Bécsi Napló, 1995 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1995-01-01 / 1. szám
BÉCSI NAPLÓ A Soproni Erdélyi Kör 6 éve Talán véletlen egybeesés, vagy az új feladatok mérföldköve, hogy az erdélyi Kör fennállásának 6. évfordulóját a Bécsi Naplóval közös rendezvényen ünnepelte meg. Egy Erdélyi Kör gondolata, a már régen Sopronban letelepedett erdélyi értelmiség fejében született meg 1989 januárjában, amikor a zöldhatáron, a Ceausescuterror elől menekülők első hulláma Sopron városát is elérte. A gondolat születésének színhelye az Erdészeti Szakközépiskola, szellemi szülei pedig Kárpátiné Ugrón Anikó erdőmérnök tanárnő és Fábián Lajos nyugdíjas testnevelő tanár voltak. A gondolatot tett követte, így alakult meg a Soproni Erdélyi Kör, a református egyház tanácstermében Vladár Gábor ref. lelkész bábáskodása mellett 1989. január 17-én. Az Erdélyi Kör célkitűzései között a következő feladatok szerepeltek: — segíteni a zöldhatáron át nincstelenül érkező erdélyi menekülteket, szállás, munkahely keresése, útbaigazítás a teljesen ismeretlen adminisztrációs rendszerben, gyerekek iskoláztatásának megoldása, — segíteni az otthon maradottakat valamilyen formában. E két célkitűzés nagy feladatok elé állította a lelkes kis csapatot, mely az Erdélyi Kör magvát alkotta. A romániai események hatására szinte egy emberként mozdult meg a város. A Családsegítő Intézet munkatársai a lehetetlen szót nem ismerve mindent megtettek, hogy az Erdélyből menekült családokat elhelyezzék. Ez a kapcsolat azóta is tartós és gyümölcsöző. A város polgárai a nincsteleneket ruhához, élelemhez juttatták, az első napok nehézségeit megkönnyítették. Az első nagy, a politikai pártokkal közösen rendezett gyűjtési akciónk szép eredményt hozott. A vásárolt és adományozott élelmiszereket és gyógyszereket a város vezetősége juttatta el, az első lehetséges alkalommal Erdélybe. A Kör élére állt a segítő és tiltakozó akcióknak. Jótékonysági bálokat szervezett, részt vett 1989 májusában a Sopron-Fertőrákos útvonalú békemenetelésen. A második hullámban, nagyobb számban, az 1990. márciusi marosvásárhelyi események után érkeztek erdélyiek Sopronba. Az Erdélyi Kör taglétszáma ekkor érte el a mai szintet. Ez a szám azóta alig változott, jelenleg 141 erdélyi családot tartunk nyilván. Összesen 300 személyt, köztük 56 iskolás korú gyermeket. A reális létszám ennél jóval nagyobb, de nem mindenki jelentkezett be az Erdélyi Körbe, s róluk nincs nyilvántartásunk. Az Erdélyi Kör ebben az időszakban helyt tudott állni, annak ellenére is, hogy szép lassan elfogytak a segélyek, a lakáskiutalások a menekülteknek mind több akadályba ütköztek, s végül megszűntek. Az erdélyiek javarésze álláshoz, keresethez jutott, így az Erdélyi Kör feladatköre is időközben átalakult. Az embereket más is kezdte érdekelni a mindennapi kenyéradagok mellett. Egy részüknek beilleszkedési nehézségeik voltak, nem ismerték az anyaország földrajzát, történelmét, irodalmát, joggyakorlatát. Ezeknek az embereknek kellett sürgős segítséget nyújtani. Havonta két alkalommal találkoztunk és ez a gyakorlat ma is él. Az első alkalommal adminisztratív problémákat oldottunk meg, tanácsadásokkal szolgáltuk beilleszkedésüket, előadásokat szerveztünk a hiányos ismeretek pótlására. Erdélyi magyarok támogatása céljából 1993-ban létrehoztuk az Orbán Balázs Alapítványt. Az alapítvány célkitűzései a következők: — vállalkozói képzésnek, illetve magának a vállalkozásnak pályázati rendszer alapján történő anyagi támogatása: — vegyes vállalkozások létrejöttének szorgalmazása: — általános piaci tájékoztatás: — tanácsadás. Az alapítvány vagyona ma már szépen növekedik, adományok, pályázatok révén sikerül az alaptőkét növelni. A tagsággal való törődésünk változatlan maradt. Általában, a nyári hónapok kivételével, kétszer gyűlünk össze havonta, az első és a harmadik kedd délután. Nagyon sokszor az első, de kivétel nélkül a második összejövetelünk kulturális jellegű: előadások, értekezések, vetítések teszik érdekessé ezen estéket. Sikerült bevonni előadássorozatainkba a soproni értelmiséget és időnként becsalni a soproni hallgatókat is. Vannak hagyományossá vált rendezvényeink. — A Mikulás esttel kezdeném, mert ez a legrégibb, ahol az eléggé szép számú, közel hatvan főnyi gyerekseregnek osztunk ajándékokat műsoros est keretében. — Másodszor rendeztük meg a soproni Erdélyi Bált, s már hozzáfogtunk a következő szervezéséhez. Ez a bál mindig februárban kerül megrendezésre, az idén február 11 -én. — Rendezünk ezenkívül tavasszal és ősszel pikniket. — Hagyományosan részt veszünk a Bécsben megrendezésre kerülő Csíksomlyói Búcsún. — Évente két, három erdélyi képzőművész kiállítását rendezzük. Az idén Gaál András festőművész és Elekes Gyula udvarhelyi grafikus tűzzománc tárlatát szerveztük nagy sikerrel. Ugyanakkor a két Sopronban letelepedett festőművész és keramikusunk kiállításait patronáljuk. — Szerepelt már nálunk több alkalommal: Illyés Kinga és Henz József. Dévai Nagy Kamilla. Rendezvényeink útjában a legnagyobb akadály a helyiség. Nagyon sok rendezvényünk lehetne sok erdélyi jelentkezővel és rendezvényeink iránt sok soproni érdeklődővel. Örvendetes tény, hogy Sopronban rengeteg kulturális és egyéb jellegű rendezvény is van. Sajnos ezek a rendezvények teljesen lekötik azt a kevés rendelkezésre álló felületet, amivel a város rendelkezik. Ezért határoztuk el, hogy saját erőből létrehozzuk az Erdélyi Házat, egy kulturális centrumot, ahol az egész év folyamán bemutathatjuk, megismertethetjük az erdélyi kultúrát. A nyugati emberek által oly előszeretettel látogatott határ menti városban, Sopronban az Erdélyi Ház a híd szerepét fogja betölteni a Nyugat felé. Legutóbbi rendezvényünkre január 17-én került sor. A Soproni Erdélyi Kör meghívására mutatkzott be a Bécsi Napló hét munkatársával. A mintegy 100 fős közönség előtt elsőként Dr. Smuk András szerepelt Magyarok Ausztriában — az ausztriai magyarok című beszámolójával. Őt követte Deák Ernő Vallomások a Bécsi Naplóról című előadásával, majd Dr. Varga Sándor számolt be a szlovákiai magyarok életéről, gondjairól. Böröndi Lajos és S. Csorna János verseikből olvastak fel, Dr. Hegedűs János Szabó Dezsőről szóló írását olvasta fel, végül Székely Szabó Zoltán Röpkabaréjával csalt mosolyt a résztvevők arcára. Az előadáson, mely a Bécsi Napló premierjének is számított Sopronban, a Soproni Erdélyi Kör tagjain kívül számos, a Bécsi Naplóval és az Erdélyi Körrel szimpatizáló soproni vett részt. Öröm volt a Bécsi Naplóval közösen ünnepelni, s reméljük, ezt a kapcsolatot tovább tudjuk ápolni, építeni. DR. ŐRY ELŐD, elnök Határon innen határon túl A „Fraknói Várszínházi Játékok” felújításáról tárgyaltak az illetékesek. Az egykori ünnepi játékok elnöke, Hans Gmasz a burgenlandi szövetségi kormány turizmussal foglalkozó referensével, Gerhard Jellasitz-csal tárgyalt, s megegyeztek abban, hogy az 1995-ös év egyik nagy helyi attrakciója az ünnepi játékok felújítása kell legyen. Arról is szó esett, hogy nemcsak Grillparzer műveit adnák elő, ahogy ezt az eddigiekben tették, hanem Shakespeare, Goethe és Schiller művei is színpadra kerülnének. Szélesebb körben folyt a vita az ünnepi játékok finanszírozásáról. A Néppárt képviselője, Kurt Korbatits kérte a szövetségi kormány kultúrosztályát, hogy anyagilag támogassa a kezdeményezést. A képviselő szerint a Tanügyi- és Kultuszminisztériumnak is fel kell karolnia az ügyet, mert Ausztriának az Európai Közösségbe történt belépésével megnőtt a turizmus az ország délkeleti térségében is, s így reális igényeket elégítenének ki a játékok. Fontos megállapodásra jutottak a burgenlandi és a magyar parlamenterek. Múlt év novemberében arról tanácskoztak, hogy létre kell hozniuk egy közös regionális parlamentet, amelynek tagjai Burgenland és a vele szomszédos magyar megyék képviselői lesznek. A tanácskozás Budapesten zajlott le, s a magyar parlament elnöke, Dr. Gál Zoltán arra is felhívta az osztrák és a magyar képviselők figyelmét, hogy Magyarország keleti megyéi lemaradtak a Dunántúlhoz viszonyítva a gazdasági fejlődésben, ezért ennek a regionális parlamentnek többek között az lenne a feladata, hogy az osztrák vállalatok magyarországi kapcsolatait koordinálná, s felhívná a figyelmet a Kelet-Magyarországon adódó lehetőségekre. • A burgenlandi kultúrközpontok hagyományos rendezvénye az adventi művészeti és kézműipari kiállítás. A güssingi (Németújvár) népfőiskola már évek óta karácsonyi bazárral kedveskedik a helyi lakosságnak és a turistáknak, az oberschützeni (Felsőlövő) és a mattersburgi (Nagymarton) kultúrcentrumok egyéni kiállításokat rendeztek. Fontos eseménye volt a burgenlandi kultúréletnek a svájci zeneszerző, Paul Burkhard (1911- 1977; Lehár Ferenc művészi hagyatékának gondozója) „Feuerwerk” című operettjének güssingi (Németújvár) bemutatója. A St. Pölten-i állami színház vendégszerepelt itt, s a közönség újra hallhatta kedvenc dalait, az operett híres áriáit. 23,4 millió schilling befektetését határozták el az illetékesek a mörbischi (Medgyes) szabadtéri színpad technikai felújítására. A színpad kibővítését tervezik, az akusztikai viszonyokat kívánják javítani, mindezt megkívánja az 1995-ös évben színre kerülő operett, Carl Millöcker „Der Bettelstudent’ című műve. A burgenlandiak szeretnék kiemelni a mörbischi színházat a provincializmusból s a salzburgi, bregenzi rangra emelni. Az Európai Közösségbe történt belépésünk növelni fogja a látogatók számát, s az említett operett előadásaira 80.000 látogatót remélnek a szervezők. • Nagyméretű felújító és épületkiegészítő munkálatokat terveznek az oberwarti (Felsőőr) háromnyelvű gimnáziumban. A kb. 62 millió schilling befektetéssel 14 új tantermet, új fizikai, kémiai és rajztermet, új tanári szobát, tanácskozótermet, ruhatárat, egészségügyi központot kap az 1995/96-os tanévben ez a fontos multikulturális intézet. Szenzációs leletre bukkantak a kismartoni Esterházy kastély átalakítási munkálatainál. Egy fal áttörésekor XIV. századi gótikus kapu tűnt elő, amely 1388 és 1392 között a Kanizsai család által építtetett vízvárrendszer része volt. Mind gyakrabban hangzik el rádióban, tévében, s mind többen írják le, hogy világdiaszpóra nemzet lettünk. Újabban arról is vannak adataink, hogy Dalmáciában is élnek magyarok, akik a Vajdaságból vándoroltak vagy a háború éveiben menekültek ide. A horvátországi hivatalos népszámlálási adatok szerint több, mint huszonkétezer magyar él az országban, és még legalább húszezer kötődik valamiképpen a magyarsághoz. A régió igen vegyes populációja (olasz, szerb, horvát stb.) közt szétszóródva nem lehet könnyű kihívás a magyarságuk megőrzése. A Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége vállalja fel gondjaikat, s igyekszik kapcsolatot teremteni e szórványban és a Vajdaságban élő magyarok között. Meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy létezik egy gyér szórványban élő magyarság Split, Rijeka (Fiume), Isztria, Opatija (Abbázia) térségében is, s emberi, nemzetiségi jogaikért most kezd békésen, kulturáltan szót emelni. MAGYAR „SZÍNHÁZ” BÉCSBEN A sepsiszentgyörgyi „Emigránsok” bemutatásával 1992. október 6-án új fejezet kezdődött a bécsi magyar „színház” történetében. Désy Vilmos igazgató jóvoltából a két év alatt — alkalomszerűen — több erdélyi és budapesti társulat, előadó fordult meg a Theater 15 Auersperg-ben. Ki tagadhatná az anyanyelvű színház fontosságát kisebbségi létben? A bécsi magyarságnak van kéthavonta megjelenő lapja, tucatnyi klubja, egyesülete , a Központi Szövetség úgy határozott, hogy ez év kezdetétől rendszeresíti a magyar, főként az elcsatolt területeken működő társulatok vendégszerepeltetését (ugyancsak a Theater 15 Auerspergben, Székely Szabó Zoltán szervezésében). Az újabb sorozatot a szatmárnémetiek Edith és Marlene c. előadásával indították január 20-án és 21-én. A jegyek idejekorán elkeltek, az érdeklődés messze fölülmúlta reményeinket. Tehát: vitathatatlanul szükség van magyar színielőadásra Bécsben! Következő vendégjáték: április 2-án és 29-én a marosvásárhelyi (fruppen-hecc (politikai kabarécsapat) lép fel. Központi Szövetség HÁROM MAGYAR képzőművész. BARDÓCZ Lajos (Kolozsvár — Tiszakécske), BURAI István (Debrecen) és KA/.INC.Y Gábor (Temesvár) kiállítása nyílik meg Bécsben az Általános Poliklinikán (Bécs IX., Mariannengasse 10) 1995. február 7-én 18.30-kor. A résztvevőket a klinika vezetője, Dr. Franz Böhmer üdvözli, bevezetőt tart Ruth C. Mannhart. A kiállítást, amely március 31-ig (8- 19 óra között) tekinthető meg, Dr. Balázs Béla nyitja meg. • AZ AUSZTRIAI MAGYAR EGYESÜLETEK ÉS SZERVEZETEK KÖZPONTI SZÖVETSÉGE az együttműködés szellemében Dunatáj címmel Csörgő Zsuzsa (Dunaszerdahely) képeit mutatja be kiállításon, amit a szintén dunaszerdahelyi Bordás Ilona nyit meg. A megnyitót követően a pozsonyi Kalligram Könyvkiadó könyvvásárral egybekötött bemutató tart. A kiadót Dr. Fazekas József és Grendel Lajos képviseli. Megnyitó 1995. február 10-én, pénteken 18 órakor lesz a Központi Szövetség új helyiségében (Bécs III., Invalidenstrasse 11/2 a). A tárlat március 10-ig tekinthető meg kedden és pénteken 14 és 18 óra között, szombaton pedig 10 és 16 óra között. Szombatonként magyar könyveket is lehet vásárolni. Őskori falu nyomaira bukkantak Mosonszentmiklós határában a Bécs—Budapest autópálya építői. Az útgyaluk nyomán kirajzolódtak az újkőkorszakban (neolithikum) épült cölöpvázas házak nyomai. A régészek számára óriási segítség az a „földindulás", amely az útépítéssel bekövetkezett, hisz ilyen menynyiségű földtömeg megmozgatása temérdek pénzbe kerülne. Az őskori falu lakói ahhoz a ,,vonaldíszes kerámia" kultúrához tartoztak, amely a Balkántól Belgiumig húzódott, ezért közép-európainak is nevezik. Mostanig Csehországban és Németországban tártak fel ebből az időszakból, vagyis az i.e. 5. évezredből falvakat. Ezeknek a cölöpvázas kunyhóknak a lakói ismerték a földművelést és az állattenyésztést, s úgynevezett vándorló gazdálkodást folytattak. Eszközeik még igen primitívek voltak: a pattintott kőből készült kőbalta és véső volt a két legfontosabb munkaeszköz. A mosonszentmiklósi lelet az európai régészet igen értékes kincse, hisz egy régi kultúra újabb láncszemét képezi. A leletek vizsgálata és az anyag feldolgozása több éves munkája lesz a magyar régészetnek. Múlt év december 8-án nyílt meg Eszéken egy magyar—horvát nyelvű óvoda. Pontosabban egy kétnyelvű csoporttal bővült a meglévő intézmény, s ez az örvendetes tény a háborútól sújtott város életének a normalizálódását jelenti. A Bóbita nevet viselő magyar csoport többek között a Horvátországi Magyarok Szövetségének, az Illyés Alapítványnak és németországi református egyházaknak köszönheti létrejöttét. Úgy is lehet mondani, hogy nemzetközi összefogásra volt szükség, ami azért is jó jel, mert mindinkább bebizonyosodik, hogy problémáinkat a jövőben csak így tudjuk megoldani. A Bóbita óvodacsoport 25 magyar gyerekét mikrobusz szállítja naponta az intézetbe. A Zöldek Pártja határozott lépéseket tesz az ausztriai népcsoportok ügyének felkarolásában. Maga Berezija Stoisits közismert képviselőnő követelte, hogy a jelenlegi 37,5 millió, évi támogatást emeljék fel 100 millióra. Akkor érnénk el Ausztriában azt a nívót, mondotta Stoisits, amelyet például a Dániában élő német kisebbség élvez. A hasonló létszámú németség ugyanis évi 14 millió DM-et kap a dán államtól. Stoisits asszony szóvá tette azt is, hogy a legtöbbet szenvedett két népcsoport, a roma és a szinti még semmilyen anyagi támogatást nem kapott Ausztriában. Erélyesen tiltakozik az „Osztrák Természetvédő Egyesület” a Fertőrákosra tervezett fürdő- és üdülőközpont kiépítése ellen. Az elnök, Mag. Hermann Frühstück kifejtette, hogy a Fertő tót koszorúzó nádgyűrű megcsonkítása komolyan veszélyezteti nemcsak a tó ökológiai egyensúlyát, hanem katasztrofális hatással lenne a nemzeti parkra is. Az „Osztrák Természetvédő Egyesület" a burgenlandi tartományfőnökhöz fordult és kérte, hogy lépjen közbe az építkezések megakadályozásáért, s különösen az osztrák vállalatok tőkebefektetését akadályozza meg. LAPZÁRTA minden páratlan hónap 5-én! TELEFAX: 505 36 78 2 A Napló postája „FOLYAMATOSSÁG ÉS MEGÚJULÁS” — Beszélgetés Peisch Sándor bécsi új magyar nagykövettel — (Bécsi Napló, 1994/6) A magát baloldali beállítottságú nagykövet szerint az 56-os magyar szabadságharc a „reformkommunista'' Nagy Imre műve volt. Ezzel a kijelentéssel a reformkommunisták érdekeinek szeretnék a forradalom kezdeményezését betudni. Szerinte egyik társadalmi csoportosulás sem jogosult kisajátítani 56 emlékét. Pont ezt teszi az új magyar nagykövet amikor a forradalom születését szeretné a baloldal érdemeivé tenni. A forradalom és szabadságharc pontosan a baloldal ellen tört ki, legyen az kommunista párt MSZMP vagy MSZP-szellem. „Ismét ott voltunk, mint 1956-ban, illetve 1848-ban". Görcsöt okozó kijelentések ezek. Nem lehet pontosan követni a gondolatait, hogy milyen értékek is jöhettek 1945 után létre? Mi célt szolgál ez az erőlködés? 1990-ben nem jutottak vezető szerephez személyiségek, mint Pozsgay Imre, Németh Miklós vagy Horn Gyula. Nyilván Pozsgay az MSZP-t sem tartotta érdemesnek és értéknek. Új pártot alapított, amely sajnos nem jött be. Németh Miklós pedig okosabb volt annál, hogy a szentelt vízzel meglocsolt MSZP-nél szerepet vállaljon. Horn Gyula pedig 56-ban a másik oldalon volt. Kádár fizikai állapotát a végsőkig sajnálta és erről nyilvánosan beszámolt majdnem könnyek közepette. Valamivel korábban a magyar nép egyik gyűlölt fiát, Buci Gyurit könnyezve temették a reformkommunisták. „A nagykövet úr nem lépett be egyik pártba sem." De azért a második mondatban MSZMP- majd MSZP-tagnak vallotta magát. Mire való ez a kertelés egy köztisztviselőtől? EGRI SÁNDOR (Offenbach—Veszprém) AZ „EUROPA’-CLUB FÉLÉVI BESZÁMOLÓJA Közhellyel élve, immár hagyományossá vált őszi kirándulással — szeptember 9—11. — indítottuk 94-es második félévi műsorunkat. Kecskemét—Bugac—Szeged volt a fővonal. Pazmaneum-beli előadótermünkben Szentmártoni Szabó Géza Memóriáié — Balassi Bálint halálának 400. évfordulójára — c. előadásával, valamint Dévai Nagy Kamilla és Erdélyi György zenés vallomásával (Istenről, emberről, életről, halálról és szeretetről) kezdtünk szeptember 15-én. Október 6-án Dr. Pápai Lajos győri megyéspüspök ecsetelte megrázóan Apor Vilmos életét és vértanúságát. Az 56-os forradalom évfordulóját október 22-én ünnepeltük Dr. Smuk András, Schermann Rudolf, Székely Szabó Zoltán, a Camarata Pannonica Együttes, valamint a Bécsi Magyar Cserkészcsapatok felszólalásával közreműködésével. November 3-án Gazda József döbbenetes képet festett a csángók múltjáról és jelenéről. Előadását Petrás Mária „bennszülött” népdalénekes fokozta a lehető legdrámaibbá. November 17- én Szegedy-Maszek Mihály főszerkesztő, Kósa László és Tőkéczky László szerkesztőségi munkatársak mutatták be a Protestáns Szemlét, értekeztek vallástörténeti kérdésekről, a magyarországi protestáns iskolai oktatás helyzetéről, gondjairól. Gömöri György — ha jókora késéssel is — december 9-re hozzánk utazott Cambridgeből megünnepelni 60. születésnapját. Természetesen verssel. Szellemes-hangulatos laudációt Koncsol László mondott. És végül, ugyancsak közhellyel élve: immár hagyományossá vált karácsonyi ünnepséggel zártuk 94-es „működésünket”. Az ünnepséget Veress Árpád, a Pazmaneum rektorának elmélkedése vezette be, majd Maczó Ágnes csodálatos énekhangja izzította fel a hangulatot. A múlt év folyamán elhangzott előadások gyűjteményes kötete január végén, Székely Szabó Zoltán szerkesztésében jelent meg. Címe: Magyarok térben és időben. Vezetőség 82 éves korában, hosszan tartó szenvedés után 1995. január 15-én a burgenlandi Guttenbach/Pinkócon elhunyt Szabó Károly. A Magyar Gazdaszövetség törzs- és vezetőségi tagja volt. 1956-os menekülése után Burgenlandban telepedett le, ahol kertészkedéssel foglalkozott. Január 21-én helyezték falujában örök nyugalomra. • FLESCH KÁROLY EMLÉKNAPOK November közepén Mosonban, az izraelita temetőben helyezték örök nyugalomra Flesch Károly hamvait, aki Luzernben halt meg 1942-ben. A világhírű hegedűművész újratemetése köré emléknapokat szerveztek, amelyek legnagyobb eseménye az az emlékkoncert volt, amit Ida Hachdel, a Londonban élő világhírű hegedűművész abszolvált. Ida Hachdelnek ez volt az egyetlen magyarországi fellépése, s szinte hihetetlen, de ez az országos médiák érdeklődését nem keltette fel. Ez persze nem tudatos érdektelenség volt, inkább a tudatlanság újabb megnyilvánulása. Mosonmagyaróvár novemberben a magyar zenei élet fővárosa volt, s a város híres szülöttjéről nevezte el a művelődés házát.