Bécsi Napló, 2006 (27. évfolyam, 1-6. szám)

2006-01-01 / 1. szám

2 Határon innen­­ határon túl Farsang Eisenstadt/Kismartonban 2006. február 28-án „Vigyázat, vadnyugat!“ Cowboyok, Cowgirlök és indiánok a sétálóutcában. Műsor 11.00-től 17.00 óráig Vadnyugati vásár Minden csak egy aranyba kerül! Hogy minden cowboy, cowgirl és indián részt vehessen az esemé­nyeken, ezért a bejáratnál 3 aranyat kap. Ezzel a kez­dő tőkével aztán kipróbálhatják a standok ajánla­tait a szalontól a jósdáig! Aki elköltötte az aranyát, annak sem kell kétség­be esnie, elmehet dolgozni. A Vadnyugati Iroda munkát közvetít és még mielőtt észbe kaphatna a látogató, máris standtulajdonos, amivel aztán pár aranyat is kereshet. A vadnyugati szórakozásnak így már semmi sem állhat az útjába! A Vadnyugati vásár standjai: Szalon Itt a saját égetett italok csúsznak le a kiszáradt torkokon, de a cowboyok, cowgirlök és indiánok kedvenc ételét a popcornt is meg lehet kóstolni - és csak egy aranyba kerül! Átváltozószalon Itt a látogatóból igazi cowboy, cowgirl és indián lehet. A teljes öltözettől a részletekig­­ a vadnyuga­ti álmok valóra válnak. Indián ékszerek, gyöngy nyak­láncok, szerencsehozó amulettek vagy Tomahawk el­készíthetők vagy aranyért megvásárolhatók. Sminkstúdió Az átváltozás akkor az igazi, ha a smink is megfe­lelő hozzá. Nyomolvasás Forró nyomot követni, nyomot olvasni és más ki­hívásoknak megfelelni. Kincstérképpel felszerelve kezdődhet a nyomolvasás! Vadnyugati show (naponta többször) Csapatok játszanak egymás ellen a színpadon a Vadnyugati Nagydíjért. A sheriff (műsorvezető) kér­dez és feladatokat ad, amelyeket a csapatoknak kell megoldaniuk, hogy elnyerjék a díjat. Két show között a country- és western zenekar „Western Cowboys“ szórakoztatja a közönséget. A látogatók éhét és szomjúságát a gasztronómiai standok ételei és italai csillapítják! A „Bécsi Magyar A „Bécsi Magyar Iskola“ azzal a felhívással fordul diákjaihoz és szüleikhez, hogy együtt döntsenek az iskola jövőjével kapcsolatos, fontos kérdésekben. A hétvégi magyar oktatás Bécsben 1987 szeptemberében indult be, akkor még csak 30-35 tanulóval. A kezdeményezés jónak bi­zonyult, mert 18 év múltán is fennáll. Sőt, egyre nagyobb az igény iránta. Az akkor ala­pított Bécsi Magyar Iskola a jövő tanévben ünnepli fennállásának 20. évfordulóját. Ez alatt az idő alatt szinte igazi tanintézménnyé nőtte ki magát. Az évek óta emelkedő létszám arra ösztönzi az ügyet szívükön viselő támo­gatókat, hogy továbblépjenek, és tökélete­sebb formát adjanak az iskola működésének. Hamarosan az osztrák tanintézményekben megszűnik a szombati oktatási nap, ezért is fontos a témát napirendre tűzni. A létszámnövekedés folyamatos az iskolá­ban. Míg pl. 1996-ban 35 diák zárta az évet, addig 2002-ben - az óvodai csoport megnyi­tása után - ez a szám már 80 volt. Azóta éven­ként 90-100 között mozog a diákok száma. Az idei iskolai évben 8 csoportban 96 beíra­tott tanuló van. Ebből kb. 30-an vesznek részt 3 korcsoportban a szerdai, a többiek pedig 5 korcsoportban a kéthetenkénti szombati oktatáson. A pedagógusok mindannyian dip­lomával rendelkező szakoktatók, akik lelki­ismerettel végzik dolgukat a Központi Szö­vetség égisze alatt működő iskolában. Az a tény, hogy a heti oktatáson egyre több diák iskolai felhívása vesz részt, örvendetes, hisz ők sokkal na­gyobb tudás birtokába juthatnak, mint két­hetente járó társaik. Ezen és a fenti eredmé­nyeken felbuzdulva tehát arra az elhatározás­ra jutottak a BMI tanárai a Központi Szövet­séggel karöltve, hogy továbblépnek, és iga­zi iskolát alapítanak. Szeretnének felfelé töl­­tekezni, s a 2006/2007-es tanévtől a nagyobb diákoknak - jelenleg a legkisebbek látogat­ják csak a hetenkénti magyar órákat - is lehe­tővé tenni a heti oktatást. Megfelelő számú jelentkező esetén szeptembertől tehát a fel­ső tagozat számára is beindul a hetenkénti tanítás, ha kell, minden korcsoportban. Tá­volabbi cél: államilag elfogadott magyar ok­tatási intézmény létrehozása, s az osztrák is­kolarendszerbe való beépülés. Szeretnék te­hát hivatalosan is elismertetni az iskolát. Eh­hez kérik a szülők és az ügyet szívükön vise­lők támogatását. A visszajelzések alapján 2006 szeptembe­rében, a szülői értekezlet után várható dön­tés. Természetesen a kéthetenkénti szomba­ti oktatási nap továbbra is megmarad azok részére, akik csak akkor tudnak jönni! Visszajelezni, esetleg tanáccsal, ötlettel szolgálni a következőképpen lehet: e-mailben: koleszar@utanet.at, telefonon: 7078039 A segítséget köszönik a BMI tanárai abban a reményben, hogy összefogással, együtt a jó ügyért többet tehetünk! Koleszár Ildikó TÁMOGATÁSI KÉRELEM Támogatási akciónk beindítása óta - ide értve az Őrség naptárunk révén átutalt adományokat, a Bécsi Napló 2005/5. számában közzétett 24.957,56 euro összeg 2006. január 25-ig az alábbi hoz­zájárulásokkal növekedett: A támogatások eddig befolyt teljes összege 28.047,06 Euro Hálás köszönet mindazoknak, akik támogatásukkal lehetővé teszik a Bécsi Magyar Otthon fenn­tartását, amely a legkülönbözőbb rendezvények, társas összejövetelek mellett egyben a „Bécsi Magyar Iskolának” is otthonul szolgál. Deák Ernő elnök Radda István főtitkár, Kántás János pénztáros További támogatásokat az alábbi bankfolyószámlára lehet átutalni: ES.K., A-1010 Wien, Georg Coch-Platz 1, Bankleitzahl/Bankirányítószám 60000, Zentralverband Ungarischer Vereine und Organisationen in Österreich, Kontószám 7255731. IBAN 00007255731 + 00060000 Adorján István 30,00 György Béla, Dipl.Ing. 18,00 Albert Lajos, Dr. 20,00 Haja Katalin Dr. 20,00 Andrewitch Edith 10,00 Henics Tamás, Dr. 10,00 Arany Gertrude 7,00 Herritz 50,00 Arányi-Aschner György 25,00 Hervanek Josef u. Mária 10,00 Balogh Pál 10,00 Horváth Béla 30,00 Balogh Vince, Dr. 10,00 Horváth Gábor, Dr. 15,00 Bede Sándor 20,00 Hunyady Péter, Dr. 40,00 Bede Attila Ing. Mag. Dr. 10,00 Ilona­ Stüberl 25,00 Behring Beatrix 10,00 Joó Ferenc, Dr. 20,00 Bielka Etelka 5,00 Juhász László (Ferchtenstein) 15,00 Bohus Márton, Dr. 150,00 Juhász László (Bécs) 20,00 Csébits Ignaz 30,00 Karakatron István Dr. 20,00 Csönsz (?) Julianna 10,00 Kántás Zsuzsa 10,00 Czifra János 15,00 Karácsonyi Miklós, Dipl.Ing. 30,00 Czingraber Aladár 50,00 Karsay László 8,00 Demeter Mária 20,00 Kauthy Endre, Mag.Pharm. 50,00 Dezsy, Univ.Prof.Dr.Dr.H.C. 10,00 Kecskés Illés 20,00 Esterházy Mónika 25,00 Kemenesi Ferenc 50,00 Fulger Margareta 20,00 Kocsis Béla 20,00 Farsky Csaba 10,00 Koczó Endre, Dr. 1 15,00 név nélkül 10,00 Komáromi László, Dipl.Ing. 10,00 Ferencz János-Robert 10,00 Köves Zsuzsanna 100,00 Ferenczy Klára és Béla 20,00 Kranl Olga 20,00 Forgó László, Dkfm. 50,00 Krause Ilona 10,00 Frajo-Apor Andrea, Dr. 10,00 László Albert 110,00 Gaál Annamária, Dipl.Ing. Mag. 20,00 László Géza 50,00 Gössl Irén, Dr 50,00 Lauringer Péter, Dr. 10,00 Guthy László 10,00 Lauringer Wilhelm 20,00 Guzi Ludwig 7,00 Lietz Magdalena 10,00 Gyenge Edith, 20,00 Lomoschitz Karl Horst, Dr. 10,00 Mailáth-Pokorny, KR. Dkfm., Paul 20,00 Schenk Gabriella 10,00 Mariana Passl, Mag. 50,00 Schilling Árpád 20,00 Martiny, K. Dr. 20,00 Schindler Tibor, Dr. 30,00 Mészáros Veronika 10,00 Schuster-Gyenge Judit, Mag. 20,00 Miletits Georg 30,00 Schwarz Mária 30,00 Molnár Juliana 7,00 Simonffy Erika 20,00 Nagy Albert, D.I. 7,00 Stipkovich Walter 25,00 Nagy Ferenc, Med. Rat Dr. 20,00 Straub Luise 50,00 Nagy György 5,00 Szabó Alexandra 10,00 Nagy Rozália 10,50 Szabó Barna, Dipl.Ing. 15,00 Nagy Tibor 10,00 Szabó Ernő 10,00 Nemesszeghy Lajos, Mag. Dr. 10,00 Szabó Károly 15,00 Németh Balázs, DDr. 10,00 Táncsics Jenő 30,00 Németh Nándor, Dr. 30,00 Tarcsay József 50,00 Németh Péter, Dipl.Ing. 20,00 Tarcsay-Schneiderbauer Ida 450,00 N.N. 10,00 Therner Evelyn 10,00 név nélkül 10,00 Tonczár László, Dr. Univ.Prof. 25,00 név nélkül 20,00 Thránitz Károly 20,00 Páll Sándor 10,00 v. Miller-Richholz Isabella 25,00 Palotai Tamás, Dr. 10,00 Vadász Gabriel 20,00 Pathy Lajos, Dr. 20,00 Vadon Mária, Dr. 25,00 Pogány Géza 50,00 Vargha Tamás 10,00 Pusztay Csaba 20,00 Vass Károly, Dr. 20,00 Rédei Károly, emer.o.Prof.Dr. 20,00 Zachar István, Ing. 25,00 Rodriguez-Kocsis Susanne 50,00 Zajak Andreas 20,00 Rudán Péter 50,00 Zimics Béla, Dr. és. Julia, Ing. 25,00 BÉCSI NAPLÓ 2006. január-február KISEBBSÉGI ISKOLAPROBLÉMÁK OLDALNÉZETBŐL A burgenlandi horvát népcsoport tavaly ősszel komoly nyelv- és kultúrközpontú közép­fokú anyanyelvi képzési lehetőséget veszített el. Ennek külön érdekessége az, hogy ezt katoli­kus egyházi gimnáziumban szüntették meg, hi­vatkozván a szövetségi oktatásügyi minisztéri­um gazdasági megszorításaira és az iskolán be­lül működő autonóm közösség döntésére. Bár­mennyire kérdéses is a döntés, 2005 őszétől a kismartoni püspöki gimnáziumban megszűnt a kisebbségi horvát nyelv középfokú oktatása. Ezáltal valójában beszűkül az iskolák szabad kiválasztását annyira büszkén hangoztatott le­hetőség, mivel erre csupán egyetlen lehetőség maradt a közép-burgenlandi hegység választó­­vonalától északra, ahol a burgenlandi horvát­­ság egyharmada él. A dolog másik érdekessége, hogy egyházi ma­gániskolán belül szűnik meg ez a lehetőség, tud­va tudván, a kisebbségek legnagyobb támaszai Burgenlandban mindig az egyházak voltak. A burgenlandi, valamikori nyugat-magyarországi horvátoknál ez a kötődés évszázadokon keresz­tül lényegesen szorosabb volt, mint a többi nép­csoportnál. Különösen Trianon után és a nem­zetiszocializmus időszakában alakult ki tagad­hatatlanul szoros kötődés, amely, úgy látszik, most kezd a külső eróziók hatására omladozni. Ebben az ügyben manapság a Tartományi Tan­ügyi Tanács egy húron pendül a Püspöki Isko­latanáccsal, mindkettő ugyanis egyetlen isko­lára szeretné korlátozni ezen a tanterületen belül a kisebbségi nyelv középfokú képzését. Ez a beszűkítés különben általánosan jellem­ző az utóbbi évek fejlődésére - annak ellenére, hogy a látszat mást mutat. Nemcsak a szülők mobilitása, a gyermektelenség általános jelen­sége, a családon belüli globalizáció-majmolás ennek az oka. Ami a háború utáni években ma­gától értetődő volt, vagyis hogy a nemzetiségi nyelvet, tehát anyanyelvet a gyermekek a saját családjukon belül és az utcán játszva tanulták meg, a mai időkben még a többségi horvát fal­vakban is kivétel számba megy. Manapság te­hetetlen megdöbbenéssel figyelik és kérdezik a lelkiismeretesebb népművelők: hogyan tör­ténhetett ez meg amire aztán sokszor kézle­gyintés a válasz­­, hogy a korábban annyira élet­erős burgenlandi horvát kisebbség (a magyar­ról és a romáról nem is beszélve)­­ ennyire le­csökkentette, elhanyagolja, sőt rohamosan fe­lejti el saját nyelvét? Olyan országon belül, ahol a politikusok váltig hangoztatták, hogy a nyelvi és kulturális fejlődésnek semmilyen korlátozá­sa és megszorítása nem létezik? Hogyan tör­ténhetik meg, hogy a gazdag nyugati szabad vi­lágban valamely kisebbségi nyelv lerongyolódik, elsorvad, és az integráció álmagyarázata leple alatt Európa közepén kivész? Jellemző-e ez az áldatlan állapot a többi közép-európai kisebb­ség helyzetére is, mivel nálunk úgy magyaráz­zák meg a helyzetet, hogy mások még rosszab­bul állnak? A kérdés annyira összetett, hogy nem lehet rá találni egyszerű magyarázatot. Az osztrák rek­tori konferencia már 1989-ben felhívta a közvé­lemény figyelmét erre a torzulásra és komoly modelleket dolgozott ki az orvoslásra. A párt­­politikai harcok ellenben már csírájukban elfoj­tották a megvalósítás lehetőségeit. Itt csak néhány mindennapi példára térhetünk ki, amelyeknek azonban hosszú távú következményei vannak. A hatvanas évek derekán az osztrák iskola­­reform eltörölte/átváltoztatta az általános isko­lák felső tagozatát (5-től a 8-ik osztályig), el­lenben nem gondoskodott a kisebbségi nyelvek oktatásának a némettel egyenrangú folytatásá­ra, hanem egyszerűen a fakultatív nyelvtanítás színvonalára süllyesztette, délutáni előnytelen peremhelyzetbe szorította vagy a tanterv lyu­kasóráira szorította őket, ami már önmagában véve előnytelen megkülönböztetés - úgy is fo­galmazhatnánk - diszkrimináció volt, és sem­mi köze sincs az oktatási esélyegyenlőség kiala­kításához. E törvényszintű iskolarendezés egy­szerűen lefejezte a horvát nyelvoktatás folya­matosságát és beszűkítette a kiképzés folyto­nosságát. Természetesen ezáltal romlott a ta­nulás komolysága, intenzitása és effektivitása is. Ez a mára kialakult helyzet egyik oka. Mindez abból következett, hogy az osztrák politika a 70-es évek végéig - főleg gazdasági okokból - megtűrte a horvát nyelv nyilvános el­marasztalását, és ezzel lényegesen hozzájárult a nyelvképzés folyamatosságának (óvoda, általá­nos iskola, gimnázium, egyetem) akadályozá­sához és a nyelvkészség hanyatlásához. Ez vég­tére több generáció kiképzésének a megszakí­tását jelenti. Számtalan hasonló jelentékeny és jelentékte­len példát lehetne felsorolni, aminek vélemé­nyünk szerint ehelyütt nincs értelme, ellenben már a múltban is nagyon hátrányosan befolyásolta a társadalmon belül a kisebbségek nyelvkészség­ének a fejlődését a presztízskérdés, vagyis a ki­sebbségi nyelvek értékének csökkenése. Ezért manapság csak suttogva merik beismerni a benn­fentesek egymás között, hogy a lakosság többnyel­vűsége minden látszólag törvényes rendezés és ünnepi szónoklatok ellenére a mélypont felé ha­lad, és a kisebbségi nyelvek fennmaradására alig van már esély. Kérdés azonban, Ausztria vajon a jövőben is tetszeleghet-e majd az ártatlanság sze­repében, mintha semmiről sem tehetne? Auszt­ria Európa-elnökségének éppen beköszöntött fél­évében érdemes ezen elgondolkodni. Nardai A Napló postája Helyesbítés Múlt évi 6. számunkban a Karácsony a Gulágon c. írás szerzőjének nevét hibásan írtuk, amiért elnézést kérünk. A szerző neve helyesen: Olofsson Placid.

Next