról is vannak adataink, hogy Dalmáciá­ban is élnek magyarok, akik a Vajdaságból vándoroltak vagy a háború éveiben menekültek ide. A horvátországi hivatalos népszámlálási adatok szerint több, mint hu­szonkét­ezer magyar él az országban, és még legalább húszezer kötődik valamiképpen a magyarsághoz. A ré­gió igen vegyes populációja (olasz, szerb, horvát stb.) közt szétszóródva nem lehet könnyű kihívás a magyarsá­guk megőrzése. A Horvátországi Magyarok Demokrati­kus Közössége vállalja fel gondjaikat, s igyekszik kap­csolatot teremteni e szórványban és a Vajdaságban élő magyarok között. Meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy létezik egy gyér szórványban élő magyarság Split, Rijeka (Fiume), Isztria, Opatija (Abbázia) térségében is, s emberi, nemzetiségi jogaikért most kezd békésen, kulturáltan szót emelni. MAGYAR „SZÍNHÁZ” BÉCSBEN A sepsiszentgyörgyi „Emigránsok” bemutatásával 1992. október 6-án új fejezet kezdődött a bécsi ma­gyar „színház” történetében. Désy Vilmos igazgató jóvoltából a két év alatt — alkalomszerűen — több erdélyi és budapesti társulat, előadó fordult meg a Theater 15 Auersperg-ben. Ki tagadhatná az anyanyelvű színház fontosságát kisebbségi létben? A bécsi magyarságnak van kéthavonta megjelenő lapja, tucatnyi klubja, egyesülete , a Központi Szö­vetség úgy határozott, hogy ez év kezdetétől rend­szeresíti a magyar, fő­ként az elcsatolt területeken működő társulatok vendégszerepeltetését (ugyancsak a Theater 15 Auerspergben, Székely Szabó Zoltán szervezésében). Az újabb sorozatot a szatmárnémetiek Edith és Marlene c. előadásával indították január 20-án és 21-én. A jegyek idejekorán elkeltek, az érdeklődés messze fölülmúlta reményeinket. Tehát: vitathatatlanul szükség van magyar színie­lőadásra Bécsben! Következő vendégjáték: április 2­­-án és 29-én a marosvásárhelyi (fruppen-hecc (politikai kabarécsa­pat) lép fel. Központi Szövetség HÁROM MAGYAR képzőművész. BARDÓCZ Lajos (Kolozsvár — Tiszakécske), BURAI István (Debrecen) és KA/.INC­.Y Gábor (Temesvár) ki­állítása nyílik meg Bécsben az­ Általános Poliklini­­kán (Bécs IX., Mariannengasse 10) 1995. február 7-én 18.30-kor. A résztvevőket a klinika vezetője, Dr. Franz­ Böhmer üdvözli, bevezetőt tart Ruth C. Mannhart. A kiállítást, amely március 31-ig (8- 19 óra között) tekinthető meg, Dr. Balázs Béla nyitja meg. • AZ AUSZTRIAI MAGYAR EGYESÜLETEK ÉS SZERVEZETEK KÖZPONTI SZÖVETSÉGE az együttműködés szellemében Dunatáj címmel Csör­gő Zsuzsa (Dunaszerdahely) képeit mutatja be kiál­lításon, amit a szintén dunaszerdahelyi Bordás Ilo­na nyit meg. A megnyitót követően a pozsonyi Kal­­ligram Könyvkiadó könyvvásárral egybekötött be­mutató tart. A kiadót Dr. Fazekas József és Grendel Lajos képviseli. Megnyitó 1995. február 10-én, pén­teken 18 órakor lesz a Központi Szövetség új helyi­ségében (Bécs III., Invalidenstrasse 11/2 a). A tárlat március 10-ig tekinthető meg kedden és pénteken 14 és 18 óra között, szombaton pedig 10 és 16 óra között. Szombatonként magyar könyveket is lehet vásárolni. Őskori falu nyomaira bukkantak Mosonszentmik­­lós határában a Bécs—Budapest autópálya építői. Az útgyaluk nyomán kirajzolódtak az újkőkorszak­­ban (neolithikum) épült cölöpvázas házak nyomai. A régészek számára óriási segítség az a „földindulás", amely az útépítéssel bekövetkezett, hisz ilyen meny­­nyiségű földtömeg megmozgatása temérdek pénzbe kerülne. Az őskori falu lakói ahhoz a ,,vonaldíszes kerámia" kultúrához tartoztak, amely a Balkántól Belgiumig húzódott, ezért közép-európainak is neve­zik. Mostanig Csehországban és Németországban tártak fel ebből az időszakból, vagyis az i.e. 5. évez­redből falvakat. Ezeknek a cölöpvázas kunyhóknak a lakói ismerték a földművelést és az állattenyésztést, s úgynevezett vándorló gazdálkodást folytattak. Esz­közeik még igen primitívek voltak: a pattintott kőből készült kőbalta és véső volt a két legfontosabb mun­kaeszköz. A mosonszentmiklósi lelet az európai ré­gészet igen értékes kincse, hisz egy régi kultúra újabb láncszemét képezi. A leletek vizsgálata és az anyag feldolgozása több éves munkája lesz a magyar régészetnek. Múlt év december 8-án nyílt meg Eszéken egy magyar—horvát nyelvű óvoda. Pontosabban egy kétnyelvű csoporttal bővült a meglévő intézmény, s ez az örvendetes tény a háborútól sújtott város éle­tének a normalizálódását jelenti. A Bóbita nevet vi­selő magyar csoport többek között a Horvátországi Magyarok Szövetségének, az Illyés Alapítványnak és németországi református egyházaknak köszön­heti létrejöttét. Úgy is lehet mondani, hogy nemzet­közi összefogásra volt szükség, ami azért is jó jel, mert mindinkább bebizonyosodik, hogy problémá­inkat a jövőben csak így tudjuk megoldani. A Bóbi­ta óvodacsoport 25 magyar gyerekét mikrobusz szállítja naponta az intézetbe. A Zöldek Pártja határozott lépéseket tesz az auszt­riai népcsoportok ügyének felkarolásában. Maga Bere­­zija Stoisits közismert képviselőnő követelte, hogy a jelenlegi 37,5 millió, évi támogatást emeljék fel 100 millióra. Akkor érnénk el Ausztriában azt a nívót, mondotta Stoisits, amelyet például a Dániában élő né­met kisebbség élvez. A hasonló létszámú németség ugyanis évi 14 millió DM-et kap a dán államtól. Stoi­sits asszony szóvá tette azt is, hogy a legtöbbet szenve­dett két népcsoport, a roma és a szinti még semmilyen anyagi támogatást nem kapott Ausztriában. Erélyesen tiltakozik az „Osztrák Természetvédő Egyesület” a Fertőrákosra tervezett fürdő- és üdü­lőközpont kiépítése ellen. Az elnök, Mag. Her­mann Frühstück kifejtette, hogy a Fertő tót koszo­rúzó nádgyűrű megcsonkítása komolyan veszé­lyezteti nemcsak a tó ökológiai egyensúlyát, ha­nem katasztrofális hatással lenne a nemzeti park­ra is. Az „Osztrák Természetvédő Egyesület" a burgenlandi tartományfőnökhöz fordult és kérte, hogy lépjen közbe az építkezések megakadályo­zásáért, s különösen az osztrák vállalatok tőkebe­fektetését akadályozza meg. LAPZÁRTA minden páratlan hónap 5-én! TELEFAX: 505 36 78 2 A Napló postája „FOLYAMATOSSÁG ÉS MEGÚJULÁS” — Beszélgetés Peisch Sándor bécsi új magyar nagykövettel — (Bécsi Napló, 1994/6) A magát bal­oldali beállítottságú nagykövet szerint az 56-os ma­gyar szabadságharc a „reformkommunista'' Nagy Imre műve volt. Ezzel a kijelentéssel a reformkom­munisták érdekeinek szeretnék a forradalom kez­deményezését betudni. Szerinte egyik társadalmi csoportosulás sem jogosult kisajátítani 56 emlékét. Pont ezt teszi az új magyar nagykövet amikor a for­radalom születését szeretné a baloldal érdemeivé tenni. A forradalom és szabadságharc pontosan a baloldal ellen tört ki, legyen az kommunista párt MSZMP vagy MSZP-szellem. „Ismét ott voltunk, mint 1956-ban, illetve 1848-ban". Görcsöt okozó ki­jelentések ezek. Nem lehet pontosan követni a gondolatait, hogy milyen értékek is jöhettek 1945 után létre? Mi célt szolgál ez az erőlködés? 1990-ben nem jutottak ve­zető szerephez személyiségek, mint Pozsgay Imre, Németh Miklós vagy Horn Gyula. Nyilván Pozsgay az MSZP-t sem tartotta érdemesnek és értéknek. Új pártot alapított, amely sajnos nem jött be. Németh Miklós pedig okosabb volt annál, hogy a szentelt vízzel meglocsolt MSZP-nél szerepet vállaljon. Horn Gyula pedig 56-ban a másik oldalon volt. Ká­dár fizikai állapotát a végsőkig sajnálta és erről nyilvánosan beszámolt majdnem könnyek közepet­te. Valamivel korábban a magyar nép egyik gyűlölt fiát, Buci Gyurit könnyezve temették a reformkom­munisták. „A nagykövet úr nem lépett be egyik pártba sem." De azért a második mondatban MSZMP- majd MSZP-tagnak vallotta magát. Mire való ez a kertelés egy köztisztviselőtől? EGRI SÁNDOR (Offenbach—Veszprém) AZ „EUROPA’-CLUB FÉLÉVI BESZÁMOLÓJA Közhellyel élve, immár hagyományossá vált őszi kirándulással — szeptember 9—11. — indítottuk 94-es második félévi műsorunkat. Kecskemét—Bu­gac—Szeged volt a fővonal. Pazmaneum-beli elő­adótermünkben Szentmártoni Szabó Géza Memó­riáié — Balassi Bálint halálának 400. évfordulójára — c. előadásával, valamint Dévai Nagy Kamilla és Erdélyi György zenés vallomásával (Istenről, em­berről, életről, halálról és szeretetről) kezdtünk szeptember 15-én. Október 6-án Dr. Pápai Lajos győri megyéspüspök ecsetelte megrázóan Apor Vilmos életét és vértanúságát. Az 56-os forradalom évfordulóját október 22-én ünnepeltük Dr. Smuk András, Schermann Rudolf, Székely Szabó Zoltán, a Camarata Pannonica Együttes, valamint a Bécsi Magyar Cserkészcsapatok felszólalásával­ közremű­­ködésével. November 3-án Gazda József döbbene­tes képet festett a csángók múltjáról és jelenéről. Előadását Petrás Mária „bennszülött” népdaléne­kes fokozta a lehető legdrámaibbá. November 17- én Szegedy-Maszek Mihály főszerkesztő, Kósa László és Tőkéczky László szerkesztőségi munka­társak mutatták be a Protestáns Szemlét, értekez­tek vallástörténeti kérdésekről, a magyarországi protestáns iskolai oktatás helyzetéről, gondjairól. Gömöri György — ha jókora késéssel is — decem­ber 9-re hozzánk utazott Cambridgeből megünne­pelni 60. születésnapját. Természetesen verssel. Szellemes-hangulatos laudációt Koncsol László mondott. És végül, ugyancsak közhellyel élve: im­már hagyományossá vált karácsonyi ünnepséggel zártuk 94-es „működésünket”. Az ünnepséget Ve­ress Árpád, a Pazmaneum rektorának elmélkedése vezette be, majd Maczó Ágnes csodálatos ének­hangja izzította fel a hangulatot. A múlt év folyamán elhangzott előadások gyűjteményes kötete január végén, Székely Sza­bó Zoltán szerkesztésében jelent meg. Címe: Magyarok térben és időben. Vezetőség 82 éves korában, hosszan tartó szenvedés után 1995. január 15-én a burgenlandi Guttenbach/Pin­­kócon elhunyt Szabó Károly. A Magyar Gazda­­szövetség törzs- és vezetőségi tagja volt. 1956-os menekülése után Burgenlandban telepedett le, ahol kertészkedéssel foglalkozott. Január 21-én helyezték falujában örök nyugalomra. • FLESCH KÁROLY EMLÉKNAPOK November közepén Mosonban, az izraelita teme­tőben helyezték örök nyugalomra Flesch Károly hamvait, aki Luzernben halt meg 1942-ben. A világ­hírű hegedűművész újratemetése köré emléknapokat szerveztek, amelyek legnagyobb eseménye az az emlékkoncert volt, amit Ida Hachdel, a Londonban élő világhírű hegedűművész abszolvált. Ida Hachdel­­nek ez volt az egyetlen magyarországi fellépése, s szinte hihetetlen, de ez az országos médiák érdeklő­dését nem keltette fel. Ez persze nem tudatos érdek­telenség volt, inkább a tudatlanság újabb megnyilvá­nulása. Mosonmagyaróvár novemberben a magyar zenei élet fővárosa volt, s a város híres szülöttjéről nevezte el a művelődés házát.

Next