Békés Megyei Nap, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-01 / 152. szám

NAP-világ 6. oldal Figyelje hétfői lapszámunkat! Újabb szenzációs lehetőséget kínálunk előfizetőinknek! Sarlós Boldogasszony napja A kereszténység a XIII. századtól július 2-án a „nehézkes” Máriának, a Jézussal várandós Szűznek Erzsébetnél, Keresztelő Szent János jö­vendő anyjánál tett látogatását ünnepelte. Az ünnepnap megválasztásába egy kis hiba csú­szott. A szóban forgó esemény idején, az evangé­lium szerint Erzsébet szülés előtt állt, fia szüle­tését azonban már az ősegyház nyolc nappal ko­rábban, június 24-én m­egünnepelte. Ez lehet az oka, hogy a XVII. század derekától az ünne­pet törölték a hivatalos római naptárból, de mi­vel a nap az aratás kezdetére esik, a közelmúltig jelentős dátum maradt, persze nem eredeti tar­talma szerint, hanem aratóünnepként. Nálunk, hogy a többi Boldogasszony ünneptől megkülön­böztessék, a sarlós Boldogasszony nevet kapta. Népünk nem Péter-Pálkor kezdte az aratást, ahogy a kalendárium előírta volt, hanem e Bol­dogasszony ünnep másnapján. Az ünnep hiedelem- és hagyománykincse na­gyon gazdag. Virágszentelés, szegények istápolása, anyaság, de legfőbbképp az aratás a tárgya. Az ezen a napon szedett fűszernövények és gabona­félék szentnek számítottak, varázserőt tulajdoní­tottak nekik. E napon csak jelképesen dolgoztak, a szerszámokat megáldanák a pappal, a búzából koszorúnak, szentelménynek, szobadísznek valót szedtek. A­z aratást másnap szent rítushoz illő áhí­tattal kezdték. Tiszta fehér gyolcsruhában, levett kalappal a búza elé térdepeltek és imát mondtak. A munkát a föld szent, keleti sarkában kezdték, az el­ső két kévét keresztbe rakták. Mindez az „életet ”je­lentő új kenyérnek szólt, és benne a sarló, kasza alatt elhulló gabonaistennek, akinek kultusza Jé­zus Krisztus testének, a szent ostyánnak tiszteletében napjainkig tovább él. Régi hagyomány szerint sar­lóval az asszonynép aratott, és nyomukban járva a férfiak kötözték a kévét. Közvetlenül ebből ered, hogy a nép szimbolikus szemléletében a Szűzanya arat, és fiára hagyja, hogy gyűjtsön, és a búzát a konkolytól elválassza. (Mt 13,26-30.) Az aratás a parasztember életében és munká­jában nagy esemény, amelyre még napjainkban, a gépesített munkatechnika korszakában is bizo­nyos áhítattal és komolysággal készül. Az élet, vagyis a mindennapi kenyér régi parasztok sze­mében Isten ajándéka, valamiképpen Krisztus teste - oltári szentség-, illetőleg jelképe - úrva­csora. A Miatyánkban is ezért könyörögnek a hívek. Molnár Lajos Pénzsirató Hosszú szenvedés, türelemmel viselt be­tegség után elhunyt a régi fémpénzérme Annyi fagyi, cigaretta, kenyér, tej, a gye­reknek adott apró után maradnak a fillé­res emlékeink az alui-forintosról, a bélás­ról, a telefon-ötösről, az arany­ tízesről Drága halottunktól június 30-án búcsúz­tunk, országszerte, valamennyien. Emlé­ke örökké él? Nem kérdés többé B.P. Szülői értekezletet tartottak pénteken este hat órakor a békéscsabai 3-as Sz. Általános Iskolában, ahol Duna Jánosné igazgató, Vozár Márton, a szlo­vák kisebbségi önkormányzat elnöke és Szilvássy Ferenc, a te­lepülésrész önkormányzati képviselője köszöntötte a megjelent szülőket. A kisebb­ségi önkormányzat törvényes jogával élve június 22-én el­utasította az áttelepítés gon­dolatát. Az igazgató asszony felolvasta a testületi határozat idevonatkozó részét, ami sze­rint „az intézmény áttelepítése nem hajtható végre.” Szil­vássy Ferenc megfogalmazá­sában: „A kérdés egyszer s mindenkorra lekerült a na­pirendről.” Boldog késő délután volt ez a 3-as udva­rán. Kórház, gyógyszertár, telefon Gubucz Katalin A nyári szünet előtti utolsó ülését tartotta tegnap Bé­kés megye képviselő-testü­­lete Békéscsabán­. Jó né­hány halaszthatatlan ügy­ben kellett dönteniük a képviselőknek. Állást foglaltak például a Sanopharma átalakítása ügyében, módosították költ­ségvetési rendeletüket, dön­töttek a „Békés megyéért” díjak odaítéléséről, s szóba került a csabai és a gyulai kórház közti rivalizálás, va­lamint a telefonfejlesztés kérdésköre is. Elsőként személyi ügyek­ben hoztak döntést. (Folytatás a 3. oldalon) Micheller Magdolna és Szabados Lajos a jövőről A békéscsabai Körösi Csom­a Sándor Főiskola két oktatója, Dr. Micheller Magdolna tudományos referens és dr. Szabados Lajos főigazgató-helyettes, a neveléstudományi tanszék vezetője szerdán vehette át Horn Gyula miniszter­elnöktől főiskolai tanári besorolását. E rangot szakmai életút, két idegen nyelv ismerete, legalább tízéves felsőoktatási gyakorlat és az adott tudo­mányterületen legalább kandidátusi fokozatot elért szakemberek nyerhetik el nyilvános pályázat útján. A két friss besorolással a főiskola immár az új akk­­reditációnak is megfelel, lévén az egyetemi mellett öt főiskolai tanár az oktatói gárdában. Micheler Magdolnát és Szabados Lajost terveiről kérdeztük. (Folytatás a 3. oldalon) Megfestené a honfoglalást ________G. K. Corvus-Kora Róbert mind­össze 25 éves, s már komoly ízületi panaszai vannak. Ez szakmai ártalom, hiszen a lökösházi fiatalember kőfa­ragómester, de ősztől tava­szig a festés szenvedélyének hódol. Már általános iskolás korában felfigyeltek nem mindennapi rajzkészségére, de a szegedi képzőművésze­ti középiskolába mégse ke­rülhetett be - nem túl fé­nyes bizonyítványa miatt. (Folytatás a 3. oldalon) ,A föld és a víz szövetsége” című festmény, előtte az alkotó NYÁRI ATTILA FELVÉTELE A NAP kérdése Mi a szövetkezetek jövője? M.: Ma ünnepeljük a 73. nemzetközi szövetkezeti napot, ez alkalomból Győrfi Károllyal, a Békés Megyei Mezőgazdasági Szövetség titkárával beszélgettünk.­­ Az ezt megelőző négy évben a politika bár szövetkezetbarátnak nevezte magát, a szövet­kezetek ellenségének bizonyult. Az utóbbi egy évről elmondhatjuk, ez az öszefogási forma is­mét kezdi jogait visszanyerni. Megyénk mező­­gazdaságában az 1992-es átalakulás előtt 81 szövetkezet és öt szakszövetkezet működött.­­ Az átalakulás során, illetve azt követően 16 ju­tott a felszámolás sorsára. Mivel nemcsak át­alakulás zajlott le, hanem kiválás is, illetve új szövetkezetek is alakultak, ezért megyénkben jelenleg mintegy 85-90 szövetkezet működik. Ezek közül 74 tagja a szövetségünknek. - Hogyan látja a szövetkezeti összefogás jövőjét a mezőgazdaság területén? - Bár a rendszerváltást követő években a szövetkezeti formát sikerült megutáltatni a gazdákkal, ennek ellenére úgy látom, hogy szá­mukra nincs más lehetőség. Egyrészt néhány hektáron termelni nem kifizetődő, és kis mennyiségű terméket sem lehet a piacon elő­nyös feltételek mellett értékesíteni. A kisterme­lők csakis összefogva képesek hatékonyan meg­jelenni a piacon. Másrészt a mezőgazdaságban magas jövedelem nem érhető el, ezért a nyugati befektetőknek nem célpontja, tehát a termelők­nek kell anyagi erejüket megsokszorozni, így például a gépkör is a összefogás egy példája. - Hogyan ünneplk meg a 73. nemzetközi szövetkezeti napot? - A napokban megtartandó elnökségi ülé­sen emlékezünk meg, de az ünnepséghez tartozik az is, hogy a mezőgazdaság területé­ről a megye hat szövetkezeti vezetője vehette át tegnap a budapesti rendezvényen a „Szö­vetkezeti emlékérmet”.

Next